Új Szó, 2009. július (62. évfolyam, 150-176. szám)

2009-07-07 / 155. szám, kedd

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. JÚLIUS 7. www.ujszo.com Nyári Shakespeare Játékok, hat darabbal Macbeth a pozsonyi várban A művészi színvonal és a szórakoztatás egyformán fontos lesz az új évadban - mondja Tóth Tibor igazgató A figyelem fókuszában maradni ELŐZETES Pozsony. Még 2000-ben hozta létre a Nyári Shakespeare Játéko­kat Marián Zednikovič Prágában, s egy évre rá már a pozsonyi vár kö­zönsége is élvezhette a főleg vígjá­tékokból álló repertoárt. 2007-ben már Kassán is bemutatkoztak, s az idén először a zólyomi vár is helyet ad a Szentivánéji álom című ko­médiának. Az idei sorozat hat da­rabból áll, s vadonatúj bemutatók mellett tavalyi bemutatók felújítá­sa és kőszínházak egyes Shakes- peare-előadásai is bekerültek a já­tékok repertoárjába. Az idei év újdonsága a Macbeth lesz, tehát az eddigi vígjátékok so­rát a nagy drámaíró egyik legvé­resebb tragédiája követi Ondrej Spišák rendezésében. A Macbeth elátkozott játék, figyelmeztetnek az alkotók, ugyanis tartja magát a színházi emberek között az a hie­delem, hogy balszerencsét hoz mindazokra, akik szerepeltek benne. Spišák a Macbeth címsze­repét Milan Ondríkra osztotta. Fe­leségét Veronika Freimanová cseh színésznő alakítja, aki egyúttal Lady Macduffot is eljátssza. Az előadásban rajta kívül már csak egy nő, Lenka Barilíková szerepel. A darab férfi szereplői között ta­láljuk Martin Nahálkát, Marián Slovákot, Juraj Kemkát, Jakab Róbertét, Ladislav Frejt, Lukáš La- tinákot, Marek Majeskýt, Stano Dančiakot és Samuel Spišákot is, akit a Megszegett ígéret című új szlovák filmből ismerhetünk. Az első előadásra július 2-án került sor, s 19-ig folyamatosan játsszák. A Macbethet a Tévedések vígjá­téka követi, az ostravai PaS de théatre előadását, amelyet Peter Gábor rendezett, július 21-22-én tűzik műsorra. Új szereposztással kerül színre július 28. és augusztus 2. között Michal Vajdička rendezésében az Antonius és Kleopátra, amelyben a címszerepeket Ján Koleník és Henrieta Mičkovicová alakítja, de szerepel az előadásban Ľuboš Kostelný, Oszlik Péter, Kanócz Zsuzsa és Kassai Csongor is. A pozsonyi várban az utolsó bemutató A windsori víg nők lesz, amelyet Jiri Menzel állított szín­padra Bólék Polívkával Falstaff szerepében. Kassán, az Alsó kapunál felállí­tott színpadon július 20. és 22. kö­zött három estén az Ahogy tetszik lesz látható, amelyet Emil Horváth rendezett, s láthatják benne Mari­án Labudát, Soňa és Zuzana Nori- sovát, Danica Jurčovát, Martin Dejdart és Zuzana Porubjakovát. Zólyomban a Szentivánéji álom című örökzöld kerül színre au­gusztus 6. és 8. között Ľubomír Paulovič rendezésében, zömmel cseh színészekkel, de láthatjuk benne Marta Sládečkovát Hyppo- lita, Stano Krált Theseus, Jana Va- lockát Hermia és Táňa Pauhofo- vát Puck szerepében, (jdj) Százötven saját előadás pergett a most véget ért szezonban a Komáromi Jó­kai Színházban, közel öt­venkétezer néző előtt, köz­tük 9480 ifjú és felnőtt bér­letesnek, sorolta Tóth Ti­bor igazgató. A színészek annyit dolgoztak, hogy Színész-robot Díjat alapí­tott a Jókai Alapítvány. SZÉL JÁNOS Fárasztó évad volt, ismerte el a színidirektor; tetemes és színvo­nalas munkát végeztek a komá­romi színészek. Nagyteljesítmény ez egy maroknyi, de ütőképes tár­sulattól, amely igyekezett és igyekszik tartani a nívót. Tóth Ti­borral beszélgettünk. Sajnálja a Háry Jánost? Leke­rült a repertoárról; a jelmezeit a napokban vitte kölcsön egy ma­gyarországi társulat. Sajnálom, mert szerettem ját­szani. A bécsi ügynökség azon­ban, amely Kodály Zoltán műve­inek jogait gondozza, csak a sze­zon végéig adott engedélyt a dal­játék játszására, a tájelőadásokat nem is engedélyezték. Csak élő zenével mehettek volna. Har­minchétszer játszottuk. A kalocsai színháznak egy évre adtuk köl­csön a díszletet és a jelmezeket. Másik nagy szerepe az évad­ban Bakk Lukács volt, Tamási Áron Énekes madár című szé­kely népi játékában. A Magyar Színházak XXI. Kisvárdai Fesz­tiválján a közönségzsűri díját kapta az alakításért. A kisvárdai fesztiválon szakmai és közönségzsűri ítél oda díjakat. Ez utóbbi tagjai színházhoz értő civilek. Legalább annyira fontosak a meglátásaik, mint a szakmai zsű­ri véleménye. Nem vagyok felhőt­lenül boldog. Úgy gondolom, kis­várdai szereplésünk, akár az Éne­kes madár, akár a Szomorú vasár­nap többet érdemelt volna, mint hogy egy színészalakítás-díjat kap­jon. Hozzáteszem, jólesik minden elismerés, amit a színház, a társu­lat, én vagy a társulat más tagja kap. A nemrég bemutatott Prima­donnák című bohózat művészi igényességgel létrehozott szó­rakoztató előadás volt. Mutatja a jövő évaddal kapcsolatos szándékaikat is? A Primadonnák sem volt osztat­lan siker, annak ellenére, hogy ál­lótapsok és ovációk kísérték az el­ső öt előadást. Néhányan meg­kérdőjelezték, hogy kellő szakmai odafigyeléssel és szándékkal volt- e kivitelezve. Meggyőződésünk, hogy igen. Méhes László rendező mondta, hogy aki körtét kér, az körtébe harapjon, s ne almát vár­jon. Persze, a körte legyen szép, érett és zamatos. » Az új évad tervében egy ko­média, két zenés és egy kortárs darab szerepel Csehov Három nővér című színműve mellett. A komédia Shakespeare remeke lesz. A Lóvátett lovagokat nem tenném a körték közé, hanem egy másik kosárba. Ismerve Valló Pé­ter munkásságát, művész-előadás lesz. De nem árt, ha egy művész­előadás vidám. Az Anconai sze­relmesek remek zenés játék, A régi nyár pedig szinte Molnár Ferenc darabjaihoz hasonló mélységeket rejtő, szenvedélyes lírai történet. Martin Huba, Valló Péter, Lé- vay Adina, Méhes László. Minden szempontból sokat ígérő lista. Hadd tegyem hozzá Anger Zsoltot is, áld a Vasmacska Stú­diószínpadon rendezi majd Háy János Ä Pityu bácsi fia című da­rabját. Nagy csapat, nem kis mun­ka volt összehozni. Akkor sikeres egy előadás, amikor olyan szemé­lyiségeket választunk rendező­nek, akiknek még van mit hozzá­fűzniük ezekhez a témákhoz, tör­ténetekhez. Nehéz volt Komáromba csá­bítani Földes László Hobót meg a Vadászat című kultikus pro­dukciót? Vidnyánszky Attilával több mint egy évtizedes a kapcsolatunk. A Debreceni Csokonai Színház igaz­gató-főrendezőjeként neki is szív­ügye a Hobo Blues Band bibliája, a Vadászat. A beregszászi társulattal korábban színpadra állította; hí­vott is egy szerepre, sajnos, nem tudtam egyeztetni. Tavaly meg­(Dömötör Ede felvétele rendezte a Vadászatot Debrecen­ben. Az Énekes madár próbafo­lyamata alatt vetődött fel az ötlet, hogy az előadás vendégszerepel­jen Komáromban. A kisvárdai fesz­tivál alatt megegyeztünk. Októ­berben jön a produkció és Földes László Hobo, akit személyesen is­merek. Tárgyalunk egy stúdióba szánt szólóprodukciójáról is. Az új évad a Süsü, a sárkány című mesejátékkal indul majd, Pille Tamás rendezésében. Kedves, szívszorító, édes a tör­ténet, jó a zene, a szeretettől, a hovatartozás kereséséről, az őszinteségről és az igazságról szól. Én is ezen nőttem fel. Gon­doltuk, most ismerkedjen meg ve­le egy új generáció is. Fabó Tibor lesz Süsü. Tavalyi árakon válthatók az új bérletek augusztus 25-étől. Mit üzen a mostani és a jövendő bérleteseknek? Gondolatébresztő és figyelem­felkeltő előadásokat szeretnénk a szórakoztatás mellett megvalósí­tani. Megmutatni a saját stílusje­gyünket. Arra kérem a nézőket, továbbra is jöjjenek a színházba! És szóljanak a szomszédnak is! Marián Slovák a Macbethben lép színpadra (TASR-felvétel) Czoch Gábor vizsgálódásaiban a legizgalmasabb talán az, hogy a közbeszéd átalakulásán keresztül ragadja meg a városokkal kapcsolatos gondolkodás módosulásait A városokról és polgáraikról - hogyan omlottak le fokozatosan a falak? KOCSIS ARANKA „A városok azon szíverek, mellyek a néptest nedvét magokba felvévén, azt tisztultan és éltetőleg ismét visszaárasztják” - hangzott el az 1843/44. évi országgyűlésen Buda város Házmán Ferenc nevű követének a megfogalmazásában. Milyen szép gondolat! - mond­hatnánk most mi. És milyen sok remény olvasható ki belőle! Hiába, a 19. század első felében az embe­rek még hittek a társadalom meg- reformálhatóságában. A nevezetes reformkori országgyűlések köve­tei, az akkori köz- és politikai élet vezető személyiségei például nemcsak tudták, hogy az ország politikai berendezkedése átalakí­tásra érett, hanem elképzelésük és akaratuk is volt a Jobbítás” végbe­viteléhez. Magyarország polgári átalakítá­sában - amint Kossuth fogalma­zott -, „a nemzeti újjászületés rop­pant munkájában” különösen fon­tos szerep hárult volna a városokra és a városokat lakó polgárokra. Csakhogy a magyarországi váro­sok és polgárságuk alkalmatlan volt erre a feladatta. A korabeli po­litikai vitákban nem egy kritika hangzott el a városok gazdaságá­nak fejletlenségéről, belső viszo­nyaik elavultságáról, polgárságuk erőtlenségéről stb. A törvénycik­kek lassan mégis megszülettek, nyomukban átalakult a városok közigazgatása, megváltozott a belső szerkezetük, országos politi­kai helyzetük, jogállásuk, és lassan a korábbitól alapvonásaiban eltérő polgárság is megszületett. Hogyan történt mindez? Czoch Gábor kötetbe fűzött tanulmánya­iban sok aprólékos munkával, ko­rabeli térképek, összeírások, sta­tisztikák és szövegek - országgyű­lési viták, politikai iratok, újság­cikkek - elemzésével ennek eredt utána. Vizsgálódásaiban a legiz­galmasabb talán az, hogy nem eseménytörténeti szempontból közelít témájához, nem a 19. szá­zadban Magyarországon is egyre erőteljesebb urbanizációs folya­matok és nyomukban a gazdasági, kulturális, társadalmi változások felől, hanem legtöbbször a közbe­széd átalakulásán keresztül ragad­ja meg a városokkal kapcsolatos gondolkodás és a polgárfelfogás módosulásait. Miről volt szó akkoriban a váro­sok, illetve a polgárság kapcsán Magyarországon? Az úgynevezett „városi kérdés” gyökere a reformkorban onnan eredt, hogy a városok jogállása, de népességszáma is egyre kevésbé tükrözte a települések valóságos szerepkörét, vagyis azt, hogy mi­lyen egy-egy város gazdasági, köz- igazgatási, kulturális jelentősége és vonzáskörzetének nagysága. A középkorban kiváltságokat nyert szabad királyi városok, főleg a Fel­vidéken, lassan eljelentéktelened- tek, népességük kevésbé gyarapo­dott. Ugyanakkor a vármegyék mellett egyedül nekik volt képvise­leti joguk az országgyűlésben, sok növekvő és gazdagodó mezővá­rosnak pedig nem. Az ellentmon­dásokat azonban akkoriban is ne­héz volt feloldani, a városok, a CZOCH GÁBOR „A városok szíverek” TANULMÁNYOK KASSÁRÓL ÉS A REFORMKORI VÁROSOKRÓL vármegyék és a kormányzat érde­kei nehezen voltak összeegyeztet­hetők. És a politikai vitákban ha­marosan egy új elem is megjelent: a „nemzetiségi kérdés”. A negyve­nes évektől a modem magyar na­cionalizmus kibontakozásával párhuzamosan ugyanis a városok - azaz a szabad királyi városok ­kapcsán is egyre inkább előtérbe került és mint probléma jelentke­zett, hogy lakosságuk idegen ajkú, főleg német. A várost lakó polgár fogalmához a középkortól fogva a kiváltságok sora, a kézművesség, az iparűzés, a városi képviselet, a hatalomgya­korlás joga fűződött elsősorban. Akik e jogokon kívül rekedtek, kí­vül maradtak a városon is. A pol­gárjoggal nem rendelkezők gya­korlatilag csak a városfalak előtt telepedhettek meg. Hogyan om­lottak le fokozatosan a falak - a gondolkodásban, majd a valósá­gos térben is - e kétféle, jogállásá­ban, társadalmi rangjában és gaz­dasági lehetőségeiben egyaránt egymástól lényegesen eltérő né­pesség között? S ezzel párhuza­mosan hogyan váltak a korábbi kültelkek szerves részeivé a város­nak? E folyamat részletes elemzé­sére és bemutatására Kassa példá­ján keresztül vállalkozott a szerző, és e választása, mondhatni, igazán szerencsés volt, mert Kassán gaz­dag forrásanyagra talált. A két évszázaddal ezelőtti össze­írásokban, városleírásokban elme­rülni, közéleti és politikai viták szövegeit elemezni vagy a Kassáról fennmaradt képi ábrázolásokat, térképeket tanulmányozni azon­ban nemcsak a szakember számá­ra jelent különös szellemi izgal­makat. A történészszakmán kívüli érdeklődő olvasó is rendkívüli él­ményekhez juthat belőlük, főleg ha a megismerésben olyan értő ve­zetőre támaszkodhat, mint szer­zőnk. Hogy milyennek látta Kassát például Kazinczy Ferenc 1789-ben vagy fél századdal később Henszl- mann Imre, a neves művészet- történész, és hogy leírásaikból mit olvas ki a mai szakértő a város tár­sadalmáról, annak átalakulása fo­lyamatairól - mindezt végigkö­vetni ráadásul nemcsak élvezetes olvasmány, de sok megfontolandó következtetéssel is járhat a mai ol­vasó számára is. Czoch Gábor: „A városok szíverek”. Tanulmányok Kassá­ról és a reformkori városokról. Kalligram, 2009 ^ ____________________________——_________ „Gondolatébresztő és figyelemfelkeltő előadásokat szeretnénk"

Next

/
Oldalképek
Tartalom