Új Szó, 2009. október (62. évfolyam, 226-252. szám)

2009-10-12 / 235. szám, hétfő

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. OKTÓBER 12. www.ujszo.com Nagy sikerrel zajlott Pozsonyban az lnakosť Filmfesztivál a filmművészeti egyetem két vetítőhelyiségében A folytatás a szabadságot hozza RÖVIDEN IMMÉBiaHIIM Kovács professzor a Casinóban Pozsony. A pozsonyi gyermekkórház 150 éves. Ez alkalomból október 13-án (kedden) á Pozsonyi Casino vendége MUDr. Kovács László professzor, gyermekorvos lesz. Az est során a szülők és nagyszülők kérdésekkel fordulhatnak az orvoshoz, akit sokan ta­lán ismerősként is köszönthetnek, hiszen a pozsony-kramárei gyermekkórházban nyilván már találkoztak vele, de a PC-ben most először. Kezdés: 18.00. Helyszín: a PC székháza Klarissza (Klariská) utca 7. (ú) Tenk László a Vermes-villában Dunaszerdahely. A dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galéria váija a képzőművészet híveit a Festészet Napja alkalmából Tenk László festőművész kiállítására. Megnyitó: október 16-án (pénte­ken), 17.00-kor a Vermes-villában (Szabó Gyula utca 304/2.). A tárlatot Balázs Sándor művészeti író nyitja meg. Megtekinthető november 5-ig. (ú) Megjelent az Irodalmi Szemle októberi száma A magyar líra és epika Zuzana Kronerová, a fesztivál védnöke és Stefan Vraštiak, a szemle egyik dramaturga (Fotó: Peter Prochózka) LAPAJÁNLÓ Ha minden igaz, közel három éven át közölte a folyóirat Grendel Lajos tanulmányát, melyben a XX. század magyar irodalmát mutatta be az olva­sóknak. Szívesen tettük ezt, el­sősorban azért, hogy az iroda­lom iránt érdeklődő olvasó színvonalas tanulmányokban ismerje meg a múlt század iro­dalmának kiemelkedő képvise­lőit, meg azért is, hogy kedvet csináljunk egy-egy mű, vers, tanulmány, értékelés elolvasá­sához. Vélhetően egy „forduló” még hátra van, a 35 fejezet azonban magáért beszél. Kö­szönet az olvasóknak, és köszö­net a „fősebésznek”, Grendel Tanár Úrnak, aki egyebek mel­lett (irodalmi) „bonctani” isme­reteit is kiválóan érvényesítette. A folyóirat októberi száma közli Tőzsér Árpád Esti dramolett című versét, mely a balatonfüredi köl­tőverseny díjkiosztóján a Quasi- modo-emlékdíj fődíjas verse lett. Orpheusz teste címmel Csehy Zol­tán a mitológiai referencialitás szerepét kutatja Kovács András Ferenc Kavafisz maszkjában meg­alkotott Orpheusz című költemé­nyében. Az orpheuszi sors párat­lan előfordulásban, Csehy Zoltán szerint amolyan „hármas port­réban” fordul elő Kovács András Ferenc könyvében. Arra a kérdés­re, „Kavafisz több-e, mint egy újabb szerepartikuláció, egy újabb szín a palettán?”, a válasz egyértelmű: „Kovács szerepei nagyszerűek, impozánsak, figurá­lisán igencsak figyelemreméltó­ak”, „egyetlen... csekély megjegy­zésként”, Margócsy Istvánt megál­lapítását idézi, miszerint „rendkí­vüli mértékben hasonlítanak egy­másra”. Az „ambivalens” fogadta­tás mellett Csehy Zoltán Karinthy híres paródiáját is felemlíti, utalva arra, hogy a „fordítgatási lázban” hová jutott az ismert Ady-vers. Köszönti a folyóirat Karol Tomis irodalomtörténészt nyolc­vanadik, és Kulcsár Ferenc költőt hatvanadik születésnapja alkal­mából. Márkus Béla tanulmánya Dobos László (Hólepedő című), regényével foglalkozik, E. Fehér Pál pedig az „orosz Svejk” íróját, Vlagyimir Vojnovicsot mutatja be. Közli a lap Kulcsár Ferenc, Ol­lós Edit, Kopasz Katalin, Antalík József és Mizser Attila verseit, to­vábbá Végh Péter elbeszélését. Balázs Boróka fordításában ol­vashatjuk Horea Garbea román író tárcáit. A folyóirat képanyagát Szalay Lajos rajzaiból válogatták, (zsolt) A rideg hatvanas évek nagy hideg New Yorkjában, amikor a bárokat is virtuá­lis rózsaszín háromszöggel védték, vagyis amikor me­legeket tilos volt kiszolgál­ni, meleg aktivisták egy csoportja jelent meg egy szórakozóhelyen. Helyet foglaltak egy asztalnál, s a kiérkező pincémőnél meg­kezdték a rendelést szép sorban, egyik a másik után. TALLÓS1 BÉLA Olyan formában közölték óha­jukat a pincémővel, hogy:„egy sört kérek egy melegnek, s ha lehet, mellé egy tequilát is, szintén melegnek”. így akarták kiprovo­kálni, hogy a melegek elleni ren­delkezés alapján kitiltsák őket a bárból, majd ennek a remélt kire­kesztő esetnek a példájával a nagy nyilvánosság előtt lépjenek fel a homoszexuálisok diszkrimináció­ja ellen. Ámde a pincérnő megle­petésükre megismételte a rendelé­seket, mondván: „ennyi és ennyi sör lesz ennyi és ennyi melegnek, és ennyi és ennyi tequila, úgyszin­tén melegeknek”, majd odafir- kantva cetlijére a sörök és tequilák számát, elment. Leadta a rendelést a pultosnak, s a tanácstalanul ál- mélkodó bártulajdonost meggyőz­te arról, hogy megfontolandó és ajánlatos lenne a tiltás ellenére is kiszolgálni a melegségüket nyíltan vállaló vendégek kis csoportját, mivel: „a meleg pénz is pénz”. Megesett történet ez Nigel Finch 1995-ben rendezett, számos díjjal kitüntetett Stonewall című filmjének tanúsága szerint. Bár maga a film főhőse, a híres spanyol traveszti sztár, La Miranda (akiről a film mesél) kijelenti, hogy a filmben látott eset az ő személyes története Stonewallról, s hozzáte­szi, hogy Stonewallról, vagyis a hí­res melegbár elleni támadásról számtalan személyes történet ter­jedtél és él. Makk Károly Egymásra nézve című filmjével együtt a Stonewall záró filmje volt a Pozsonyban szep­tember 30. és október 4. között megrendezett lnakosť Filmfeszti­válnak. Ha nem is szándékos uta­lás, de mindenképpen felidézése volt ez annak, hogy mivel kezdő­dött az a melegek jogaiért elindí­tott mozgalom, amelynek minden bizonnyal hozadékaként könyvel­hető el az is, hogy a pozsonyi (nem csak meleg) közönség betekinthe­tett a filmművészet meleg és lesz­bikus tematikájú újabb és régeb­ben forgatott alkotásaiba. Azt meg tudjuk be talán a véletlennek és a túl lassan őrlő időnek, hogy az eb­ben a záró üzenetben megfogal­mazott tétel, miszerint: „a meleg pénz is pénz”-szerű érvelés (s itt a „meleg” bármilyen kisebbségi cso­port megnevezésével helyettesít­hető) mintha máig nem hangzana archaikusán. Ennek ellenére vagy ezzel együtt abszolút sikert mondhat magáénak az lnakosť Filmfeszti­vál: a legtöbb film telt házzal ment, ami mindenképpen elgondolkod­tató arra nézve, hogy jövőre érde­mes lenne nagyobb kapacitású mozit bérelni az eseménynek. A fesztivál, amely a szivárvány- színű zászló sokszínűségének je­gyében zajlott, nem festett rózsa­szín képet a melegek és leszbiku­sok életkörülményeiről, helyzeté­ről: azt a reális sokszínűséget mu­tatták fel a mozgóképes fiktív és dokumentumtörténetek, amellyel a más szexuális orientációval élők szembesülnek nap mint nap. A bemutatott filmek zöme nem elru­gaszkodott, romantikus, nyálas és csöpögő játékot prezentált, hanem még a vígjátéki szférákban mozgó történetek java része is erősen drámai momentumokkal, illetve kifejlettel döbbentett meg. Nem a rossz sztereotípiának beállított, s a köztudatban elferdítetten kiéle­zett képben élő „buzis viselkedés”­ről szóltak a filmek, hanem a me­legekről és leszbikusokról, akik a mindennapi életben valóban csak szexuális hovatartozásukban (sok­szor felismerhetetlenül) mások, egyébként élik (élnék) az egyszerű halandók életét. Mint Patrik két apukája Ella Lemhagen 2008-ban készült Pat­rik 1,5 című svéd filmjében. Két középkorú férfi, akik hivatalosan is egymáshoz kötötték életüket, elhatározzák, hogy gyereket fo­gadnak örökbe - bár egy gyerekük már van, az egyikük tini lánya. A hivatal azonban elkövet egy nem tudatos hibát: a kérvényezett 1,5 éves gyermek helyett egy 15 éves kamaszt, Patrikot „utalják ki” hoz­zájuk. Patrik bűnözésre hajlamos, ráadásul keményen homofób kö- lyökként toppan be a családi ott­hon melegébe. S érkezésével meg­kezdődnek a bonyodalmak: a kör­nyezet látszólagos befogadása és elfogadása mögött sok előítélet nehezíti a Patrikkal kibővült csa­lád életét. Az előítéletek a fő témája annak a négy darabból álló kitűnő rövid- film-összeállításnak, amelyet Gay Shorts összefoglaló címmel vetí­tettek. Döbbenetes koncentrált történeteket mutatnak dán, svéd, norvég és német rendezők munkái arról, mi nehezíti egy érett házas férfiba beleszerető kamasz érzel­meinek kibontakozását, mi teszi lehetetlenné a családjától távol szakadt fiúnak, hogy bevallja más­ságát a tradíciókhoz erősen kötődő szüleinek és bátyjának, milyen ki­út van abból a kapcsolatból, ami­kor az albérletben lakó két nagyon jó barát fiúból az egyik beleszeret a heteró másikba. Szimbolikus 35 perces feszült történetével a német Till Leinert 2008-ben készült Cowboy című alkotása akár az lnakosť Filmfesztivál mondandó­ja, üzenete, tanulsága, igazsága is lehetne. Christian, a fiatal ingat­lanügynek barátnője fényképével a szíve fölött, üzleti céllal egy le­pusztult vidéki kúriába érkezik. A kihalt telepen egyetlen legény ja­vítgat egy rozoga arató-cséplő ma­sinát. A fiú azzal a hazugsággal ál­tatja magát, és azzal eteti a telek felől érdeklődő Christiant, hogy ő bizony halomra dönti a lányokat. Való igaz, olyan szexuális a kisu­gárzása, hogy Christiannak is megakad rajta a szeme. Nem is áll­nak ellent az egymás iránt szempil­lantás alatt fellobbant vágynak. Ám kiderül, hogy a helybéli fiút lábbilinccsel láncolja magához a vidéki törzsi közösség. S mivel megijednek, hogy a messziről ér­kezett idegen kiragadja közülük és felszabadítja a láncon őrzött szőke Adoniszt, csapdába csalják, s ugyanazzal az arató-cséplő gép­pel, amelyet a fiú javítgatott, a ga­bonatáblán lekaszálni készülnek Christiant. A helybéli fiú azonban letépi sajgó sebeiről a bilincset, s kegyetlen véráldozattal megmenti azt, aki erőt adott neki önmaga vál­lalásához. A folytatás a szabadsá­got hozza el (?)... „a majmok értenének, / bennük még ép az elme, ­Radnóti válogatott versei először kötetben olaszul MTI-JELENTÉS Radnóti Miklós (1909-1944) születésének és halálának évfordu­lójára emlékezve kedden bemutat­ják a költő válogatott verseit tar­talmazó kétnyelvű, Mi capirebbero le scimmie (Ä majmok értenének) címmel a Donzelli Kiadónál megje­lent kötetét a Római Magyar Aka­démián. Az 55 verset Edith Bruck Rómában élő hónő válogatta és fordította, a kötet végére pedig ta­nulmányt írt a költő életútjáról és munkásságáról. Az esten Edith Bruck két nyelven fölolvassa Rad­nóti több versét, köztük a Zsivajgó pálmafán címűt, amelyből a kötet címadó sora származik. Sárközy Péter, a La Sapienza egyetem pro­fesszora értekezik Radnótiról, Elio Pecora olasz költő pedig arról fog beszélni, hogy miért szeretett bele a 20. század magyar klasszikusának verseibe. Edith Bruck a verseket Radnóti Miklós életútjához igazodva válo­gatta, mintegy áttekintést adva köl­tészetén keresztül az életéről. Az írónő tízéves volt, amikor családjá­val együtt Tiszakarádról Ausch­witzba hurcolták, s mikor 1945-ben visszatért, nem volt már hová hazamennie. Kényes témák a pozsonyi a.ha színház kortárs európai műveket bemutató repertoárjában Per Olov Enquist és Spiró György Pozsonyban Jelenet az Enquist-darabból SZÍNHÁZ-ELŐZETES Pozsony. Az a.ha színház ma es­ti Enquist-darabjára már elfogytak ajegyek, de holnap (kedden) este hétkor még mindig megnézhető A tribádok éjszakája című színmű, melyet magyarul ’78-ban adott ki az Európa, színházi bemutatóját pedig tíz évvel később tartották a Madách Színházban. Per Olov En­quist legismertebb és legnép­szerűbb játékát szlovákul Stefan Korenči rendező állította színpad­ra Noc lesbičiek címmel (18 éven felülieknek). A darab főhőse a nagy előd, August Strindberg, tör­ténete pedig egyfelől a svéd klasszikus tragikomikus házaséle­te, másfelől az azonos neműek közti szerelem napjainkig tabui- zált témája (a tribádia női homo- szexualitást jelent). Az ismert pozsonyi kamaratársu­lat a napokban Spiró György Szap­panopera című (Mydlová opera) darabját adta elő szlovákul nagy si­kerrel. A Színházzal Európáért című programja keretében az a.ha e hó 21-én (szerdán) mind a Mydlo­vá operát (13.30), mind pedig a Noc lesbičieket (17.00) még egy­szer műsorra tűzi, s ugyanezen a napon a nézők a két szerzővel, a magyar és a svéd irodalom jelentős kortárs alakjaival személyesen is találkozhatnak a színházban (Po­zsony, Školská 14). (cs)

Next

/
Oldalképek
Tartalom