Új Szó, 2009. július (62. évfolyam, 150-176. szám)

2009-07-07 / 155. szám, kedd

4 Vélemény És háttér ÚJ SZÓ 2009. JÚLIUS 7. www.ujszo.com KOMMENTÁR Ágaskodó hatalmi ágak MÓZES SZABOLCS Gyengébb egyetemeken a politológus hallgatók már az első sze­meszterben átveszik, hogy mi a demokratikus berendezkedés egyik alapköve - a hatalmi ágak szétválasztása. Jobb egyetemeken ezt fel­tehetően már nem is oktatják, ez ugyanis még a felvételi kérdések között is a legbanálisabbak közé tartozna. Az alapvető tananyag szerint három hatalmi ág létezik, a törvényhozó (parlament), a vég­rehajtó (kormány) és a bírói (bíróságok). Ha a legnagyobb interne­tes enciklopédia magyar nyelvű változatában beütjük a keresőbe a „hatalmi ágak szétválasztása” kulcsszavakat, a megjelenő szócikk első mondata tudatja velünk, hogy ezen „alkotmányos alapelv sze­rint a törvényhozásnak, a végrehajtásnak, illetve a bíráskodásnak hatáskör tekintetében, intézményi és személyi vonatkozásban is el kell válnia egymástól”. „Történetileg az önkényuralom megakadá­lyozására irányult, ma pedig a demokratikus hatalomgyakorlás és berendezkedés elengedhetetlen feltételeként működik” - tudjuk meg továbbá a mindent tudó weblexikonból. Eddig az elmélet. Az, hogy ez Szlovákiára mennyire nem érvényes, két héten belül másodszor derült ki. Először akkor, amikor Štefan Ha- rabin igazságügyi minisztert- aki a kormány, a legfelsőbb végrehaj- tóihatalomtagjavolt-egymásik hatalmi ág, a bírói elnökévé válasz­tottak. Másodszor- hogy tökéletes legyen az elmélet hazai arculcsa- pása- pedig akkor, amikor pénteken Ivan Gašparovič államfő (jogász és egyetemi oktató) igazságügyi miniszterré nevezett ki egy bírónőt, a Legfelsőbb Bíróság elnökét választó tanács tagját és mellékesen egy járásbíróság elnökét. Akinem volt rest kijelenteni, hogyő-báregy párt, a HZDS jelölte - nem tekinti magát politikai jelöltnek, sem poli­tikusnak, és miniszteri megbízatásalejártával visszamegy bíráskod­ni. És természetesen addig is bírónak tekinti magát. A szocializmusban a hadügyminiszterek nagyrészt tábornokok vol­tak, a 90-es évek elejére aztán már általában csak volt katonáklehet- tekminiszterek, míg az utóbbi tíz évben végre bevettszokássá vált, hogy a tárcát civil irányítja. Sőt, 2006-ban egy rövid ideig arra is volt példa, hogy olyan politikus állt a minisztérium élén, aki még kötelező sorkatonai szolgálatát sem töltötte le „kék könyve” miatt. A belügy­minisztériumra ugyanez igaz - nem j elenlegi vagy volt magas beosz­tású rendőrök vezetik. Pedig a katonaság vagy a rendőrség nem is tar­tozik a feljebb felsorolt három hatalmi ág valamelyike közé. Az, ami már régen meghonosodott az említett tárcáknál, az igaz­ságügyre nem érvényes. Harabin megválasztásának és az új igaz­ságügyi miniszter kinevezésének történetében az a furcsa, hogy nem ez volt a közfelháborodás fő csapásiránya. Természetesen problémátjelent az is, ha valaki harabinijellemvonásokkal, múlttal és vélt vagy valós maffiakapcsolatokkal lesz bírósági elnök, de az alapproblémát sokkal inkább az jelenti, hogy még csak „elvont” tár­sadalmi vita sem kezdődött arról, mennyire helyes vagy helytelen az, ha két, elvileg egymástól teljesen különválasztandó hatalmi ág között liftezhetnek ezen ágak magas rangú tisztségviselői. A bírák és ügyészek soha sem felejtik el kiemelni, hogy ők függetle­nek, a törvényhozás s főként a végrehajtó hatalom ne beszéljen bele a dolgukba. Sőt, lehetőleg senki se, s ne is kritizálja őket senki az ég adta világon. Jó lenne, ha a bírók is ugyanilyen függetlenséget kí­vánnának a végrehajtó és a törvényhozó hatalomnak. S nem utolsó sorban: valószínűleg az igazságügynek is jót tenne, ha civil szakem­ber vezetné. Más szakterületeken már bevált. FIGYELŐ Este is tilos a káromkodás Ezentúl este sem lehet zabolát­lanul káromkodni a BBC műso­raiban, és a szexet is csak módjá­val méri a világ első számú köz- szolgálati médiacsoportja, mi­után a közönség komoly nemtet­szését fejezte ki a több mint nyolcvanéves intézmény „erköl­csi züllése” miatt. A BBC -nél ed­dig az este 9 óra számított hivata­los „vízválasztónak”, amely után már lehetett „erősebb nyelveze­tű” és/vagy erotikus programo­kat is sugározni. A brit tévé- és rá­diótársaság irányító testületé, a BBC Trust azonban országos fel­mérést végzett, ebből kiderült, hogy a nézőket és a hallgatókat igen zavarja a trágárság és az erő­szak mind gyakoribb megnyilvá­nulása. Ezért a BBC a szerkesztési alapelvek komoly módosítására készül: a trágár kifejezéseket este 9 óra után is sípszó leplezné, és a durva vagy szexuális tartalmú műsorok előtt külön figyelmezte­tésjelenne meg vagy hangzana el. A BBC Trust 2700 fős vizsgálata azt mutatta ki, hogy a műso­rokban előforduló durvaságok és trágárságok mennyisége már a fi­atalabbaknak is sok volt. A felmé­rést a BBC egyik legnagyobb bot­ránya nyomán rendelte el az irá­nyító testület. A BBC 2 rádió egyik csevegős programjának felvételé­re hivatalos lett volna Andrew Sachs, a népszerű brit színész, aki nem tudott megjelenni a stúdió­ban. Jonathan Ross és Russell Brand, a két műsorvezető elkezd­te hívogatni a telefonját, hang­rögzítőjére egyre durvább üzene­teket mondtak. Ross egyértelmű szóhasználattal közölte, hogy Brand együtt töltötte az éjszakát a színész csinos, 23 éves unokájá­val, még jó ideig elviccelődtek er­ről, sértő hangnemben megtár­gyalva az állítólagos együttlét in­tim részleteit. Az adás után a BBC- hez és az országos médiahatóság­hoz 42 ezer hallgatói bejelentés érkezett. Gordon Brown minisz­terelnök elfogadhatatlannak ne­vezte a történteket. Brand távo­zott a BBC-től, Rosst három hó­napra letiltották, a 2-es csatorna két vezetője lemondott, a BBC nyilvánosan elnézéstkért. (mti)- Drágám, valóban hiszel abban, hogy a mentőöv segítségével megmaradsz a funkciódban? (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Útmutató készült az anya­könyvvezetőknek arról, mi­ként viszonyuljanak az azonos nemű párokhoz. Július elsején hatályba lépett a törvény, mely azonos nemű pároknak lehe­tővé teszi bejegyzett élettársi kapcsolat létesítését - írta a Népszabadság. A bejegyzett élettársi kapcsolat is anya­könyvvezető előtti akaratnyil­vánítással jön létre, ezért a me­legszervezetek útmutatót ké­szítettek az anyakönyvveze­tőknek. Ennek célja, hogy job­ban megértsék a melegek sajá­tos élethelyzetét, és csökken­jen annak esélye, hogy konflik­tusok alakuljanak ki a bejegy­zett élettársi kapcsolat létesí­tése során. A Népszabadság idéz a dokumentumból, mely szerint „ez az új feladat sok anyakönyvvezetőnek kihívás lehet, talán ez az első alkalom, hogy meleg vagy leszbikus em­berrel találkoznak”. (mti) A popzenének húsz évig ikonja volt, pedig lehet, hogy a szegény néger fiú csak ember szeretett volna lenni A király Ki tudja, hányezeroldaltírtak az elmúltnapokban Jackóról, azokbabővenbelefértmélta- tás és elmarasztalás zeneiés tánctudásáról, mondhatnók, művészetéről. Sőt, az a megál­lapítás, hogy a szórakoztató­ipar ikonjavoltévekenát, már közhelyszámbamegy. LOVÁSZ ATTILA A szegény amerikai néger fiú, aki számára a hatvanas években nem sok kitörési lehetőség mutatkozott, az államigazgatás, a katonaság he­lyett a zenét választotta. Jobban mondva nem is ő választotta, a szó­rakoztatóipar talált rá, tette ikon­ná, sztároita és ugyanaz a szóra­koztatóipar gyártott belőle rémet, pedofilt, erkölcstelen és züllött gazdag, úrhatnám figurát. Igen, a hatvanas évektől folyamatosan épített médiavilág ikonja ő, nem a zenéé, a koncerteké. Első két albu­ma még figyelemre méltó volt, újat hozott a popzenébe, az ő nevéhez kötődik a tökéletes mediális me­gaprodukció megteremtése, hiába zenéltek százezrek előtt a wood­stoki lázadók vagy a zeneileg igenis sokkal nagyobbat alkotó Queen. Ő volt a legeladhatóbb a Music TV in­dulásakor, sorsa tulajdonképpen a médiavüág tömegbutító átalakulá­sának egyszemélyes történelme. Olyan királyok, mint ő (de akár Elvis Presley vagy a Beatles) a mé­dia világa nélkül sose váltak volna világhírűvé. Soha nem lehettek volna milliomosok, és feltehetően emberi roncsokká sem váltak vol­na. Az elmúlt két évtizedben, ami­kor már elég ismert és elég gazdag volt ahhoz, hogy a címlapsztorik botrányhőseként, bulvártévék űzött vadjaként emelje a kiadók és broadcasterek bevételeit, a róla született médiahírek tizede sem szólt a zenéről. Ikon volt, akibe be­lerúgni példányszámot, nézettsé­get jelentett. A bulvár egyik csodá­latos sajátsága, hogy nem fejezi be a sztorikat. Az a tinédzser, aki mi­att először vádolták pedofüiával vagy az áldozata volt, vagy nem, a 22 millió dolláros egyezséget köve­tő évben elvált a pénzen veszeke­dő, régebben már elvált szüleitől, s ezt alig vették észre a lapok. Igen, elvált, az USA néhány államában a kiskorú elválhat a szülőktől, Jor­dan Chandler csak Mac Culkin (Jacko egyik kedvence) példáját követte. Arról is kevesebbet írt a botránysajtó, hogy a második Jac- ko-perben olyan ember indítvá­nyozta a büntetőeljárást, akit gyermeke elhanyagolásáért már elmarasztaltak a bírósági szervek. Csak a pénzről volt szó, Jacko könnyű prédának látszott és a bul­vár, amelyik legyártotta ót, ezek­ben az ügyekben fordult el tőle. No nem a témától, a személytől. És so­ha nem tudjuk meg, mi történt va­lójában. Mint ahogyan azt sem, hogy valóban „szétesőben” volt-e a sztár tucatnyi plasztika után, vagy az inkább mesék és a bulvárszer­kesztőségi íróasztalok világának legyártott, felnagyolt témáit olvas­hattuk csupán. Stílust teremteni többet jelent a nagy tudásnál. Michael Jackson zenei tudásának többszörösével rendelkezik bármely zeneakadé- mista, tánctudásának hatványaival a balettintézetis. A popzene vilá­gának húsz éven át egyénisége, negyven éven át ikonja tudott lenni mégis. Pedig lehet, hogy a szegény néger fiú csak ember szeretett vol­na lenni. Sokan látták benne a leg­kisebb királyfit, aki hamuban sült pogácsával elindul a nagyvilágba, legyőzi a hétfejűt, majd ő lesz a ki­rály. Jó hinni efféle mesékben. Pe­dig a király csak ipari termék lett, hírnevéért egy elrontott, irigylésre egyáltalán nem méltó élettel fize­tett. Ki tudja, milyen királyokat gyárt le az új médiavilág, ahol megosztok, netoldalak, közösségi portálok gyártják a hősöket, ahol már nincs egyirányú médiadiktá­tum, ahol könnyebb ugyan fel­emelkedni, de épp úgy könnyebb bukni és negatív hőssé válni. Laka­tos Gabriella egyszer azt nyilat­kozta, hogy azért lett művész, mert volt egy kabátja, amire gom­bokat akart venni, de egész életé­ben csodálatos kabátokat kapott, mindig gomb nélkül. Nem könnyű és nem is jó híresnek lenni, ettől még a Thriller hallgatható és szó­rakoztató, de Jacko sorsa koránt­sem az. Ma temetik a királyt, aki azért lett azzá, mert legyártották és nekünk tétszett. Mert irigyeltük, de ha egy percet is úgy kellene le­élnünk, mint neki, akkor fejveszt­ve rohannánk el minél távolabbra. Meghalt a király, éljen az új ki­rály! No jó, de hol van? JEGYZET Pénz kezet mos JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Egyik múltkori jegyzetemben azt mertem állítani, hogy bár a ré­gió, ahol élek, jelentős munka- nélküliséggel küzd, aki akar, az talál munkát, hisz van már olyan cég városunkban, ahol tárt ka­rokkal várják a munkavállalókat. Igaz, ez a nagy szeretet többnyire csak három hónapig tart, ugyan­is a próbaidő lejárta után a dol­gozók többségétől hidegvérrel megszabadulnak, s jöhetnek az újabbak. Ennek a furcsa maga­tartásnak nem az az elsődleges oka, hogy a melósok nem felel­nének meg, mindössze a cég él azzal az állam által felkínált lehe­tőséggel, hogy pénzt kap azért, hogy tartósan munka nélkül le­vőknek munkát ad. A próbaidő után még végkielégítést sem kell fizetni, így ha nincs ismerős a cégnél, akkor le is út, fel is út. Persze, a munkafeltételek sem ideálisak, a cég ugyanis tudja, hogy azok helyett, akik nem bír­ják a megterhelést, s a koreai munkafegyelmet, bármikor talál utánpótlást. A nagyobbrészt hosszú évek óta munka nélkül tengődő emberek, akiknek a vég­zettsége is igen alacsony, legfel­jebb, ha kilenc általánosra korlá­tozódik, nem nagyon válogat­hatnak, s ha akarja, a hivatal is könnyen törölheti őket a nyilván­tartásból. Vannak ugyan - nem is kevesen -, akik főleg az építkezé­seken dolgoznak feketén, de az nem számít be a nyugdíjba, s egy esetleges balesetnél sem életbiz­tosítás. Egyik volt osztálytársam azon szerencsések közé tartozik, akik a kezdetektől a cég alkalma­zottja, s ezért mondja is a magá­ét, persze, a lelkemre köti, ne­hogy megíijam a nevét, mert ak­kor neki annyi. Volt olyan eset tavaly nyáron, amikor egy dél­után 26 alkalommal jött ki a mentő a hőségben, ugyanis a mi­nimális feltételeket sem terem­tették meg, s a pléhtető alatt a vi­szonyok elviselhetetlenek voltak. Az eltelt évek alatt szabadságon alig volt, ugyanis mindig a mini­mális létszámot alkalmazzák, még az is előfordult, hogy pén­tekre kért szabadságot, mert a családdal három napra készültek a szomszéd városban élő nagy­mamához, s pénteken este kapta a telefont, hogy szombat reggel­re nincs ember, azonnal álljon munkába. De nemegyszer a dél­utáni műszak végén szóltak, hogy éjszakára is maradni kell. Az új munkaerőt mindig figyel­meztetik, hogy soha ne szóljanak vissza, s ne merészeljék vissza­utasítani a szombati műszakot, ebben az esetben ugyanis hétfőn a felmondás várja őket. Többször elhatározták már, hogy panaszt tesznek a munkafelügyelőségen, de eddig még mindig leragadtak a gondolatnál. Pénz úgyis kpzet mos, mondja, s törött kézzel in­dul munkába, mivel egyedül ne­veli a gyerekeit, valamiből el kell őket tartani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom