Új Szó, 2009. július (62. évfolyam, 150-176. szám)

2009-07-20 / 166. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚLIUS 20. Vélemény És háttér 5 FIGYELŐ Jövőre várható a vélemény A jövő év közepére várható a hágai Nemzetközi Bíróság véleménye arról, hogy Ko­szovó függetlenségének kiki­áltása a nemzetközi jog meg­sértése volt-e, vagy sem - kö­zölte a Politika című belgrádi újságnak nyilatkozva Váradi Tibor nemzetközi jogi szakér­tő. Az újvidéki egyetem pro­fesszora, a Hágában benyúj­tott szerb kereset egyik meg­fogalmazója szerint az nagy valószínűséggel olyan lesz, hogy Koszovó és Szerbia is „saját szája íze” szerint érté­kelheti. Váradi ezt az állam­közi vitákban ítélkező bíróság korábbi döntéseire hivatkoz­va állapította meg. (MTI)- Miniszter úr, mi csipkelődő újságírókat nem irtunk, csak szúnyogokat... (Peter Gossónyi rajza) Nem mindenkinek tetszett a nemzeti liberális pártot akaró új elnök, Retkes Attila első bemutatkozása SZDSZ-álom: szerénység, hitelesség Múlt vasárnap Retkes Atti- át választotta elnökké a szabad Demokraták Szö- /etségének küldöttgyű- ése. Az SZDSZ tisztújító anácskozására azért ke- *ült sor, mert az EP-válasz- ásokon a párt minden idők eggyengébb eredményét ilérve csupán 2,16 száza- ékot szerzett. Az eredmé- íyek ismeretében Fodor Jábor előző elnök gyakor- atilag azonnal lemondott. KISS TIBOR NOÉ A 37 esztendős Retkes zenetör- énészként és közgazdászként 'égzett, dolgozott zenekiadóként :s médiaügynökség vezetőjeként, 1002 óta a II. kerületi önkor- nányzat különböző bizottságai- ian vállalt szerepet. Retkes Attila nellett Badacsonyi Szabolcs és Veinek Leonárd indult az elnöki isztért, előbbi személyét Kóka ános köréhez kötötték, utóbbi a lárton belüli érdekcsoportoktól üggetlen jelöltként jelenítette neg magát - majd veresége után zon nyomban kilépett a pártból. Retkes Attila 228 szavazatot kapott, azaz már az első forduló­ban megszerezte a szükséges vok- sokat. Első elnökként tartott sajtó- tájékoztatóján gyakorlatilag az elmúlt 15 év összes lényeges SZDSZ-es döntését kritizálta - Retkes szerint hiba volt Medgyessy Péter száznapos programjának támogatása, a Gyurcsány-kor- mány melletti kiállás a „2006. októberi” események után, vala­mint az, hogy az SZDSZ 2008 má­jusa óta ún. álkoalícióban támo­gatja a Bajnai-kormányt. Retkes több kérdésben is bocsá­natot kért a párt nevében a magyar társadalomtól - elemzők szerint a magyar politikatörténetben ez a gesztus példátlan. Az új pártelnök szerint az SZDSZ-nék a korrupciós ügyek, a határon túli magyarok és a vidéken élők problémáinak elfe­lejtése, valamint korábbi vezetői­nek arroganciája miatt kell meg­követnie az ország polgárait. Az új elnök már a küldött- gyűlésen megtámadta a párt frak­cióvezetőjét. Retkes Attila nyilvá­nosan megalázta Kóka Jánost az­zal, hogy a pódiumra lépve azonna­li lemondásra szólította fel - a küldöttgyűlés tagjai végül (Retkes kérésére) nyíltan, kézfeltartással szavazták le Kóka Jánost, aki ké­sőbb távozott a helyszínről. Retkes egyébként - a lemondott Fodor Gá­borral egyetértésben - az SZDSZ parlamenti frakciójának egyes tag­jaira célzott, amikor a korrupcióról beszélt. Később újságírói kérdések­re azt válaszolta, a párt elnökeként a legfontosabb feladatának azt tart­ja, hogy megtisztítsa az SZDSZ-t a korrupciótól. Nem mindenkinek tetszett a bemutatkozás. Konrád György egy nappal Retkes elnökké válasz­tása után bejelentette, hogy kilép az SZDSZ-ből, mivel nem ért egyet az új elnök „nyegle modorával”, és nem tetszik neki az új elnökség sem. Konrád mel­lett az SZDSZ 11 egykori alapítója (többek között Haraszti Miklós, Hódosán Róza, Iványi Gábor, Rajk László) is közleményben jelezte, megszünteti párttagságát. Konrád Györgynél is kemé­nyebben fogalmazott Pető Iván, aki szerint Retkes helyzetelemzé­sének néhány kulcsszava (az ur­bánus orientáció, a gőgösség vagy a vidéki gyökértelenség) a párt antiszemita vádjainak kulcsszavai is egyben. Az egykor öt éven át az SZDSZ elnökeként tevékenykedő Pető egy másik alapítóval, Dem­szky Gáborral is vitába szállt a Magyar Narancs hasábjain. Buda­pest polgármestere szerint az SZDSZ összes meghatározó poli­tikusának (így saját magának is) távoznia kellene a közéletből - Demszkyt e kijelentése miatt Pető „Dugovics Titusznak” titulálta. Nem csak néhány „nagy öreg” helyezkedett szembe az új elnök­kel. Egy internetes honlapon 229 SZDSZ-tag tett közé egy 12 pon­tos tiltakozó nyilatkozatot Retkes eddigi tevékenységével kapcso­latban (a 229-es szám arra utal, hogy Retkest 228 szavazatot ka­pott a küldöttgyűlés tagjaitól). A legtöbben azt kifogásolják, hogy Retkes „minősíthetetlen” módon támadt saját párttársaira. A leg­ismertebb nevek az aláírók közül: Dombach Alajos, Csécsei Béla, Wittinghoff Tamás, valamint a parlamenti frakció négy tagja. Retkes eközben minden fóru­mon igyekszik ismertetni prog­ramját, amelytől hosszú távon az SZDSZ talpra állását vátja. A Fi- gyelőnetnek adott inteijújában szerény, hiteles, nemzeti liberális párt vízióját rajzolta fel, amely a korábbiaknál sokkal nagyobb hangsúlyt kíván helyezni a vidéki szervezetek újjáépítésére. ___________________________________________JEGYZET ___________________________________ Biztonságos távolságból JUHÁSZ KATALIN Egy dunaszerdahelyi kiállítás­megnyitónak köszönhetem, hogy idén nem mentem el a Po­hoda fesztiválra. Az utolsó napig hezitáltam, aztán azt mondtam: majd jövőre. Mivel szeretem az AMO zenekart, biztosan ott let­tem volna a sátor alatt, de nyil­ván akkor is bemenekültem vol­na az egyetlen nagyobb fedett helyre, ha nem szeretném őket. Mialatt ezt írom, az illetékesek még nem tudták megmondani a sérültek végleges számát: 52-nél tartottak, ám folyamatosan ér­keztek a kórházakba könnyebb sérülésekkel. Egy fiú mély kó­mában fekszik, állapota válsá­gos, egy 19 éves lányt talán sike­rül megmenteni. Egy pöstyéni fi­atalemberen pedig már nem le­hetett segíteni, a helyszínen éle­tét vesztette. A szombat délutáni hírek négy halottról szóltak, ezt később cáfolták, de a végleges számot senki sem merte megjó­solni. Tragédiába torkollt az ország legnagyobb fesztiválja, amely­nek megrendezésén egy évig dolgoztak a szervezők, és amely néhány perc alatt változott po­kollá. Gondolom, alig akad önök közt olyan, akinek nem volt leg­alább egy ismerőse a 33 ezer résztvevő között. A legnagyobb sátrat egyszerűen felkapta a vi­haros szél, aztán az egész konst­rukció rázuhant az alatta állókra. Ez nemcsak Szlovákia, hanem az egész térség eddigi legvéresebb fesztiválkatasztrófája. Amikor megérkeztek az első hűek, rám jött a reszketés, azóta pedig fo­lyamatosan lógok a neten. A ka­merás mobiltelefonok világában ez a leghitelesebb és leggyorsabb hírforrás: tömegével jelennek meg a fotók és videók, az egyiken száz méteres távolságból láthat­juk a sátor leszakadását, a másik az ezt megelőző pillanatokat rögzíti odabent. Aztán szirénázó mentőautók, menekülő embe­rek, káosz. Végül az evakuálás képei hosszú kocsisorokkal, gya­logszerrel távozó, átfagyott fiata­lokkal. A chatfórumokon pedig folyik a vita, hogy ki a felelős a történtekért. Sokan a szervező­ket átkozzák, legszívesebben meglincselve látnák őket. Nyü- ván hetekbe telik, amíg kiderítik, ki hibázott, de a fesztivál ellen­drukkerei most mindenesetre kihasználják a lehetőséget a mocskolódásra. Odáig mennek, hogy minek kellett egyáltalán ki­találni ezt a tömegrendezvényt, ha az illetékesek nem képesek ekkora tömeget koordinálni, és szavatolni biztonságukat, csak a pénz, a minél nagyobb nyereség érdekli őket. Hadd vegyem hát pártfogásomba őket, dacára an­nak, hogy az időjárás hirtelen romlását a meteorológusok előre jelezték. A vihar méretét azon­ban nem lehetett előre látni - ar­ra, úgy tűnik, még nincs műszer. A természet ismét legyőzte az embert. És csak remélni merem, hogy nem ez volt az utolsó Po­hoda, hogy lesz jövőre is, és hogy ártatlan emberek nem kerülnek börtönbe. Alapos és körültekintő vizsgálatnak kell következnie. Ha nem így lesz, ha ez esetben is különböző érdekcsoportok harca kezdődik, nagyon szomorú le­szek. Mert jövőre ott a helyem a fesztiválon, ez most már bizonyos... ______ KOMMENTÁR MMMR' . MKP: merre visz az út? LOVÁSZ ATTILA Fennállása óta az MKP kétszer került olyan helyzetbe, amikor - úgymond - újra kellett fogalmaznia önmagát. Az első ilyen kísérlet kudarcba fulladt, a másodiknak most lehetünk tanúi. Az elmúlt héten a frissen alakult Hídnak súgtunk, érdemeljen meg egy két gondolatot a kontinuitást vállaló MKP is. Ha már a kontinuitásnál tartunk: Bugárék könnyebb helyzetben vannak, hiszen az új párt tabula rasa, még akkor is, ha minden ala­pítója az MKP-ból jött. A Hídnak nem kell vállalnia az MKP-val való kontinuitást, bár pl. gazdaságpolitikai kérdésekben szívesen meg­teszi, az MKP viszont nem tehet mást, mint vállalni a folytonossá­got. Persze, válthat nevet, megváltoztathatja programját, de ők maradtak, ők az eredeti MKP jogutódai. Most az új helyzet hajtja újrafogalmazásba az MKP-t. A Bárdos Gyulával szombaton közölt interjú elég markánsan mutatja azt, hogy az MKP maradó tisztségviselői még mindig nem hiszik el, mi történt, hiszen azt gondolták, csetepaté, frakciózás, széthúzás, vi­ta mindig volt és lesz is, de hogy valaki all éven át értékként han­goztatott egységet felrúgja, olyan aztán nincs. S lön. Ugyanakkor érdekes lehet az MKP szlováksággal kapcsolatos ál­láspontja. E sorok íróját Csáky vagy Duray politikájának elkötele­zettjeként vagy támogatójaként elég nehéz elképzelni, de az biz­tos, hogy sem Csáky, sem Duray nem az az ember, amilyen a sajtó­képe. Durayt (s újabban Csákyt) Slota amolyan ellenpólusaként ál­lítja be a szlovák és - sajnos - a magyar nyelvet azért még elég jól értő magyar sajtó is. Pedig húsz év politikája és nyilvános megszó­lalásai után még mindig nem találunk olyan Duray- vagy Csáky- idézetet, amelyben a szlovák nemzetet becsmérelték vagy marasz­talták volna el, ami az ellenkező oldalon bevált séma. Ma Szlová­kiában senkinek nincs olyan rossz sajtója, mint Csáky Pálnak, s kézlegyintéssel