Új Szó, 2009. július (62. évfolyam, 150-176. szám)
2009-07-25 / 171. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚLIUS 25. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Csalódottak a keletnémetek Húsz évvel a hírhedt berlini fal leomlása után még mindig nagy az elégedetlenség és a csalódottság a keletnémetek körében. A Népi Szolidaritás társadalmi, illetve szociális szervezet által végzett felmérésből kitűnik: a keletnémetek 67 százaléka fontosnak tartja a demokráciát, de csak 11 százalék elégedett annak tényleges helyzetével. Szakértők számára a tanulmány egyik legelgondolkoztatóbb megállapítása: az egykori NDK lakosainak 41 százaléka idegenellenes, (mti) HÉTVÉG(R)E __________ ________ Vérszívás helyben és országosan Hiába aszfaltolvasztó a hőség, hiába tombol a főszezon, a kormány gépezete fáradhatatlanul zakatol. A munkaügyi tárca cáfolja a szegénység növekedését, a külügy nemzetközi fronton védi a nyelvtörvényt, a miniszterelnökbiztatja a sztrádaépítőket és harcol a szúnyogokkal. EgyediilaVážny közlekedési miniszter felügyelete alá tartozó ^vasutak komolytalankodnak, ebben az idillben megpróbáltak beleszellente- ni a finomlisztbe, de őkis megkapjákamagukét. S1DÓH. ZOLTÁN „Mi a különbség Fico és a szúnyogok között? A szúnyogok nem egész évben isszák a vérünket’- a frissiben aktualizált találós kérdés így értékeli a miniszterelnök (szélmalom) - harcát Erdőhát szúnyogjai ellen. A kis élősködő ugyancsak válogatós, nem mindenkit zaklat azonos intenzitással, ráadásul a hím egyedek többnyire békések, ám a nőstényeknek a sikeres peterakás érdekében emlősök vérét kell szívniuk. A kormányfő jogi csűrcsavarokkal teletömött fejében is rémlik valami szelekció, amit ő azonmód le is fordít a politika nyelvére: Erdőhát (Záhorie) tájegység derék polgárainak némi hezitálás után 300 ezer eurót ad a szúnyogok irtására, a Duna menti, zömmel magyarok lakta falvak viszont egy fillért sem kapnak - addig is nem az asztalt csapkodva követelőznek, hanem magukat ütö- getik. Ilyen könnyedén ötvözhető a biológia és a politika, melynek eredményeként a csak az erőseknek, a győzteseknek kedvező szociáldarwiniz- must kapjuk. Pedig a nyilvános érintkezésben (erre még visszatérünk) a Fico-csapat olyan szociális, hogy csak na. íme, egy friss, e heti példa. Robert Fico nagy hozzáértéssel, fényvisszaverő mellényben éppen ellenőrizte a Pozsony és Nagyszombat közötti autópálya máris felhólyagzó szakaszának munkálatait, amikor a fülébe jutott: a Szlovák Vasutak fondorlatos módon ősztől kisebb áremelést tervez. Rutinos ingerültséggel máris ráfogta a döntést néhány „unatkozó hivatalnokra”, és a hadarás határán mozogva megdorgálta az ügyben vakvágányra futó vasutakat, na meg a közlekedési minisztert. Éppen most kell emelni, amikor a bitang ellenzék a szegénység növekedésével vagdalkozik? Amikor Ivan Miklós számmágiával foglalkozik, és a romló szociális helyzetet veti a fáradhatatlan kormány szemére? Még szerencse, hogy Viera Tomanová a sebtében összetrombitált sajtótájékoztatóján angyali hangon ugyan, de helyére tette a dolgokat. Nincs itt semmi baj, a válságtanács sem ülésezik március óta, épülhet a méregdrága gyorsforgalmi út, épülhet a nemzeti futball- stadion (ha nincs kenyér, legyen legalább cirkusz), különben is, miféle szegénységről beszélünk egy olyan országban, ahol (a csehekkel együtt) annyi jelentkező akadt egy potom 200 ezer dollárt kóstáló 5 perces űrutazásra, amennyi a 120 milliós Japánban? Na ugye. Akinek meg nem telik az űrugrásra, az utazzon olcsón vonaton, így kell kontextusban gondolkodni, így kell ezt kommunikálni. Apropó, kommunikáció! Hogy jobban értsük egymást, a közelebbről meg nem határozott nyilvános érintkezésben pedig kötelezővé tették a szlovák nyelvet. Hazai pályán keresztülvitték erőnek erejével, a nemzetközi porondon pedig rábízzák Miroslav Lajčák külügyminiszterre, aki még a bosnyák belviszá- lyok mocsarában is képes volt eligazodni. Szlovákiában újra a győztes visz mindent, az ellenzék úgyis felaprózódott. Adél-szlovákiai magyarok megosztottsága szintén biztosított. Különben is mit akarnak, hiszen mára bebizonyosodott, már nem a Duna menti alföld az ország vezető éléskamrája. Amúgy meg közelednek a 2010-es parlamenti választások, érdemi ellensúly híján ezért a takarékoskodást sem kell túlzásba vinni. Előre hát, hiszen az egyelőre sikerrel kecsegtető vokscsata után Fico vörös nyakkendője, mint nyomjelző lövedék további négy évig vüá- gíthatja be rögös utunkat. Ebben az esetben pedig, bár Erdóháton most csitulhat a vérszívás, országos viszonylatban további négy éven át folytatódhat. KOMMENTÁR Még egyszer a Pohodáról NAGYANDRÁS Bár a hét elején már írtak ezen az oldalon a trencséni fesztiválról, van annyira fontos, hogy még egyszer szóba hozzuk. A fesztiválozást a kilencvenes évek közepén, középiskolás koromban kezdtem a budapesti Szigeten. Míg a Sziget „kinőtte magát”, én is kinőttem belőle. Kicsit sok lett nekem a részeg, a rendezvény pedig túl nagy. Egyetemistaként nem találtam meg a magam fesztiválját, de öt évvel ezelőtt először elmentem Trencsénbe. A Pohoda nem más, mint a kilencvenes évek elejei Sziget reinkarnációja. Nem feltétlenül csak a koncertekről szólt, sót. A programokat szakértelemmel válogatták, úgy, hogy a fesztiválozó első körben csodálkozzon egyet, de a koncertek után elégedetten távozzék. Az idei koncertek közül a rock nagyasszonya, Patti Smith koncertjét tartottam ilyennek. De a Pohoda nem csak a zenéről szólt. Az, hogy a néptáncsátorban minden nap magyar zenészek is játszottak, már-már természetes volt. Az, hogy a szlovák és a magyar opera nagyjai közös koncertet adtak a legnagyobb színpadon több ezres tömeg előtt, szintén nem meglepetés. De a szlovák-magyar együttműködés, avagy megbékélés itt nem politikai nyomásrajött létre, nem volt újdonság, hanem természetes folyamat. A Pohodán nem azért léptek fel magyar népzenészek, mert így akarták megmutatni, hogy szeretik a magyarokat, hanem azért, mert a szervezők tudták, hogy a szlovák néptánchoz és népzenéhez a magyar áll a legközelebb. Ugyanilyen könnyedséggel és természetességgel válogatták az egyéb, nem zenei programokat is. A színházi előadásokat, beszélgetéseket, hajnali előadásokat. Bár harmincezres létszámával a Pohoda a legnagyobb szlovákiai fesztivál, mégsem sikerült felvennie azokat kellemetlen jellemzőket, mint a Szigetnek. Nem volt túl sok a részeg, nem voltak kirívóan viselkedő emberek, valóban „pohoda” volt. A szombat délutáni események szomorú pontot tettek a tizenharmadik Pohoda végére. Nincs az a fesztivál, amely megérdemelné, hogy üyen véget érjen, ez főleg nem. A rendőrség ki fogja vizsgálni a történteket, s biztos vagyok benne, hogy nem a szervezőket fogják elmarasztalni. Ez a társaság évek óta valóban úgy szervezte meg ezt a hétvégét, hogy kellemesen, nyugalomban, biztonságban töltsék el azt a fesztiválozók. Csak most, tizenharmadszorra nem sikerült. Nagy kár volna, ha már csak repülni járhatnánk ki a trencséni reptérre. FIGYELŐ Elvesztik anyanyelvűket Az asszimiláció miatt vesztik el anyanyelvűket a magyarországi nemzeti kisebbségek, a jogszabály kielégítő-hangsúlyozták kisebbségi vezetők. Fűzik János, az Országos Szlovák Önkormányzat elnöke azt mondta, inkább a saját nyelvi helyzetükkel van gondjuk. „Beállt a nyelvváltás időszaka, nem tudunk szimmetrikus kétnyelvűségről beszélni, előtérbe került a magyar, háttérbe került a szlovák” - tette hozzá. Kreszta Traján, az Országos Román Ön- kormányzat elnöke elmondta, a magyarországi románságnak nincs olyan hátránya a jogszabály kapcsán, ami a nyelvgyakorlás, a nyelv használata szempontjából merülne fel. (mti) GL0SSZA • A Malina-ügy HUBALESNÁ Hihetetlen, hogy a szlovák vizsgálati szervek 2006 novembere óta, több mint két és fél éve azt vizsgálják, hazudott-e vagy nem Maiina Hedvig, amikor azt állította, hogy megverték. A szlovák rendőrség és a szlovák ügyészség nem tudják megállapítani, hogy a nyitrai diáklány igazat mondott-e vagy sem. Közben arról, hogy hazudott-e, a rendőrségen, az ügyészségen, az újságírókon és az orvosokon kívül elmondta a véleményét a legfőbb ügyész, a belügyminiszter, sőt a szlovák miniszterelnök is. Frissítsük föl a történteket. Malina Hedviget állítása szerint 2006. augusztus 26-án durván megtámadták és megverték Nyitrán, csak azért, mert magyarul beszélt. Az incidens miatt feljelentést tett ismeretlen tettes ellen. A rendőrség tizenhét napi nyomozás után kijelentette, a dolog nem történt meg, leállította a büntetőeljárást, holott a sajtóban megjelent egy fénykép Malina Hedviről, melyen láthatóak az ütések nyomai, és a pedagógusai is azt állították, hogy összeverve érkezett az egyetemre. Két hónap múlva az ügy 180 fokos fordulatot vett. November 30-án a rendőrség hamis tanúzással vádolta meg Maiina Hedviget. Azóta az ügyészség és a rendőrség azt kutatja, hazudott-e vagy sem. Vajon Maiina Hedvig diáklány olyan fontos Szlovákiának, hogy azzal, hazudott-e vagy sem, ilyen sokáig kell foglalkoznia a bűnüldöző szerveknek? Sőt, ügyével a legmagasabb rangú közjogi méltóságoknak kell foglalkozniuk? Vagy az ügyészségnek és a rendőrségnek nincs más dolga, hogy ilyen hosszú időn át foglalkozzon ezzel kérdéssel? Vagy a szlovák vizsgálati rendszer olyan rossz, hogy ilyen hosszú időbe telik, amíg megtalálja a választ erre az egyszerű kérdésre? t „A nyitrai ügynek az volt a célja, hogy likvidálja ezt akormány- jelentette ki Fico 2007. augusztus 7-én. - Mivel az igazság más, valakinek életben kell tartania ezt az ügyet, bármi áron”-tette hozzá. A mai napig nem magyarázta meg, mire gondol. Arra sem adott felvilágosítást, milyen bizonyítékai vannak arra, hogy a diáklány megverését valaki csak azért találta ki, hogy megbuktassa a kormányt. Természetesen semmi sem bizonyosodott be. Fico szavai azonban senkiben sem hagytak kétséget afelől, hogy a diáldány megverését a közjogi méltóságok nem értelmezik egyszerű incidensként, hanem mértéken felüli politikai jelentőséggel ruházzák fel. Mi több, a szlovák kormány egzisztenciájával kapcsolják össze. És bár Fico kormánya a mai napig megvan, a miniszterelnök nem vonta vissza a szavait. Említsünk meg egy további tényt. Az ügyészség úgy működik, mint a totalitárius rendszerben - mo- nokratikusan. Minden ügyész határozatának azonosnak kell lennie a legfőbb ügyész véleményével. Szlovákiában az ügyészség ugyanúgy folytatja a tevékenységét, mint a politikai perek idején, amikor egyes ügyészek nem dönthettek önállóan, csak feljebbvalóik utasítása alapján. Ez a rendszer rendkívül hasznos volt a politikai perekben, amikor ki kellett küszöbölni a vizsgálatért felelős emberek önálló cselekvését, az volt a lényeg, hogy az esetekről felsőbb utasításra döntsenek. Hogy minél egyszerűbben likvidálhassák a politikai ellenséget. Bármüy furcsán hangzik is, húsz évvel a totalitárius rendszer bukása után Szlovákiában nem változott az ügyészségi rendszer. Bár már a kilencvenes években fontolgatták a bűnüldöző szervek rendszerének megváltoztatását, a mai napig nem történt semmi. A büntetőjogi szakértők az ügyészek helyett az állami képviselők rendszerének létrehozását szorgalmazták. Végül beletörődtünk, hogy minden maradt a régiben. A szlovákiai ügyészségnek megmaradt a politikai perekben betöltött funkciója, tehát az egyeduralma. Hiába jutna arra a következtetésre valamelyik ügyész, hogy Maiina Hedviget valaki megverte 2006 augusztusában, és ezzel szeretné lezárni az ügyet, nem tehetné meg, ha a fölöttesének, a fölötte- se fölöttesének - a legfőbb ügyésszel bezárólag - más lenne a véleménye. És Dobroslav Tmka legfőbb ügyésznek más a véleménye erről az ügyről. Legújabb kijelentései szerint az újságírók olyan légkört teremtenek az esettel kapcsolatban, hogy mindenki elhiszi, Maiina Hedviget megverték. Sőt azt is kijelentette, hogy az újságírók az orvosokra is nyomást gyakorolnak csak azért, hogy azt állítsák, a diáklányt megverték. „Az újságírók olyan pszichikai nyomást gyakoroltak azokra az orvosokra, hogy félnek mást mondani és mást aláírni” - idézte Tmka 2009. július 23-án elhangzott szavait a Plus sedem dní. Tmka kijelentése ellenére a Plus sedem dní legújabb számában azt írja, hogy a Legfőbb Ügyészségen öt nyitrai orvos is megerősítette, hogy amikor 2006 augusztusában megvizsgálta Malina Hedviget, össze volt verve és sokkos állapotban volt. A legfőbb ügyész már néhány hónappal ezelőtt meglepetést okzott kijelentésével, mely szerint ahhoz, hogy lezárhassák a diáklány ügyét, Maiina Hedvignek hazugságvizsgálatnak kellene alávetnie magát. Mondta ezt, holott a mi jogrendszerünk szerint a hazugságvizsgálat nem bizonyíték. Telnek az évek, és az ügy, amely első pillantásra egyértelműnek látszik, megtámadtak egy diáklányt, nem zárul le. Lehet, hogy majd akkor, ha Szlovákiában megváltozik az ügyészség működése. Addig, úgy tűnik, senkit sem zavar, hogy - a Malina-ügynek köszönhetően is - Szlovákiában az emberekből kihal az igazságszolgáltatásba vetett hit.
