Új Szó, 2009. július (62. évfolyam, 150-176. szám)
2009-07-18 / 165. szám, szombat
vww.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚLIUS 18. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ I£88I8MNNINÍMMNMHMI9HMMMMNNNM Újabb Stasi meglepetés Húsz évvel feloszlatása után a volt NDK hírhedt állambiztonsági minisztériuma, a Stasi még mindig tartogat meglepetéseket. Szakértők így értékelik az információt, hogy a kommunista állambiztonsági szerv nyugat-berlini forrásból rendszeresen hozzájutott a CIA jelentéseihez is. Erre azokból az aktákból derült fény, amelyeket a Stasi megmaradt iratait kezelő szövetségi hivatal, a Birthler-hatóság hozott nyilvánosságra a Kurras-ügy kapcsán. Az ügy hetekkel ezelőtt robbant ki, amikor egy történész rábukkant: Stasi-ügy- nök és keletnémet kommunis- tapárt-tag volt az a nyugat-berlini rendőr, aki 1967 júniusában lelőtt egy tüntető diákot a város nyugati felében. A gyü- kosságjelentősen hozzájárult a nyugatnémet radikális diákmozgalom kiszélesedéséhez, s felerősödött a gyanú, hogy mögötte részben az egykori NDKállt. (mti) Tudom, hogy nem esik az eső, de én pesszimista nyugdíjas vagyok. (Peter Gossónyi rajza) Európai lábnyomok lány százalékkal kívánja sökkenteni 2020-ig szén- ibnyomát az EP? Ilyen kvíz- érdéssel (is) találkozhatunk z Európai Parlament hon- ipjának nyitóoldalán. Tudja tennyi az intézmény szén- ibnyoma? Egy azon fontos olgok közül, melyekkel az P foglalkozik. MÓZES SZABOLCS A hét legnagyobb kaliberű politri- ú történéssorozata, lábnyoma rasbourgban (ha ezt a nevet ma- far szövegben látom, mindig zembe jut, vajon miért nem rassburgnak újuk magyarul - el- •gre németesen strasszburgnak tjük, nem pedig sztraszburg- ik...) zajlott, ahol összeült az új szetételű Európai Parlament, a matyák és honanyák pedig elnö- >t, vezetőséget, bizottsági fonóikét választottak. Szétfrakciózták posztokat egymás között, hogy a ■pviselők tudják, melyik bizottság gjaiként, müyen szakterületeken kell mutyizniuk a következő öt évben. Több mint hétezer euróért. És persze az egyéb juttatásokért. Ennek a mutyizásnak és egyet előre, kettőt hátra típusú cselekvésnek egyik frappáns példája lehetne akár a felvezető szövegben szereplő kvízkérdés tárgya is. A „szénlábnyom” egy termék vagy szolgáltatás teljes élettartama során keletkező szén-dioxid és más üvegházhatású gázok mennyisége - adja tudtunkra az EP honlapja. S egyben eldicsekszi, mi mindent kíván tenni az intézmény azért, hogy ez a bizonyos lábnyom rövidebb legyen - 30 százalékkal, 2020-ig. Mivel lehet a leginkább csökkenteni a lábnyomot? Az EP válasza: új, energiatakarékos parlamenti épületeket kell építeni. Míg a racionális felelet a következő lenne: a két főépület helyett - Brüsszel és Strasburg - egyet bezárunk s mindjárt nem 30 százalékkal, de legalább kétszer olyan arányban csökkentenénk a lábnyomot. Az egyik épület becsukása mellett ugyanis nem kellene a két város között 430 kilométer hosszan utaztatni évente többször le és fel több százezer aktát, hétszázvalahány képviselőt és „euromunkások” egész hadát. Ne legyünk viszont teljesen igazságtalanok az Európai Parlamenttel szemben. Ha nem lenne, nem vitázna ilyen fontos kérdésekről, vajon hová tennék a tagországok pártjai a fölöslegessé váló, kivénhedt politikusaikat, vagy különböző „ügyek”, belső „harcok” miatt kényelmetlenné váló embereiket? EP nélkül ők bizony mind itt maradnának a nyakunkon, fölösleges intézeteket, íünkciókat kellene számukra kitalálni és pénzelni. Terhet vesz le tehát a vállaltról legnagyobb választott európai intézményünk. S ezzel közvetve a parlament honlapja is eldicsekszik: az új összetételű parlamentben nyolc egykori kormányfő is helyet foglal. S akkor az eurokraták az egykori szimpla mezei minisztereket, államtitkárokat és tagországbeli parlamenti képviselőket mégösszesem számolták! A volt miniszterelnökökközött találhatjuk a legöregebb EP-képvise- lót is, Olaszország egykori kormányfőjét. Abból, hogy a Ciriaco De Mita név nem mond nekünk semmit, nem kell gondot csinálni. Olaszhonban átlagban évente elfogyasztanak egy miniszterelnököt, így őt valószínűleg az ádagos olasz választó sem ismeri már. Az új EP-képviselők között ráadásként egy volt államfő is akad. Ahogy a parlament honlapja büszkén ad róla hírt: „a litván Ro- landas Paksas, akit korrupciós ügyei miatt hazájában idő előtt elmozdí- tottakhivatalából”. Otthonmárnem volt jó, Brüsszelben még elmegy. Meg persze EP-frakciójának is megfelel, melyben az olasz, angol vagy finn nacionalisták mellett a sovén SNS legszalonképesebb politikusa is megfér. Ó a bamba képével legalább nem sokkol és provokál, belevegyül a brüsszeli „hosszú lábnyomú” szürkeségbe. Nem úgy, mint magyar hasonszőrű kollégái, akik nyomban megmutatták a büszke Európának, mi a magyar virtus, a gárdista „népviselet”. Sokszor okkal, néha a nélkül kritizáljuk saját nemzeti parlamentjeinket, politikai kultúra után kiáltva, a munkát számon kérve. Amint az Európai Parlament lábnyomai is mutatják - nem is vagyunk annyira lemaradva attól a megálmodott Európától. JEGYZET (Vas)úti rendfenntartók JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Sokszor kérdezik tőlem ismerőseim, nem félek-e éjszaka utazgatni, hiszen nem túl biztonságosak manapság sem az utcák, sem a vasútállomások, sem a vonatok. Rossz példát tudnék felhozni bőven, mégis, a vonatokban valahogy nagyobb biztonságban érzem magam, mint a drogosoktól és hajléktalanoktól zsúfolt várótermekben. Főleg a kassai és a pozsonyi vasútállomás nem túl bizalomgerjesztő, és Pozsonyban még csak leülni sincs hol, csak az egyik bulvárlapot áruló rikkancs éktelen üvöltözését lehet élvezni minden áldott éjszaka. Legutóbb, amikor Pozsonyból tartottam hazafelé, részegek egy csoportja randalírozott az egyik kocsiban, de vasúti rendőr nem mutatkozott, sőt, jobb a békesség alapon, a kalauz is gyorsan odébbállt egy kocsival. A történet csak azért jutott eszembe, mert a minap le- szállván az egyik állomáson, nem vártam meg többedma- gammal, míg felnyílt a sorompó, hanem sietvén az épp aktuális rendezvényre, átbújtam a sorompó alatt. A nagy rohanásban egy vasúti rendőr állított meg, aki kollégájával alig tíz méterre állt kocsijával a takarásban, s vigyorgó arccal, abszolút a feladata magaslatán állva figyelmeztetett, hogy tilosban léptem át a sorompón, s rögtön be is jelentette, hogy a kihágás 60 euróba kerül. Először nem tiltakoztam, hisz tényleg szabályt sértettem, de rögtön felment a pumpa, amikor a mellettem álló hölgy közölte az intézkedő rendőrrel, hogy ismeri a másik kollégát. Az a kocsiból kitekintve bólintott, s a hölgy csodák csodájára büntetés nélkül folytathatta az útját. Ezt követően megenyhült a rendőri szigor, s tudtomra adták, ha azonnal kifizetek 3 eurót, távozhatom. Fellélegeztem, bár dühösen, de folytattam az utamat, s miközben azon gondolkodtam, hogy egy szimpla sorompóátlépésért a törvény hogyan szabhat meg ilyen horribilis összeget (ami közönséges rablás), káromkodásra lettem figyelmes. Két hölgy a zebra széléről riadtan lépett vissza, miután az előbb még lelkesen büntető rendőrök lassítás nélkül hajtottak át a gyalogosátkelőn. KOMMENTÁR Végjáték LAKNER ZOLTÁN Megszűnőben van a liberális párt Magyarországon - bár sokak szerint az SZDSZ válságának oka legfőképpen az, hogy már régen alkalmatlan a hazai liberálisok és a liberális eszme képviseletére. Bár a párt egykori nagyjai az új elnökre irányítják haragjukat, az ő felelősségük is komolyan felvetődik. A közéletben ma is van nosztalgia Kuncze Gábor és korszaka iránt, pedig a valóság az, hogy Kuncze lemondása a pártelnökségről - több mint két évvel ezelőtt - nem egy sikeres korszakot zárt, hanem az önkormányzati választási katasztrófa után vált szükségessé. Az sem mellékes, hogy az SZDSZ-t 1992 és 2007 között vezető politikusok ezt követően sem vonultak ki a pártvezetésből. Kóka János és számos fontos döntés mögött, illetve a 2008-ban megválasztott Fodor Gábor elnök számos döntésével szemben is ők álltak. A két egymást követő tisztújításon minimális többséggel győztek az elnökjelölt-riválisok. 2007-ben még hatalomtechnikai megoldást kínált a kormánytagság: Kóka János pártelnök-frakcióvezető lett, Fodor Gábor pedig miniszter, a koalíciós szakítás után elnökké választott Fodor azonban már nem tudta kompenzálni a vesztes Kókát, akinek esze ágában sem volt feladni a frakcióvezetői posztot. így viszont továbbra is döntő befolyást gyakorolhatott az SZDSZ politikájának formálására - a régi elnökök informális támogatásával, szervezeti befolyásának latba vetésével. A két elnök által egyaránt megígért intenzív pártszervezet-építés - legfőképp vidéken - nem kezdődött el, nem folyt érdemi vita arról, müyen tartalmi és karakterváltozásra volna szüksége az SZDSZ- nek. A küzdő feleket a belső harcok kötötték le, a választókra gondolni kevés idejük maradt. Ajúnius 7-i összezuhanás óta a frakció és a főváros küzd egymással a túlélésért. A fővárosi SZDSZ-esek illúziója, hogy ha támadják a vagyonadót és a kormányt, akkor legalább saját renoméjukat megmenthetik, így 2010-ben akár SZDSZ, akár más név alatt bejuthatnak a Fővárosi Közgyűlésbe. A frakció viszont a Bajnai-kormány támogatásában érdekelt, ennek köszönheti, és ezzel magyarázhatja fennmaradását 2010 áprilisáig. A főpolgármester és stábja által mozgósított budapesti küldöttek adták a legtöbb szavazatot a semmiből előkerült Retkes Attila megválasztásához. Ám a rendkívüli küldöttgyűlésen ajogosultakkevesebb mint kétharmada vett részt, s az eseményt jogi vita árnyékolja be: nem választottak új küldötteket, holott az alapszabály ezt írja elő. Retkes lemondásra szólított fel több parlamenti képviselőt és a frakcióvezetőt, majd a pártelnöki felszólítás eüen tiltakozott több mint kétszáz SZDSZ-es politikus; valószínűleg a Kóka-tábor szervezett akciójaként. Sorra lépnek ki, mondanak le megyei elnökök, komplett helyi szervezetek szűnnek meg. Kóka János üyen körülmények között kockázat nélkül dacolhat a mind kevesebb párttagot képviselő pártelnökkel, Magyar Bálint és Pető Iván pedig úgy beszél az SZDSZ történetének végéről, mintha nem volna ehhez semmi közük. Ám igaz, ami igaz: ma már az a kérdés (ha ez még kérdés), el tud-e indulni az SZDSZ - ebben a szervezeti formában - a következő parlamenti választáson. így azt sem tudni, lesz-e egyáltalán liberális induló a 2010-es voksoláson. TALLÓZÓ LE MONDE Ha nem is tankokkal, ahogy a nacionalista vezér, Ján Slotameg- ígérte, de bevásárlókocsikkal már megrohamozták a szlovákok Magyarországot: hónapok óta naponta több tízezren járnak át a határon túli városok bevásárlóközpontjaiba vásárolni - írta a Le Monde című francia napilap. A mértékadó párizsi újság Mosonmagyaróváron készült riportja szerint Pozsonytól alig félóra kocsizásra a Tesco a „szláv szomszédok” fogadására rendezkedett be: szlovák reklámok váiják őket és az eladók is beszélnek szlovákul. A riportban megszólaltatott szlovák tanítónő egy pozsonyi lakótelepről jár át havonta kétszer Mosonmagyaróvárra bevásárolni, ahol 20-30%-kal olcsóbban kap meg mindent, mint a szlovákiai boltokban. A Szlovákia más határvidékein élők hasonló dolgot tapasztalnak Lengyelországban, illetve Csehországban. Amióta Szlovákiában januárban az euró lett a hivatalos fizetőeszköz, a forint 14, a lengyel zloty 25, a cseh korona 10 százalékot vesztettértékéből azeurópai közös valutához képest. Mivel a szlovákok a szomszédos országokban vásárolják meg az alapélelmiszerek mellett az háztartási gépeket és a gépjárműveket is, az országban a kereskedelem áprilisban 9,2 százalékkal esett vissza. Eközben Magyarországon, amelyet jobban sújtott a gazdasági válság, csak 4,1, a krízistől jobban megkímélt Csehországban pedig alig 3 százalékos volt a visszaesés - hangsúlyozza a lap. A Mercier pénzügyi tanácsadó iroda felmérése szerint - amelyet a világ 143 fővárosának életszínvonaláról készítettek - Bécset leszámítva Pozsony minden szomszédjánál drágább lett. Prága a 29-ről a 70., Budapest pedig a 61-ről a 108. helyre süllyedt. A szlovák főváros az euró bevezetése óta a 45-ről a 30. helyre lépett előre. Az elmúlt évek 6-9%-os gazdasági növekedése után az első negyedévben 5,6%-os visszaesést mutatott Szlovákia. A kedvezőtlen kereskedelmi adatok elemzéséreaszlovákkormány külön tanulmányt készíttetett az euró szerepéről a robbanásszerűen megnövekedett bevásárló-turizmusban: a kereskedelem és az export, valamint az áfa-bevételek visszaesése ugyanis erősen aggasztja a Robert Fico vezette kormányt - mutatott rá a Le Monde, (mti)
