Új Szó, 2009. augusztus (62. évfolyam, 177-201. szám)

2009-08-15 / 189. szám, szombat

Szalon 11 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. AUGUSZTUS 15. Kis félelemmel tekintek a szlovákiai magyarság képviselésére, mert ha egyik magyar párt sem jut be a parlamentbe, ki fogja képviselni a magyarok érdekeit? A magyar politikai erők megosztása (Cseh) Szlovákiában 1918-tól napjainkig Napjainkban újra megosz- tódott a Felvidék magyar­sága. Megalakult Bugár Bé­la vezetésével a MOST-HÍD politikai párt, amelyik mind magyar, mind szlo­vák polgártársaink szava­zataival számol. S1DÓ ZSOLT Kialakult tehát az MKP (Ma­gyar Koalíció Pártja) mellett egy új politikai szubjektum a ma­gyarság érdekeinek védelmére. Eredményessége még csak a jö­vőben, az őszi önkormányzati és a 2010-es parlamenti választá­sokon fog bebizonyosodni, de az már most nyilvánvaló, hogy megosztja a magyar szavazókat Szlovákiában. Pártképviselet 1918 és 1945 között Ez a megosztottság nem új keletű történelmünkben (a cseh­szlovákiai magyarság életében). Az 1918-ban megalakult Cseh­szlovák Köztársaság területén is több magyar párt működött, s összefogásuk egy cél érdekében nem volt felhőtlen. Magyaror­szág a trianoni csonkítás után elveszítette területeinek két­harmadát s ebből Csehszlovákia „örököld’ 637 183 (1921-es nép­számlálási adat) magyar nemzetiségű lakost. Az első választásokra a nemzetgyűlésbe 1920 áprilisá­ban került sor, ezen több magyar politikai párt is indult. Az első párt, amely élvezte Magyarország politikai és anyagi támogatását is, az Országos Ke­resztényszocialista Párt (OKSZP) volt, 179 helyi szervezettel. 1920. március 23-án tartotta el­ső országos kongresszusát, me­lyen elnökké Lelley Jenő nyitrai ügyvéd lett megválasztva. A második az Országos Ma­gyar Kisgazda és Földmíves Párt volt, amelyik főleg Komáromban és Gömör megyében szervezke­dett. Alakuló kongresszusa Ko­máromban volt, 1920 februárjá­ban, vezetői Mohácsy János, Füssy Kálmán és Lukovich Fe­renc voltak. A harmadik a Magyar Nemzeti Párt, amelyik szintén Komárom­ból indult, s főleg arisztokraták alkották. A párt célja a magya­rok egyesítése volt, hivatalos megalakulása: 1920. február 29. A párt vezetője Kürthy István (nyugalmazott főispán), Kamrás József ügyvéd, Tuba János taka­rékpénztári elnök és Palkovich Viktor gutái plébános lett. A kisgazdapárt és a keresz­tényszocialista párt közötti fő különbség abban rejlett, hogy a kisgazdapárt főleg protestáns vallású magyar választókra tá­maszkodott. Említést érdemel még a Ma­gyar és Német Szociáldemokrata Párt, amelynek listájáról szintén bejutott két képviselő a cseh­szlovák parlamentbe. Az említett pártok együtt­működése nem volt felhőtlen. Az OKSZP lapja, a Népakarat és a Barázda (a kisgazdák komáromi lapja) egymást támadták - ki az igazibb magyar. A magyarság összefogása a továbbiakban sem volt eredményes. Személyes el­lentétek, saját politikai érdekek előtérbe helyezése mérgezte a viszonyt. 1923- ban alakult Dr. Csánki Aladár vezetésével a Köztársasá­gi Magyar Kisgazdák és Földmí­vesek Szövetsége, amely támo­gatta a Csehszlovák Köztársaság kormányát. 1924- ben egy új párt alakult Országos Parasztpárt néven, Mikié Vince vezetése alatt. Tá­madta a többi magyar pártot, megalkuvással, a magyar érde­kek elárulásával vádolva őket. Az első próbálkozásra a ma­gyar pártok egyesítésére 1925-ben került sor Szent-Ivány József (1884-1941) vezetése alatt, akit a magyarországi hiva­talos politikai körök is támogat­tak törekvéseiben. Magyar Nem­zeti Párt (MNP) néven (ez már a harmadik ilyen nevű párt volt) 1925-ben alakult meg, célja a felvidéki magyarság összefogása volt. Az OKSZP támadta a MNP politikáját, főként liberális prog­ramja miatt, ennek ellenére Az 1. bécsi döntés Németország és Olaszország képviselői (Nagy-Britannia és Franciaország ignorálta a meghívást a konferenciára) Bécsben a Csehszlovákia és Magyarország közötti terüle­ti viták megoldása végett Magyarországnak ítéltek 11927 négyzetkilométer te­rületet és az 1941-es nép­számlálásalapján 1 mülió 41 ezer lakost (ennek 84%-a volt magyar, 12%-a szlovák nemzetiségű). Az akkor már autonóm Szlovákia területén 67000 magyar nemzetiségű lakos maradt. 1927- ben az OKSZP és a MNP a községi választások során sike­resen megegyezett a választási együttműködésben. A Csallóköz kisgazdái elége­detlenségüket kifejezve az MNP eredménytelen politikáját ülető- en a kisgazdák érdekében 1928- ban megalapították párt­jukat Országos Magyar Kisgaz­da, Iparos és Munkáspárt néven, amivel tovább osztódott a ma­gyar szavazótábor Csehszlováki­ában. A következő kísérlet a magyar pártok egyesítésére 1936-ban történt, Budapesten. Az OKSZP és a MNP képviselői megegyez­tek az Egyesült Országos Keresz­tényszocialista és Magyar Nem­zeti Párt (ismertebb az Egyesült Magyar Párt elnevezés) megala­pításában. A két párt 1936. júni­us 21-én egyesült, elnöke Jaross Andor, ügyvezető elnöke gróf Esterházy János lett. Az európai történések (szudétanémet füg­getlenségi igények, Hitler ag­resszív keleti politikája) hatására a csehszlovák kormány tárgyalá­sokba kezdett a magyar kisebb­ség képviselőivel is. Az első ta­lálkozó Beneš köztársasági elnök és Esterházy János között zajlott le Kistapolcsányban, 1936. szep­tember 11-én. A megbeszélésen a magyar párt által benyújtott kisebbségvédelmi (magyar sé­relmek felsorolása és lehetséges megoldások) memorandum volt. A következő tárgyalásra 1937. április 23-án került sor, szintén kézzelfogható eredmény nélkül. A magyar kisebbség problémái­nak megoldása a kormány halo­gató hozzáállása miatt elhúzó­dott, és 1938-ban már nem is- volt aktuális a külpolitikai törté­nések következtében (müncheni egyezmény - 1938. szeptember 29-én, 1. bécsi döntés - 1938. november 2-án, az önálló Szlo­vákia megalakulása - 1939. március 14-én). Az önálló Szlovákiában Ester­házy János Magyar Pártja képvi­selte a magyarok érdekeit, s egyet­len képviselője volt a szlovák par­lamentnek, aid 1942-ben a zsidó- törvények ellen szavazott. A háború vége után gyakorla­tilag nem volt a magyarságnak szószólója Csehszlovákiában, ahol a magyarokra mint árulók­ra tekintettek - elkezdődtek a kitelepítések és a lakosságcsere Magyarország és Csehszlovákia között (kb. 74 ezer magyar lett áttelepítve Magyarországra és kb. 44 ezer pedig Csehország­ba, a kitelepített németek he­lyére) . Nem lett jobb a helyzet 1948, a kommunista hatalomátvétel után sem, a magyarság csak kul­turális téren képviselhette magát (CSEMADOK). Pártképviselet 1989 után Változást az 1989-es fordulat hozott, amikor is Csehszlovákia visszatért a demokratikus orszá­gok soraiba. Az 1989-es forradalom idején megalakult a Független Magyar Kezdeményezés (FMK), utána az Együttélés Politikai Mozgalom, majd a Magyar Keresztényde­mokrata Mozgalom (MKDM). Az 1990-ben tartott első szabad vá­lasztásokon az FMK 9, a koalíci­óra lépett Együttélésnek és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalomnak 25 képviselője foglalt helyet a pozsonyi és a prágai parlamentben. 1991-ben alakult meg a Magyar Néppárt, 1992-ben a Magyar Polgári Párt (MPP) mint a Független Magyar Kezdeményezés jogutódja. A Szlovákiában élő magyarság egyik legnagyobb politikai sikere az 1998-as pártegyesítés (1998. június 20., Dunaszerdahely) volt, amikor is a szlovákiai ma­gyar pártok, az MKDM, az Együttélés és az MPP egyesültek Magyar Koalíció Pártja (MKP) néven. A párt 1998-tól része volt a szlovák kormánynak a 2006-ban történő parlamenti vá­lasztásokig, amikor is a Robert Fico vezette győztes párt, a Smer-SD a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párttal (SNS) és a Mečiar vezette Demokrati­kus Szlovákiáért Mozgalommal (HZDS) alakított kormányt. Ez a helyzet napjainkig állt fenn, míg meg nem alakult a MOST-HID. Külső szemlélőként egy kis félelemmel tekintek a szlovákiai magyarság további képviselésére, mert ha egyik magyar párt sem jut be a parla­mentbe, ki fogja képviselni a magyarság érdekeit? KITEKINTŐ n sue presoe Esterházy János síremléke a mírovi börtöntemetőben... (Archívum * IVIIM90I t 8’ÜM957 ■ Á nm<jqar némzefi kisebbség parlamenh' képviselője Práqában és Pozsonqban 12 évet szenvedett börtönökben kiléértés népéért. Parlamentní poslanec madarské národní menŠinq u Pra?je a v Bratislave 12 lei trpel v Idpícit Született Nyitraújlakon, 1901. március 14-én, meghalt Mírov- ban (Csehország), 1957. márci­us 8-án. Régi nemesi családból származik, 1945-ig legjelentő­sebb parlamenti képviselője a csehszlovákiai magyarságnak. A 20-as években kapcsolódott be a közéletbe, 1931-ben a Cseh­szlovák Köztársaság Magyar Népszövetségi Ligájának vezető­je lett, majd 1932-ben a Orszá­gos Keresztényszocialista Párt elnöke. 1935-től a kassai válasz­tókerület parlamenti képviselő­je; önrendelkezési jogot, auto­nómiát követelt Szlovákiának és Kárpátaljának. Az 1936-ban megalakult Egyesült Magyar Párt ügyvezető elnöke; a triano­ni békeszerződés igazságos re­vízióját követelte. Az 1. bécsi döntés után Szlovákiában ma­radt, megalapította a Magyar Pártot. Pozsonyban kiadta a Új Híreket, majd a Magyar Hírla­pot; rendőri felügyelet alatt állt. Létrehozta Pozsonyban a Ma­dách Könyvesházat. Az önálló Szlovákiában az egyetlen parlamenti képviselő volt, aki 1942. május 15-én a zsi­dótörvények ellen szavazott. In­doklásnak a következőt hozta fel: „Midőn a szlovák parlament tagjává megválasztottak, az első ülésen fogadalmat tettünk, hogy mindig lelkiismeretesen fogjuk törvényhozói kötelességeinket teljesíteni. A zsidók kitelepítésé­ről szóló törvényjavaslat tartal­milag olyan, hogy azt semmi­képpen sem tehetem magamévá, és nem szavazhatom meg. Legfi­atalabb korom óta mindig zsidó- ellenes beállítottságú voltam, és az is fogok maradni, ami ellen­ben nem jelenti azt, hogy szava­zatommal hozzájárulok egy olyan törvényhez, mely minden isteni és emberi jogot lábbal tipor.” (Kézirat, Országos Levél­tár, K-63-1942/65). ...és jelképes sírhelye a nyitraújlaki temetőben (Köteles László felvétele) Több száz lengyel, cseh, zsidó embernek segített a szökésben. A háború befejezése után Husák utasítására letartóztatták és a Szovjetunióba szállították (Ljub- ljanka - KGB-börtön). A szovje­tek 1949-ben kiadták Csehszlo­vákiának, ahol még 1947-ben ha­lálra ítélték - a fasizmussal való együttműködése címen. Elnöki kegyelemmel életfogytiglanra változtatták ítéletét; 1957. már­cius 8-án a morvaországi Mirov börtönében meghalt. Hamvait nem adták ki családjának, egy prágai tömegsírban nyugszik. Az orosz legfelső bíróság Göncz Árpád kérésére 1993-ban ügyét felülvizsgálta és Esterházyt rehabilitálta, de Csehországban és Szlovákiában még mindig há­borús bűnös.

Next

/
Oldalképek
Tartalom