Új Szó, 2009. július (62. évfolyam, 150-176. szám)
2009-07-18 / 165. szám, szombat
12 Szalon ÚJ SZÓ 2009. JÚLIUS 18. www.ujszo.com Úgy kell gondolkodni és dolgozni, hogy a mi gyerekeink és unokáink itt, ebben a közegben jól érezzék magukat, és magyarként élhessenek európai módon... Lassan, de biztosan vége a kibeszélőshow-nak Sikerül a Szalonhoz is méltó helyet foglalnunk a vár alatt, a legnagyobb katalán-spanyol szürrealista festőről elnevezett étteremben. A pincérek, látván, hogy magnóra rögzített beszélgetés folyik, előzékenyen s magyarra váltva kérdik, nem zavaró-e a zene. Semmi sem zavaró, nyugtatja meg őket Bárdos Gyula. CSANDAGÁBOR Amikor először fölhívtalak, azt mondtad, szívesen beszélgetsz, de van egy határozott véleményed. Akkor kezdjük ezzel. Nagyon sajnálatos módon történtek meg az események. Nagyon nehezen éltem s élem meg, hogy képviselőtársaink egy része úgy döntött, kilép az MKP-ból és külön pártot alapít. Új helyzet állt elő: politikai riválisokká váltunk. S ez a helyzet megköveteli, hogy bizonyos kérdésekre egyértelmű választ adjon a politikus, vagy legalábbis véleménye legyen a történtekről. De semmiképpen sem szabad, hogy ez az egyértelmű állás- foglalás sárdobálássá fajuljon. Nem szabad ellenségekké válnunk. Amit soha nem szerettem, amitől nagyon irtózom, azok az övön aluli ütések. 1994-től vagyok parlamenti képviselő, s nagyon igyekeztem nem adni ilyet, ami talán sikerült is, hiszen eddig senki sem jelezte, hogy lett volna velem hasonló gondja. Nagyon zavar, ha valaki úgy véli, a sárdobálásnak helye van a politikai harc eszköztárában, mint ahogy az is, ha egyesek ellenségükké kiáltanak ki valakit. Ez számomra elfogadhatatlan. A véleményem, melyet előrebocsátot- tam, s melyet többször elmondtam már: nem tetszik, hogy néhány képviselőtársunk kilépett az MKP- ból, s ezt nem helyeslem. Ezt politikailag hibás és a közösség szempontjából káros lépésnek tartom. De ez akkor sem jogosít fel senkit arra, hogy e személyeket ellenségnek tekintse, övön aluli ütéseket osztogasson, vagy esetleg olyan cselszövésekbe bocsátkozzék, melyek a másik fél lejáratását, emberi mivoltának megsértését szolgálják. Tehát károsnak tartom azt is, ha valaki nem tiszteli a másikat, a másik véleményét csak azon az alapon, hogy az a vélemény más, vagy akár teljesen ellentétes az Bárdos Gyula a Szalonban Lépked le fürgén a dombról, percre pontosan érkezik, messziről mosolyog. Úgy üdvözöl, mint mindig, valahányszor egy-egy rendezvényen véletlenül egymás közelébe sodródunk: a távolból integet, előre köszön, s oly közvetlen, mint csak legjobb barátok lehetnek egymás közt. Elképzelni nem tudtam soha, honnan ez a rokonszenv, s vajon miből táplálkozik, hiszen az üdvözlésen túl jószerével semmi egyéb közös élményünk nincs. Aztán az évek során azt tapasztaltam, hogy másokkal is ilyen. Vagyis ő maga a rokonszenv hordozója: BárdosGyula. övével. Ha más a véleményem, az nem jogosíthat fel arra, hogy az ellenkező véleményen levőt becsméreljem, gyanúsítgassam, vagy olyan megjegyzéseket továbbítsak róla, melyek rossz fényben tüntetik fel. Ide tartoznak a nem zörög a ha- raszt típusú kijelentések is, melyeknek a végére ugyan nem kerül pont, a mondat hangsúlya is fönt marad, mintegy állásfoglalás nélkül, de önmagában már a gyanú felvetése is problematikus és tisztességtelen, s szerintem erre is nagyon kell ügyelni. Nem csak a politikusnak, hanem bárkinek, aki a közéletben bármilyen szerepet vállal, ügyelnie kell arra, hogy a másik személyiségét, az énjét tiszteletben tartsa. Azért is viselem nagyon nehezen ezt a mostani helyzetet, mert bár a parlamenti frakció vezetőjeként igyekeztem a csapatot egybetartani, s magam nem adtam okot a problémákra, mégis kialakultak az ellentétek, mégpedig annyira erős ellentétek, hogy ez többeket a frakció és a párt elhagyására késztetett. Még egyszer ismédem: ezt a lépésüket nem tartom helyesnek, károsnak tartom, főleg ebben a mostani szlovákiai konstellációban. Mert meg kell nézni, kinek az érdekét szolgálja ez most, amikor ilyen kormány van Szlovákiában. Vagyis a pártszakadást személyesen fájlalod, frakcióvezetőként pedig kudarcként éled meg? Igen, nagy kudarcként élem meg, mert azt gondoltam, hogy össze lehet tartani ezt a csapatot. S azt gondoltam, hogy a csapat felap- rózódása során lesz majd egy pont, egy olyan határ, amit elérve mindenki tudatosítja, hogy eddig jutottunk, de ezt már nem léphetjük át. Nem így történt. Mások bőrébe nem tudok belebújni, csak a magam véleményét mondhatom: mindent elkövettem, hogy egyezségre jussunk, még az utolsó pillanatban is. Kísértetiesen hasonlít ez a pártszakadást megelőző egyezkedés ahhoz, mikor annak idején a három párt egyesítése volt a cél, legalábbis látszólag. Külső szemmel nézve az is olyannak tűnt, hogy mindenki mindent megtett a közös célért, a tárgyalások mégsem vezettek sikerre. Az is kudarc volt: az egyik fél talán kevésbé élte meg kudarcként, mint a másik, de nem emlékszem arra, hogy az egyik vagy a másik bűnbaknak lett volna kikiáltva. Most azonban, miközben erre a beszélgetésre készültünk, volt egy szereplésed a Pátria rádióban, s én a válaszaidból azt értem, hogy ki kell nyíltan mondani, ezért a pártszakadásért ki a felelős. Miért fontos ez? Vagy pontosabban: miért ennyire nagyon fontos ez az MKP-nak, mondjuk egy konstruktív, előremutató viszonyulás helyett? Kérdésed első részére azért nem tudok válaszolni, mert azokon a tárgyalásokon nem vettem részt, akkoriban az MKDM szóvivője voltam, vagyis az 1994 előtti egyeztetéseket kívülről figyeltem, így nem tudnám megnevezni azokat, akik okot szolgáltathattak a koalíciós tárgyalások sikertelenségéhez. A koalíció mostani megbontóit pedig azért fontos megnevezni, mert szerintem egyetlenegy párt sem folytathat kabinetpolitikát. Az ilyen politizálás időszaka, nagyon remélem, minden párt számára véget ért. De hogy mire, milyen politikára van valójában igény, ezt sem én mondom meg, hanem a választó. Ő a legilletékesebb, s ezért éppen ő nem zárható ki a tárgyalásokból. Nem mi fogjuk eldönteni a választó véleményét, tanácsait, elvárásait kizárva, a választót kirekesztve a tárgyalóteremből, hogy mi legyen. Ez ugyanis nem volna életképes politizálás. Ezért fontosak a mai helyzet kialakulásának okai, hiszen figyelmeztetnünk kell arra: elképzelhető, hogy ezzel a szakadással a felvidéki magyarságnak esetleg nem lesz képviselete... S az is elképzelhető, hogy lesz. Igen, s az is elképzelhető, hogy lesz és lehet. A felelősség és az elemzés kérdése azonban azért fontos, hogy ha valakik most vagy a jövőben azt gondolják, az ó egyéni karrierjük megelőzheti a közösség igényét, akkor azok nagy tévedésben vannak. De ez mindenkire vonatkozik, azokra is, akik ebben a helyzetben ilyen döntést hoznak, és azokra is, akik a megegyezést esedeg nem akarták őszintén, s azokra is, akik a közeljövőben gátkötői óhajtanának lenni az ilyen megegyezésnek. Gyula, kedves, de az MKP-ból kiválók lépéséről még kiderülhet, hogy nem az egyéni érdeknek a közösségi fölé rendeléséből történt. S ne vedd zokon, de amikor beszélsz, noha az MKP- ról beszélgetünk, a másik párt ellenében fogalmazod meg az MKP hozzáállását. Miközben azt gondolnám, hogy most kellene az MKP-nak igazán kidomborítania azt, amiben igazán erős lehet. Pontosan ezért tartom fontosnak, hogy a Magyar Koalíció Pártja az adott régióban élők képviseletét vállalja föl - ezt hál’ istennek már a legfelsőbb szinten is elfogadtuk. S valóban, erre sokkal nagyobb hangsúlyt kell fordítani, mint korábban. Számomra természetes, hogy ha mi bővíteni akarjuk a sorainkat, s most nem a pártkatonákra gondolok, fontos, hogy az adott régióban élő többségiek vagy más nemzetiségűek is érezzék, hogy az ő problémáik a mi közös problémáink, s meg tudjuk oldani. Ilyen Most, amikor ez megtörtént, az MKP-nak kötelessége zárnia sorait, nemcsak azért, hogy a bomlasztási folyamat nefolytatódjék... szempontból nekünk ezt a regionális elvet nagyon is meg kell erősítenünk. Most mégsem ezt közvetíti az MKP a régiók felé sem. Én tudom, hogy ami a pártot érte, az nagyon nagy seb, és nagyon friss is még, de... S ha nem kívánod, ezt ne is tematizáljuk... Én értem a kérdésedet, s megmondom, miért nem itt tartunk. Azért nem, mert szerintem eltart egy ideig, amíg a választópolgár tiszta képet kap a történtekről. S ehhez joga van. Vagyis, majd ha tisztán fog látni, maga dönti el, melyik lépést tartsa helyesnek, s melyiket nem. Most, amikor ez megtörtént, az MKP-nak kötelessége, hogy zárja sorait, nemcsak azért, hogy a bomlasztási folyamat ne folytatódjék, hanem hogy közvetíteni tudjuk, mi valóban megtettünk mindent, hogy megegyezzünk. S ebben most tiszta a lelkiismeretem, mert az egyezségnek részünkről valóban nem volt akadálya. Az MKP a tárgyalások folyamán elment a maximumig: amit kértek a kollégák, a platformot, a kisebbségi vélemény prezentálását, a leghivatalosabb fórumon mindent elfogadtunk. No de mire mégy a tiszta lelkiismerettel, ha nem sikerült. Ha fölbomlik egy házasság, elnézést, mint minden példa, ez is nyilván nagyon sántítani fog, de ha józanul gondolkodunk, nem egy felelős van. Majd hogy melyik félnek mekkora, azt a választó, ahogy mondod, ha majd egyszer tisztán fog látni, talán eldöntheti, egyelőre nem tudom, ehhez a tisztánlátáshoz mennyi instrukcióra lesz szüksége, de a választások idején ez a momentum szerintem már nem lesz elsődleges. Hogy még egyszerűbben fogalmazzak: ha a Györgyi tőlem el akar válni, de én elmegyek a maximumig, olyannyira, hogy tiszta marad a lelkiismeretein, akkor attól még... ...igen, értem: attól még elváltok, ez igaz, így van. Vagyis ennek a fájdalmas szakadásnak a részleteit nyüván ki kell beszélni, le kell valahogy reagálni, hogy megemészthetővé váljanak, s meglehet, hogy ami engem az MKP mostani megnyilvánulásaiban zavar, csak az én túl korai elvárásom az MKP konstruktív fellépését illetően. Ez a papír is, melyre jegyzetelek, a Magyar Koah'ció Pártja Pozsonyi Kerületi Tanácsa szenei ülésének határozata, ez még mindig a sérelmekről szól. Ennek azért csak vége szakad, ugye? Hát nagyon remélem, hogy vége szakad, igen. Nagyon jól megfogalmaztad, hogy szerinted még nincs itt az ideje annak, hogy letudtuk volna ezt a „kibeszélőshow”-t, de valóban nagyon gyorsan be kell fejezni. Most már szerintem mindenképp előre kell tekinteni, és ez nem szólam. Teljesen egyértelmű, hogy ha mi nem a munkára figyelünk, ha nem arra fogunk összpontosítani, ami a választóinkat és a lakosokat érinti és érdekli, akkor egyszerűen elveszítjük ezt a mérkőzést. És ezt most nem szabad úgy felfogni, hogy én veszítem el, vagy te veszíted el. Úgy kell gondolkodni és dolgozni, hogy a mi gyerekeink és unokáink itt, ebben a közegben érezzék jól magukat, és magyarként élhessenek európai módon. Ha ez nem sikerül, akkor közösen veszítettünk. S már megint a felelősség kérdésénél vagyunk. Mert a közösség fontosabb, mint az egyéni érdek. S akkor még egyszer és utoljára visszatérek ahhoz, ami a kibe- szélőshow része, hiszen szerintem ez még hiányzik a tisztánlátáshoz; nem mindenki tudja ugyanis, mi minden volt fölajánlva az egyeztetések során. Föl volt ajánlva, hogy valaki listavezető legyen, hogy a pártelnök lemond a következő megmérettetés előtt, s azok fognak neki bizalmat szavazni vagy nem, akik a legilletékesebbek. Az összes kiváló személy, most ezt úgy értem, hogy az MKP-ból kiváló összes személy lehetőséget kapott volna, hogy a saját véleményét prezentálja. Akkor kérdezem tőled, ők, ez a másik csapat - s erről a másik csapatról már többet nem akarok beszélni -, szóval hogy ez a másik csapat milyen pluszt jelent. Mit tesznek le ók az asztalra, amit mine tettünk volna le, ne tennénk le? Okos kérdésedre nem szeretnék elhamarkodottan válaszolni, egyelőre túl sok támpontom sincs, de egy dolgot mindenképp említenék, előrebocsátom, akár ez is lehet ostobaság, de most ezt gondolom. Én pozitívumnak tartom, hogy választási lehetőséget kínálnak a szlovákiai magyaroknak. Aminek nem biztos, hogy az a tétje, vajon lesz-e egyáltalán parlamenti képviseletünk. Szerintem ugyanis a szlovákiai magyarság folyamatosan változik, ahogy a világ is, talán gyorsabban, mint az MKP. S úgy gondolom, szerkezetileg megérett arra is, hogy választhasson, ne csak szavazzon. Vagyis most úgy látom, az MKP nem nagyon követte ennekaközegneka változásait. S úgy gondolom, meglehet, tévesen, hogy most ez a közeg, visszatartott lélegzettel ugyan, félénken bár, de örül a történteknek. Vagy ne fogalmazzak így, csak annyit mondanék, önmagában véve a választás lehetősége pozitív dolog. Értem, Gábor. Nyilvánvaló, hogy ha egy párt monopolhelyzetben van, az rengeteg veszéllyel jár, elkényelmesíti a pártot és a pártban levőket, ez így van. Csak az nem biztos, hogy ezt üyenkor és így kellett vagy volt szabad megcsinálni. Mert szerintem ugyanezt, amit most hangoztatnak, meg lehetett volna csinálni az MKP-n belül vagy a választásokat követően. Ha valaki úgy gondolta, ahogy mondod, hogy szükség volt vagy volna a választás lehetőségére, akkor ezt a választások után lett volna célszerű megtenni. Ez az egyik: az időzítés. A másik: a személyes ambíciók - s ezt már tényleg nem akarom részletezni, hiszen mindenki tudja, a 2007-es pártelnökválasztás milyen indulatokat szabadított fel, idáig nem akarok De hogy mire, milyen politikára van valójában igény, ezt sem én mondom meg, hanem a legilletékesebb, a választó... visszamenni, akkor is megvolt a véleményem a történtekkel kapcsolatban, s nem titkoltam, hogy nem tetszett a módszer, de azt senki nem vonja kétségbe, hogy a választás demokratikus és legitim módon történt. Ezt követően annyira mély sebek keletkeztek, annyira kemények és személyeskedők voltak a támadások, hogy valószínűleg itt kell keresni a mai helyzet okait. Még egyszer: egy monopolhelyzetben levő párt esetében valóban fennáll a veszély, hogy egy kialakult kerékvágásban halad. Vagyis elvárható, hogy lépjen, új módszereket alkalmazzon, hogy egyszerűen változtasson. Hogy a szónak a jó értelmében idomuljon azokhoz az elvárásokhoz, amelyek valóban változnak. Nem elég, hogy a párt ilyen és ilyen legyen, s a választó ehhez képest viselkedjen, mint valaha, néhány évtizeddel ezelőtt. Amikor még csak kétszer mehettünk át a szomszédba, kétszer léphettük át a határt, s még azt is meg kellett gondolnunk, hogy milyen könyvet veszünk, és hogyan hozzuk át a határon: ezt mondhatjuk a gyerekeinknek, de nem hiszik el, vagy hát elhiszik, csak elképzelni nem tudják. Igen, ezen is túlvagyunk már, teljesen más helyzet van, s erre a megváltozott helyzetre másként kellene reagálnunk. Csak, még egyszer mondom: amikor egy olyan párt is része a kormánykoalíciónak, mely rontja a levegőt, s ahelyett, hogy idomulna a többiekhez, a többiek idomulnak hozzá, s ez az élet minden területén megmutatkozik, akkor szerintem naivitás pont ilyenkor és ebben a helyzetben... „Szerintem most már mindenképp előre kell tekinteni..." (Somogyi Tibor felvételei)
