Új Szó, 2009. július (62. évfolyam, 150-176. szám)

2009-07-18 / 165. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚLIUS 18. Szalon-hirdetés 11 VELEMENY-e Blogmustra Vajon mire lesz így képes a csa­pat? Sajnos, ha csak az elmúlt fél évre emlékezünk vissza, akkor nem sok esély marad a bizakodás­ra. A nemzetközi gárdában talán majd így tartósan megmaradnak a fiatal hazai nevelésű játékosok, ahogy azt a közönség is szeretné már régóta, de ez is feltehetően csak akkor valósulhat meg, ami­kor már nem akad a keretben egy bevethető idegenlégiós sem. Ter­vezett és átlátható DAC-játékra, sportvezetésre volna szükség, amelynek pont az ellenkezője va­lósul meg már hosszú évek óta a klubban, igazából olybá tűnik, hogy az új tulajdonosokkal csak pénz érkezett, viszont átgondol­tabb stratégia nem, s ezzel nincs egyedül a ligában. Ameddig pedig így lesz, csak részsikerek várható­ak, melyeket majd nagy kiábrán­dulások követnek. A helyzet ugyanis a Csallóközben is válto- zadan. (A teljes bejegyzés a Philosophus naplója blogban olvasható: www. bumm.sk/blog/philosopher) „Hősök” csarnoka A kormányválság kezelése „csak” apró módosításokat, új kapcsolatok kiépítését követelt, legalább ekkora problémát je­lenthetett Világi számára az MKP kiszervezése a régi liberálisok alól. A párton belüli forradalom módja különösen fájdalmas pont­ra tapintott rá, Csáky Pál ugyanis pont a háttérben maradni igyekvő vállalkozó személyét szedte elő és állította be felelősnek a kudarco­kért. Csáky Pál személyes sikeré­nek oldalvizén evezve a durayis- ták szárnya kisajátította a párt kulcsfontosságú pozícióit, ráadá­sul a sértődött Bugár saját maga zárkózott el mindenfajta, a párt vezetésére vonatkozó kompro­misszumos megoldástól. Világi az antiliberális szárny tálalásában háttéremberből a liberális szárny mögött álló mumussá vált, aki bábjátékosként mozgatja a szála­kat. Néhány szerencsétlen ese­mény csak még tovább erősítette a pletykákat, Gyurovszky László például nem sokkal a hatalomát­vétel után kilépett a pártból és Ti­szai Vegyi Kombinát felügyelőbi­zottságának élén landolt (majd a Híd kedvéért visszatért). A 2007-es elnökváltástól kezdve nem sok babér terem az MKP libe­rálisainak. A. Nagy László az em­berjogi bizottság élén a szlovákiai magyar nyilvánosság számára láthatatlan munkát végez (ki­mondottan bravúros teljesít­mény), az ambiciózus Simon Zsolt nem tud érvényesülni és sa­ját pártja legnagyobb belső bom- lasztója lesz, a társaságba eredeti­leg nem tartozó, mindig komp­romisszumra kész, de vérig sértő­dött Bugár Béla pedig minden be­folyását elveszti a párt döntéseire. (A teljes bejegyzés a Szlovenszkó blogban olvasható: www.szlovensz ko.blog.hu) Radičovának nem kellettek Nyári uborkaszezon ide vagy oda, a politika nem áll le teljesen. Zajlik a helyezkedés, taktikázás, készül ki erre, ki arra. Iveta Radičová is megtörte a csendet, el­árulva, milyen hazai és külföldi ajánlatokat kapott és utasított vissza az elmúlt hónapokban. Az­után, hogy lemondott a képviselői mandátumáról, lebegtetett, majd szépen visszasorakozott az SDKÜ- ba. Rögtön négy politikai párt is ki­vetette rá a hálóját, köztük a Bugár Béla-féle Most - Híd és az SaS. Ezenkívül a Yale Egyetemről és a tadzsik kormány részéről is kapott felkérést, mely utóbbi az ország szociális és nyugdíjrendszerének átalakítását bízta volna a szakér­telmére. De bejelentkezett a török kormány is, hogy készítse fel az or­szágjogrendjét az EU-s belépéshez. Pazar ajánlatok. Szlovák politiku­sért bizony elég ritkán kapkodnak ennyire. 