erre csak annyit lehet leírni: a magyar nyelvterüle­ten évente 1200-1300 egyetemista végez valamilyen kommuniká­ció szakon, tessék már szerezni egy ügyesebbet. Persze kommuni­kálni azt lehet, ami van. Bugárék biztosan a nyolc sikeres kor­mányzati évet fogják a múltjukból vállalni, s ha megnézzük, hogy Szlovákiában mi volt Dzurindáék előtt, s mi jött utánuk, akkor a tucatszámnyi elszúrt intézkedés ellenére a Dzurinda-kormány tör­ténelmi sikersztori marad. Mit kommunikál majd az MKP? Ugyan­azt? Akkor miért váltak? Az MKP a honi magyarság képviseletében miben lesz más, mint a Híd? Abban, hogy a szlovákokkal való együttműködést elutasítja? De hiszen ez a jelen politikai helyzet­ben a pokolba vezető út. Milyen más szlováksággal kapcsolatos ál­láspontot képes megfogalmazni az MKP? Erre azért elég gyorsan választ kellene adni. Mit óhajt képviselni az MKP a regionális politikában? Nyakunkon a megyei választások, ki mindenki indul s müyen hátszéllel? Ne fe­ledjük, a megyékben rengeteg döntés születik és rengeteg pénz van (Ficóék az államigazgatási rendszerhez nem mertek nyúlni, remélhetően soha nem is mernek), mindez a városi és helyi ön- kormányzatokról is elmondható. Miről ismerjük meg az MKP „arcát”? Miben válik el legnagyobb riválisától, a Hídtól és milyen koalíciós potenciált jelent egyéb pártok számára? Csáky és csapata 2007 tavaszán elfoglalta pozícióit, majd nem tör­tént semmi. Ha most sem történik semmi, az MKP darabjaira hullik (állítólag Bószáék is pártot gründolnak). Lehet, hogy erre van szükség, bár létező pártsruktúrát még hektikus időkben sem illik feladni. Merre visz az út? Át a Hídon? Vagy mellette egy gázlón? A választ egyébként nem a sajtó várja, hanem a választó. S egyre gyorsabban. HOYIld Nyolc magánvád Demjanjuk ellen A müncheni államügyészség hivatalos vádemelése mellett nyolc személy emel magánvá­dat a súlyos náci háborús bűncselekményekkel gyanúsí­tott John (Ivan) Demjanjuk el­len. A Der Spiegel értesülése szerint a szóban forgó szemé­lyek Hollandiában, az Egyesült Államokban, illetve Németor­szágban élnek. A Demjanjukkal szembeni hivatalos vád 27 900 zsidó fogoly meggyilkolásában való közreműködés. Az állam- ügyészség megállapította: a II. világháború idején, 1943 már­ciusa és szeptembere között a sobibóri náci haláltábor őre­ként 27 900 ezer zsidó meg­ölésében segédkezett. A Der Spiegel leírja, hogy a nyolc magánvádló esetében egytől egyik olyan személyekről van szó, akik annak idején Sobi­bórban raboskodtak, és rokona­ikat vesztették el a haláltábor­ban. A müncheni ügyészség ez év márciusában adott ki elfoga­tóparancsot Demjanjuk ellen, és az Egyesült Államok hosszú bírósági huzavona után május­ban toloncolta ki. Demjanjuk a közelmúltban panaszt emelt kiadatása ellen, azt állítva, hogy az amerikai hatóságok megsértették alapvető jogait. A karlsruhei alkotmánybíróság azonban elutasította keresetét. A bírósági tárgyalás a Der Spie­gel információi szerint október közepén kezdődik. Az állam- ügyészség szóvivője az időpon­tot „reálisnak” nevezte, de hoz­zátette, hogy ezzel kapcsolat­ban végleges döntés még nem született. Ivan Demjanjuk a háború után a John nevet fel­véve 1951-ben az Egyesült Ál­lamokban telepedett le, múltja miatt azonban Washington számára is egyre kényelmetle­nebbé vált. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom