Új Szó, 2009. július (62. évfolyam, 150-176. szám)
2009-07-16 / 163. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚLIUS 16. Szín folk 11 Tardoskedden a verbunkot a „Ritka árpa, ritka búza..." kezdetű műdalra járták és magyar verbunknak nevezték Észak-kisalföldi verbunkok, tanításuk módszertana II. 2007-ben adtam le szak- dolgozatomat a Magyar Táncművészeti Főiskola néptáncpedagógus-képző tanszékén. Az alábbiakban ebből a dolgozatból olvashatnak egy kivonatot. DOBSA TAMÁS Helyszűke miatt természetesen csak a fő irányvonalból, mégpedig Észak-Kisalföld területi felosztásának újraértelmezéséről az itt megtalálható verbunkok bemutatásán keresztül. Alsó-csallóközi, és a Vág-Garam közi verbunkok „A vidék verbunkjai a régies, kö- teden szerkezetű verbunkok közé tartoznak, amikor a csoportosan táncoló férfiak egymástól lényegében függedenül, a pillanatnyi hangulatnak, kedvüknek megfelelően rögtönzik táncukat. A verbunk kísérődallamai lassú csárdásként is használatos új stílusú népdalok vagy népies műcsárdások. A verbunk sajátos, helyi formája a »Sal- lai« verbunk. Speciális dallamának neve személy- vagy helységnévből (Nagysalló) eredhet. Legszebb változatait Kéméndról ismerjük, de emléke, dallamvüágának nyomai több helyen feltűnnek (Naszvad, Komáromszentpéter, Hetény, Du- naradvány).” A sallai verbunk zenéjével kapcsolatban, és, hogy más úton is alátámasszam az ugrós tánccal való rokonságot, a következő idézetet találtam: „A sallai verbunk például egy korábbi tánctörténeti korszak zenéjét idézi. Erre utal a dallam ka- násztáncszerű felépítése, valamint annak gyors dűvőkísérete is. Emellett az is régebbi eredetre enged következtetni, hogy ez a dallam a »klasszikus« verbunkok zenéjével szemben, illetve a kanásztáncok- hoz hasonlóan énekelt verzióban, több strófával és többféle szöveg- változatban is gyűjthető.” Sallai verbunk, az alsó-csallóközi Sallai verbunk, szerkezetében, és stílusában nem sokban különbözik a Komárom környéki társaitól. Nagyszegen és Bogyaréten (5 kmre vannak egymástól) is hasonló karakterű, stílusú, bár motivikailag kissé különböző táncokat találtak. Ismerjük a verbunk szólóban és két férfival, párban járt formáját is. A két tánc közül a nagyszegi kissé egyszerűbb, de egységesebb képet mutat, mint a bogyaréti verbunk. Dallamában eltér a Komárom környéki Sallai verbunktól, a „Három bokor ribizli” kezdetű műdalra járták. ♦ A két falunak szintén szomszédja Szilas. Itt Agócs Gergelynek sikerült a verbunk nyomára akadni. Az egyik helybeli idős férfi elmondása szerint a „Hopp hej, zörög a kocsi” - kezdetű kanásztáncdallamra járták a verbunkot. ♦ A Komárom környéki falvakban (Naszvad, Komáromszentpéter, Izsa, Marcelháza, Hetény, Újgyalla, Du- naradvány), ahol a „Sallai” dallamra járták a táncot, szerkezetileg egyforma táncot tudtak filmre venni. ♦ Az Alsó-Garammenti (Kéménd, Bény) Sallai verbunk a legkifinomultabb és legvirtuózabb a fennmaradt verbunkok közül. Bizonyára köszönhető ez annak is, hogy kiváló táncosok, Zsákovics Miklós és Patyus István lábán maradt meg a tánc. ♦ A Vág-Garam közének északi részén, Érsekújvár környékén fennmaradt verbunkok más képet mutatnak. A tardoskeddi, köbölkúti, udvardi verbunk szintén kétosz- tatú. Egy lassú és friss részből tevődik össze, hasonlóképpen, mint a felső-csallóközi verbunkok. Tardoskedden a verbunkot a „Ritka árpa, ritka búza...” kezdetű műdalra járták és magyar verbunknak nevezték. Ezt a férfitáncot Tardoskedden nevezik még verbuválásnak, obsitosnak, ritkábban huszárver- bunknak és verbunkcsárdásnak is. A martosi verbunk a vidék kakukktojása. Zenéje legtöbbször valamilyen katonanóta, „írok, írok, mindig írok...” vagy a Fekete gőzös, jaj, de szépen robogott...”, a tánc tipikus verbunkcsárdás. Szerkezetileg és motivikaüag se illeszkedik bele a régebbi stílusú SaUai-típusú ug- rósverbunk családba. Ennek az oka, hogy a Gyöngyöngyösbokréta mozgalom idején (az 1930-as években) a helyi csoport akkori vezetője meg- koreografálta és szerkesztette a helyi táncokat, így a verbunkot is. Tardoskeddi magyar verbunk (Képarchívum) Az észak-kisalföldi verbunkok néprajzi meghatározása korántsem olyan egyszerű, mint ahogy egyes eddig megjelent szakirodalmak taglalták. Itt elsősorban ez egyes területek hovatartozását kell a szakmai közönségnek elfogadnia. A szakdolgozat mindezek mellet bővebben foglalkozik az észak-kisalföld zenéjével, viseletéivel, a verbunkok motivikájával és ezek ösz- szehasonlításával ezen túl tartalmaz egy módszertani leírást ezek tanításához. A tárgyalt terület ver- bunkjainak üyen összehasonlítása képet adhat arról, hogy a néptáncos szakma által használt analógiák (csallóközi verbunk, mátyusföldi verbunk) felületesek és tévesek. Végeredményként leszűrhetjük, hogy a tárgyalt terület már nem olyan feltáratlan, mint ahogy Martin György írta a Magyar tánctípusok és táncdialektusok című könyvében. Az igaz, hogy azóta sokat gyűjtöttek az általam tárgyalt területen, de a használható, kutatható filmek nagy részét Martin Györgynek és munkatársainak köszönhetjük. Fontosnak tartom ezen filmek szakszerű elemzését, a táncok rendszerezését és a munkák publikálását. Feladatomnak tekintem a kutatás folytatását, a még élő, a tánchagyományt ismerő emberek felderítését, akik fontos adatokkal, részletekkel tudnak nekünk szolgálni. Nem utolsósorban, hivatásomnak tekintem ennek a hatalmas kincsnek a fiatalabb nemzedékre való továbbörökítését, hogy a hagyomány ne valami tűnőiéibe merülő emlék legyen, hanem élő, eleven örömforrás. KOMÁROM VÁRMEGYE TÉRKÉPE ešte« Bertóké verbunk - Jóka Sallai verbunk
