Új Szó, 2009. augusztus (62. évfolyam, 177-201. szám)

2009-08-08 / 183. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. AUGUSZTUS 8. Szalon 13 Ha a meredélyekre pillant az ember, klasszikus alpesi tájat lát, ám ha már felkapaszkodik, egy fennsíkon találja magát Rax-Alpok - csúcsérzés, meg egy slukk adrenalin A minap levelet hozott a drótpostagalamb; szerzője vándorlás (s)ra invitál a szomszédos Ausztria egy kevésbé vad szegletébe, az Alpok előhegységének is nevezhető Rax lankáira. „Az élmény, a tapasztalás megragadhatatlan, de valódi..- áll a meghívó végén, ami szerintem már önmagában elég ok arra, hogy csőre töltsem tisztes­ségben megvénült túraba­kancsomat. LŐR1NCZ ADRIÁN Félreértés ne essék - a „vándor­láss” nem elírás; ezt a nevet viseli az a honi polgári vagy inkább bará­ti társulás, mely honlapján külön­böző nehézségi fokozatú túrákat kínál kezdőknek, haladóknak és megszállottaknak egyaránt. Le­gyen szó a Dobogókő, a Szlovák Paradicsom, a Júliai-Alpok vagy a Magas- és Alacsony-Tátra bejárá­sáról, a szervezők a sportélményen túl egyfajta többletet, a felfedezés és megismerés lehetőségét kínál­ják, melyet Thorreau Waldenjének néhány sorával ajánlanak a Nagy­érdemű figyelmébe, imigyen: „A hajnali szelíő örökké fúj, a terem­tés poémája soha sincs befejezve, csak a fül kevés, amely meghallja. A föld felszínén mindenütt lehet Olimpus.” Az éppen aktuális Olümposz pedig ott nyújtózik, alig száz kilo­méterre az osztrák-szlovák határ­tól; bár ideát egyszerűen csak Raxnak nevezik, az osztrákok Raxalpennek titulálják, utalva ar­ra, hogy a hegység mégiscsak az Alpok előszobája. Míg A Pallas Nagylexikona szűkszavúan csak annyit közöl róla, hogy „hegycso­mók az alsó-ausztriai Alpokban Semmeringtől északnyugatra; leg­magasabb csúcsának Heukuppe a neve (2009 m), amelyről igen szép kilátás nyílik”, én ezt a magam ré­széről annyival toldanám meg, hogy a Rax Európa legtörpébb óri­áshegysége. Aki ezt nem hiszi, jár­jon alkalomadtán utána (m)... Kúszik-mászik Hajnali öt órakor futunk neki Dunaszerdahelyről Ausztriának, s nyolc óra előtt már Prein an der Rax határában „cuccolunk kifelé”. Pöpec egy hely ez a Prein - csupa tiszta udvar, rendes ház, a dombok Szalontúrázók szervizoldala ♦ akiknek legföljebb egy vagy fél napjuk ha akad (né- hanap) kirándulni ♦ akik nem a nagy (négy fő­nél nagyobb) tömeg kedvelői ♦ akik a tágas, szabad terek, erdők-mezők kedvelői ♦ akik a járt utat hajlandók járatlanra cserélni ♦ akiket nem hagy hidegen a kultúra sem ♦ akik erről főként olvasni szeretnek Valahol az erdők és felhők között ott a mi Olümposzunk oldalában jól fésült tehenek ha- rapdálják a reggeli harmattól her- segő füvet, a kakukk meg minden kerek órában bemondja a pontos időt. Kisvártatva fenyves szegé­lyezte erdei úton kaptatunk fölfelé - a vontatók használta út jobb és bal oldalán másfél méteres széles­ségben természetesen gondosan le van vágva a fű -, majd orrunkat a hegyormok felé fordítjuk, s bele­vágunk a közepébe. Nyolc-, talán kilencszáz méteres szintkülönbsé­get kell megtennünk a csúcsig, amit ismert erdei körökben még a kényelmes séta kategóriájába so­rolnak - ám ez a megítélés a terep­adottságoktól függően viszonyla­gos. A tűlevelű erdőszint fölött a terep „bedurvul”, moréna és ka­vicsfolyam nehezíti a haladást, minden méternyi szintért közel­harcot vívunk. A fejünk fölött fe­hérlő függőleges sziklafal viszont egyre közelebb kerül, majd egy­szer csak ott állunk a tövében. Be­ütés, majd beszállás következik; ez annyit tesz, hogy a csapat tagjai tudásuk legjavát hozva magukra öltik a beülőhevedereket, s lelke­sen megrohamozzák a sziklafalat (persze vérmérséklettől és fizikai adottságoktól függően ez sem ennyire egyértelmű, van, aki vo­nakodva rohamoz). A Rax-hegy- ség a via ferrátázók vagy Kletter- steig-rajongók igazi paradicsoma; jobb napokon hevederekkel, kara­binerekkel, sisakokkal felfegyver­zett társaságok kapkodják egymás kezéből a vaskapcsokkal sziklák­hoz rögzített drótköteleket, ám ma (s itt jegyzem meg: július 31-ét írunk) csend honol. így nemcsak a tájban és a zergenyájakban gyö­nyörködhetünk zavartalanul, ha­nem meg-megállva elmélázha­tunk a Természet léptékei fölött is. Ahogy írva áll: „Láttam, Uram, a hegyeidet, s olyan kicsike vagyok én...” Háromórányi taposást, kúszást és mászást követően enyhe csúcs­érzés fog el a Preinerwand feliratú kereszt alatt, 1873 méteren. Az időjárás kegyes, a kilátás gyönyörű - kell-e vándornak ennél több? A végén a slukk Érdekes hely a Rax - ha a mere­délyekre pillant az ember, klasszi­kus alpesi tájat lát, ám ha már fel­kapaszkodik, akár fennsíkként is értelmezhető platón találja magát. A honi „fennsík-feeling” azonban elmarad, hiszen a Gömör-tornai- karszt vagy a Kis-Kárpátok kiter­jedt tölgyes-bükkös, gyertyános erdeit hiába keresnénk; az egyet­len fafajta itt az alig méteres ma­gasságba emelkedő kúszófenyő. Másik specialitása a helynek a számos Hütte, azaz menedékház, melyek tetőzete biztatóan emel­kedik a törpefenyők szintje fölé. A hegység eléggé felkapott ahhoz, hogy a vendéglátóipar megvesse rajta a lábát; s a turistatérképet ta­nulmányozva kiderül: itt minden út valamelyik Hüttéhez vezet. A felhozatalra pedig valóban nem lehet panasz: a bográcsostól kezd­ve a rétesen keresztül a hűtött sö­rig minden kapható, mi szem­szájnak ingere lehet, s mindezzel illik csínján bánni, mert ne feled­jük: a csúcsig tulajdonképpen csak az út könnyebbik felét tettük meg. Apropó: út. ARaxalpen meredé­lyei a Klettersteigek vagy via ferrá- ták, tehát biztosított utak legkü­lönbözőbb típusait kínálják az egészen egyszerűtől (mi ezt vá­lasztottuk) a függőleges, kitett sziklafalakon vezetőkig, s tényleg csak elhatározás, felkészültség és felszeretés kérdése, melyiket vá­lasztjuk. A magyar nyelvű interne­tes túrahonlapok nagy elismerés­sel emlegetik ezeket a mászóuta- kat, s tényleg elég csak karnyúj­tásnyira eltávolodnunk a Kárpát­medencétől, hogy egy kis ízelítőt kapjunk a hegymászás varázsából. Bánjunk csínján ezzel is: függősé­get okoz...! Mivel a végén a jó óhatatlanul elnyeri méltó büntetését, a lefelé vivő út valamivel viszontagságo­sabb, mint a meredély megmászá­sa. Az állhatatosak itt megkapják azt a slukk adrenalint, melyért idő­ről időre a zergék és mormoták bi­rodalmába merészkednek. S hogy a tanulság se maradjon el, ide jegy­zem Gabriel García Márquez meg­szívlelendő szavait: „Megtanul­tam, hogy mindenki a hegy csúcsán szeretne élni, nem is sejtvén, hogy a valódi boldogság éppen abban rej­lik, ahogyan oda feljutunk.” Néhány lépés a csúcs Hasznos tudnivalók Pozsonyból Prein an der Rax település Bécs érintésével, az autópá­lyán haladva 1 óra 50 perc alatt érhető el; a távolság 170 kilomé­ter. A hegyi menedékházakban az átlagosnál magasabb árakkal kell számolnunk - egy kávé, sör vagy üdítő 1700 méterrel a tenger szintje fölött két és fél eurónál kezdődik, egy étkezés körülbelül 5-7 euróból ejthető meg. Mesés tájakon vezet az út (A szerző felvételei) SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com

Next

/
Oldalképek
Tartalom