Új Szó, 2009. július (62. évfolyam, 150-176. szám)

2009-07-14 / 161. szám, kedd

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. JÚLIUS 14. www.ujszo.com Július 16-tól Dunaszerdahelyen látható a kiállítás Hang az éterben ÚJ SZÓ-HÍR Történelmi utakon jár szerepeivel a gutái Vadkerti Imre énekes, a jubileumi István, a király Koppánya Van mit tanulnunk az ősöktől” (Somogyi Tibor felvétele) A sikeres pozsonyi, kassai és királyhelmeci bemutatók után jú­lius 16-án Dunaszerdahelyre, a Csallóközi Múzeum kiállítóter­mébe vándorol a Szlovák Nemze­ti Múzeum - A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának és a Pátria rádió szerkesztőségének közös kiállítása. A Hang az éterben című ván­dorkiállítás a (Cseh) Szlovák Rá­dió magyar adásának nyolcvan évet mutatja be az érdeklődő lá­togatók számára. A mintegy harminc darab vizuálisan gazdag és tartalmas tablón kívül a láto­gató interaktív módon megis­merkedhet a magyar adás fenn­maradt legértékesebb hangdo­kumentumaival. A dokumentu­mok és a műtárgyak a Szlovák Rádió és a Bibliotheca Hungarica archívumaiból, a Szlovák Nemze­ti Múzeum - A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma és magánsze­mélyek gyűjteményeiből kerültek a tárlat anyagába. A kiállítás szakmai tanácsadói id. Papp Sándor és Polák László voltak. Kurátorok: Miklósi Péter, Hus- hegyi Gábor és ifj. Papp Sándor. A kiállítás 2009. augusztus 29-ig tekinthető meg Dunaszer­dahelyen. (ú) Az iskolában nem szerette a történelmet, mára azonban javarészt a régmúlt korok személyiségeit kelti életre a színpadon. Vadkerti Imre Gutáról indult megvalósítani álmait, s mára felkérések tömkelegét kapja. BORKAROLAND Amikor megkaptad Koppány szerepét, azt nyilatkoztad, életed vágya teljesült. Büszkén mondhatom, életem szerepálma teljesült, hogy a jubile­umi István, a király rockoperában Koppányi alakíthatom. Mások éve­ket várnak egy álomszerepre, ne­kem ez elsőre sikerült. Olyannyira, hogy továbbra is ebben a szerepben és sok másban is szerepelhetsz. Hálás vagyok a felkérésekért. Sok élmény-ajándékot kaptam. A pécsi Nemzeti Színházban a Leány­vásár című előadásban bonviván- ként szerepelek. A darab a valódi szerelemről szól, amely mindent legyőz, és amelynek ereje alapjá­ban képes megváltoztatni az ember életét. Milyen volt a rockmusical után az operett világába kirándulni? Sokan mondták, hogy a hangom jobban ülik ehhez a könnyedebb műfajhoz, jobban hajlik, mint a rockmusicalekhez. Egy jó énekes­nek azonban mindig képeznie kell a hangját. Olyan ez, mint a sportban az edzés. Ahhoz, hogy jó teljesít­ményt nyújtsak, kellenek a próbák. Károly Katához járok énekórákra. Sokat köszönhetek neki. Ha már a sportot említetted. Mennyire játszik fontos szerepet az életedben? Egy ideig kézilabdáztam. Na­gyon szerettem. Ám aztán jött a ze­ne, és a sport abbamaradt. Bár nem volt egyenes az utam a színházba, hiszen korábban sofőrként, festő­ként, kőművesként dolgoztam. Sok szakmába belekóstoltam. Emellett persze mindig ott volt a zene. Egy nap bementem a színházba, és annyira elvarázsolt az a miliő, hogy nem tudtam szabadulni tőle. Igaz, most már nem is nagyon szeretnék. Beszippantott ez a világ. Az ismertséggel neked is meg kellett tanulnod együtt élni. Ho­gyankezeled? A fővárosban jönnek-mennek az ismert emberek, ott nem tűnik fel, természetesen kezelik. Vidé­ken már más a helyzet. Ott még működik az úgynevezett sztár­kultusz. Vagy említhetnénk Ame­rikát is, ahol lépten-nyomon lesi- fotósokba ütköznek az ismert emberek. Szerencsére a nép­szerűségnek ez a fajta hátulütője nem jellemző Magyarországra. Természetesen sokat segít a csa­ládom, akik nélkül nem tudom elképzelni az életemet. Szerin­tem ez főleg személyiségfüggő. Ha kellően kezelni tudod, akkor semmi sem szakít ki a belső bé­kédből. Hogyan tartod ezt meg egy olyan szakmában, amely a felszí­nességéről híres? Úgy gondolom, ebben a szakmá­ban három dolgot kell szem előtt tartani: hinni, bízni és kitartani. Megszállottnak kell lenni ahhoz, hogyjól csináld. Egészen annyira, hogy a nyá­ron sem fogsz unatkozni. Járjuk az országot az István, a ki­rállyal. Előadások lesznek Gomba­szögön, Győrött, Pécsett és Nyírbá­torban. Szerepelünk továbbá a Szegedi Szabadtéri Játékokon. Ha már a zenés műfajnál tar­tunk. Úgy volt, hogy tavasszal megjelenikaszólólemezed. Ez a megjelenés most csúszik. Van pár öüetem, milyen dalokat énekelnék. Ezekről azonban nem szeretnék beszélni. Maradjon meg­lepetés. Szerepet kaptam a Géniusz című háromrészes tévéfilmben, amely Soós Péternek, a Tűzvo- nalban című tévésorozat rendező­jének a keze alatt születik. A miszti­kus krimiben egy színészt alakítok. A film december végén lesz látható a televízióban. Elismerésekből is kijutott ne­ked. Nagyon örültem, amikor általam nagyra becsült színházi szakembe­rek elismerően nyilatkoztak rólam. Még nagyobb öröm volt, amikor Gúta Pro Űrbe díjban részesített. Megtiszteltetésnek veszem. A díjat nem kéri, hanem kapja az ember. Az István, a király hangfelvételét tartalmazó lemez pedig bearanyo- zódott. A mai napig Gútán laksz. Mi az, ami ilyen erősen ideköt? Itt a családom, a rokonság, a ba­rátaim, ismerőseim. Ehhez az egy­kori mezővároshoz körnek a gyer­mekkori emlékek. Szeretek itt len­ni, bár az utóbbi időben keveset já­rok a városban. Amikor itthon va­gyok, csak a pihenésre vágyom. A munkám miatt mindig úton va­gyok. Volt, hogy egy nap alatt 600 kilométert is levezettem, utána pe­dig dupla előadásban játszottam. Havonta4500 kilométert autózom, tehát ha hazajövök, jóformán ki sem mozdulok a lakásból. A határidőnaplód eléggé zsú­folt. Vannak már bejegyzések a jövő évre is? Több helyen is látható leszek. Szerepet kaptam a Nyomorultak című musicalben, amelyet 2010 májusában mutatnak be Kecske­méten Novák Péter rendezésében. 400 jelentkező közül választottak ki Máriusz szerepére. Készülőben van néhány további produkció, amelyben részt veszek. Úgy tűnk, megtalálnak téged a történelmi korok egyéniségei. Holott az iskolában nem szeret­tem tanulni. Szerettem oda járni, de főleg a társaság miatt. A történe­lem szeretetére is a zene vezetett rá. Sok mindent általa tanultam meg a magyar történelemből. Ha megkapsz egy szerepet, akkor óha­tatlanul is rád rakódnak bizonyos ismeretek. Emellett én szeretek utánanézni dolgoknak. Kerestem, kutattam a dolgok után. Érdekelt az általam játszott történelmi ka­rakterek háttérélete, a kor, amely­ben éltek. S amint megismertem az életüket, feltárult előttem egy olyan új vüág, amelyben még vol­tak értékek, amikor még jelentett valamit embernek lenni. Van mit tanulnunk az ősöktől. A budapesti Szépművészeti Múzeumban látható A Szentföld öröksége - Kincsek a jeruzsálemi Izrael Múzeumból című kiállítás, melynek műtárgyai mintegy 9000 éves időszakot fognak át, más-más történelmi időszakokból és eltérő művészeti területekről származnak. A tárlat ré­szét képezi az Európa különböző országaiból összegyűjtött fűszertartó­gyűjtemény. (Somogyi Tibor felvétele) A huszadik századi francia történelem egyik legsötétebb foltját feldolgozó filmet Alain Goldman producer a Berlini Filmfesztivál nyitófilmjének szánja Budapesten forgat Jean Reno (Képarchívum) MT1-JELENTÉS Párizs. Jean Reno és Mélanie Laurent főszereplésével Budapes­ten forgatják a La Rafle (A razzia) című francia játékfilmet, amely­ben 600 magyar statiszta, többsé­gében gyerekek is szerepet kap­tak. A XX. századi francia történe­lem egyik legsötétebb foltját fel­dolgozó filmet a producer a Berli­ni Filmfesztivál nyitófilmjének szánja. A francia rendőrség 4500 al­kalmazottja 1942. július 16-án egy nap alatt több mint 13 ezer zsidót tartóztatott le az úgyneve­zett Vél d'Hiv razzia során. Vél d'Hiv egy kerékpáraréna volt az Eiffel-torony közelében, itt gyűj­tötték össze és várakoztatták a francia hatóságok napokon át az elhurcolt embereket. Közülük több mint 8 ezren a drancy-i tá­borba kerültek, ahonnan kon­centrációs táborokba deportálták őket. A razzia napjának emlékére a július 16. utáni első vasárnap a rasszista és antiszemita bűn- cselekmények emlékének nemze­ti napja Franciaországban. Ezen a napon ismerte el 1995-ben elő­ször Jacques Chirac akkori elnök a francia állam, nevezetesen a Vi- chy-kormány felelősségét a fran­ciaországi zsidók deportálásában. A hetvenes években készült né­hány olyan emlékezetes film, amelyben a franciaországi holo­kauszt legnagyobb letartóztatását felidézték, mint például a Klein úr Alain Delon főszereplésével. De A razzia lesz az első játékfilm, amely azt dolgozza fel: mi is tör­tént pontosan 1942. július 16-án Párizsban. A Le Journal du Dimanche című vasárnap megjelenő francia lap helyszíni tudósítása szerint né­hány napi párizsi forgatás után a stáb Budapestre költözött, ahol a kerékpárarénában és az egyik franciaországi táborban játszódó jeleneteket forgatják hatszáz ma­gyar statiszta, többségében gye­rekek közreműködésével. Az egykori újságíróból filmren­dezővé lett Roselyne Bosch 80 napi forgatást igénylő nagyszabá­sú freskójának producere Alain Goldman, a rendező férje. A fil­met a közszolgálati France 3 és a TF1 kereskedelmi televízió egy­aránt támogatja. A film főszereplője, Jean Reno egy zsidómentő orvost alakít, Mé­lanie Laurent pedig egy bátor ápo­lónőt játszik. A francia színésznőt Quentin Tarantino Becstelen bri- gantykjában augusztustól láthatja a magyar közönség. Mélanie Laurent A film franciaországi bemutató­ját jövő márciusra tervezi a ren­dező, aki a megtörtént események pontos felidézése mellett azt is szeretné bemutatni, hogy a köz­felfogással ellentétben nem min­den párizsi volt gyáva. A két és fél évig írt forgató- könyv arra az ellentmondásra kí­ván rávilágítani, hogy a Németor­szággal kollaboráló Franciaor­szágban - annak ellenére, hogy az állam és a rendőrség együtt­működött a nácikkal - volt a leg­kevésbé hatékony a deportálás: a névtelen hősöknek köszönhetően a holokausztot átélő országok kö­zül Franciaországban menekült meg a legtöbb zsidó: az akkori 300 ezer háromnegyede. Jean Reno (ČTK/AP-felvétel)

Next

/
Oldalképek
Tartalom