Új Szó, 2009. augusztus (62. évfolyam, 177-201. szám)

2009-08-08 / 183. szám, szombat

12 Szalon ÚJ SZÓ 2009. AUGUSZTUS 8. www.ujszo.com SZALONKERTÉSZ AFORIZMÁK A kert tulajdonosa nyugtalan... AUGUSZTUS Az augusztus általában az az időszak, amikor az amatőr kertész elhagyja tündérkertjét, és szabad­ságra megy. Egész esztendőben nagy hangon hirdette ugyan, hogy az idén nem utazik sehová, nincs olyan nyaralóhely, ami felérne az ő kertjével, s nem lesz olyan kötniva- ló bolond, hogy vonaton rázassa magát valahová Kukutyinba - de amikor aztán beköszönt a nyár, ő is csak igyekszik kifelé a városból, vagy mert feltámadt benne a ván­dorösztön, vagy a szomszédok mi­att, „hogy ne mondhassák, hogy mit tudom én...” Nehéz szívvel utazik el, tele van gonddal, aggoda­lommal, félti a kertet. Nem is indul el addig, míg nem talált egyjó bará­tot vagy rokont, akire távolléte ide­jére rábízhatja.- Nézze csak - mondja a kisze­melt kertgondozónak -, most úgysincs a kertben semmi munka, elég, ha háromnaponként egyszer elnéz oda, s ha netán valami nem volna rendben, újon egy lapot, és én azonnal jövök. Megbízom ma­gában. Mondom, öt perc elég, épp hogy csak körül kell néznie. Miután a kertet készséges fele­barátja gondjaira bízta, elmegy. A nevezett felebarát másnap levelet kap: „Elfelejtettem mondani, hogy a kertet naponta öntözni kell. Leg­jobb, ha reggel ötkor vagy este hétkor öntöz. Semmi az egész: csavarozza rá a tömlőt a felszálló­csapra, és egy óráig locsoljon. Ké­rem, a tűlevelűeket bőségesen kell öntözni, mindenütt, és persze a fü­vet is. Ha valahol gyomot látna, tépje ki. Ez minden.” A következő napon: „Szörnyű ez a szárazság, kérem, öntsön minden rododendronra vagy két kanna állott vizet, és minden tűlevelűre öt-öt, a többi fára négy­négy kannát. A most virágzó éve­lőknek sok víz kell, írja meg posta- fordultával, mi nyílik. Az elvirág- zott szárakat le kell vágni! Jó vol­na, ha kapával meglazítaná vala­mennyi ágyás talaját, attól légjár- hatóbb lesz a talaj. Ha a rózsákon tetvek vannak, vegyen nikotint, és harmattal vagy eső után perme­tezze meg vele a rózsákat. Több dolog egyelőre nincs.” Harmadnap: „Elfelejtettem meg­mondani, hogy a gyepet le kell ka­szálni. A géppel igazán gyerekjá­ték, s amit a gép nem nyírt le, vágja le ollóval. De vigyázzon! Nyírás után a gyepet jól meg kell gereb­lyézni s aztán nyírfa seprűvel vé- gigsepemi. Különben tarfoltos lesz! És persze öntözzön, bősége­sen öntözzön!” Negyednap: „Ha netán zivatar jön, kérem, azonnal nézze meg a kertet! A heves zápor néha nagy károkat okoz, és jó, ha az ember mindjárt a helyszínen van. Ha a rózsákon lisztharmat mutatkoz­nék, szóljon rájuk korán reggel, harmattal kénvirágot. A magas növésű évelőket kösse karóhoz, nehogy a szél letörje őket. Itt minden pompás, sok a gomba, és remekül lehet fürödni. Ne felejtse el a ház mellett a vadszőlőt na­ponta megöntözni, nagyon száraz helyen van! Gyűjtse zacskóba az izlandi mák magvait. Remélem, a gyepet már lekaszálta. Különben nem kell semmi, csak a fülbemá­szókat irtsa ki.” Ötödnap: „Mellékelten küldök egy kis láda virágot, amit itt ástam ki az erdőben. Különféle kosbo­rok, vadliliomok, kökörcsin, kör­üké, tüdőfű, szellőrózsák és effé­lék. Mihelyt a láda megérkezik, bontsa fel, a palántákat öntözze meg, és ültesse valahova árnyékos helyre a kertemben. Szóljon a tö­vükhöz tőzeget és lombföldet! Azonnal lásson hozzá az ültetés­hez, és naponta háromszor öntöz­ze az elültetett növényeket! Ké­rem, vágja le a rózsatövekről a fattyúhajtásokat!” Hatodnap: „Expressz feladtam egy kosár vadon tenyésző nö­vényt. .. Azonnal