Új Szó, 2009. szeptember (62. évfolyam, 202-225. szám)
2009-09-29 / 224. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. SZEPTEMBER 29. Vélemény és háttér 5 TALLÓZÓ NÉMET LAPOK Az FDP megmentette Mer- kelt, A liberálisok biztosították az új koalíció győzelmét, Történelmi mélyponton a szociáldemokraták - ilyen címekkel kommentálták a német lapok a parlamenti választások eredményeit. A négy évig irányító konervatív-szociáldemokrata nagykoalíció helyett a konzervatív uniópártok és a liberális Szabad Demokrata Párt (FDP) alakíthat kormányt. Az új koalíció hatalomra jutása a liberálisoknak köszönhető, akik a szavazatok 14,6%-ával legjobb eredményüket érték el. A Német Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) a 33,8%-kal 1949 óta nem szerepelt ilyen rosszul. A Die Welt szerint Merkel kancellár népszerűsége nem sugárzott ki pártjára, a CDU arculatából és politikai súlyából is vesztett. A Süddeutsche Zeitung is úgy véli, Merkel számára véget értek a szép idők. A Frankfurter Rundschau megállapította: az SPD búcsút mondhat néppárti státusának, ha nem vál- toztatpolitikáján. (mti) A koalíciós tárgyalások nem ígérkeznek könnyűnek, mint ahogy az adócsökkentések végrehajtása sem Az állhatatos, a szürke eminenciás és a szókimondó Nem a nagykoalíciót felváltó konzervatív-liberális kormányzati szövetség hatalomra kerülése jelenti az igazi szenzációt Németországban, hiszen a CDU/CSU és az FDP koalíciója Helmut Kohl kancellársága idején, 1982 és 1998 között már egyszer irányította az országot. MTl-ÖSSZEFOGLALÓ A valódi földcsuszamlást - az új korszak beköszöntét - a német politikai térkép átrendeződése jelenti. Az új kormány hivatalba lépésével Németország külpolitikájában aligha történik változás, az új külügyminiszter minden bizonnyal az FDP elnöke, Guido Westerwelle lesz. Változás várható a gazdaságpolitikában, amely erőteljesebb liberális hangsúlyt kap. Ennek középpontjában a CDU, a CSU és az FDP által egyaránt szorgalmazott adócsökkentések állnak, még akkor is, ha Angela Merkel kancellár pártja a CSU-nál és az FDP-nél mérsékeltebb koncepcióval állt elő. A koalíciós tárgyalások nem ígérkeznek könnyűnek. Mint ahogy szakértők szerint - az államháztartás súlyos eladósodása miatt - az adócsökkentések végrehajtása sem. Frank-Walter Steinmeier szociáldemokrata kancelláijelölt, illetve külügyminiszter és Guido Westerwelle liberális pártvezető közül kerülhet ki Angela Merkel kancellár koalíciós „harcostársa” Németországban. Ahhoz ugyanis kevés kétség fér, hogy a konzervatív kancellár hivatalban marad. Az 55 éves Angela Merkel, aki egy evangélikus lelkipásztor és egy latin-angol szakos tanárnő gyermeke - Hamburgban született ugyan, de családja néhány héttel születése után az NDK-ba költözött. Apja ugyanis a Berlin-Bran- denburgi evangélikus egyház lelkipásztora lett egy helyi kis faluban, így Merkel tanulmányait már a volt kommunista államban végezte, és ellenzékiként ott kezdte politikai pályáját is. A természet- tudományok doktorából azután végérvényesen a politika „doktora” lett, akinek tanítómestere hosszú időn keresztül a volt kancellár, Helmut Kohl volt. 2000-ben lett a CDU elnöke, 2005-ben pedig már a konzervatívok kancellátje- löltjévé választották, majd a parlamenti választások eredményeként - fő vetélytársát, a szociáldemokrata Gerhard Schrödert legyőzve - Németország első, az ország keleti feléből jött, ráadásul női kancellárja lett. Most pedig ismét harcba száll, hogy egy sorba kerüljön azokkal a háború utáni kancellárokkal, akik - mint Konrad Adenauer, Ludwig Erhard, Willy Brandt, Helmut Schmidt, Helmut Kohl és Schröder - legkevesebb két alkalommal szerezték meg a választók bizalmát. Amúgy „merkeli” módon, csendesen és szerényen, de határozottan és energikusan rácáfolva azokra, akik négy évvel ezelőtt azt jövendölték, hogy a kancellári tisztség - már csak női mivolta miatt is - túl nagy falat lesz számára. Ezzel szemben ,Angié” - akit gyakran neveznek az ország „Muttijának” (mamijának) is - a közvélemény-kutatási adatok alapján első hivatali ideje alatt a háború utáni Németország legnépszerűbb kancellárja lett. És csak úgy mellesleg: a Forbes amerikai magazin 2009-ben - politikus létére - immár negyedszer jelölte őt a világ legbefolyásosabb nőjének. Ellenségei nincsenek, képességeit ellenfelei is elismerik, különös tekintettel arra, hogy a fő rivális szociáldemokratákkal négy éven keresztül együtt kormányzott. A hozzá közel állók szerint rendkívül fegyelmezett és állhatatos, az ideológiára kevés súlyt helyező, pragmatikus politikus. Olyan konzervatív, akit egyesek szociáldemokratának tartanak, aki nem polarizál, hanem harmóniát sugároz, és aki a kampányban sem hagyta eltéríteni magát mérsékeltnek és visszafogottnak tartott, a CDU riválisaival csak érvekkel vitatkozó stratégiájától. A gazdasági válság több mint egy éve óta az országot, illetve a kormányt általános vélekedés szerint következetesen és határozottan irányította, és - a többi között európai uniós elnökként, valamint egy jubileumi NA- TO-csúcs házigazdájaként - nemzetközi téren is elismerést szerzett. Merkelnek jobban sikerült megszabadulnia Helmut Kohl „árnyékától”, mint fő riválisának, a szociáldemokrata kancellárjelöltnek, Frank-Walter Steinmeiernek Gerhard Schröderétől. Az 1956januárjában egy asztalos és egy gyári munkásnő gyermekeként született, j ogász végzettségű Frank-Walter Steinmeier ugyanis a kilencvenes évek elejétől a későbbi kancellár jobb keze lett az alsó-szászországi miniszterelnöki hivatalban. 1998-tól pedig már a kancellári hivatalban előbb a titkosszolgálatok felügye- lőjeként, majd a hivatal vezetőjeként is segítette Schrödert, és egyik legfőbb bizalmasának számított több reformprogram, köztük a szigorú megszorításokat előirányzó - de az ország javára váló - Agenda 2010 nevű program kidolgozásában. 2005 októberétől, a Merkel vezette nagykoalíciós kormány külügyminisztere, majd három évvel később az SPD kancellárjelöltje lett. A karizmatikusnak és keménynek tartott Schrö- dertől eltérően Steinmeier a róla alkotott vélemények szerint mindig is amolyan tisztviselő típus, egyfajta szürke eminenciás volt, aki azonban a külügyminiszteri hivatalt általános megelégedéssel látta el, és a párt jó szereplése esetén maradhat is a tisztségben. Hacsak ki nem szorítja őt a miniszteri székből az a Guido Westerwelle, aki a német Szabad Demokrata Párt (FDP) vezetőjeként Angela Merkel - illetve a CDU/CSU - új koalíciós partnere lehet. Ebben az esetben ugyanis a 47 éves - rendkívül jó szónoki képességekkel rendelkező - liberális politikus minden bizonnyal a külügyek irányítója lesz. Javára válhat, hogy ő viszont a párt tiszteletbeli elnöki tisztségét ma is betöltő Hans-Dietrich Genscher tanítványa. A jogász végzettségű Westerwelle 1991-ben lépett be az FDP-be és 2001-ben vette át a párt vezetését. A homoszexuali- tását - más vezető német politikusokhoz hasonlóan - nyíltan vállaló szabad demokrata pártelnök immár harmadszor próbálja a liberális gazdaságpolitikát és a szabadságjogok maradéktalan érvényesülését hirdető pártját kormányra juttatni és a felmérések szerint most van a legjobb esélye ehhez. KOMMENTÁR Merkel, a garancia MAL1NÁK ISTVÁN Legalább fél tucatszor ragasztják hozzá megfigyelők a német parlamenti^választásieredményekhezatörténelmijelzőt-holasiker,hola kudarc mértékénekjellemzésére-, amiből logikusan következne, hogy földrengésszerű változásra kell számítani a német politikában. Márpedig ez nincs így. Németországra még a kormányalakítás, a koalíciós tárgyalások heteiben is inkább a stabilitás lesz a jellemző, erre az a garancia, hogy a CDU/CSU maradt a vezető kormányerő és Merkel a kancellár. Az, hogy az eddigi jobboldali-baloldali nagykoalíciót felváltja a kereszténydemokrata-liberális paktum, inkább középvagy hosszabb távon rajzolja át a német politikai térképet. Agazda- sági válság kezelésének sürgőssége ugyanis nem enged akkora mozgásteret a pártoknak, mintamekkorátszeretnének, illetve amekkora egy fellendülési szakaszban lehetséges lenne. A külpolitikában senki sem számít jelentős változásra, az új koalíciós partnerek között talán még akkora súrlódások sem lesznek, mint a nagykoalícióban. A belpolitikát, a gazdaságot illetően pedig a lehetőségek fogják letompítani az FDP követeléseit, s itt elsősorban az adócsökkentések kérdése kerül előtérbe. Ezek mind a konzervatívok, mind a liberálisok programjában szerepelnek, de azzal a különbséggel, hogy míg a liberálisok az adócsökkentést azonnali gyógyírként alkalmaznák, Merkel álláspontja szerint előbb a válságból kell kilábalni, s csak azután lehet lényegesen hozzányúlni az adórendszerhez. Hosszabb távon mindenképpen átrajzolja a politikai térképet, hogy azötparlamentipártközülakétnagynéppárt-CDU, SPD - veszített erejéből, a három kis párt pedig kétszámjegyűvé izmosodott. Az a tény, hogy akkor, amikor a gazdasági világválságot a liberális gazdaságpolitika nyakába varrják, a német liberálisok történelmi csúcsra jutottak, mindenképpen raritás. És az, hogy az FDP nyolc százalékra megközelítette az SPD-t, a szocdemeket cselekvési kényszerbe hajthatja. Ezakényszervalószínűlegazegykorikeletnémetkommunista utódpártot, a PDS-t is magában foglaló Baloldal pártja felé sodorhatja az SPD-t, vagyis immár országos szintű együttműködésre a poszt- kommunistákkal, amire egyébként tartományi szinten már van példa. Abalra tolódás igényét helyi szinteken egyre erőteljesebben fo- galmazzákmeg, vagyis azt, hogy az SPD-nek vissza kell térnie azokhoz a hagyományos szociáldemokrata értékekhez és programhoz, amelyet Gerhard Schröder alatt adott fel, először a megszorító jellegű Agenda2010 nevű programmal, majd a munkanélkülieknek járó támogatás csökkenésével, a nyugdíjkorhatár emelésével és így tovább. Tehát amíg az SPD Schröder alatt a centrum felé tolódott - ez a folyamat egyébként a jobboldali pártoknál is megfigyelhető voltésnemcsakNémetországotjellemezte-addigamostanivá- lasztásokkövetkezményekéntismétmarkánsabblehetaválasztó- vonal a politikai paletta jobb és bal oldala között. Változások tehát mindenképpen lesznek, lehet, hogy nem látványosak és gyorsak, de talán annál mélyebbek. JEGYZET Tiszolcon át JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Politikusaink gőzerővel készülnek a megyei választásokra. Összeállnak a koalíciók, s a me- gyeelnök-jelöltekszemélyének többsége is ismert. Vannakpárt- színekben újrázni vágyók, s olyanokis, akik függetlenként indulnak, miután eddigi pártjuktól nemkaptak bizalmat. Alakosok véleménye erősen megoszlik arról, hogy a megyerendszer hozott-e pozitívumot az életükben, ezért az EP-választás mellett erre készülnekalegkevesebben. A Rimaszombati járásban minden képlékeny. Nyolc éve, az első választásokon mind a hat helyet az MKP képviselői foglalták el, de legutóbb, négy éve már csak kettő jutott neldk, az is a legalján. Alegmeglepőbb mégis az volt, hogy egy rimaszombati mellett három helyet az északi régió képviselői szereztekmeg, akik a legnagyobb kormánypárt színeiben indultak. Az elmúlt négy év alatt sem ők, sem a kormányban ülő elvtársaik nemigen törték magukat azért, hogyajá- rási székhely, illetve a még délebbre élők ebből profitáljanak. Ahogy a rimaszombati alispán mondja, aFico-kormány alatt két focipályára adtak támogatást, meg ígéretet a tiszolci kihelyezett ülésükön a rimaszombati ipari park támogatására, de a pénz azóta sem csordogált át a rimaszombatiak számláj ára. Leépítettek viszont mindent, amit csak lehetett. N emrég egy vasárnap Kassára készültem. Az előző nap megnéztem a világhálón, hogy a reggeli órákban mivel jutok el a keleti metropolisba. Nem akartam hinni a szememnek: az első közvetlen járat 11.48-kor indul, délután két órára ér Kassára. Akadt egy áthidaló lehetőség, leutazhattam Tiszolc- ra, onnan ment egy távolsági busz. így cselekedtem, s vállaltam a plusz kétórás zötyögést. De nem jártam jobban akkor sem, amikor végre találván egy szabad napot, elhatároztam, felmegyek egy napra a Magas-Tátrába. Az évtizedekig Losonc és Csorbató között ingázó, s állandóan zsúfolt járatot pár éve megszüntették. Kétlehetőségem maradt. Zólyom vagy Kassa érintésével juthatok el immár alig fél nap leforgása alatt a légvonalban alig 100 kilométerre fekvő hegyekbe. Amikor egyikképviselőnknek elpanaszoltam szomorú történetemet, lakonikusan annyit válaszolt: évek óta nem utazott tömegközlekedéssel. Ezzel elju- tottunkproblémáink gyökeréhez. Elefántcsonttoronyból igen nehéz megragadni a valóságot.