0 mégis visszautasította mindet, hisz mint mondta, tovább­ra is a politikában szeretne marad­ni. Nem titkolt célja ugyanis, hogy 2014-ben újra elinduljon a köztár­sasági elnöki posztért - végre való­di elnökünk lehetne. (A teljes bejegyzés a Körkép blog­ban olvasható: www.korkep.sk) A Jobbik megkezdte a tripodok építését A Jobbik a robotok bevetésével valószínűleg nem fogja megvárni az országgyűlési választásokat, ugyanis szerintük a magyarok már kimondták véleményüket az EP- szavazás során. „Most váijuk az utolsó szállítmány adamantiumot, onnantól már csak néhány hétre van szükségünk” - mondta Vona. A tripod olyan erős páncélzattal lesz ellátva, amit a legtöbb lőfegy­ver és sugárágyú sem tud átütni, és a működtetéséhez elég lesz egyet­len gárdista is. A hadműveleteket az új Jobbik-központból, a Fekete Koponya Palotából fogja irányítani Vona Gábor és Morvái Krisztina. Egyes hírforrások szerint a Job­biknak sikerült kriptonitra is szert tennie, így vélhetőleg Superman segítségére sem számíthatunk. (A teljes bejegyzés a Terrormédia blogon olvasható: www.terrorme dia.blog.hu) fai ÍRTft-1 W/ti067 MiMEK fti'lTSCGÉI VANNAK hlKöiötN A föl KozimOlK , KoL AlSúK-ISéIK ’KŐ2Ö5ŰL, tóifElMJATűf LÁT€L; tó'zMORÁLT G?^G7(T( KöíLMtőHAlLGAT) ÉRTBEN SôľňNGol7 Ko'LoL, KőZSIDbZJK / KötaGtfNro- 2K/ KöZBUZlZK, KöZtf AGTARKoOIK, Köz(rÁ2oUK( KcNgA- zgl,Köt*Ur\?oToKysr ■bütyköl, KöíKEGyEinerg/ako- ROL is KAP/ Ko'£.MKí\VRATLNLJf\ODIK/ KÖdTÁRSALOGy fejÜL/E ... Kôz.; A ď ÉRTEM ÉN ,H0G7 NEKI M A Pc.HR.. EL^ÚR£ KozoSEM KoLriE GY€ 2.é S BE N • ÍN csatol NEM ÉRTEM ,-HOGY KozBEN W NEM SLAK AD LE A ToTA'JUK? Közérzetem. (A bejegyzés a NÉGYmadár blogon látható-olvasható: www.negymadar.blog.hu) A 60 éves Mészáros András köszöntése A negyedik műnem TŐZSÉR ÁRPÁD A bölcselők az eleai Zénón óta egyfolytában az idő fogalmával vi­askodnak. Ha a pogány Zénónhoz illene a kép, legszívesebben azt mondanám, úgy küzdenek vele, mint Jákob az angyallal. Tudják, hogy reménytelen a küzdelmük, hisz az anyag számára a szellemi minőség megfoghatatlan, de azt is tudják, hogy e szellemi nélkül a gyakorlati (anyagi) boldogulás legelemibb formája is lehetetlen, próbálják hát megfogni a megfog- hatatlant. Mészáros András barátunk, mindnyájunk Bandija, bölcselő­ként szintén az idővel vívja, szá­momra leglátványosabban és egy­ben legeredményesebben is, a har­cát. S azért legeredményesebben, mert míg időfelfogása (amely erő­sen Bergson időtartamára, durée- jére emlékeztet) a társadalmi-tör­ténelmi folyamatokra ugyan nem alkalmazható maradéktalanul, addig az irodalomtörténetben ezt a, mondjuk így, intuíciós időt Sze- gedy-Maszák Mihályék, tudjuk, nemrégen, olyan-amilyen sikerrel, már kis is próbálták. Mészáros Bandi tíz évvel meg­előzte őket. Legalábbis ami az ilyenfajta hermeneutikus, „önér­telmező” irodalomtörténetek el­méletét illeti. 1999-ben jelent meg Mészáros könyve, az Idő által homályosan (örök talány, hogy a könyvnek a nevemre szóló dedikációjában hogyan állhat 1998-as dátum, ha csak ’99-ben jelent meg!), s benne Az idő problémája az irodalomtör­ténet-írásban című tanulmány. Ebben fejti ki a szerző a fent vázolt irodalomtörténet-elméletét. A könyv lapjait a mai napig is gyak­ran forgatom, mert Mészáros leg- komplexabb művének tartom. Je­len vannak benne a szerző ten­gely-témái, úgymint az idő, a sze­relem-elmélet és a filozófia és iro­dalom közös területei. Rövidre fogva a születésnapját ünneplő gondolkodónak kijáró tiszteletkört: Bandi barátunkat klónozni kellene. Azon ritka lite- rátorok közül való ő (ne feledjük, régebben ez a szó nem csak iro­dalmárt, hanem tanult, tudós em­bert is jelentett), akik megfogad­ták Jacques Derrida intését, s a fi­lozófiát irodalomként, az irodal­mat (pontosabban az irodalom- történetet) pedig filozófiaként művelik. Amai szépirodalmat (nemcsak a magyart!) szerintem az önnemző belterjesség szürkíti, érdektelení­ti, senyveszti. íróink túlságosan komolyan veszik a zárt szöveg és zárt olvasat kátéját, s többé-ke- vésbé bezárulnak a más tudat­formák, a filozófia, a metafizika, a történelem, a vallás (az ún. való­ság metafizikájáról már nem is beszélve) előtt, s következtében tovább folytatódik az a folyamat, amelyet Paul Valéry már 1926-ban úgy fogalmazott meg, hogy az irodalom lemondott „azokról az eszközökről és erőkről, amelyeket az irodalom korábban a gondolkodókból merített”. Az a nyitottság viszont, amellyel Mészáros András közeh'ti az iro­dalmat, s próbálja a különböző eszmék és egyéb referenciák szá­mára is felnyitni a műveket, arra indít bennünket, hogy (bizonyos „posztmodem” beidegződéseinket újragondolva) az irodalmat ne zárt struktúrának, hanem megint „nagy, lüktető, mindennel kapcso­latban álló heterogén létezőnek” (Angyalosi G.) lássuk. (Mészáros az említett tanulmányában erre a feladatunkra így utal: „Az irodalmi művek »egymást nemzésének« fo­lyamatában... jelen vannak mind a kauzális, mind a teleologikus, mind a reakciós, mind a reciprok, mind pedig a regresszív összefüg- gésekjegyei.) Mészáros András filozófus, iro­dalomtörténész, egyetemi tanár ez év július 11-én betöltötte a hatva­nadik életévét. Eddig az ő kutató elméjének, vizsgálódásainak volt tárgya az idő, ez után egyre inkább ő lesz tárgya az „időnek”. De: Fel a fejjel, Bandikám! Ebben a fejre állított idő-lombikban is szok­tak nagy művek születni. Sőt! A, jó öreg Lukács” (akit néha Te is szok­tál idézni) azt írja valahol, hogy ő a hatvanadik életévét betöltve hozta össze az igazi életművét. Richard Rorty viszont azt mondta a hatvanas éveit taposó Derridáról: „Derrida már alig em­lékeztet Nietzschére, és egyre job­ban hasonlít Proust-ra”. Várom, hogy Mészáros Bandi mikor kezd hasonlítani jeles prózaíró nemze­déktársára, Grendel Lajosra. Ha nem is úgy, hogy egy nagyre­génnyel lep meg bennünket, de mondjuk a filozófiát (az epika, dráma és líra mellett) egy forra­dalmi fordulattal megteszi az iro­dalom negyedik műnemévé. Isten éltesse sokáig! (Elhangzott Albáron, 2009. jú­lius 14-én a Mészáros Andrást kö­szöntő-éltető születésnapi rendez­vényen, melyet az SZMÍT szerve­zett) JTVÉNYSZIQ '000 & j 0 0 .* Töltse kellemesen a nyári szabadságot az Új Szó 16 oldalas mellékletével! Fejtörők, keresztrejtvények, kvízek egy helyen. Vegye meg lapunkat! Július 23-án KE/fVÉNYSZIGET Extra

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom