Új Szó, 2009. július (62. évfolyam, 150-176. szám)
2009-07-20 / 166. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. JÚLIUS 20. www.ujszo.com OTTHONUNK A NYELV Kőolajkutatás és nyelvpolitika (2) SZAB0M1HALY GIZELLA Interjú Dr. Stefan Ottrubayval, a sokrétű tevékenységet folytató Esterházy Privatstiftung vezérigazgatójával Márkanévvé válhat ez a régió Dr. Stefan Ottrubay Silvia Hroncová, a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház igazgatója társaságában Az előző írásban egy síkság helyes írásmódja volt a téma: az Új Szóban megjelent Dunamenti-sík- ság forma a domborzati nevek megszokott írásmódját követi ugyan, mégsem szabályos (helyesírási értelemben). Mivel három különírt szóból (Duna + mente + síkság) jött létre, a helyesírási szabályzat értelmében a Duna menti síksági rásmód ahelyes. Látszólag marginális kérdésről van szó, hiszen félreértést, problémát nem okoz, ha ezt a földrajzi nevet nem a helyesírási szabályzat megfelelő szabálypontja szerint írjuk. Azért foglalkozunk mégis vele, mert a kisebbségi magyar nyelv- használat egyik nehezen megoldható problémájára mutat rá, azaz hogyan kezeljük azokat az eseteket, amikor a szlovák és a magyar nyelv a valóságnak egy bizonyos darabját eltérően szegmentálja. Az előző írásban azt mondtuk, hogy a Duna menti síkság a szlovák Podunajská nížina fordításaként alakult ki, arra viszont már nem tértünk ki, hogy ez a név szinte kizárólag szlovákiai eredetű szövegekben fordul elő. A magyar(országi) földrajzi terminológia szerint ugyanis a Duna mentisíkság Magyarországon belül a Budapesttől délre a Duna mellett fekvő sík terület neve. A szlovákul Podunajská nížiná-nak nevezett tájat a magyarországi szakirodalom egy része Duna menti alföld-nek nevezi (írása olykor Du- namenti-alfôlď). Ezek a szerzők és források tehát akceptálják, hogy a Keleti-Alpok, az Északnyugati- Kárpátok (azaz a Kárpátok szlovákiai része), délen a Magyarország területén található Dunántúli-középhegység által határolt nagy sík területnek a Dunától északra eső, vagyis szlovákiai részét külön néven nevezzük, egyúttal alkalmazkodnak annak másnyelvű megnevezéséhez. A szakemberek egy másik csoportja viszont az említett sík vidéket egy geomorfológiai alakulatként tárgyalja, vagyis a földrajzi leírásban nem vesz tudomást a mesterséges határról. A magyar-szlovák határvidék földrajza című könyvükben Hevesi Attila és Kocsis Károly az említett hegységek által határolt területet Győri-me- dencé-nek, középső, legsíkabb részét pedig Kisalföld-nek nevezi. A kiadvány szótári részében a Győrimedence szlovák megfelelőjeként a Podunajská kotlina, Malá dunajská kotlina kifejezéseket, a Kisalföld szlovák neveként a Podunajská ro- viná-t adják meg. A Podunajská nížina megnevezést a szótár nem tartalmazza. A Heves-Kocsis-féle könyvben bemutatott térképszelvényen a Kisalföld a Duna mindkét oldalán elterülő sík terület, amely északon a Csallóközt is magában foglalja. A magyarország.hu hivatalosnak nevezhető honlapon viszont a Kisalföldről ez olvasható: „A Kisalföld az ország északnyugati részén a második legnagyobb síkság. Központi része a Győri-medence, attól északra a Duna hordalékából kialakult Szigetköz, az Öreg-Duna és annak mellékága, aMosoni-Duna között [...]. ”És hogy még jobban bonyolítsuk a dolgot, a sokak által használt Wiki- pédia szlovák változata a Kisalföld terminust két értelemben használja: tágabb értelemben a Malá dunajská kotlina magyar megfelelőjeként, szűkebb értelemben pedig ennek Magyarországra eső része neveként (akár a fenti idézetben). A szócikk szerint a Malá dunajská kotlina szlovákiai része a Podunajská nížina. Gondolom, most már olvasóim fejében is teljes a káosz. Az nyilvánvaló, hogy a határok által szétválasztott, de földrajzilag egy egységet alkotó táj részeinek a megnevezése attól függ, a földrajzi leírásban figyelembe vesszük-e a határokat, vagy sem. Vagyis a tárgyalt tájegység különféle neveiben kétfajta szemlélet ütközik: egy államközpontú (ebben a szlovák terminológia egységes) és egy „államsemleges” (az újabb magyar szakirodalom egy része). A név- használat egyben nyelvpolitikai' kérdés is. Ez azonban a következő írás témája. Az ausztriai Esterházy Privatstiftung (Esterházy Magánalapítvány) sokrétű tevékenységet folytat, az alapítványégisze alatt zajlanak a kismartoni Haydn Ünnepi Játékok, a Sankt Margarethen-i Operafesztivál, a Mörbisch- tavi Ünnepi Játékok. A látogatók előtt nyitva áll a kismartoni Esterházy-kastély (kiállításokkal, koncertekkel), valamint a fraknói vár, Európában egyedülálló, eredeti állapotban megmaradt kincstárával, és az Esterházy család gyűjteményeivel. MISLAY EDIT A 2009-es Haydn-év apropóján az alapítvány Kulturkreis Pannonien (Pannon Kultúrkör) néven létrehozott egy régiókon és országhatárokon átívelő kezdeményezést, melynek célja a régió kulturális életének fejlesztése. A Pannon Kultúrkör hatósugarában található Nyugat-Szlovákia és Pozsony is. Az együttműködés eredményeként mutatta be például a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház Joseph Haydn Lakatlan sziget című operáját. Az Esterházy Privatstiftung vezérigazgatójával, dr. Stefan Ottrubayval beszélgettünk. Milyen céllal és mikor kezdte meg működését az alapítvány? Az utolsó herceg, Esterházy Pál nem akarta, hogy szétessen az Es- terházy-vagyon, és azon óhaját fejezte ki a feleségének, hogy a halála után próbáljon egy olyan jogi struktúrát találni, amelynek révén a család vagyona az azt képező kulturális örökséggel egységesen maradjon fenn. Óhajának teljesítésében a történelmi fejlődés segített, mert Ausztria 1991-ben adott jogi formát a magánalapítványoknak. Ez teszi lehetővé, hogy rugalmasan és gazdasági alapokon tudjunk dolgozni. Maga az alapítvány 1993-ban kezdte működését, tavaly ősszel ünnepeltük a tizenöt éves jubileumunkat. Milyen a működési struktúra? Az alapítvány öt vállalkozási területtel foglalkozik, ezek mindegyike meglehetősen függetlenül, saját szervezési alapon működik. Az első a nagy erdő- és mezőgazdasági, valamint természetvédelmi divízió, a második az ingatlanfejlesztő és -kezelési egység, a harmadik a nagy történelmi épületekkel foglalkozik, a kismartoni kastéllyal, a fraknói várral, La- ckenbachhal és egyéb történelmi épületekkel, a negyedik divízió a teljes kulturális tevékenységet viszi, a gyűjteményeket, rendezvényeket, szponzorálásokat stb., az ötödik egység pedig a borászattal foglalkozik. Valamennyi területet ön irányítja? Máig megosztott vezetésünk van. Én vagyok a vezérigazgató, de ez nem jelenti azt, hogy mindenben nekem kell és szabad döntenem. Van egy ellenőrző bizottságunk, amely nagy vonalakban megadja az irányt, és amelynek szigorú ellenőrző szerepe van. Hány embert foglalkoztat az alapítvány? Viszonylag kevés emberrel dolgozunk, ahhoz képest, hogy nagyon széles a tevékenységi körünk. Körülbelül 100 munkatársat foglalkoztat a mező-, az erdőgazdaság és a természetvédelmi terület, az ingadanfejlesztési és -kezelési egység mintegy húszat. A kulturális rendezvényekkel, a gyűjteményekkel és a történelmi épületekkel körülbelül 60 munkatárs foglalkozik, a borászatban mintegy 20-an vannak, a fennmaradó fejszám pedig a központi irányításban dolgozik. Nem vagyunk tehát olyan nagyon nagyok, csak széles a tevékenységi körünk. Burgenlandban vannak ötször- hatszor nagyobb vállalkozások, amelyeknek ötször nagyobb az üzleti forgalmuk, csak nem olyan látványos a tevékenységük. Én mindig azt mondom, mi egy középméretű vállalkozáscsoport vagyunk, de a tevékenységi körünk olyan színes, mint egy világvállalaté. Modem vállalati struktúrát alakítottunk ki, és ez az öt részvállalkozás nagyon dinamikusan fejlődik. A központ valójában csak egy kapocs, hogy pénzügyi szempontból és a személyzeti politika terén legyen irányvonal. De ma már olyan a helyzet, hogy elmondhatjuk, tulajdonképpen öt részvállalatról van szó, amelyek saját maguk döntik el, milyen lépéseket tesznek. Szlovákia és Magyarország szempontjából, valamint a célkitűzéseit tekintve nagyon vonzó projektnek tűnik a Pannon Kultúrkör. Hogyan jött az ötlet, és miért fontos ez a projekt önöknek? Körülbelül öt évvel ezelőtt kezdtünk gondolkodni ebben az irányban. Felfigyeltünk ugyanis arra, hogy ebben a régióban nagyon gazdag a klasszikus, történelmi kultúra, csak nincs közöttük összekötő kapocs. Nincs közös porond, ahol eszmecserét lehetne folytatni, a régió nevezetességeivel, látványosságaival, kulturális kínálatával az ezzel foglalkozó szakemberek nem lépnek fel közösen marketing és prezentáció szintjén. Mindenki a kis turisztikai egyesületeiben próbál túlélni, és a sport meg a modem zene mellett mindig egy kicsit mellékvágányon van. Azt gondoltuk, sokkal hatékonyabban tudnánk bemutatni, „eladni” magunkat a közönségnek, a látogatóknak, ha egy érdek- szövetséget kötünk. Tulajdonképpen egy okos érdekszövetségről van szó, és ez nemcsak üres marketingfogás. Elég visszamennünk egy picikét a történelmi múltunkba, és lám, ott kiderül, hogy nagyon sok szál köt össze bennünket. Ha picit visszatekintünk a korábbi (Képarchívum) évszázadokba, kiderül, hogy az Es- terházyakat szoros szálak fűzik a mai Szlovákia térségéhez, a Dunántúlhoz. Ezért is gondoljuk, hogy rá kell világítanunk a történelmi kapcsokra, s ezeket attraktív formában kell megmutatnunk a mai embernek. Láthatóvá és vonzóvá kell tennünk ezt a kulturálistörténelmi „hálózatot”. Ami pedig nagyon lényeges: egy ilyen hálózattal egy érdekcsoportosulás nemzetközi viszonylatban is versenyképes lehet. Mert külön-külön mindannyian túl gyengék vagyunk. Nemzetközi szinten nagyon kemény a verseny. Kismarton egy kis helység, akárcsak Győi vagy Rohau, ahol Haydn született. Egy kis pontocska a nemzetköz: térképen. Még Pozsony sem egy vi lágváros, amelyről Ázsiában és Amerikában mindenki beszélne Ha el akarjuk érni, hogy egy ázsiai egy amerikai turista úgy döntsön hogy bárkit meglátogasson a m „régiócsaládunkból”, akkor égj nagyon erős identitást kell felmu tatnunk, hiszen Béccsel kell kon kúrálnunk. Bécs nemzetközi már kanévnek számít, még talán Salz burgot ismerik a külföldiek, d< utána már továbbmennek Műn chenbe vagy még talán egy-ké svájci városba. Ott van még a tér képen Verona és Milánó az opera házával, meg Firenze. Nekünl ezek a nagy, ismert helyek a kon kurenseink. Ezért ha idegenfor galmi szempontból meg akarunl kapaszkodni, össze kell állnunk, é: többet kell mutatnunk, mint csak ; saját, helyi látnivalókat és értéke két. Ezért gondoljuk, hogy ez ; pannon térség, ez a pannon kul túrkör egy felismerhető márkané lehet rövid időn belül. (Képarchívum) MOZIJEGY Lázadás Seattle-ben Afrikát kivéve minden földrészről érkeznek hallgatók, Európa szinte minden országa is képviselteti magát Kodály-fesztivál és szeminárium Kecskeméten 1999-ben megrengette a világot az az öt nap, amikor tüntetők ezrei vonultak ki Seattle utcáira, hogy a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) ellen tüntessenek. A tüntetők között van Django, Sam, Lou és Jay is - egyesíti őket közös céljuk: meg akarják változtatni a világot. A békés tüntetés hamarosan zavargásokba torkollik, a városban szükségállapotot hirdetnek ki. Seattle utcáin elszabadul a pokol - a történések középpontjában pedig ott vannak a város lakói: a polgármester, a rohamrendőrök főnöke és annak terhes felesége... Battle in Seattle / Vzbura v Seattli. Amerikai-kanadai-német akciófilm, 2007. Rendező: Stuart Townsend. Szereplők: Martin Henderson (Jay), Woody Harrel- son (Dale), Charlize Theron (Ella), Andre Benjamin (Django), Ray Liotta (JimTobin). (port.hu) MT1-JELENTÉS Kecskemét. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézete július 20. és augusztus 7. között rendezi meg a Kodály Művészeti Fesztivált Kecskeméten, mellyel egy időben tartja a 25. Nemzetközi Kodály Szemináriumot is, amelyre a világ számos országából érkeznek hallgatók - mondta Kéri Laura, a Kodály Intézet munkatársa, a rendezvénysorozat egyik szervezője. Az intézet megalakulása előtt, 1970-ben rendezték meg az első szemináriumot, amelyet Kodály Zoltánná és Nemesszeghy La- josné, a kecskeméti ének-zenei általános iskola és gimnázium alapítója szervezett. A Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet 1975-ös megalakítása után a szemináriumokat már az intézmény szervezi. Az első Kodály Szeminárium óta minden nyáron a tanfolyammal párhuzamosan koncerteket is rendeznek Kecskeméten, melyek 1978-ra hangversenysorozattá, majd 1986-ra fesztivállá nőtték ki magukat. Azóta a Kodály Művészeti Fesztivált minden évben megrendezik Kecskeméten, szemináriumot azonban csak minden második esztendőben. Közel 120-an jelentkeztek az idei szemináriumra, ahova Afrikát kivév minden földrészről érkeznek hall gatók. A japán, ausztrál és USA beli hallgatók mellett a zenei téré: is előretörő Kínából is érkeznek szemináriumra, de jönnek Korea ból, Malajziából, Kanadából é Brazíliából is. Európa szinte mir den országa is képviselteti magát Németországot kivéve -, valamit érkeznek határon túli magyarok i Szlovákiából és Romániából.
