Új Szó, 2009. augusztus (62. évfolyam, 177-201. szám)
2009-08-24 / 196. szám, hétfő
6 Kultúra UJSZO 2009. AUGUSZTUS 24. www.ujszo.com Grendel Lajos szerint ha az emberben van felfedezőkedv, bármilyen hely inspiráló tud lenni Bőségesen jutott időm az írásra Christine Brown szép karrier előtt álló Los Angeles-i hitelügyintéző, aki boldogan él jóképű barátjával, Clay Dalton professzorral. Életük addig a napig csodás, míg Christine-t fel nem keresi a bankban a rejtélyes Mrs. Garnish, hogy a házát sújtó jelzáloghitel törlesztésére haladékot kérjen. A csinos, fiatal nőnek el kell döntenie, mi a jobb: ha jóindulatú az öregasszonnyal, vagy ha megtagadja a segítséget, hogy bizonyítsa rátermettségét főnöke, Mr. Jacks előtt, és előléptessék? Christine az utóbbi mellett dönt, és az előtte térdeplő öregasszonyt látványosan megszégyenítve elküldi, aki bosszúból átokkal sújtja, pokollá változtatva életét. A Lamia átok lényege, hogy gonosz •szellem kezdi kísérteni a lányt, és csak pár napja marad, mielőtt elnyeli a pokol. Mivel szkeptikus barátja egyáltalán nem érti őt, a halálra rémült lány felkeres egy látnokot, hogy megmentse lelkét az örök kárhozattól. A médium mindent bevet, hogy Christine élete visszatérhessen a normál kerékvágásba. Ahogy a gonosz erők közelednek, a lánynak szembesülnie kell az elképzelhetetlennel: milyen messzire képes elmenni, hogy megszabaduljon az átoktól? Drag Me to Hell / Stiahni ma do pekla. Amerikai horror, 2009. Rendező: Sam Raimi. Szereplők: Alison Lohman (Christine), Justin Long (Clay), Lorna Raver (Mrs. Ganush), David Paymer (Mr. Jacks, (port.hu) A Writer in Residence ösztöndíjas program keretében Grendel Lajos egy hónapot töltött Pécsett, amely jövőre Európa egyik kulturális fővárosa lesz. Pécsi hónapjáról, ottani élményeiről, az írás körülményeiről és befejezés előtt álló irodalomtörténetéről beszélgettünk Kos- suth-díjas írónkkal. MISLAY EDIT Miről szól a Writers in Residence program? Az Európa kulturális fővárosa posztra készülve Pécsett sok egyéb rendezvény és projekt mellett kitalálták azt is, hogy kiadnak egy könyvet, amelyben Európa különböző országaiból meghívott irodalmárok írnak valamit a városról vagy a várossal kapcsolatban, és ezért egy hónapos városi ösztöndíjat kapnak. Én voltam júliusban a vendégíró, de már a sokadik. A projekt ugyanis 2007 őszén indult és 2010 májusában fejeződik be. Most például egy görög író tartózkodik ott. Jövő ősszel háromnyelvű - magyar, angol, német - könyvben adják ki a meghívott írók Pécsett született munkáit. Hogyan fogadta a felkérést? Nagyon örültem neki, egyebek mellett azért, mert szeretem Pécset. Nagyon sokszor jártam már ott, de csak rövid időre, és most az egész hónapot ebben a gyönyörű városban tölthettem, ahol rengeteg a látnivaló. Nem is tudom, hogy Magyarországon Budapesten kívül van-e még egy város, ahol annyi látnivaló van, mint éppen Pécsett. Építészetileg is és a történelmi múltját illetően is. Történetének szinte minden korszakából mutat valamit a város, az architektúra. A gyönyörű, feltárt ókeresztény temető és ókeresztény sírkamrák mellett ott vannak a múzeumok, a Csontváry Múzeum, a Vasarely Múzeum, ami sajnos júliusban éppen zárva volt, a Modern Magyar Képtár, a Zsol- nay-féle majolikagyár-múzeum, rengeteg minden. Pécsre nem elég egy nap, még kettő sem. Most egy hónap állt a rendelkezésemre, úgyhogy nem kellett rohannom és kapkodnom. Egy hónap elég arra, hogy az ember kicsit belakjon egy várost? Azt hiszem, igen. Végeredményben Pécs nem olyan nagy város, sokkal könnyebb belakni, mint egy metropolist, és úgy tíz nap után már egészen otthonosan éreztem magam. Mennyire tud inspiráló lenni az írást illetően egy más környezet, mint a megszokott élettér? Ha az emberben van felfedezőkedv és kíváncsiság, akkor bármilyen hely inspiráló tud lenni. Illetve bármilyen