Új Szó, 2009. július (62. évfolyam, 150-176. szám)
2009-07-27 / 172. szám, hétfő
ww.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚLIUS 27. Vélemény És háttér 5 FIGYELŐ Erdő Péter is pápa lehetne A pápa könnyűnek számító házi balesete kapcsán a Newsweek című amerikai hírmagazin latolgatni kezdte, kik esélyesek XVI. Benedek tisztségének utódlására. A tekintélyes hetilap Erdő Pétert, a magyarországi katolikus egyház fejét is esélyesnek tartja arra, hogy ő legyen a következő pápa. A Newsweek munkatársai szerint így nézhetne ki a „pápaképes” jelöltek listája: Angelo Scola velencei pátriárka, Angelo Bagnasco genovai érsek, az olasz püspöki konferencia elnöke, Marc Ouellet québeci érsek, Carlo Caffara bolognai érsek, Christoph Schönbom bécsi érsek, valamint Erdő Péter esztergom-budapesti érsek. (MTI)- Azért jó itt, a tenger mellett, mert nem kell hallgatnom a vitát a nyelvtörvényről... (Peter Gossányi rajza) kosabb lenne már más politikai garnitúrára bízni az ország számára fontos döntések meghozatalát Szlovákiai adózó, te csak fizess? ak idő kérdése volt, hogy a 106-ban kormányra került mitúra mikor muzsikálja azt a pénzt, amit egyéb- :nt a Dzurinda-kormány igyott itt, de amelynek egteremtése mégis az adó- ;etők munkáján múlott, igyon leegyszerűsítve okát az eredményeket uzsikáltákel, amelyekért ország lakossága ebben évtizedben már egyszer egizzadt. LOVÁSZ ATTllA Persze, a kormányzat egy szó- l sem mondta, hogy elvertük, dves polgártársak, s most baj ti. Csak úgy finoman eresztette a pénzügyminiszter nemrég, gy sajnos, valószínűleg az adó- ielés nem kerülhető el. A finom zólást csak az erre érzékeny, ibára gazdasági újságírók vet- : észre, pedig ennél komolyabb Igot a Fico-kormány három év itt nem mondott. 2001-ben az cor pénzügyminiszter, Brigita imögnerová és Ivan Miklós mi- zterelnök-helyettes közt folyt a a arról, mit, kit és hogyan adózni meg, amikor a közpénzek legfőbb őrzője azt üzente: Uraim, de ez már nem más, mint az állam karakteréről szóló vita! Bizony, nagy igazsága volt a kincstárnok asszonynak, hiszen a politika nem más, mint az állam karakterért folytatott folyamatos, soha meg nem szűnő küzdelem. Az állam szerepvállalása, a társadalomban fontos feladatok állami vagy magánszektor révén történő ellátása, az ebből következő állami kiadások mértéke végtére is közvetlenül határozza meg, mennyi adót kell beszedni. De azt nem, milyen módon és kitől. Mert hogy a progresszív vagy az egykulcsos adó-e a megoldás, hogy a közvetlen (jobbára jövedelmi) adó legyen az első helyen vagy a közvetett (forgalmi és jövedéki) adófajták, hogy a munkát vagy a vagyont, vagy mindkettőt adóztatjuk-e meg, az mind-mind politikai értékek, értékrendek kérdése, csak másodlagosan jutnak szóhoz az exceltáblázatok. Sajnos, manapság nem politikai értékrendekről folyik a vita, hanem kizárólag arról, ki kerül a közös pénzek közelébe, s kinek lesz lehetősége minél nagyobb mértékben profitálni belőlük. A közpénzekre való rácsimpaszkodás a 21. század elejének legfontosabb politikai, hatalmi kérdése lett. Nem arról beszélgetünk hát, hogy az adó a közterhek pénzelését szolgálja és semmi egyebet, hanem inkább az a szemlélet érvényesül újra tájainkon, amely szerint az adó közvetett állami szabályozó szerepet kap (vulgo: fizessenek a gazdagok!). S mivel az adó eredendően a közteherviselésre lett kitalálva, minden egyéb funkció ellátásával komoly deformációkat szenved az adórendszer. A Fico-kormány a kezdetektől úgy beszél az államról, mint abszolút értékről, úgy beszél az állami befolyásról, mint a mindenek fölött üdvözítő eszköztárról. Ebben akár értékrendet is felfedezni vélhetnénk, mégsem így van. Csak a pénzről van szó, valamint arról, hogy minél kevesebb legyen az a pénz, amelyről az állam nem dönthet, vagy amiről nem is tud. Ficoék tehát nem is annyira abban bíznak, hogy egy ádátható, Szlovákia esetében bizonyítottan sikeres egykulcsos rendszerből minél nagyobb legyen a jövedelem, tehát az újraosztható pénz, hanem azt szeretnék elérni, hogy minél nagyobb mértékben szólhassanak bele az újraelosztásba. Ezt a célt köved a magánnyugdíjpénztárak elleni állóháború, a magán-egészségbiztosítók elleni legalább évi egy hadüzenet, valamint az az elképzelés, hogy adót kell emelni. A mindenki számára emelkedő jövedelemadókulcs Fico szavazóit hajtaná el a Smertől, ezért könnyen feltételezhető, hogy a többkulcsos adóval kísérleteznek. A dolog vége pedig könnyen megjósolható: a többkulcsos adórendszerben a gazdagok fizetnék ugyan a legtöbbet, de soha nem ők fizetik (a kreatív könyvelés nem szlovák találmány), az állam bevételei nem nőnek, inkább csökkennek, az adózók sikanírozására átállított adóellenőrök még több pénzbe kerülnek, végeredményben mindenki rosszul jár, az emelés kitalálója is, de leginkább az adófizető polgár. S mindezt csak azért, mert az elmuzsikált pénz pótlására semmi jobbat nem tudtak kitalálni, mint a tájainkon már többször megbukott adóemelést. A polgár meg megkérdezheti, melyik érdekcsoport faliújságtenderére, melyik nacionalista új helikopterére, melyik miniszter új terepjárójára, mely trafik veszteségeinek pótlására, netán mely széndioxidhoz hasonló kvóta elkótyavetyélésére kell a pénz? A kérdések jogosak lesznek, a válaszok elmaradnak, és a társadalmi szolidaritás újfent csak korbács kérdése lesz. Pedig okosabb lenne ennyire alapvető kérdésekben egyszerűen más garnitúrára bízni a döntéseket. JEGYZET Irodalom a tóparton JUHÁSZ KATALIN Jövőre hajövünk, horgászbotot s hozunk. Legalább végre kipróbálhatom a pecázást, és talán rá- övök, mi abban az élvezet, ha az ;mber egész délután egy kem- bingszéken ücsörög, és csendben, feszülten figyeli az úszót. Vem az úszókat, hiszen halastóban lubickolni legalábbis illet- enség, csak a neveletlen német uristák, valamint néhány tájé- cozatian író vetemedhet erre. A Szlovákiai Magyar írók Társasága ugyanis az albári tó gusztusosán kiépített, parkosított partján rendezte a fiatal írók idei táborát. Felkerekedtem hát, hiszen rég táboroztam írók társaságában. Hiányzott a hasonszőrűek társasága, az éjszakába nyúló viták olyan fontos dolgokról, mint Parti Nagy Lajos szóképei vagy a minimalista prózajövője. Bár„azén időmben”, azaz három éve még jóval magasabb volt az ádagélet- kor: negyven-negyvenöt éves, tapasztalt toliforgatók is simán visszavedlettek fiatallá a tábor kedvéért. Idén pedig, láss csodát, igazi húsvér fiatalok töltötték meg élettel a partot, akikkel a tegezódést bizony ki kellett érdemelni, mert majdhogynem csókolommal köszöntek nekem, legalábbis az első napon. Ráadásul kiderült, hogy nem lébecolhatok kedvemre négy napon át, az egyik csoport vezetője leszek, nekem kell őket megtanítanom írni, vagy mi... Nos, szerintem az írást nem lehet tanítani, tanulni viszont igen, sőt muszáj is, ám ez a dolog inkább az ellesés művészete, a jó szöveg ismérveinek szinte intuitív elsajátítása. Ezt próbálgatták a srácok szűk körben, workshop- szerűen, a vüágból kiszakítva, szúnyogok által kínoztatva magukat'. Számlikra ugyanis, láss csodát, fontos az irodalom. Nyomot akarnak hagyni a papíron, hogy patetikus legyek. Kíváncsiak, lelkesek, szívják magukba az információkat, mint a szúnyogok az ő vérüket, hogy hatásvadász legyek. Sőt sokuk számára az írás fontosabb, mint a fürdőzés, hogy költői túlzással éljek ilyenkor nyárvíz idején. És valahogy nekem sem volt kedvem visszazuhanni ma reggel a való világba, hiszen a kitalált, magunk kreálta világ jóval izgalmasabb és színesebb, sőt a szerző határozhatja meg, mi történjék benne. Ha jövőre is akad legalább harminc fiatal, aki ezt velem együtt így gondolja, visszatér az optimizmusom, és kevésbé aggódom a szépirodalom jövőjéért. És talán a pecázás is összejön... KOMMENTÁR A harang nem csak a magyarokért szól BARAK LÁSZLÓ Semmi kétség, a „minden rosszban van valami jó” közhely bejött az államnyelvtörvénnyel kapcsolatosan is. Amely pár napra kiűzte az uborkaszezon dögunalmát a sajtóból, a tanácstalan politikusoknak pedig hónapokra programot teremtett. Különös tekintettel a Magyar Koalíció Pártjának politikusaira, akik az utóbbi hetekben nemigen tettek mást, mint a pártszakadás okozta sebeiket nyalogatták, no és a pártütőkkel szemben folytatott heveny inkvizícióra összpontosítottak. Még komolyabbra fordítva a szót: nem lenne tárgyilagos a megfigyelő, aki tagadná, az MKP politikusai nem ütötték le a nacionalista kormánypártok által föladott nyelvtörvényes labdákat úgy, ahogyan azt ilyen esetben kötelező megtennie egy valamire való ellenzéki politikusnak. Kár, hogy a szlovák ellenzékiek ezt nem tudják. Mert gyávák vagy éppen soviniszták ők is... Az MKP viszont azért is teszi a dolgát, mert kisebbségi pártként lehetséges választóival együtt közveden kárvallottja a kétségkívül kirekesztő, sovén nyelvhasználati jogi normának. Amely csak azért kerülhetett elfogadásra a kormánypárti többség által, mert az en bloc vémaciona- lista. Racionális és érzelmi okokból is. Racionális meggondolásból azért érdekelt a cirkuszolásban, mert egyre nyüvánvalóbb, képtelen hatékonyan kezelni a gazdasági válság következményeit. Er- zelmüeg meg azért, mert erre lettek nevelve. Nacionalista szüleik és a szűkkeblű köldöknézés áltudományával eljegyzett szlovák oktatási rendszer kufárai, a nemzetben a lehető legmélyebben „gondolkodó” pedagógusaik... Itt állunk tehát és nem tehetünk másként, „tömegtüntetni” fogunk Dunaszerdahelyen - így a szlovákiai magyarok. Akkor is, ha a tömegtüntetés ötlete nem spontán civil társadalmi kezdeményezéséként geijedt, amint civüizált helyeken szokásos, hanem párt-, vagyis MKP-alapon. Ám most már úgysem lehet visszacsinálni, hogy egy párt politikusai tették magukévá a stupid államnyelvtörvénnyel szembeni mozgalmi hadviselés ügyét. Arra ellenben kötelező ügyelni, hogy ez a párt ne sajátíthassa ki azt teljesen. Nem is elsősorban a civilek elől, hanem egy másik, az államnyelvtörvényt szintén egyértelműen elítélő párt, a Híd politikusai és híveik rovására. Ha ugyanis a szeptember elsejére beharangozott dunaszerdahelyi tömegtüntetés pártok kufárkodásá- nak, azaz kicsinyes pozícióharcának tárgyává válik, a kárvallottak elsősorban azok a szlovákiai magyarok lesznek, akikért az ötletgazdák szerint a harang szól... Nem vitás, Bugáréknak is tenniük kell ezért, mégpedig óvatoskodás nélkül és mielőbb. Ha mégoly komolyan gondolják is a szlovák-magyar konszenzuskeresés meg a kölcsönös kompromisszumkészség kétségkívül szimpatikus ideáját. Annál is inkább, mivel a nyelvtörvény vitájában, majd elfogadását követően Csákyékon és Bugárékon, a Híd párt alapítóin kívül az önmagukat demokratikus gondolkodású ellenzéki politikusokként deklarálok bizony mindannyian kussoltak... A Híd párt ráadásul, mintegy hozzáádott értékként, létező és lehetséges szlovák nemzetiségű szimpatizánsait is fölsorakoztathatná az antidemokratikus nyelvhasználati jogi normával szemben. Amely ugyan gyakorlatilag tényleg elsősorban magyarellenes, elvi szinten azonban nemzetiségre való tekintet nélkül minden egyes szlovák állampolgárra veszélyes. Mivel ostorként használhatják az államhatalom aktuális birtokosai... FIGYELŐ A cigánytábor Prágába ment Egy kékvérű roma, állítólag a bánáti (Románia) királyfi fel- gyógyulására vár napok óta több tucatnyi roma Prágában, a Vinohrady Kórház előtti parkban. A „királyfi”, egy 17 éves, minden valószínűség szerint romániai roma fiú kedden fürdés közben majdnem megfulladt a Prágától északra fekvő Stará Boleslav melletti tóban. Kómában van, és lélegeztető készülékekre van kapcsolva. A kórház előtt már csütörtökön megjelentek az első családtagok, akikhez szombatig több tucatnyi rokon és ismerős csatlakozott Romániából, Szlovákiából, Magyarországról és Csehországból is, kiváltva a prágaiak érdeklődését. A parkban táborozó romákat mintha Emir Kusturica filmjéből vágták volna ki. A kalapos, bőrmellényes férfiak dohányoznak, söröznek, beszélgetnek. A színes ruhákban pompázó asszonyok egy részének a szájában is cigaretta, s körülöttük vidám gyerekhad futkározik, míg mások senkitől sem zavartatva magukat, nyugodtan alszanak a fák alatt, esetleg ételt készítenek a gázpalackos kempingfőzőkön. Á váradanul létrejött, s egyre növekvő roma tábor meglepte a városnegyed hatóságait. A helyszínen több városi rendőr tartózkodik, akik azt állítják, hogy a romákkal eddig nem volt semmi gond. A környéken élő lakosság azonban kezd nyugtalankodni, s nem nézi túl jó szemmel a növekvő cigánytábort. A polgármesteri hivatal már felajánlotta a romáknak, hogy éjszaka ingyenesen sátort verhetnek a Parukárka kempingben, ahol tisztálkodásra is lehetőség van. Ezt a többség ki is használta, s a sátortáborban töltötte az éjszakát, (kés)
