Új Szó, 2009. augusztus (62. évfolyam, 177-201. szám)
2009-08-18 / 191. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. AUGUSZTUS 18. Vélemény És háttér 5 TALLÓZÓ PER STANDARD Habsburg Ottónak a Páneurópai Piknik szervezésében betöltött szerepéről írt a Der Standard című osztrák napilap. Az 1989. augusztus 19-i Páneurópai Piknik alkalmával a berlini fal megépítése óta első alkalommal menekültek Nyugatra tömegesen keletnémet állampolgárok. A Habsburg Ottó elnökölte Páneurópai Unió német nyelvű szórólapokon hirdette a „pikniket” a részben hetek óta Magyarországon tartózkodó és hazatérni vonakodó keletnémetek körében. A szórólapokon „szokatlan módon” Pozsgay Imrének, a reformkommunista kormány államminiszterének neve is szerepelt - írta a lap. (mti) A magyar párt- és állami vezetés terve alapján 1991 -ig lebontották volna a vasfüggönyt A vasfüggöny történetéről A magyar-osztrák határt évtizedekig lezáró vasfüggöny történetéről közölt írást a Frankfurter Allgemeine Zeitung annak kapcsán, hogy Angela Merkel német kancellár részt vesz a Páneurópai Pik- nik20. évfordulójárólmeg- emlékező ünnepségeken. MT1-HÁTTÉR A konzervatív német napilapban megjelent terjedelmes beszámoló szerzője, Reinhard Olt bevezetőjében emlékeztetett: Merkel szerdán a Sopronkőhida és Szentmargitbánya közti „senki földjére érkezik, pontosan arra a helyre, ahol 1989. augusztus 19-én három órán át nyitva állt egy máskülönben lelakatolt fakapu. (Merkel) 661 keletnémet polgártársa ragadta meg a menekülés lehetőségét, amelyről azt gondolták, hogy soha többé nem tér vissza. A határőrök nem léptek közbe.” Reinhard Olt rámutatott: a Páneurópai Pikniket .közvetlenül a Winston Churchill által vasfüggönynek nevezett választóvonalnál tartották, amelyet Jaltában húztak meg a nyugati demokráciák és a keleti kommunista diktatúrák között”. A szerző írásában áttekintette a műszaki határzár történetét, Lugosi József hadtörténész egyik tanulmánya alapján, amely a bécsi hadtörténeti múzeum „Der Eiserne Vorhang - A Vasfüggöny” című kiállításának katalógusában jelent meg. Olt megemlítette, hogy a hatóságok már 1948-ban, a kommunista hatalomátvétellel párhuzamosan hozzákezdtek a határ lezárásához, majd 1949 elején szögesdrótkerítést telepítettek és aknazárat építettek ki, nemcsak a magyarosztrák határon, hanem a magyar- jugoszláv határon is, mert „a déli szomszéd akkoriban, a sztálinizmus időszakában a kapitalizmus láncos kutyájánakszámított”. „Budapest már az 1956-os népfelkelés előtt elhatározta az aknazár felszámolását. A munkát néhány nappal a felkelés kirobbanása előtt, 1956. október 20-án fejezték be, majd miután a szovjet csapatok leverték a felkelést, 200 ezer ember menekült át Ausztriába. A Kádárrezsim ezért 1957 tavaszán ismét elaknásította a nyugati határt, és sokkal kiterjedtebb műszaki zárat telepített...” - állt a FÁZ írásában, amely szerint a következő években folyamatosan „modernizálták” a létesítményt, 1963-ban már aknák tömege választotta el a magyarokat az osztrákoktól.” Két év múlva viszont valamennyit felszedték - folytatta a vasfüggöny átalakulásainak történetét Reinhard Olt. Az aknamező már nem számított „korszerű határellenőrzési megoldásnak”, ezért elektronikus, mozgásérzékelő rendszert építettek ki. Riasztás esetén az első fázisban 40-60 határőrkatona indult el, majd további 40-80 katonát riadóztattak, és „„indokolt esetben” akár 400 határőr is kivonult, „sokszor, sok helyütt csupán rókák vagy nyulak miatt” - állt az FÁZ cikkében. 1988 végére a magyar vezetés felismerte, hogy az eladósodott államnak túl nagy teher lenne az elavult létesítmény felújítása. Ráadásul éppen nyugatról kellett volna importálni a rozsdamentes drótot, mert a Szovjetunióban már nem gyártották a határon telepített, SZ-100 rendszert - írta Reinhard Olt. A párt- és állami vezetés terve alapján 1991-ig lebontották volna a vasfüggönyt. A Kádár utáni új generációt képviselő, de „reformernek éppenséggel nem számító” Grósz Károly amellett kardoskodott, hogy csak 1990-ben lássanak neki a munkához, a miniszterelnöki székben őt követő „Németh Miklós azonban első intézkedései között egyetlen tollvonással kihúzta a költségvetésből a jelzőrendszer karbantartására előirányzott tételt” - idézte fel Olt, majd arra emlékeztetett, hogy Horváth István belügyminiszter 1989. május 2-i határidővel elrendelte a vasfüggöny lebontásának megkezdését. Mielőtt azonban ehhez hozzákezdhettek volna, tájékoztatni kellett Moszkvát. Németh Miklós 1989. március 3-án találkozott Mihail Gorbacsov szovjet párt- és állami vezetővel, aki a magyar tervekkel kapcsolatban Németh „megdöbbenésére csak annyit jegyzett meg, hogy semmi problémát nem lát ebben”. Az FÁZ szerint máig nem vüágos, hogy Gorbacsov helyesen mérte-e föl a magyarországi átalakulás lehetséges következményeit. Mindenesetre a kis lépések, mint a Páneurópai Piknik, amelynek során rés nyüott a vasfüggönyön, majd a határzár lebontása azt eredményezte, hogy „alig néhány hónapon belül menekültáradat indult az NDK-ból Nyugat-Németország felé, majd ledőlt a berlini fal és egyesült a két német állam. Amikor Magyarország megmozdította az első dominókockát, gyakorlatilag megszűnt Európa 1945-ben, Jaltában kialakított megosztottsága” - zárta cikkét az FÁZ. , JEGYZET Az olcsó jegy ára SZABÓ LÁSZLÓ Bár az utasok bécsi indulással vették meg a repülőjegyeket, mégis Pozsonyban száll fel velük a SkyEurope gépe. Aszlovákfővá- rosba buszokkal szállítják az utasokat, akik vagy vállaljákeztakel- lemetlenséget, vagy lemondanak a repülőjegyről és akirándulásról, nyaralásról. Ez utóbbi esetben pedig könnyen előfordulhat, hogy a repülőjegyért kifizetett összeget sosem látja viszont az utas -haszerencséjevan, akkoris csak egy-két év múlva. Az, hogy egy repülőgép nem ajegyen szereplő városban száll fel, vagy nem ott landol, nem szokatlan dolog a légiközlekedésben, de csak úgynevezett vis major (azaz előre nem látható események következtében - ilyen a szélsőséges időjárás, a baleset, a terrortámadás, a bombariadó stb.) esetében, nem azért, mert egy légitársaság nem fizeti a szolgáltatások ellenértékét. A SkyEurope már jó ideje jelentős késéssel vagy egyáltalán nem fizette ki a számlákat, s amikor már látta a vészjeleket, gyorsan csődvédelembe menekült. Ez egy ideig megvédi a társaságot, de nem tart örökké. Azok, akiknekje- lentős összegekkel tartozik a társaság, azonlesznek, hogy visszakapják a pénzüket. Ahogy azok az alkalmazottakis, akik most sem kaptak fizetést, sőt, az ígértkeddi utaláskor is csak egyhetes bérük jelenik meg a számlájukon, majd a hó végéig kapják meg a fennmaradó összeget. Ha megkapják... Közben naponta jönnek az ajánlatok, ingyen repülőjegyekről, fantasztikus árakról. Teszi ezt a SkyEurope akkor, amikor nemes aka téli menetrend bizonytalan, hanem a holnapi is. „Ilyen adót fizetünk az olcsó jegyért, ezzel számolni kell” - legyintenek néhányan, amikor ilyen kellemeden helyzetbe kerülnek, hiszen mit várhatunk 19 euróért. A gép ugyan elindul- bárnemaz eredeti időpontban, és nem is arról a repülőtérről, amelyről kellene -, de az már bizonytalan, hogy a visszaút idejére mi lesz a légitársasággal. Lehet, buszozni is kell egy órát, az is lehet, hogy törlés helyett néhány órás késés lesz csak... Mindegy, mennyibe kerül egy repülőjegy, az utast sohasem szabad bábnak tekintem, akivel mindent megtehet egy légitársaság. Ha kell, buszoztatja, ha kell, várakoztatja, ha kell, egyik pülanatról a másikra megváltoztatja az indulás és az érkezés színhelyét. Az utas pedig legyen csendben, örüljön, hogy ennyi pénzért eljut Amszterdamba, Londonba vagy Párizsba. A SkyEurope-j áraira jegyet foglalni most adrenalinsport-tevékenységgel ér fel. Sok izgalommal, bizonytalan végkimenettel. A leendő utas indulásig figyelheti a híreket, mely repülőtéren szűnnek meg aj áratok, hol foglalták le a társaság gépét, megkapják-e az alkalmazottak a fizetést stb. Holott ugyanabba a városba egy nemzeti légitársaság gépével is eljuthatott volna, ugyanolyan áron (poggyásszal, fedélzeti szolgáltatásokkal) - izgalmak nélkül. KOMMENTÁR Megfázást heroinnal GÁL ZSOLT A pozsonyi kormány (hasonlatunkban az orvos) így kívánja kezelni a páciens (a szlovák gazdaság) átmeneti betegségét (konjunkturális munkanélküliség): most felírunk pár adag heroint, két hét múlva jöjjön vissza, meglátjuk, mi lesz! Másképpen nem is értelmezhetjük, hogy a kabinet a múlt héten, a válság kellős közepén bejelentette, 8,1 százalékkal emeli a minimálbért. Bár Viera Tomanová szociális miniszter beperelte a Trend gazdasági hetilap főszerkesztőjét, Rado Baťót, mert egyik cikkében földönkívülinek merte nevezni, mégis rendszeresen tesz arról, hogy bebizonyítsa, tényleg nem evilági lény. Legalábbis fogalma sincs országa valós gondjairól. Minisztériuma leginkább a gyermekkorom egyik rajzfilmsorozatában szereplő, a Mennykő- csúcson székelő Banyamancs boszorkánykonyhájára hasonlít: folyton olyan szereket kotyvaszt, amelyek garantáltan megkeserítik az ember életét. Legújabban azt főzték ki, hogy 319,5 euróra növelnék a minimálbér nagyságát, amikor a foglalkoztatottak száma a statisztikai hivatal munkaerő-felmérése szerint negyedmillióval csökkent, a munkanélkülieké pedig legalább százhatvanezer fővel emelkedett. Vagyis mindent megtesznek azért, hogy az állástalanok száma tovább nőjön, legalábbis semmiképp se csökkenjen. Persze lehet arra hivatkozni, hogy a törvény alapján ez járna, a szakszervezetek is ezt követelik, meg a minimálbér még így is az egyik legalacsonyabb lesz az Európai Unióban. Csakhogy a törvény rossz, különben sem alkalmazható 4-6 százalékos gazdasági visszaesés idején, folyton a szakszervezetekre hallgatni pedig kifejezetten káros. Ha 2002 és 2006 között a Dzurinda- kormány engedett volna a követeléseiknek, akkor egyetlen reformot sem valósít meg (mert mindet ellenezték), s így nem lett volna Szlovákiából tátrai tigris 10 százalékos növekedéssel, 300 ezer új munkahellyel, gyorsan növekvő bérekkel. Egyszóval: mindenkinek rosszabb lett volna (beleértve a szakszervezeti tagokat is). Az ugyan igaz, hogy az unión belül a tervezett, csaknem 320 eurós szlovák minimálbér még mindig alacsony, de ezt az ország fejlettségéhez, lehetőségeihez, a helyi átlagbérekhez, meg a hasonló helyzetű, környező versenytársakhoz kell mérni. A visegrádi négyeken belül a szlovákiai lenne a legmagasabb minimálbér, ennek aránya az átlagbérhez képest pedig az egyik legnagyobb lenne az EU-ban. Ráadásul ez l^nne érvényes az átlagosnál messze magasabb munkanélküliséggel és alacsonyabb átlagbérrel rendelkező régiókban is. Szlovákiai magyar viszonylatban főleg Gömörben és a keleti végeken a magas minimálbér (a munkaadó által fizetett hozzá kapcsolódó magas járulékterhekkel együtt) a munkahelyteremtés legfőbb gátjává lépne elő. A kormány széruma tehát azzal fenyeget, hogy a remélhetőleg jórészt konjunkturális (a gazdasági ciklusok következtében fellépő) munkanélküliséget konzerválja, és hosszú távú strukturális munkanélküliséggé alakítja. A foglalkoztatottság akkor sem tér vissza a 2008 közepén mért csúcsokra, ha újra beindul a gazdasági növekedés. De ezt valahogy meg kellene értetni a kormánnyal is, amelyik még mindig olyan képletekben gondolkozik, hogy magasabb minimálbér = nagyobb jólét. Nos, ha ez ilyen egyszerű lenne, akkor Mozambikban bevezethetnék a svájci minimálbért, és egyből olyan gazdagok lennének, mint a svájciak. Nemde? fIGTIlő kezdődött Európa újraegyesítése. A tegnapi konferencia előadásai a történészek szemével láttatják az 1989. augusztusi eseményeket. A Liszt Ferenc Konferencia Központban rendezett tanácskozást a program szerint Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke nyitotta meg. A Kádárrendszer 80-as években bekövetkezett legitimációvesztéséről Romsics Ignác egyetemi tanár beszélt. A nagyhatalmak és 1989 történéseinek viszonyát Borhi László, a történelemtudomány kandidátusa elemezte. A pikniknek a határnyitás történetében betöltött szerepéről Oplatka András egyetemi tanár szólt. A rendezvénysorozat részeként rendszerváltó személyiségekkel kerekasztal-beszélge- tést is tartanak, amelyre meghívták Bába Ivánt, Pozsgay Imrét, Szűrös Mátyást, Csoóri Sándort, Kis Jánost és Németh Zsoltot, (mti) Páneurópai piknik Történészkonferenciával kezdődött tegnap Sopronban az a háromnapos rendezvény- sorozat, amelyen megemlékeznek a Páneurópai piknik 20. évfordulójáról. A jubileumi eseményekre a magyar és az európai politikai élet több vezető személyiségét várják. Angela Merkel német kancellár és Sólyom László köztársasági elnök részt vesz a holnapi emlékünnepségen, Bajnai Gordon miniszterelnök és Carl Bildt svéd külügyminiszter is jelen lesz a jubileumon. A nagy nemzetközi sajtóérdeklődéssel kísért programokon a két évtizeddel ezelőtti történéseket idézik fel, amikor néhány órára megnyílt a magyar-osztrák határ „vasfüggönye” Sopronpusztánál, és keletnémetek százai jutottak át Ausztriába. Ezzel meg(Gyenes Gábor karikatúrája- Slota úr, az immunitása hihetetlen dolgokra képes!
