Új Szó, 2009. július (62. évfolyam, 150-176. szám)
2009-07-17 / 164. szám, péntek
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. JÚLIUS 17. www.ujszo.com A Sankt Margarethen-i szabadtéri színház fantasztikus természeti környezetet nyújt az előadásoknak Eliza és Rigoletto a szomszédban Lucas és Spielberg keresett a legjobban New York. Az Indiana Jones negyedik epizódja nagyon bejött tavaly a George Lucas-Steven Spielbeg alkotópárosnak: ők tették zsebre a legtöbb bevételt Hollywoodban. Lucas 170 millió dolláros jövedelemmel érte el az első helyezést a Forbes magazin szerdán közzétett listáján, míg Spielberg 150 milliót keresett 2008 júniusa és 2009 júniusa között. Az Indiana Jones és a kristálykoponya királysága a vegyes kritikai fogadtatás ellenére világszerte 768 millió dollárt kasszírozott a jegypénztáraknál. A gazdasági szaklap toplistáján elsősorban a kamera mögött álló férfiak szerepeltek jól, a színészek kissé hátrébb szorultak. A harmadik helyet a producerguru, Jerry Bruckheimer csípte el 100 milliós bevétellel. „Hollywoodban a sztárok címlapon láthatják fotóikat, a divattervezők elárasztják őket ingyen göncökkel - a nagy lét azonban a producerek szakítják le” - magyarázta az eredményt a Forbes.com honlapján megjelent összeállítás, (mti) A 3 kismalac és a farkasok meséje a BIBlANA-házban Ismét Pozsonyban a Bóbita-A--A-A A megmaradt gigászi kőtömbök újabban operaelőadások díszleteihez szolgáltatnak szürrealista keretet, az idei nyáron épp Verdi Rigolettójához (Pavol Urbánekfelvétele) AJÁNLÓ Az elmúlt hónapban a pozsonyi Bábszínházban megrendezett Pozsonyi Nemzetközi Bábfesztivál vendége volt a pécsi Bóbita Bábszínház A sárkány palotája című előadással. A társulat tagjai újra Pozsonyba látogatnak. Ezúttal a Nektek játszunk elnevezésű nemzetközi alternatív és bábszínházi szemle kilencedik évfolyamának vendégeiként játszanak majd az apróságoknak. Július 19-én (vasárnap) a pozsonyi BIBIANA-ház- ban (Panská 41.) kétszer is bemutatják A 3 kismalac és a farkasok című bábelőadásukat három éven felülieknek. Az előadás két klasszikus mese ötvözete, melyben a három kismalac közös erővel - illetve furfanggal - győzi le a pecsenyéjükre vágyó farkast. A Bóbita Bábszínház azzal ajánlja a gyerekek figyelmébe A 3 kismalac és a farkasok című meséjüket, hogy: „az előadás humorral, minimális szöveggel és sok zenével fűszerezett, izgalmas és rendkívül tanulságos”. S akik a kismalacokat és a farkasokat megelevenítik: Nagy Viktória és Schneider Jankó. Az első előadás kezdete 16, a másodiké 18 óra. (tb) Csak a rossz időtől kell tartaniuk a szabadtéri játékok szervezőinek, a gazdasági válságtól nem. Legalábbis ilyennek mutatkozik a helyzet az ausztriai Sankt Margarethenben és Mör- bischben, ahol teltházat vonzanak az előadások. VOJTEK KATALIN A Sankt Margarethen-i szabadtéri színházat úgy reklámozzák, mint a legnagyobbat Európában. Nyugodtan reklámozhatnák úgy is, mint a legfantasztikusabb természeti környezetben elhelyezkedőt, mert egy különleges hangulatú ókori kőbányában található, amely megérdemelten került az UNESCO Világörökség listájára. Kétezer éve a rómaiak fejtettek itt követ, amelyet közeli katonai táboruk és pannóniai provinciájuk fővárosa, Carnuntum építéséhez használtak fel, később innen hordták az anyagot a bécsi Szent István- dóm építői is. A megmaradt gigászi kőtömbök újabban operaelőadások díszleteihez szolgáltatnak szürrealista keretet, az idei nyáron épp Verdi Rigolettójához. Renzo Giacchieri, a neves olasz rendező tudja, mi kell a nézőknek; a veronai Arénában, a Salzburgi Ünnepi Játékokon, Rómában, Ca- racalla termáiban, Luxorban és másutt alaposan kitapasztalta a közönség ízlését. Rigolettója rendkívül mozgalmas és látványos, olyan, mint az előadást követő nagyszabású, színpompás tűzijáték. Udvaroncok, szolgák, fegyveres őrök, Botticelli kecses figuráit idéző táncosnők, meztelen nimfák (szemérmes, testszínű trikóban), akrobata mutatványokat bemutató, valódi törpe, udvari festő és modelljei kavarognak a színen az első felvonásban, az utolsóban Rigoletto és Gilda (valójában a dublőrjük) lovon vágtat Sparafucile házához. Minden a szemnek és természetesen a fülnek is, erről a holland Koen Schoots vezényelte aradi zenekar és a nemzetközi szereplőgárda gondoskodik. Az opera több szereposztásban fut, mindegyiknek megvan a maga abszolút sztáija, a bemutatón ez egyértelműen a Gildát éneklő fiatal, kis- lányosan törékeny termetű orosz szoprán, Jekatyerina Bakanova volt. Olyan átlényegült, megindító játékot, mint az övé, ritkán látni operaszínpadon. A fesztiválnak otthont adó kőfejtő a 18. század óta az Esterházyak tulajdonában áll. A hercegi család sok millió eurós beruházással változtatja Európa egyik legjobban felszerelt szabadtéri színházává, 4,5 ezer főt befogadó nézőterét további 800-1000 hellyel kívánja bővíteni. A közönség nem annyira nemzetközi, mint a szereplőgárda, a hazaiak vannak túlsúlyban. Lezserek, jókedvűek, kispárnával és pléddel érkeznek, mert tudják, hogy itt a legmelegebb nap után is hűvösek az esték. A hosszú szünet alatt a kioszkokban a finom helyi borokat kínálják, mint Burgenland-szerte mindenütt, az idegen számára az egész régió egyetlen hatalmas szőlészet és borászat benyomását kelti. Ebből az Esterházyak is derekasan kiveszik a részüket, ők is piacra gyártják a bort, és büszkén hirdetik, hogy pincéikben 250 éves tradíció ötvöződik a legkorszerűbb technológiával. Míg St. Margarethen az opera, Mörbisch az operett és a musical nyári fellegvára. A Fertő-tó partján álló, 1957 óta működő, 6 ezer férőhelyes szabadtéri színház a szereplőket tekintve nemigen szorul behozatalra, ami természetes is az operett hazájában. Az idén színre vitt My Fair Lady is hazai nagyágyúkat vonultat fel. A Pickeringet játszó Harald Serafin a bécsi operett élő legendája, de ő a mörbischi nyári fesztivál főintendánsa is, s mint ilyen, rendkívül sikeres, a Higginset alakító Michael Maertens Ausztria egyik legtöbbet foglalkoztatott, legnépszerűbb színésze, Gaby Jacoby (Mrs. Higgins) Rökk Marika lánya, de nemcsak ezért szereti a közönség, Helmuth Lohner, a darab rendezője és egyben Doolittle papa megszemélyesítője a sokoldalúságáról ismert, Salzburgban Jedermannt és a Halált alakítja megrendítően. A két Eliza, Nadine Zeintl és Katrin Fuchs még túl fiatal ahhoz, hogy élő legenda legyen, de már a legjobb úton halad, hogy azzá váljon. A kissé dis- neylandesre sikeredett színpadkép, a színes kosztümök, a hatalmas teret benyüzsgő, népes tánckar (vannak benne pozsonyi táncosok is) egyetlen tarka, fergeteges kavalkáddá olvad össze, jókedvre hangolva az embert. Érdemes megnézni a két előadást, ahogy Mörbischt és St. Margarethent is. Nincsenek különösebb látnivalóik, de lehet nosztalgiázni: ilyen takarosak, építészetileg változatosak lehetnének a mi falvaink, városkáink is, ha nem lett volna romboló-rondító szocialista „településrendezés”. És ha már eljöttünk, meg lehet nézni a pompás kismartoni Esterházy- kastélyt is, és benne a Haydn-év alkalmából rendezett kiállítást. Hisz mindez itt van a szomszédban, szinte karnyújtásnyira, egy nap alatt bejárható. A farkas megpróbálja becserkészni a vacsoránakvalót (Fotó: Bóbita) Venczel Vera színművész nagy sikerű filmjeiről, a Vígszínházról, kollégáiról és különös díjairól mesélt a rimaszombati közönségnek Szerencsés embernek érzi magát, mert rengeteg ajándékot kapott az élettől JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Már túl vagyunk az est hivatalos részén, amikor betérünk az egyik rimaszombati étterembe. Venczel Vera rendel, a pincémő egy ideig csak néz, írja a rendelést, majd hirtelen felkiált: „Ugye maga a Venczel Vera?” A színésznő előbb picit elpirul, majd boldogan mosolyog, s a rendelés hátlapjára odakanyarítja a nevét. A művésznőt Rimaszombatban a Három rózsa kávézóban zsúfolt ház várta. Évek óta csalogatták már, s a meghívónak több apropója is akadt, az utolsó pillanatban mégis mindig elmaradt a találkozás, holott nem most járt először a városban. Férje, Czapp György iparművész, Rimaszombatban született, ugyanis édesapja a II. világháború vérzivataros esztendeiben Losoncon volt katonaorvos. Az est talán legemlékezetesebb pillanata volt, amikor az Egri csillagok taglalásánál a szervezők bejátszottak egy részletet a filmből. Egy csacska dal csendült fel, amellyel a filmben Török Bálintot köszöntik, s Venczel Vera szemében megjelent egy elmaszatolt könnycsepp. Nem ez volt az első filmje, de ezt látták talán a legtöbben, s azóta is generációk nőttek rajta fel. Várkonyi Zoltán rendezte, aki Venczel Verát már a főiskolai felvételin felfedezte. Nem ő volt ugyan az osztályfőnöke, de amikor megszerezte a pénzt az Egy magyar nábobhoz, próbafelvétel nélkül Venczel Verát jelölte Szentirmai Katinka szerepére. Partnere Kovács István volt, akivel az Egri csillagokban is együtt játszott. „Várkonyi ezer százalékig hitt a könyvben, Nemeskürtyben, aki a forgatókönyvet írta, a színészeiben és mindenkiben, akinek bármi köze volt a filmhez” - mondta, s élete egyik legnagyobb élményének tartja a Várkonyival való találkozást. Már másodéves korában szerepet adott neki a Vígszínházban, ahol Ruttkai Éva udvarhölgye lehetett A néma leventében. Ä társulathoz azóta is hű maradt. A 60-as évek végén, 70-es évek elején szinte „le sem lépett” a filmvászonról, és Várkonyi is számos lehetőséget biztosított számára a Vígben. Különös élménye marad a Ványa bácsi, amelyben Latinovits Zoltán és Tomanek Nándor is eljátszotta a címszerepet, s mellettük Szonyaként Ruttkai Évával és Darvas Ivánnal lehetett egy színpadon. Az Égri csillagok 1968-ban készült, akkor horribilisnek számító 80 millió forintos költségvetésből. A törökországi jeleneteket Bulgáriában vették fel, méghozzá augusztusban, amikor a szovjet csapatok bevonultak Csehszlovákiába. Vágni lehetett a feszültséget a forgatáson, emlékezett Venczel Vera, hiszen ők ugyan még nem nagyon, de az idősebbek jól emlékeztek, sőt aktív részesei voltak 1956-nak. Venczel Vera a film bemutatása után egy csapásra Magyarország egyik legnagyobb sztáija lett, de nem a szó mai értelmében. Nem is viselte könnyen, hogy az összes színes hetilap címlapján szerepelt, a filmjeit sem igen tudta visszanézni. A másik nagy népszerűséget hozó szerepe A fekete város Rozalija volt. Évekig (Gecse Attila felvétele) Rozalicskázták mindenfelé, ahol megfordult, de az olyan könnyed kis vígjátékokban, mint a Tanulmány a nőkről vagy a Csak egy telefon is imádott játszani. „Ebben a filmben Ruttkai Éva volt az édesanyám, Gábor Miklós az édesapám, s mellettük létezni maga volt a felhőtlen boldogság”. A Pillangó című filmben nyújtott alakításáért Monte Carlóban Arany Nimfa-díjat kapott, amelyet személyesen nem vehetett át, mégis életre szólóan elkíséri, hogy a nagy Vittorio de Sica dicsérte az alakítását. Pedig sokáig hezitált, hogy elfogadja-e volt félje, Esztergályos Károly felkérését, hiszen városi lányként nemigen vélte ismerni Móricz hőseinek lelkivilágát. Molnár Gál Péter már akkor megírta, hogy ez az Audrey Hep- burn-őzike olyan csitri-színésznő, aki sorra jó szerepeket fog kapni, amíg ki nem nő a csitriszerep-da- rabokból. De később hatalmas önmérsékletre, önismeretre, fegyelemre és józanságra lesz szüksége, hogy ldkerülje a naiva szerepkör ezzel járó nehézségeit. A kérdésre, hogy viselte el a csendesebb éveket, amikor legfeljebb egy-egy beugrás jutott, csak annyit válaszolt: „Soha nem unatkoztam és soha nem voltam munka nélkül. Legfeljebb rájöttem arra, hogy van élet a színházon kívül is, így felfedeztem az otthon örömét. Mégis azt kell mondjam, annyi mindent kaptam az élettől, és annyi szerepet eljátszhattam, annyi ajándékkal van teli az életem, hogy ha új dolgok nem is záporoznak felém mostanában, azt az egy-egy lehetőséget is a legnagyobb szaktudással próbálom megoldani, és ma, amikor sok kolléga a nyomorral küzd, nagyon szerencsés embernek mondhatom magam”. Ha el is kerülték az állami kitüntetések, tavaly beléphetett a Halhatatlanok társulatába, míg rajongói egy olyan naprakész internetes oldalt állítottak róla össze, amilyen valószínűleg senki másnak nincs a magyar színésztársadalomban. „Kell ennél több?” - teszi fel a kérdést a beszélgetés végén.
