Új Szó, 2009. július (62. évfolyam, 150-176. szám)

2009-07-16 / 163. szám, csütörtök

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. JÚLIUS 16. www.ujszo.com Világsztárok a nyár egyik legnívósabb fesztiválján Kezdődik a Pohoda AJÁNLÓ Mától három napon keresztül ismét jó zenétől lesz hangos a trencséni katonai repülőtér: kez­dődik a Pohoda fesztivál, amely nem csupán a zenerajongók, ha­nem a film, az irodalom, a színház hívei számára is vonzó programot nyújt. Szlovákia egyik legnívó­sabb nyári fesztiválja ezúttal is olyan kínálattal rukkol elő, amelyben a legkülönbözőbb mű­fajok és irányzatok kedvelői is megtalálhatják azt, ami érdekli őket. Patti Smith (Képarchívum) A fesztivál látogatói már meg­szokhatták, hogy a Pohoda nem csupán könnyűzenei csemegéket tálal: a népzene mellett a komoly­zene is teret kap a trencséni repté­ren. Rögtön a nyitónapon, ma éj­jel például a II. Erzsébet királynő védnöksége alatt működő brit ki­rályi kórus, a Royal Choral Society és a kassai Szent Erzsébet-dóm Szent Cecília kórusa ad közös hangversenyt. Július 18-ára, szombatra szintén különlegessé­get tartogatnak: a Szlovák Nem­zeti Színház Operatársulata és a Magyar Állami Operaház közös koncertjét. Lengyel Szabolcs, a Honvéd Együttes táncos szólistája mező­ségi táncokat tanít holnap a Nay Táncházban, és ugyanitt húzza szombaton a Gázsa zenekar is. Idén sem hiányoznak tehát a magyar résztvevők, ami nem vé­letlen: a Pohoda főszervezője, Mi­chal Kaščák egyike volt azoknak, akik a szlovák-magyar nagypoliti­kai viszony megromlásának ellen- súlyozásaképp közös szlovák-ma­gyar kulturális rendezvényeket kezdeményezett. Világsztárokból is jó az idei fel­hozatal a Pohodán: fellép Patti Smith, a legendás amerikai éne­kesnő, a világzenét játszó szene­gáli Orchester Baobab, a népszerű skót alternatív rockbanda, a Tra­vis, a Mercury-díjas, londoni székhelyű extravagáns Klaxons zenekar és a manchesteri Lamb duó. És persze sokan mások. A fesztivál részletes programja a www.pohodafestival.sk honlapon található, (me) Amatőr fotóművészek a Csallóközi Múzeumban Fő Város Köz Tér ÚJ SZÓ-HÍR Dunaszerdahely. Tizennégy tehetséges amatőr fotóművész képeiből nyílik kiállítás július 17-én este nyolc órakor a duna- szerdahelyi Csallóközi Múzeum­ban, Phelwidék Photo - ezt lőttem a határon tool címmel. A váloga­tás a Felvidéki Magyarok és Bará­taik Egyesület által tavaly meg­hirdetett pályázatra érkezett alko­tásokból készült. Ezt az anyagot egyszer már láthatta a közönség, 2008 novemberében Budapesten állították ki a felvidéki témájú fo­tókat. A Phelwidék Photóval egy időben és ugyanazon a helyszínen nyílik Zselinsky Miroslav önálló tárlata, Fő Város Köz Tér címmel. A Budapesten készült felvételeit kiállító fiatal fotós így fogalmazza meg ars poeticáját: „Fényképész­ként főleg az ember és az általa kialakított tér érdekel. Falusi kör­nyezetben nőttem fel, így a nagy­város, és annak lakói különösen izgalmas kutatási terület szá­momra. Kik laknak itt? Hogyan élik a mindennapjaikat? Szeretik a környezetüket? Égymást?” A tárlatot Juhász Katalin, a Ma­gyar Köztársaság Kulturális Inté­zetének munkatársa nyitja meg. A fotókiállítás augusztus 8-ig láto­gatható. (ú) Zselinsky Miroslav budapesti sorozatának egyik darabja Béjart Ballet Lausanne - holnap és holnapután: a legendás táncegyüttes Szeged szívében Szerelemtánc a Dóm téren Oil Roman: „A szerelemben nem számolunk..." (Somogyi Tibor felvétele) Két estét ajándékoz ma­gyarországi közönségének korunk egyik legjelesebb európai modem tánc- együttese, a Maurice Béjart által alapított, 2007-től, a mester halála óta azonban már Gil Roman művészeti igazgatásával működő, svájci illetőségű társulat. SZABÓ G. LÁSZLÓ Béjart a kortárs balett nem egyik, hanem a legnagyobb mágusa volt, aki minden egyes koreográfiájával szinte „beoltotta”, új utakra terelte a Nizsinszkij óta megújulni akaró modem balettet. Rendkívül gazdag érzelmi világa valóságos pezsgő- tablettájává vált a táncnak, amely­hez az ősi indiai kultúrából és a primitív afrikai népek törzsi táncá­ból is sokat merített. A klasszikus balett orosz és francia alapjait úgy alakította át, hogy az a ma nézőjé­nek is érthető, átélhető és élvezetes legyen. Ebben rejlik Béjart nagysá­ga: alkotásaival a lehető legszéle­sebb tömegeket hódította meg a táncnak. Ránk hagyott műveiben a mágikus-rituális hatás mellett az esztétikai élmény sem másodlagos, az érzelmi-gondolati hatásról nem is beszélve. „Jó érzés színpadon lenni - fo­galmazott tömören és egysze­rűen. - Előttem a nagy fekete lyuk, amely hol barátságos, hol el­lenséges, de mindig vonzó. Veszé­lyesen vonzó. Mint a szerelem.” Három részből áll a szegedi est. Előbb a Szerelem-Tánc kerül színpadra, amely Stravinsky, Ber­lioz, Webern, Theodorakis, Gou­nod, Brel, Barbara, Bellini és má­sok zenéje nyomán született még Béjart által. „Nem a teljes Szerelem-Táncot adjuk elő - mondta budapesti saj­tótájékoztatóján Gil Roman, a tár­sulat új művészeti vezetője, a mester szellemi örököse, aki Jor­ge Donnt követte a Béjart Ballet szólótáncosainak sorában. Ma már ő is inkább koreografál, bár Szegeden táncolni is fog. - A L'Amour-La Danse Maurice ko­reográfiáinak válogatott részlete­iből áll. A negyvenöt perces rész a szerelem terén követi mesterünk szellemiségét. Azért készítettük el ezt a rövidített változatot, amely­be végül is tíz részlet, többek kö­zött a Queen és Mozart zenéjére készült Tánc az életért című elő­adásunk két epizódja is bekerült, mert Szeged azt kérte tőlünk, hozzuk el a Bolerót is. Mi ennek az óhajnak boldogan teszünk eleget, de mivel szerettem volna megmu­tatni a Szellemek kaszinóját is, amelyet Vivaldi zenéjére én ko- reografáltam, tíznél több részletet nem tehettünk az est első részébe. A Szellemek kaszinóját Maurice kérésére, az együttes megalapítá­sának 50. évfordulójára hoztuk létre. Négy szellem jelenik meg benne, akik egy ódon velencei ház romjain kísértenek. Természete­sen azért vagyunk itt, hogy a mes­ter világát, lelkületét adjuk át, de tovább is szeretnénk lépni ezen az úton, szeretnénk fejlődni, valami egészen frisset nyújtani, hiszen a társulat nemcsak ezekkel az im­már klasszikus, régebben szüle­tett előadásokkal turnézik a vi­lágban, hanem egészen új kom­pozíciókat is bemutatunk.” A szegedi Dóm téri színpad Magyarország legnagyobb sza­badtéri színpada. Mérete miatt különleges előkészületet kíván a társulattól, bár mint Gil Roman megjegyezte: ez a csapat már nem lepődik meg semmin, Párizsban például egy hatalmas sportcsar­nokban léptek fel. Ilyen gyönyörű Dómot és ekkora teret azonban ők is ritkán látnak a világban, mond­ta, ez nekik is páratlan élmény. „Maurice mindig azt mondta: a tánc szent dolog. S mivel nekünk is az, itt legalább méltó környe­zetbe kerül, hiszen templom áll a háttérben. Rituális tánchoz ennél megfelelőbb helyet elképzelni sem tudnék. A szabad tér pedig mindig inspiráló. Sok országban, sok fesztiválon megfordultunk már, felléptünk arénában is. Ez mind kihívás számunkra, ugyan­akkor öröm is, hiszen mindig az adott színpadra kell átformál­nunk a produkciót. Lehet hőség, lehet hideg, fújhat a szél, eshet az eső, az előadásnak le kell mennie. A reflektorok fényében sokszor nyeljük a bogarakat, ha fázunk, néha bizony annyira vacog a fo­gunk, hogy elharapjuk a nyelvün­ket, de leállni akkor sem szabad. Maurice továbbra is rajtunk tartja a szemét.” Az est záróakkordja a koncert­termek egyik legnépszerűbb da­rabja, Ravel Bolerója alapján ké­szült sok-sok évvel ezelőtt. Nem­csak a koreográfiát - a díszletet és a jelmezt is Béjart készítette. A megtestesült vágy, az érzékien tomboló zenei vezérmotívum ez­úttal Nő lesz (táncolta már Jorge Donn és Maja Pliszeckaja is), a ze­ne lüktető, pulzáló erejét azonban most is férfitáncosok szolgálják. Hogy fennállása óta hányszor vitte már színpadra a harminchét tagú társulat a mágus Boleróját? „A szerelemben nem számo­lunk” - jegyzi meg tréfásan Gü Roman. Kazinczy nyelvújító generációjának törekvéseire és magára a nyelvre kívánja ráirányítani a figyelmet A „Nyelvet öltünk!’’-busz Dunaszerdahelyen ÚJ SZÓ-HÍR Ma és holnap 10-től 17 óráig még megtekinthető Dunaszerda­helyen, a Vermes-villa udvarán ál­lomásozó „Nyelvet öltünk!”-busz kiállítása. A Petőfi Irodalmi Múzeum és a Balassi Intézet közös interaktív utazókiállítását a nagy nyelvújító, Kazinczy Ferenc születésének 250. évfordulója alkalmából indították útjára. A tárlat Kazinczy és kortár­sai nyelvteremtő, nyelvújító gene­rációjának törekvéseit ismétli meg olyan módon, hogy a magyar nyelvközösség aktuális nyelv- használatára és magára a nyelvre kívánja ráirányítani a figyelmet könnyen befogadható formában. Az elsősorban a fiatalabb generá­ció tagjait megszólító kiállításon a látogatók tesztelhetik nyelvújítási ismereteiket, székely nyelvleckét vehetnek, megismerkedhetnek a nyelvtörténeti hagyományokkal, ületve áttekinthetik a nyelvhasz­nálatnak a szerelmes levéltől az sms-ig felvázolt történetét, (ú) Különféle térképekkel, ábrákkal, érintőképernyős és hagyományosabb játékokkal tették vonzóvá a rendezők a kiállítást,melynek dunaszerdahelyi szervezői a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma és a Kortárs Magyar Galéria (Karaffa Attila felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom