Új Szó, 2009. augusztus (62. évfolyam, 177-201. szám)
2009-08-31 / 201. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. AUGUSZTUS 31. www.ujszo.com RÖVIDEN Elhunyt Szekeres Ferenc karnagy Budapest. Elhunyt Szekeres Ferenc karnagy, a Budapesti Madrigálkórus alapítója, a nemzetközi Vivaldi-kutatás egyik jeles személyisége. Hosszú, súlyos betegség után vasárnap reggel, 82 éves korában Budapesten érte a halál. Szekeres Ferenc nevéhez korszakosjelentőségű lemezfelvételek fűződnek. Az általa 1957-ben alapított Budapesti Madrigálkórus tagjaival reneszánsz, barokk oratóriumokat és kórusművet rögzített, közülük Vivaldi Juditha Triumphans és Haydn II ritomo di Tobia című művéért elnyerte a Francia Akadémia nagydíját. A nemzetközi zenei életben is kiemelkedőnek minősített zenetörténeti kutatásokat végzett: ezért, elsősorban a Vivaldi életmű feltárásáért az olasz állam az Olasz Köztársaság Lovagrendjével ismerte el munkásságát. A magyar zenei életben végzett tevékenységért - Kodály kórusműveinek és a kortárs szerzők alkotásainak megszólaltatásáért - a Magyar Köz- társasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki. (mti) Elhunyt Kishonti Ildikó Budapest. Életének 62. évében elhunyt Kishonti Ildikó színművész vasárnap délután, Budapesten a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének szeretetkórházában. Kishonti Ildikó a Színház- és Filmművészeti Főiskola musical szakán végzett (1973-1977), dolgozott a Mafilm színtársulatában, Játszott Győrött és Szolnokon. Budapesten a Fővárosi Operettszínháztagja volt (1984-1985), 1989-től a Honvéd Művészegyüttes tagja volt. Számos darabban játszott, főszereplőként egyebek között a La Mancha lovagjában, a Macskákban, a Csodás vagy, Júliában!, a Nyolc nőben és az Egy szerelem három éjszakájában. Jó néhány filmben nyújtott nagyszerű alakítást, például a Régi idők focijában, az Esős nyárban, az Egy erkölcsös éjszakában, a Ripacsokban, a Mephistóban, a Szerencsés Dánielben, az Ördög vigyében, a Pá drágáml-ban és a Csaó Bambinóban. Önálló estjei: Egy bolond lány furcsaságai, Én így vagyok én. Egy furcsa lány címmel lemeze is megjelent, (mti) Az Omega frontembere, Kóbor János 1971-ben a V-klubban (Peter Procházka felvétele) Peter Procházka fotográfus kiállítása Pozsonyban V - egy zenei klub legendái AJÁNLÓ Pozsony. V - egy zenei klub legendái címmel Peter Procházka fotográfus felvételeiből nyílik kiállítás szeptember 2-án, kedden 17.30-kor a Fotográfia Közép-európai Házában (Prepoštská 4.). A pozsonyi születésű Peter Procházka 1968 augusztusában kezdett fotózni, főként a kulturális élet eseményeit, személyiségeit kapja lencsevégre. Most nyíló kiállításán olyan művészek portréit mutatja be, akik annak idején megfordultak a legendás pozsonyi Véčko klubban, és akik időközben maguk is legendává váltak. A V-klub a szabadság egyfajta szimbóluma volt az elmúlt rendszerben, Peter Procházka fotósi pályája is ebben a klubban indult, gépével az évek során végigkísérte a klub rendezvényeit, így a Véčko egyfajta krónikásává is vált. A szlovák és a cseh művészek mellett magyar vendégei is voltak a klubnak: ezt bizonyítják a Kóbor Jánosról vagy éppen Pege Aladárról készült felvételek, amelyek szintén helyet kaptak a kiállításon. Peter Procházka fotói október 4-ig láthatók, (ú) Leonard Cohen, a bársonyos hangú kanadai énekes-költő telt ház előtt lépett fel Pozsonyban Méltósággal és alázattal (TASR-felvétel) Feledhetetlen zenei és nem túlzók, ha azt írom, mély lelki élményben is részük volt azoknak, akik jegyet váltottak Leonard Cohen pénteki pozsonyi koncertjére. A kanadai, zsidó származású buddhista költő és zenész olyan méltósággal és mégis akkora alázattal énekelt, olyan hangulatot teremtett, hogy az Incheba Arénában összegyűlt háromezerötszáz néző úgy érezhette, szertartáson vesz részt, a zene és a szó ünnepén. VRABEC AAÁR1A Cohen először azzal lepte meg a közönséget, hogy pontosan kezdett, a meghirdetett időpontban, nyolckor kijött a színpadra, és ügyet sem vetve a helyüket a mobiltelefonok fényénél kereső nézőkre, belefogott a Dance Me To The End Of Love című számba. Nem zavartatta magát, énekelt, mert azért jött ide, és a személyes kisugárzása meg a dalok hatása olyan erős volt, hogy perceken belül mindenkit magával ragadott. Mivel szinte minden dala ismert, nem tartogatta a poénokat a végére, az egész koncert valóságos slágerparádé volt. Elhangzott többek között a Suzanne, a So Long Marianne, a Hallelujah, az I'm Your Man, az In My Secret Life, a First We Take Manhattan, a Famous Blue Raincoat, a Bird On The Wire... mind-mind kristálytisztán, szinte stúdióminőségben, és szug- gesztív erővel. Cohen fekete öltönyben, nyakkendővel, fekete kalapban, kissé meggörnyedve állt a színpadon, bal tenyerével a mikrofont takarva, mintha csak arra vigyázott volna, nehogy egyetlen szó vagy hang is elvesszen. Egy törékeny, mégis lélekben erős öregember benyomását keltette, aki mindent tud már az életről, amit tudni lehet, de mégsem veszítette el a hitét. Csak akkor egyenesedett ki, amikor gitárt fogott - ilyenkor újra az a sármos férfi volt, aki nők ezreit bolondította meg világszerte bársonyos, mély hangjával. A dalok egy részét térden állva énekelte végig, mintha imádkozott volna mély átéléssel és bensőségesen, de ebből a bűvkörből mégsem zárta ki a közönséget. Az alázat és a tisztelet jellemezte a zenésztársaihoz való hozzáállását is, a hangszerszólók és a vokalisták szólóbetétei alatt sem ment le a színpadról, kalapját a kezében szorongatva hallgatta őket. A koncert során kétszer is bemutatta a zenekart: a basszusgitáros Roscoe Becket, a billentyűs Neil Larsent, az ütőhangszereken játszó Rafael Ga- yolt, a szólógitáros Bob Metzgert, a spanyolgitáros Javier Mast és a szaxofonon játszó Dino Soldot, valamint a vokalista Sharon Robinsont és a Webb nővéreket - mindegyiküknek mély főhajtással adózva. Jól tették, akik a szünet után is időben elfoglalták a helyüket, mert Cohen ismét időben érkezett, barátnőm meg is jegyezte, hogy biztosan végig az órát figyelte az öltözőjében, aztán amint elütötte a fél tízet, fejébe nyomta a kalapját és elindult a színpad felé. A második felvonás sem hatásában, sem hangulatában nem maradt le az első mögött, Cohenon a fáradtság legapróbb jelét sem lehetett tapasztalni, sőt, mintha egyre inkább belejött volna. Hagyta érvényesülni a zenészeket, a Grammy-díjas Sarah Robinson is elénekelt egy számot, a Boogie Street címűt, de mindvégig Cohen uralta a színpadot, még akkor is, amikor a háttérben állt és hallgatott. Amikor megszólalt, egyszerre volt személyes, de nem tolakodó, diszkrét és mégis kitárulkozó, fájdalmasan igaz és mégis léleksimogató. Talpig úriember, akit nem a konvenciók tettek azzá, hanem a lelki gazdagsága. Az utolsó szám a Take This Waltz volt, amelyet a magyar közönség Zorán tolmácsolásában Volt egy tánc-ként is ismer, és a hetvenöt éves Cohen egy kamasz huncutságával kiszökdécselt a színpadról. De nem hagyta sokáig kéretni magát, háromszor jött vissza az állva tomboló közönség kívánságára, és mindháromszor legalább két dalt énekelt. Sokak számára a koncert sprituális csúcspontja volt a Webb nővérek által előadott If It Be Your Will című dal hárfakísérettel és valami olyan éteri, tiszta hangon, hogy az angyalok éneke lehet hasonló. Kár lett volna, ha nem vagyunk elég kitartók, és ezt már nem halljuk. Cohen stílusosan a Zárórával (Closing Time) búcsúzott, majd a szűnni nem akaró tapsnak engedve még az I Tried To Leave You-t is elénekelte, kalaplevéve köszönve meg a közönségnek az élményt. Részünkről a szerencse, mister Leonard Cohen! A Csárdáskirálynő Pozsonyba, Carmen Komáromba készül - előadásokat cserél ezután a két színház Angyalok, ha ránk lenéznek SZÉL JÁNOS Szeptember 4-én, pénteken este 19 órai kezdettel Kálmán Imre - Stein Leo - Jenbach Béla - Gábor Andor - Békeffy István - Kellér Dezső Csárdáskirálynó című három felvonásos nagyoperettjével vendégszerepei Pozsonyban, az Új Színpadon a Komáromi Jókai Színház. Az előadás egy alakulóban lévő együttműködés első állomása a két színház között. A Nová scéna a tervek szerint a Carmen című táncszínházi produkciót adja majd elő Komáromban. A Csárdáskirálynőt az 55. ünnepi évadban 2008. május 16-án mutatta be a Komáromi Jókai Színház; azóta tartják műsoron, nagy sikerrel. Bizonyára azért is, mert Kálmán Imre nagyoperettjét így még sehol sem játszották. „Az operettre jellemző köny- nyedség és keletkezési korának felszín alatti forrongásai jegyében előadásunk egy birodalom és egy világ végnapjaiban játszódik, a harmadik felvonás időpontja pedig éppen 1914. június 28., a Ferenc Ferdinánd elleni szarajevói merénylet, a béke végének napja” - úja a Kulisszák című színházi lapban Bodó A. Ottó, a produkció dramaturgja. Keresztes Attila, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészeti aligazgatója, a komáromi Csárdáskirálynő rendezője ehhez annyit tesz hozzá ugyanott, hogy „nem tudom nem elolvasni, hogy miről szól ez a darab; hogy miért írták. Az operett egy eszköze volt a társadalmi fájdalomcsillapításnak, nem lehet nem meghallani benne a haláltól, a végtől, a világvégétől való rettegést”. Ettől más ez a Csárdákirálynő, mint az eddigi előadások. Vereczki Szilviát Kiss Diána Magdolna, Edwint Ozsgyáni Mihály játssza. Bóni gróf szerepében Fabó Tibor áll majd a pozsonyi közönség elé, Stázi alakítója Holocsy Katalin. Cecüiát Varga Szilvia kelti életre, Kerekes Ferkó szerepében pedig Mokos Attilát láthatja a közönség. Lakodalom lesz szeptember 4-én este is az orfeumban. Elöl: Kiss Diána Magdolna (Vereczki Szilvia), Ozsgyá- ni Mihály (Edwin) és Németh István (Rohunsdorf tábornok). (Dömötör Ede felvétele)