azért nem. Egy alföldi tanyán egy hónapig elzárva lenni egy kicsit más, mint Pécsett, ahol rengeteg a látnivaló. Volt műfaji megkötés az ösztöndíj kapcsán? Egyáltalán nem, így a napló formát választottam. Ez tűnt a legkézenfekvőbbnek. írhattam Alison Lohman (Christine) (Képarchívum) volna esetleg egy elbeszélést, amely Pécsett játszódik, azt is elfogadták volna, de most éppen nem vagyok novellaíró formámban. A napló a városról is szól, meg arról, hogyan fedeztem fel Pécset, milyen emberekkel találkoztam, kikkel ismerkedtem meg. Ön is szívesen olvassa írók naplóit? Igen. Egyrészt valószínűleg „alantas” okból is, tehát van bennem valamiféle voyeur. Igazából azonban azokat a naplókat szeretem, amelyekben többről van szó, mint hálószobatitkok kifecsegéséről. Nagy naplóélményem volt még a régi rendszerben Széchenyi naplója, a rendszerváltás után pedig Márai naplói. Volt hivatalos programja is ez alatt az egy hónap alatt? Egy felolvasó-délután az Olvasóliget rendezvénysorozat keretében, amelyet Magyarországon több helyen rendeztek meg idén nyáron. Pécsett nagyon szép helyen, a katedrális előtti köztéri parkban tartották. Ez volt az egyetlen hivatalos programom, bőségesen jutott tehát időm az írásra, a pécsi napló mellett a magyar irodalomtörténetre is. Pécsi hónapjára visszatekintve mit könyvel el az emlékezetes élményei, felfedezései között? Itthon az utóbbi időben nem (Somogyi Tibor felvétele) volt időm szépirodalmat olvasni, kivéve azokat, amelyekre a készülő irodalomtörténethez volt szükségem, mert még nem olvastam őket. Pécsett vettem jó pár könyvet is, és egyet-kettőt már ott elolvastam. Például Wass Albert Farkasverem című regényét. Wass Albert nem igazán a szívem csücske, de ez egy jó regény, szerintem a harmincas évek fontos magyar regényei közé tartozik. Volt egy fölfedezésem is, Tormay Cécile-nek az Emberek a kövek között című kisregénye, amelyet a modem magyar irodalom egyik legszebb, legjobb könyvének tartok. Valahol a dalmáciai tengerparton játszódik. Főszereplője egy falujában kiközösített, elüldözött parasztlány, aki beleszeret egy ótt szolgálatot teljesítő, az Alföldről odakerült magyar vasutasfiúba. Egy balladisztikus szerelmi történet, nagyon jól van megírva. Mondhatnám, abban a korban egy úttörő jelentőségű lélektani regény lehetett. A mai kánonban azonban Tormay Cécile-nek nincs nagyon előkelő helye... Egyáltalán nincs. Röstellem, de én is csak most fedeztem fel. Amennyire azonban az irodalom- történetekből ismerem, rendkívül ellentmondásos személyiség volt, akit aztán a kommunista irodalompolitika teljesen száműzött. Ezért is volt számomra szinte re- veláció ez a regény, amely hallatlanul modem. Egyébként akkor figyeltem fel Tormay Cécile nevére, amikor az év elején kezembe került Schöpflin Aladár 1937-ben kiadott irodalomtörténete, amely a század első felének irodalmáról szól. Schöpflin, mint tudjuk, a Nyugat vezető irodalomkritikusa volt, és ő a legnagyobb elismerés hangján szólt Tormay Cécile regényeiről, a másik A régi ház című családregénye. És mivel Schöpflin számomra az egyik legmegbízhatóbb ítész, kíváncsi lettem, hogy ha ez a világszemléletében, világnézetében, politikai nézeteiben egészen más világban élő irodalmár ennyi elismerő szót mond arról az írónőről, aki köszönőviszonyban sem volt a Nyugattal, akkor az nem lehet egy másodrangú író. Mivel most ön is irodalomtörténetet ír, felmerülhet a kérdés: elválaszható-e az író személye és a műve? Mi a helyzet akkor, ha a mű jó, az író személyes nézetei, világszemlélete azonban hagy maga után némi kívánnivalót? Ebben az irodalomtörténetben, amelyet írok, az írók életrajza nem foglalkoztatott, sem a világnézetük, sem az, hogy mennyi rossz fát tettek a tűzre és mikor, milyen eszme nevében. Az irodalmi mű érdekel, és nagyon is fontosnak tartom azt, hogy az írót és a művét elválasszuk egymástól, amennyire ez lehetséges. Ilyen szempontból valóban vannak ellentmondásos személyiségek, nemcsak a magyar irodalomban, hanem akár Louis-Fer- dinand Celine vagy Maurice Blanchot a franciában, és még akadnak egypáran. Mondjuk Knut Hamsun a norvégoknál. So- lohovot sem lehet száműzni az orosz irodalomból, noha egy betonfejű bolsevik volt, mert a Csendes Don és az Emberi sors mégiscsak jelentős művek. Lesznek ebből a szempontból eltérések az eddigi magyar irodalomtörténetek és az öné között? Beválogatott olyan írókat, akik eddig nem igazán szerepeltek ilyen összefoglaló irodalom- történeti munkákban? Nem sok, de lesznek üyenek. Lesznek benne olyan szerzők is, akikkel vagy hosszú ideje egyáltalán nem foglalkozott az irodalom- történet-írás, vagy csupán marginális jelenségként. De nagyjából az összkép mégiscsak olyan lesz, amüyennek más mai és tegnapi irodalomtörténetekből megismertük a 20. századi magyar irodalmat. Legfeljebb a hangsúlyok lesznek hellyel-közzel mások. Mennyi van még hátra a könyvből? Az utolsó fejezeten dolgozom, és szeptemberben szeretném leadni. Égy jó harmincíves kézirat lesz, ami körülbelül hatszáz oldal. Izgalmas munka volt számomra és kaland is. Rengeteget tanultam és olvastam közben, olyan műveket is, amelyeket máskülönben talán soha nem olvastam volna el, és olyan műveket, amelyeket nem ismertem, és egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam őket. Mi a következő terve? Egy regényt szeretnék írni, de ez még mindig csak terv. Nem akarom elkiabálni. Pozsonyi szobrász kapja idén az M. S. mester-dijat Gáspár Péter elismerése UJ SZO-H1R Budapest. Gáspár Péter pozsonyi szobrászművész kapja idén az M. S. mester-díjat. így döntött augusztus 17-én az óbudai Selyem- gombolyítóban összeült kuratórium. Idén kilencedik alkalommal nyújtják át az európai szellemiségű képzőművészeti elismerést. A XVI. század egyik legnagyobb magyar alkotójának, M. S. mesternek állít emléket a róla - gótikus táblaképek rejtélyes alkotójáról - elnevezett képzőművészeti kitüntetés. Maga a díj egy bronz kisplasztika, amelyet a mester egyik alkotása: a Mária találkozása Erzsébettel - Vizitáció - című, a Nemzeti Galériában őrzött festmény alapján formált Mihály Gábor Munkácsy- díjas szobrászművész. A Pozsonyban élő Gáspár Péter számos remekkel gazdagította a kortárs európai képzőművészetet. Megformázta többek között Luxemburgi Zsigmond magyar királyt, német-római császárt - alkotása a komáromi Európa-udvart díszíti -, és szoborba öntötte a Kassán született irodalmi nagyság, Márai Sándor alakját. Élénk Kárpát-medencei figyelmet akkor keltett, amikor bronzba alkotta a fiatalon elhunyt felvidéki születésű - Budapesten híressé vált - színművész, Kaszás Attila alakját; a szobor Komáromban áll. Az M. S. mester-díjat - melyet korábban többek között Patay László freskófestő, Kiss Tibor festőművész, Varga Dezső restaurátor és Kő Pál szobrász vehetett át - ezúttal első alkalommal adják át felvidéki művésznek. Mint emlékezetes: M. S. mester a Selmecbányái vártemplom oltárképeivel tett maradandó értéket 1506-ban a világ képzőművészetének asztalára. A róla elnevezett díjat a hagyománynak megfelelően szeptemberben, a Kisboldogasszony napi ünnepkörben Budapesten a Színművészeti Egyetem Epres- kertjében nyújtják át a pozsonyi magyar művésznek, (ph) A Silvia Fourporation koncertje Pozsony. Augusztus 25-én 20.30-kor a kiváló muzsikusokból összeállt Silvia Fourporation ad koncertet a Ferencesek terén a Pozsonyi Kulturális Nyár keretében. Süvia Gieciová, akit a Quasimodo énekesnőjeként is ismerhetnek a zenekedvelők, a szlovák könnyűzene fiatal, erőteljes tehetségei közé tartozik, dalszerzőként és zongoristaként is figyelemre méltó. A Süvia Fourporation zenéjében a soul, az r'n'b és a rock keveredik, (m) MOZIJEGY Pokolba taszítva
