Új Szó, 2009. július (62. évfolyam, 150-176. szám)

2009-07-25 / 171. szám, szombat

8 Szombati vendég ÚJ SZÓ 2009. JÚLIUS 25. www.ujszo.com Alojz Hlina a választásokig járni fogja az országot, hogy megtérítse Slota híveit, hátha lassan kigyúl a fejükben a fény Slotától nekünk, szlovákoknak kell megszabadulnunk Alojz Hlina: Slota nélkül könnyebb lenne (Somogyi Tibor felvétele) Elrabolta az SNS zászlaját, Zsolnán ingyen sört osztogat­va beszélt Slota primitiviz­musáról, legutóbb pedig lo­von poroszkált be Komárom­ba, hogybocsánatotkérjen a magyaroktól. Alojz Hlina so­kak szemében szélmalmok­kal harcoló Don Quijoténak, vagyfeltűnésiviszketegség- ben szenvedő csodabogárnak tűnhet, pedig átgondolt stra­tégia van tettei mögött. Az a célja, hogy a következő vá- lasztásokig a szlovák politikai élet Slota-mentes legyen, és úgy véli, ez csakúgy sikerül­het, ha felrázza az embereket az apátiából. VRABEC MÁRIA Szlovák nemzetiségű, az árvái Námesztóban nőtt fel. Milyen családban? Szóba került otthon valaha, hogy ebben az ország­ban magyarok is élnek? Soha, nem is nagyon tudtunk ró­luk. Nem foglalkoztunk politiká­val, egyedül a nagyapánk szidta folyton a kommunistákat. Emlék­szem, ha Brezsnyevet mutogatták a tévében, gorillának nevezte. Hárman voltunk fiúk, apa nélkül nőttünk fel, tizenkét éves korunk­tól idénymunkákra jártunk, hogy megéljünk. Édesanyánk tisztában volt azzal, hogy egyedül a művelt­ség emelhet ki a szegénységből, ezért taníttatott bennünket. Egy­szerűbb lett volna, ha elküld egy közeli inasiskolába, és két év múl­va pénzkereső emberek vagyunk, de ő a nehezebb utat választotta. A két fivérem le is diplomázott, csak én nem, pedig két főiskolát is el­kezdtem - Nyitrán a mezőgazda­ságit, majd Pozsonyban a közgaz­daságit. Ha egyszer lesz időm, va­lamelyiket befejezem. Elsőéves volt a Nyitrai Mező- gazdasági Főiskolán, amikor ki­tört a bársonyos forradalom. Elemében érezhette magát. Nagyon élveztem. Annyira el­kapott a forgószél, hogy tanulásra nem is jutott időm. Először a for­radalmi bizottság nyitrai küldött­je, később pedig a Főiskolák Unió­jának első hivatalos menedzsere voltam, 1500 koronás fizetéssel. Élő magyarokat is Nyitrán láthatott először. Milyennek tűntek? Soha senki nem szidta őket ná­lunk, úgyhogy nem okozott külö­nösebb megrázkódtatást ez a ta­lálkozás. Rögtön vettem is a ma­gyar évfolyamtársaimtól paprikát, és vittem haza eladni. Ók is jól jár­tak és én is, ennek szerintem min­den téren így kellene működnie. A forradalom után nem gon­dolt arra, hogy a politikában ér­vényesüljön? Elképzelései nyil­ván akkor is voltak, a nyilvános szereplés sem okozhatott gon­dot, hogyhogy egyik csoportosu­lás sem fedezte fel? Nem bizonyultam eléggé képlé­kenynek, hogy diplomatikusan fo­galmazzak. Egyszer a pozsonyi PKO-ban szerveztem a Diákválasz­tás elnevezésű rendezvényt, ame­lyen hét politikai párt mutatkozott be. Minden pártot egy ember kép­viselt, de Ivan Lexa eljött utánam, hogy a HZDS két embert akar beül­tetni. Mondtam neki, nem lehet, ő erősködött, de igen, erre megma­gyaráztam neki, hogy én egyszerű árvái gyerek vagyok, nálam a nem nemet jelent. Ekkor valamit már megértettem abból, hogyan működik a politika, de illúzióim még maradtak, ezért alapítottam meg a Fiatal Demokraták Pártját. Később a pozsonyi polgármesteri posztért is indultam csak azért, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogyan adja el a város a bérháza­kat a lakók feje fölül. Mi is egy ilyenben laktunk, és a vállalkozó, áld megvette, kikapcsolta a vizet meg a fűtést, hogy kiűzze a lakó­kat. Pereltem, kilincseltem, még a választáson is indultam, ám a ház­ból kiköltöztettek, és polgármester sem lett belőlem. De Ján Slota fő­tanácsadójának jól jött a dolog, mert az aktának, amelybe rólam gyűjti az információkat, azt a cí­met adta: A sikertelen kommuná­lis politikus. Azt mondták, akik lát­ták, hogy elég vaskos. Megtisztel­tetésnek veszem, hogy ennyi gon­dot okozok Slota embereinek. Önnek mióta okoz gondot Slota? A kezdetektől, de egy ideig hi­bernáltam magam, ami a politikát illeti. Érdekelt, mi történik, de el­határoztam, nem veszek részt benne, mert nem akarok egy kicsi­ke fogaskerék lenni a nagy masiné­riában, fontosabb a személyes szabadságom. Elkezdtem vállal­kozni, autókat vittem Kínába, on­nan textilárut szállítottam ide. So­kat tanultam ezekben az években az üzletelésről, a tárgyalás módjá­ról, arról, hogyan kell a legádá­zabb vitában is esélyt adni a part­nernek, hogy ne veszítse el a mél­tóságát. A kínaiak ezt úgy nevezik, hogy megőrizni az arcot. Ez na­gyon fontos, de nálunk egyáltalán nem adnak rá, sem a politikában, sem az üzletben. A vállalkozók kö­zött már csak arról esik szó, milyen számlára kell küldeni a províziót, a politikusok pedig vérig sértegetik az ellenfeleiket. Slotára ez különö­sen igaz. Hogy saját arca, méltósá­ga rég nincs, azt észre sem veszi, annyira leépült személyiségről van szó, de annyi esze sem maradt, hogy tudná, ha mindenkit az ellen­ségévé tesz, egyszer eljön a nap, amikor nem lesz kivel szövetkez­nie. Rossz politikus, rossz üzlet­ember, és egyszer ez lesz a veszte. Ön viszont sikeres üzletem­ber. Öné Pozsony egyik legna­gyobb kocsmája, most újítja fel az egykori Prága mozi épületét, ahol hatalmas étterem lesz, ha pihenésre vágyik, kimehet az erdőháti tanyájára, lovak meg kecskék közé. Ehelyett az orszá­got járja, hogy Slota primitiviz­musa ellen prédikáljon. Miért? Egyszerűen nem bírtam már tét­lenül nézni azt a szennyáradatot, amit ránk zúdít, és amivel minden szlovákot bemocskol. Az idén lesz a bársonyos forradalom huszadik évfordulója, ami engem arra fi­gyelmeztet, hogy még nagyon sok dolgot, amit akartunk, nem értünk el, viszont engedtük, hogy újra el- burjánozzanak olyan jelenségek, amelyek ellen akkor küzdöttünk. Slota és amit ő képvisel, azaz az idegengyűlölet, a durvaság, a gát­lástalanság, egyértelműen ezek közé tartoznak. Gyakran hallom, hogy mások is loptak, mindenki lop, na de attól a lopás még bűn marad! Ha meg akarunk szaba­dulni a szlovák politikai élet leg­nagyobb bajaitól, egy iskolapéldát kell kiválasztanunk, és azon bebi­zonyítanunk, hogy eltávolítható. Szerintem Slota erre a legjobb alany, ha őt eltávolítjuk, akkor a többi hozzá hasonló is megijed. Önnek az árt, amit Slota mond vagy az, ahogy mondja? Mert a magyargyűlöletben sok kultivál- tabb szókincsű politikus is vete­kedhet vele, nyilván ezért nem is fogják be a száját. Nekem minden árt, amit ő tesz, a tartalom és a forma is veszélyes, mert nagyon súlyos következmé­nyekkel járhat. Kedvenc olvasmá­nyom Sün Tze ezredes műve, a Háború művészete, ő úja, hogy ne harcolj, ha nem győzhetsz. Slota harcainak is csak vesztesei lehe­tünk, mi mind akik itt élünk, mert nem veszi figyelembe a realitáso­kat. Tetszik neki vagy nem, itt fél­millió magyar él, aki ezt nem képes respektálni, annak valóban csak a tankok maradnak. Ő ezt a megol­dást választaná, folyamatosan harcba szólítja választóit azzal, hogy a veszélyeztetettség érzését táplálja bennük. Amikor egy kicsit megnyugodnának, máris előjön az autonómiával, a magyar titkos- szolgálattal vagy a nagyvállalatok összeesküvésével. Ennek a réteg­nek mindegy, mivel ijesztgetik, a lényeg, hogy elhiggye: Slota meg­védi a veszélytől. Az irónia az egészben pont az, hogy ha tényleg kitörne a balhé, akkor ő lenne az első, aki beülne a repülőgépébe, és meg sem állna az adriai jachtjáig. Vagyis számításból, a hatalma megtartása érdekében mondja, amit mond, nem pedig meggyő­ződésből? Azt hiszem, ez az a ritka eset, amikor a belső meggyőződés és a gazdasági érdek teljes összhang­ban van. Amit látunk, az nem szín­játék. Annyi az egészben a tudatos, hogy pontosan tudja, mikor kell raknia a tűzre, és mindig erősebb patronokat húz elő. Nekem úgy tűnik, el is hiszi a saját marhasága­it, de épp ezért semmi keresnivaló­ja a politikában. Szakemberhez kellene fordulnia, hiszen ezt a be­tegséget ma már gyógyítják. Az egészben az a szomorú, hogy miközben ezzel mindenki, a többi politikus is tisztában van, egy sem akad, aki tiltakozna el­lene. Hát ez az, amiért azt mondtam, hogy ha nincs más, akkor nekem kell. Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor lep...ázta azt a rend­őrnőt a parlament garázsában. Gondoljunk bele, ő, a képviselő, aki a törvényeket hozza, durván rátámad arra, aki a törvények be­tartása felett őrködik és teszi mindezt a törvényhozás épületé­ben! Ha bármelyikünk az utcán rá­káromkodna egy rendőrre, hű­vösre tennék hatósági személy el­leni erőszakért, itt pedig arról filo­zofáltak a tisztelt honatyák, miért mondta, amit mondott, milyen hangsúllyal mondta, és hányszor használta a trágár kifejezést. Ahe­lyett, hogy elfogadtak volna egy határozatot, amelyben elhatárol­ják magukat tőle, vagy horgász­székeket hoznak, és kiülnek a fo­lyosóra - ne is szívjanak vele egy levegőt. Az eszem megáll! De biz­tos van erre is magyarázat. Vagy mind így szokták intézni a dolgai­kat, vagy túl sokat tudnak egymás­ról, hát inkább hallgatnak. És félő, hogy ez a botrány is éppúgy eltűnik a süllyesztőben, mint a többi. Azon dolgozunk, hogyne így le­gyen. Ha a politikusok és a képvise­lők nem kérték ki maguknak, hogy egy közülük meggyalázta a parla­mentet, akkor megtesszük mi, a parlament épületének tulajdono­sai. Mert a tulajdonosok mi va­gyunk, maga, én és további ötmil­lió szlovák állampolgár. Mind- annyiunk nevében fogom kérni az épület kezelőjétől, a parlament el­nökétől: tiltsa meg Slotának, hogy a mi garázsunkban parkoljon, mert a polgárok kilencvenhét szá­zaléka ezzel nem ért egyet. Ha a garázsok üzemeltetője szeptem­berig nem teszi meg a szükséges lépéseket, élőlánccal fogjuk meg­akadályozni, hogy Slota behajt­son. Remélem, sokan leszünk, mert ezek már csak két dologtól tartanak: hogy nem szereznek elég szavazatot a választásokon, és hogy a nép ismét magához ragadja a hatalmat. Az SNS zászlójának elrablása miatt eljárás indult ön ellen. Megvádolták már? Egyelőre csak kihallgattak, de meggyőződésem, hogy itt maxi­mum kihágásról lehet szó, mert én állampolgári kötelességemet telje­sítettem. Slotáék meggyalázták azt a zászlót, nem méltók hozzá, ezért kellett elvenni, ha csak jelké­pesen is. A háborúkban az ellenség zászlójának a megkaparintása a legyőzéssel volt egyenlő, remélem a mi esetünkben is így lesz. Zsolnán hogy fogadták Slota hívei? El sem jöttek, pedig nagyon ké­szültem rájuk. Talán ők maguk is szégyellik, kit választanak. Ez ér­dekes, mert Mečiar nénikéi annak idején bárkivel szembeszálltak, még esernyőkkel is verekedtek, ezek meg elbújnak. Akik eljöttek, azok mind azt mondták, örülnek, hogy végre valaki kimondja az iga­zat. Zsolna nagyon szép és rokon­szenves város, nem egyenlő Slotá- val, még ha ő ezt is szeretné su­gallni. Ha az ottaniak meg tudtak tőle szabadulni mint polgármes­tertől, akkor az egész ország is ké­pes lehet rá. Sikerélményre van szükségünk, mert csak ez ránthat­ja ki az embereket az apátiából. Nagy katarzisra nem lehet számí­tani, az utolsó nagy összefogás ak­kor volt, amikor Mečiart leváltot­tuk, de azóta súlyos sebeket kapott a polgárok önbizalma. Vegyük Fi- co győzelmét, Radičová fiaskóját, Harabin megválasztását. Kis lépé­sekben kell gondolkodnunk, és fo­kozatosan megnő az erőnk. Anna Belousovová nem ide­gesíti? Gyakran militánsabb, mint a főnöke. Nem tartom őt olyan fontos sze­replőnek. Slota nélkül eltűnik a süllyesztőben. A vezért kell eltávo­lítani, és a nyáj szétszéled. Igen, de ha csak azok járnak az akcióira, akik ugyanezt gon­dolják, úgy járhat, mint az a pap, aki azokat rója meg, hogy nem járnak templomba, akik ott vannak. Ennek tudatában vagyok, azért mondom el minden összejövete­len, hogy mindenkinek otthon kell terjesztenie az igét, és felvilágosí­tania a környezetében élő Slota- híveket. Szép szóval, érvekkel hatni rájuk, és lassan csak kigyúl a fejükben a fény. Ezt tényleg lehetségesnek tartja? Nem tudok jobbat. Ezek az em­berek nem olvassák a jobboldali sajtót, hiába hallanak faliújság­tenderről, kvótaeladásról, sugár­meghajtású repülőgépről, lepereg róluk. De ha megmagyarázzuk ne­kik, miért van az, hogy a fiaik ba­kancsban masíroznak, nem tud­nak és nem is akarnak dolgozni, a saját apjukat sem tisztelik, talán kinyílik a szemük, milyen veszélyt jelent számukra Slota. Akár a pol­gárháború kirobbantásáig is képes elmenni, és egy ilyen konfliktus­nak nem lehet győztese. Ön már találkozott ilyen meg­tért Slota-választóval? Ma két e-mailt kaptam olyan emberektől, akik Slota támogatói voltak, és most jelentkeztek, hogy szeretnék kivenni a részüket a le­váltásából. Hiszem, többen van- .nak, de nem mindegyik veszi a fá­radságot, hogyjelentkezzen. Slota azt mondja, nem törődik önnel, de azért figyel, mert min­den fellépése előtt kijelent va­lamit, amitől a hozzá hasonlók begerjednek. Nem akárkik látják el őt taná­csokkal. Amikor Komáromba men­tem, akkor is előállt valamivel Tri­anonról meg a nagy magyar ve­szedelemről. Itt lenne az ideje, hogy mi, szlovákok végre átlás­sunk a szitán, és megszabaduljunk tőle, mert ez a mi dolgunk. Ezt nem tehetik meg helyettünk sem a ma­gyarok, sem az Európai Unió. Ko­máromban azt mondtam a magya­roknak: nem akarok abban a sze­repben tetszelegni, hogy mindent tudok a vegyes lakosságú ország­rész problémáiról. Abban viszont biztos vagyok, hogy Slota nélkül sokkal kevesebb lesz a gondjuk. Az a bocsánatkérés a helyén volt, itt volt az ideje, csak azt sajnálom, hogy nem egy nálam fontosabb ember tette meg. Az emberek többsége jópofa performansznak látja az ön meg­jelenéseit, vagy csak legyint, mondván, egy fecske nem csinál nyarat. Mit gondol, hányán lát­ják, hogy a show csupán a mar­keting része, a lényeg nagyon is komoly? Nem tudom befolyásolni, kit mi­lyen értelmi képességekkel áldott meg a teremtő. Hogy ez a munka rám maradt, szintén jellemzi ezt a társadalmat. Itt már senki nem be­szél víziókról, az ország jövőjéről, a közélet erkölcséről, csak arról, ki mennyit lopott. Erről is csak akkor, ha valakinek, akinek kevesebb ju­tott, érdeke fűződik hozzá, és a legnagyobb gaztettek is követ­kezmények nélkül maradnak. Én nem akarom, hogy a gyerekeim olyan országban nőjenek fel, ahol el kell fogadniuk, hogy egyesek bármit megengedhetnek maguk­nak - ha kell, még bolondot is csi­nálok magamból, hogy ezt meg­akadályozzam. Egy hónapja azt mondta, a zsolnai fellépés az utolsó, meg­tette, amit lehetett. Mi az oka, hogy mégis folytatja? Valaki azt híresztelte, elintézte velem, hogy befejezzem. Folytat­nom kell, nehogy valaki azt hihes- se, engem meg lehet vásárolni. Nem érzi veszélyben magát? Lejáratni már megpróbálták, akár messzebbre is elmehetnek? Próbálták azt híresztelni, hogy hatalmas tartozásom van, ami egy egyszerű hitel volt. Az újságíró­nak, aki megírta, nem véletlenül jutott ez eszébe, valaki megsúgta neki, sejtem is, ki. Nincs még elég információ a birtokomban, de egy­szer kiderül, ki Slota főstratégája, és mik a céljai. Azt tudjuk, hogy nekünk, normális szlovákoknak és magyaroknak más a célunk: béké­ben élni egymás mellett. Ehhez ki kell takarítanunk a közéletből azokat, akik ezt akadályozzák.

Next

/
Oldalképek
Tartalom