ültesse el őket... Éjjel menjen ki a kertbe zseblám­pával felszerelve, csigákat irtani. Jó volna kigyomlálni az utakat. Remélem, hogy a kert gondozása nem sok idejét foglalja le, és kel­lemes perceket tölt a kertben.” Ezalatt a készséges felebarát, felelőssége tudatában, öntöz, ka­szál, kapál, gyomlál, és keresztül- kasul járja a kertet a küldött pa­lántákkal, keresve, hogy hová az ördögbe ültetné el őket; verejté­kezik a napon, csuromvizes az ön­tözéstől, s rémülten látja, hogy itt egy levél hervad, ott meg letört néhány szár, emitt rozsda esett a gyepbe, s az egész kert mintha ki­égett volna. Átkozza a pillanatot, amikor magára vállalta ezt a ter­het, s csak azon imádkozik, hogy jöjjön már az ősz. Ugyanakkor a kert tulajdonosa nyugtalanul gondol a virágaira és a gyepre, rosszul alszik, szitkozó­dik, hogy a készséges felebarát nem küld neki naponta jelentést a kert állapotáról, számlálja a napo­kat, mennyi van még hátra a haza­indulásig, minden másnap küld egy láda vadvirágot és egy, körül­belül tizenkét sürgős utasítást tar­talmazó levelet. Végül is hazaér­kezik, s úgy, ahogy van, bőrönddel a kezében, beront a kertbe, s tágra nyílt szemmel körülnéz: Ó, ez a lusta semmirekellő, ez a piszok fráter, gondolja keserűen, hát ez aztán elintézte a kertemet!- Köszönöm - mondja szárazon a felebarátnak, s mint élő szemre­hányás, nyakon ragadja a tömlőt, hogy meglocsolja az elhanyagolt kertet. Ez a tökfilkó, gondolja lel­ke mélyén, erre aztán rá lehet bíz­ni valamit! Soha többet nem le­szek olyan kötnivaló bolond, hogy nyaralni menjek! Karel Čapek: Aszenvedelmes ker­tész (1929).Mayer Juditfordítása Szabálytalanságok TOMI VINCE ♦ A fiú már olyan nagy, hogy ab­bahagyta a szülők nevelését. ♦ Klasszikusnak nevezhető az az író, akit akkor is dicsérhetünk, ha semmit sem olvastunk tőle. ♦ Mások tehetségét szívesen té­vesztjük össze a szerencsével. ♦ Ha egy laikus nem ért meg té­ged, az még nem jelenti, hogy szakértő vagy. ♦ Vannak buta emberek, akik azt a látszatot igyekeznek kelteni, hogy ők kétszer meggondolják, mielőtt semmit sem mondanak. ♦ Láb nélkül nem lehet focizni. Fej nélkül lehet, de nem érdemes. + Az egészséget nem lehet meg­fizetni. De ezt hiába mondanád az orvosoknak. ♦ A sikernek sok az apja. A ku­darc mindig árva. ♦ Csalódtak benne. A vártnál be­csületesebben viselkedett. ♦ Ne dicsérd a napot villanyfé­nyes futballmérkőzés előtt. ♦ Az ember jellemét arról is meg lehet ismerni, hogyan viselkedik azokkal, akiktől nem vár semmit. ♦ Csak azért feküdt le, hogy ál­lást foglaljon. + Ezüstlakodalmat ünnepeltek. Huszonöt évig együtt nézték a té­vét. + Ismétlés a tudás anyja. Az apát még keresik. ♦ Mielőtt bárkiről kimondanád, hogy ostobaságokat beszél, ellen­őrizd, nem idéz-e valakit. ♦ Tiszta volt a lelkiismerete. So­se használta. ♦ Aki megállapította, hogy „az idő pénz”, biztosan nem nyugdí­jas volt. ♦ Annyi ékszerrel halmozta el barátnőjét, hogy kénytelen volt feleségül venni. ♦ Az optimista azt mondja, jó vi­lágban élünk. A pesszimista fél, hogy ez igaz is. ♦ Olvasd el saját kezűleg írt élet­rajzodat, és rájössz, müyen nem vagy. ♦ Vannak emberek, akiknek nincs bátorságuk gyávának lenni. + A második házasság: a remény győzelme a tapasztalat felett. ♦ Sokan utólag jelölik meg cél­nak azt, amit véletienül értek el. + Gyakran jobb két hívatlan ven­dég, mint egy meghívott. + Átgondolt válás az, amikor nem csak a lakást, a bútort, a gye­rekeket osztják el maguk között a váló felek, hanem baráti körüket is. + A bíróságtól nem várható el, hogy igazságot tegyen. Kötik a törvények. ♦ Az talán még nem volna baj, hogy buta, csak ne hallgatna min­dig az eszére. ♦ Diplomata az, aki olyan ho­mályosan tudja kifejezni magát, ahogyan elvárják tőle. Szép új világ - várható gazdaságélénkítő projektumok Szlovákiában A Karthágó-program SZALON-GAZDASÁG A magyarországi szőlőkivágási támogatás mintájára hamarosan Szlovákiában is alkalmaznak olyan új gazdaságélénkítő projektumo­kat, melyek az előzetes értesülések szerint mind effektivitásukban, mind pedig volumenükben messze felülmúlják majd a magyarországi­akat. Annyi már most biztosra ve­hető, hogy aki nálunk vágja ki sző­lőültetvényét, az nemcsak támoga­tásban részesül, hanem automati­kusan valamely hazai egyetemre (vagy főiskolára) is felvételt nyer. Külön támogatják, ha az ülető nemcsak a határban, hanem a kert­jében és a háza mögött (mellett stb.) is kivág minden egyes szőlő­tőkét. Akinek nincs szőleje, s nem tervez ültetni sem, az hasonlóan kedvező feltételek mellett kivág­hatja a gyümölcsfáit. A szlovákiai szőlőkivágási projektum sajátossá­ga, hogy a támogatás többször is igényelhető ugyanazon termőterü­letre, így például aki nemcsak a sző­lejét (gyümölcsfáit) vágja ki, ha­nem az így kopárrá lett területet el- gyomosítja, erre a második mű­veletre is kérhet és kaphat támoga­tást. Az elnyerhető összeghez in­gyen gyommagcsomag jár, mely válogatott magkeveréket tartal­maz (30% papanc, 20% tyúkhúr, 20% mácsonya, 10% konkoly, 10% szulák, 10% kákics). A legnagyobb támogatásban az részesül, aki úgy besózza földjét, kertjét és háza táját (sót a pályázat kiírója biztosít), hogy ott öt évig garantáltan nem nő semmi. A támogatási összeg más- félszerese jár annak, aki a szom­szédját is megnyeri a projektum­nak. A támogatásban részesülő tel­jes utcasor lakói automatikusan doktoranduszképzésrejogosultak. A támogatás pályázati úton nyerhető el, az űrlapok a mezőgaz­dasági, vidékfejlesztési és kulturá­lis minisztérium honlapjáról lesz­nek letölthetők, de akik a teljes és járulékos támogatásokkal halmo­zott támogatásra jogosultak (föld lebetonozása, ásó, kapa, gereblye, talicska, permetezőgép, metszőol­ló beszolgáltatása, öntözőcsap be- hegesztése, kertkapu aláaknázá- sa), azoknak elegendő betelefo­nálniuk a minisztériumba. Abban az esetben, ha e serkentő intézke­dések meghozzák a várt ered­ményt, s a támogatottak valóban örökre felhagynak a mezőgazdasá­gi termeléssel, beindulhat a háziál- lat-levágási támogatás, majd a szo- banövény-likvidáló projektum. Akik mindhárom pályázatot elnye­rik, s igazolhatóan nem lesz közvet­len életterükben semmi, ami életszerű vagy ami valaha hasznot hozhatott, nagyobb eséllyel pá­lyázhatnak a pulzuscsökkentő tá­mogatásra. Ennek ugyan még csak a szerkezete van nagy vonalakban kidolgozva, de az előzetes értesülé­sek szerint percenként 60 alatti pulzus esetén már jelentős szemé­lyi támogatás jár, akié pedig 45 alá nyomható, az korkedvezménnyel nyugdíjba mehet (nyugdíjas ezt a kedvezményt díszdoktori címre válthatja). SANZON Robbantott karaj, repesztepertő, vérlecsó SZÁVAI ATTILA Bánk, tóparti sétány, pádon ülés, nézdegélés. A néhány lépésnyire ál­ló villanyoszlopon plakát libeg, megnézem, valami diszkóról ad hírt. A rozzant papíron táncoslány pózol, van a mozdulatában és arcá­ban valami erotikus és valami bár­gyú felsőbbrendűség. Utóbbit azo­kon a fajta lányokon tapasztalni, akik a felvett és elhordott ruhamár­kákban látják önmaguk megvalósí­tását, kifejezését. A bánki vadka­csák közönnyel tapicskolnak el az oszlop tövénél, gyalogolnak, jön- nek-mennek, nem lehet mindig re­pülni, úszni. A bánki kacsák öltöze­te remekbe szabott, semmi túlzás, semmi szellemi téblábolás, semmi émelyítő, semmi sallang. Csak ízlés és jó modor érződik. A ruhatervező évmilliós tapasztalattal ült asztal­hoz, tudva, hogy akik hordani fog­ják ezt az adjusztírungot, kényel­mes öltözéket szeretnének, meg­bízhatót. Olyat, ami az év bármely szakában tökéletesen, maradék nélkül kifejezi gazdájuk lényét. A tervező, mikor asztalhoz ült, valószínűleg Chopint hallgatha­tott. Van valami lírai, valami könnyed etűdszerű a bánki vadka­csák tekintetében, mozdulataiban, lényükben, tollruhájukban. Visszaülök a padra és elkalan­dozok a szélben himbálódzó pla­kátot figyelvén... Kalandozni, mint vasorrú bába az elektromos viharban... ♦ ♦ ♦ Negyven éve lakom a faluban. ♦ ♦ ♦ Mindenkinek van múltja, ahogy a horgászok mondják, vagyis csak az egyik, de általában így szokott ráragadni az egész horgásztársa­dalomra. Ez olyan, mint az, hogy a kommunisták mind rossz embe­rek. Pedig van köztük fagylaltos is. A fagyisoknak vaníliából van a szí­vük, puncsból, krémkocsonyából, tudják ezt a gyerekek is. Az egyik horgász szerint a múlt olyan, mint a boton az orsó, meg a zsinór, fel lehet tekerni, ha meg bedobod a jövőt a vakvilágba (mondjuk fene- kező változatban), szépen magá­val rántja a múltat, mint kukásko­csi a részeg guberálót. ♦ ♦ ♦ És mivel mindenkinek van múlt­ja, hát megbíztak engem, dobjam fel kissé a nyári rendezvények lá­togatottságát a faluban, ponto­sabban a tó körül. Azért éreztek bennem fantáziát, mert a régi rendszerben én voltam felelős a kulturális programok sikeréért, tehát hogy minél többen menjenek el a kultúrotthonban tartandó eseményekre. Megvannak azok a rendezvények évek óta, amik ma­guktól hozzák a látogatottságot, de van néhány, amikre csak néhá- nyan járnak, amikre ráfér a marke­ting. Az egyik ilyen az új diszkó. Mondtam is nekik egyből, hogy ne diszkónak nevezzék, hanem pél­dául villanybálnak. És az is már snassz, hogy hiányos öltözetű lá­nyok vannak a plakátokon, amint éppen csavargatják a csípejüket. Ebben is változtatni kell, ha sikert akarnak. A világ nem csak a szapo­rodásról, ragadósra parfümözött szúrós hónaljakról, leizzadott sminkekről és a körömcipókben pislogó tyúkszemekről szól. Fan­tázia kell, petárda az állott pocso- lyavízbe. Például, ha a lány kezébe elektromos hurkatöltőt tesznek, biztos többen állnak meg a plakát előtt, vagy olyan bulit szervezze­nek, hogy tánc közben meszelik szépen a falakat, verik a vályogot, törölgetnek csillárt, porszívóznak konnektorokat, dolgoznak szépen, ahogy a csillagok az égen. Csak így lehet. Ja, és ha nagyobb figyelmet akarnak a plakátokra irányítani, nem kell teljesen leragasztani a papírokat a villanypóznán, hirde­tőtáblán, kocsmaajtón, udvari bu­di falán. ♦ ♦ ♦ A plakátokat direkt rakjuk tehát lobogósra, jobban látni, ha mo­zognak az oszlopon. Alapvető té­zis, törvény, hogy ha valami mo­zog, azt jobban látni, mint a fix dolgokat. Jobban lehet érzékelni az életet, a létet is, ha mozognak a körülmények, egyszer lent, egy­szer fent, szegénység, gazdagság, szerelem, válás, mintha csak si­mán élnénk egy hullámhosszon, mint a rádióadás. Nagyapám volt nagy híve a színes körülmények­nek. Például egyik évben késsel öl­ték a disznót, a másikban lőtték, aztán jött a többi, ipari áram, kézi­gránát, kombájn. Á gránátban az volt a jó, hogy a folyamatban át le­hetett ugorni pár lépést, az egyik lépésben még röfögött a Rozi, csi­nálta a trágyalét, a másikban meg durr, máris lehetett feldolgozni, csontozni a karajt, meg ami meg­maradt, a többi mehetett a hurká­ba, kolbászba, repesztepertő, vér­lecsó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom