Új Szó, 2009. július (62. évfolyam, 150-176. szám)
2009-07-01 / 150. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚLIUS 1. Szülőföldünk 15 Az uniós kvóták módosításáról, a monopolhelyzettel való visszaélésről és manipulációról is szól a hazai tejtermelők harca Válság a köbön, avagy ha a tejtermelőket kérdeznék... Elvitathatatlan tény, hogy az EU-csatlakozás valósággal felforgatta az életünket. Szabadon mozoghatunk, vállalhatunk munkát, üzletelhetünk csaknem egyharmad kontinensnyi területen, ami azért nem kis dolog. Ha viszont a mezőgazdászokat, közülük is a tejtermelőket kérdeznénk, nem biztos, hogy az elismerés hangján szólnának az eltelt fél évtized ho- zadékáról. LŐRINCZ ADRIÁN Ha az Európai Unió agrárpolitikája kerül szóba, jó, ha tudjuk, hogy a történet gyökerei az ötvenes évekbe nyúlnak vissza. A második világháborút követő évtized Nyugat-Európában az ipar és a mezőgazdasági termelés vérkeringésének felpezsdítése jegyében telt - ám az utóbbinál nem hozta meg a várt eredményt. Kiderült, hogy a kisgazdaságok nem képesek többé kielégíteni az élelmiszerek iránti növekvő igényt, az agrárágazatban elért jövedelmek jócskán alatta maradtak az ipari átlagnak, s fennállt a gazdaságok tömeges csődjének veszélye. Az élelmiszerimport megszüntetése, az egységes piac kiterjesztése, valamint a gazdaságok helyzetének javítása érdekében az Európai Gazdasági Közösség alapítói ezért lefektették a Közös Agrárpolitika (CAP - Common Agricultural Policy) alapelveit. Zűrös ágazat Ebben egyebek közt megfogalmazták, hogy az egységes piacon a tagországokban előállított mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek korlátozásoktól mentesen jelenhetnek meg. Ugyanakkor leszögezték, hogy az egységes piacon biztosítani kell a Közösségen belül előállított termékek előnyét a harmadik országokból behozot- takkal szemben, valamint azt is, hogy a tagországok a CAP működtetési költségeit egységes érvényű szabályok szerint megállapított pénzügyi hozzájárulással viselik. Ez azt jelenti, hogy a termelők egységes, a közösségi szinten megszabott normatívák szerinti támogatásban részesülnek (ez a kitétel normatív támogatás címszó alatt rögzült a köztudatban). A hetvenes évek elejére a Közösség agrártermékek terén teljesen önellátóvá vált, egy évtizeddel később pedig már az okozott gondot, hogy miképp szabaduljon meg a termésfölöslegtől. A GAP finanszírozása ekkor a Közösség legnagyobb kiadási tételévé duzzadt, s így is maradt a mai napig - az Európai Unió költségvetésének több mint felét az agrárpolitika és a vidékfejlesztés támogatása teszi ki. A Közös Agrárpolitika időközben számos reformot élt meg - bevezették például a keresztmegfeleltetés elvét, mely a verseny- szellemet és a minőséget hivatott erősíteni, szigorították a termelési kvótákat (mennyiségi szinteket), a tejszektorban pedig asszimetri- kus árcsökkentést kezdeményeztek, ami oda vezetett, hogy a tejtermelők időről időre az utcákon tüntetve adnak hangot nemtetszésüknek. A kulcsmozzanat: a közveden termeléskorlátozó intézkedések bevezetése. Ezek értelmében a kínálat csökkentése érdekében bizonyos termékek, így a tej és a cukor előállítását termelési kvótákkal szabályozzák. A 2003-as és 2004-es CÁP-reformot követően végrehajtották a cukorpiac átfogó reformját, melyből egyebek közt azt érzékeltük, hogy uniós támogatással leépítették a dunaszer- dahelyi cukorgyárat, a helyét meg felhintették sóval. Hasonló reform előtt áll most a tejpiac. Ki fölözi le a hasznot? ,A hazai tejtermelők kálváriája az EU-csatlakozást követően kezdődött - avat be a részletekbe Pa- tasi Ilona, a dunaszerdahelyi Regionális Agrárkamara igazgatója. - Szlovákia már 2002-ben átvette az unió ide vonatkozó irányelveit, ami azt a célt szolgálta, hogy a hároméves termelési ádag alapján meghatározhassák az előállítható tej mennyiségét, a gazdák pedig ehhez igazítsák a szarvasmarhaállomány nagyságát. A statisztikai adatok arról árulkodnak, hogy míg 1991-ben 548 ezer szarvas- marhát tartottak az országban, 2008 elejére számuk 215 ezerre csökkent, ami 61 százalékos visszaesést jelent. 2000-től folyamatosan csökkent a tej literenkénti támogatási összege is; a korábbi 1 korona ötven fillérről egy koronára, majd az Európai Unióhoz történt csaüakozással megszűnt.” Az adu az időközben külföldiek által felvásárolt tejfeldolgozó üzemek kezébe került (az egyetlen, hazai kézben lévő ilyen vállalkozás ma Nagymegyeren üzemel), akik a 2004-et követő időszakban csak annyit fizettek a tejtermelőknek, amennyiből azok fedezni tudták az előállítási költségeket. 2008 elején a tej felvásárlási ára még 9,80-10,20 korona között mozgott literenként, ám az év végére drasztikusan visszaesett. 2009 januárjában a tejtermelőknek be kellett érniük a literenkénti 13-16 eurócenttel, s ez a szint azóta is keményen tartja magát. „A Gazdasági és Élelmiszeripari Kutatóintézet számításai szerint Szlovákiában egy liter tejet ma 30-32 centből lehet előállítani - mondja Patasi Ilona -, ám a hazai gazdálkodóknak ennek a felével kell beérniük. A tejfeldolgozók azzal indokolják az alacsony fel- vásárlási árakat, hogy a termékek üzleüáncokban történő forgalmazása jelentős kiadásokat ró rájuk. Ez egy liter tejre kivetítve körülbelül annyit tesz ki, mint amennyit a termelőnek fizetnek érte. Ez persze csak részben fedi a valóságot, hiszen az üzleüáncokban megjelenő 1,5 százalékos zsírtartalmú tejet már bőven lefölözhették...” Tejbe fojtva Hasznos dolog időről időre átruccanni a szomszédokhoz, megtapasztalni a dörgést. így tesznek olykor mezőgazdászaink is, s nemegyszer keserű tapasztalatokkal térnek haza. „Alig két hete az ausztriai Bur- genlandban jártunk, ahol azt tanulmányoztuk, miképp teljesítik az ottani gazdák a keresztmegfeleltetés feltételeit - folytatja az igazgatónő; - Ellátogattunk egy tejfeldolgozó üzembe, mely Szlovákiából is vásárol fel tejet. Itt derült ki, hogy míg a mi gazdáinknak 17 eurócentet fizet a tej literjéért, az osztrák ugyanazért a mennyiségért és minőségért 28 centet kap. Tavaly, míg nálunk a tej fel- vásárlási ára 32 cent volt, az osztrák gazdának 42 cent ütötte a markát. Ezek azok a különbségek, melyekről nyilvánosan ugyan nem beszélünk, ám amíg fel nem számoljuk őket, addig esélyünk sincs felzárkózni az Európai Unió régebbi tagállamaihoz. Egy másik A tejtermelők június 4.-t tüntetése a pozsonyi RAJO előtt. Célt érnek? M— M» j Mgfe' |p?%. % \'-u!M ' fi Meglehet rövidesen nemkívánatos személyekké válnak Szlovákiában (Somogyi Tibor és a szerző felvételei) példa: tavaly ősszel a német gazdák nagy hanggal tüntettek a tej alacsony felvásárlási ára miatt, majd hirtelen csend lett. Ebből arra lehet következtetni, hogy valamilyen rejtett csatornán keresztül kiegészítő támogatáshoz juthattak. Amikor a mi gazdáink június negyedikén a pozsonyi RAJO- üzem elé vonultak, az ott megjelent szaktárca-vezető arra buzdította őket, hogy gyakrabban szervezzenek ilyen megmozdulásokat, mert a közvélemény alig tud valamit erről a problémáról. S a miniszter szájából hangzott el az is, hogy ne hagyják a cukorgyártás és a sertéstenyésztés után ezt az ágazatot is leépülni.” A Szlovák Tejtermelők Szövetsége és a Szlovák Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kamara június 4-i közös akcióján az ország legnagyobb tejfeldolgozó üzeme előtt mintegy ezerötszáz gazda tüntetett. A szónoklatokat követően az egybegyűltek „tejbe fojtották” Mariann Fischer Boel, az Európai Bizottság mezőgazda- sági és vidékfejlesztési biztosának képmását, majd az egészet a RAJO udvarába zúdították. A tüntetés végén határozatot fogadtak el, majd szétszéledtek. Nyugatnak jó legyen Müan Lišák, a gellei mezőgazdasági szövetkezet elnöke szerint nem feltédenül a bőségről tanúskodik, ha a gazdák az utcára öntik a tejet. „Ezerkétszáz hektáron gazdálkodunk - mondja Lišák úr -, állat- állományunk háromszáz fejőstehénből és száz hízósertésből áll. A tejtermelés egy tehénre számítva évi 8,5-9,5 ezer liter körül mozog, ami nagyon jó ádagnak számít. 2008 elején még 8,50-12 koronáért tudtuk értékesíteni a tej literét, majd ez az ár fokozatosan zuhant, mígnem az év végére 17 centen, azaz 5,10 koronán megállt. Ma is ez a kritikusnak nevezhető ár van érvényben, míg a tej literenkénti előállítási ára nálunk 33-34 centet tesz ki. Holstein-állományunk van, ami az egyik legigényesebb fajta - nagyon érzékeny a tápanyag összetételére, minőségére, ami nagyobb kiadásokat ró ránk. Ráadásul tavaly korszerűsítettük a fejőüzemet, amit lehetett, automatizáltunk, pontos nyilvántartást vezetünk az állatállomány állapotáról. Nagy kiadás volt ez számunkra, s ki tudja, mikor térül meg...?” A tejágazat a gellei szövetkezetben havonta 1,2 millió korona, azaz 39,8 ezer eurós veszteséget termel; az alacsony felvásárlási árak miatt mára ez összesítve elérte a 330-390 ezer eurós (régi pénzben 10-12 millió koronás) szintet. Meddig tartható ez az állapot? „Előbb sztrájkkal próbáltuk felhívni a figyelmet lehetetlen helyzetünkre, majd személyesen is tárgyaltunk az ország legnagyobb tejfeldolgozójával, aki e téren az egyetlen üzleti partnerünk. A cég képviselője ekkor a mintegy háromtucatnyi beszállító előtt kijelentette: egyetért azzal, hogy a tej felvásárlási ára nem csökkenhet tovább. Majd hozzátette, hogy persze emelkedni sem fog, így a jövőben is tizenhét centért vásárolják majd fel tőlünk. Ekkor kérdeztem rá: nem fél-e attól, hogy a tejfeldolgozó üzemek is a cukorgyárakhoz hasonló sorsra jutnak? Szerintem a legnagyobb gond az, hogy a feldolgozók visszaélnek monopolhelyzetükkel, s meglátásom szerint a hazai tejárak alakulását Nyugat-Európából irányítják - úgy, hogy nekik jó legyen” - sommázza Lišák úr. Esélyegyenlőség? Az aktuális adatok arról árulkodnak, hogy míg a francia és az osztrák gazda 28 centet, a német pedig 30-33 centet kasszíroz egy- egy.liter tejért, a szlovákiaiak a maguk 17 centjével az európai uniós huszonhetes lista legvégén kullognak. Silányabb árut termelnek nyugat-európai kollégáiknál? Szó sincs róla - csak nincs, aki meghallgassa őket. Patasi Ilona: Nyugat-Európában ugyanazért a mennyiségért és minőségért csaknem kétszer annyi jár. Pedig kérések sokaságát fogalmazták meg az ország vezetése és más fórumok felé is; egyebek közt azt, hogy a kormány újfent vezesse be a minimális ár intézményét, ami szavatolná a gazdaságok és a fejőstehén-állomány fennmaradását. Szóba hozták azt is, hogy az államnak szabályoznia kellene a hazai tejtermékek arányát az üzletláncokban és az értékesítés során elérhető haszonkulcsot, miáltal talán több csurranna- cseppenne az őstermelőknek. A harmadik javaslat az volt, hogy a kormány követelje a tejkvóta csökkentését az egész Európai Unióban, mégpedig húsz százalékkal (Szlovákia évi tejkvótája 1,060 milliárd liter, ezt 84%-ra teljesíti); erre viszont 2013-ig nincs politikai akarat. „Brüsszel eleve ellenez minden olyan lépést, mely mérsékelné a szlovákiai tejágazat leépülését - vonta le a végső tanulságot a legutóbbi „zendülés” alkalmával Vladimír Chovan, a tejtermelők szövetségének elnöke. Mintha csak beigazolódni látszana az eu- roszkeptikusok azon meglátása, hogy nem is annyira egyenlő társnak - inkább fogyasztónak kellettünk mi az Unióba. SZÜLŐFÖLDÜNK A mellékletet szerkeszti: Klein Melinda Levélcím: Szülőföldünk, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1 Telefon: 02/59 233 426, fax: 02/59 233 469, e-mail: melinda.klein@ujszo.com
