Új Szó, 2009. június (62. évfolyam, 124-149. szám)
2009-06-04 / 127. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚNIUS 4. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Helyben hagyta a Legfelsőbb Bíróság az OVB-határoza- tot, hogy a volt és a jelenlegi kormányfő fényképét tartalmazó film a kampány része, a jelölő szervezetet népszerűsíti, nem sérti a jóhiszemű, rendeltetésszerűjoggyakorlás elvét - közölte a Népszabadság a Fidesz kampányfilmjéről szóló döntést. A lap felidézte az OVB bíróságon megtámadott döntését, hogy a „korrupció” szóval nem a két kormányfőt vádolják bűntett elkövetésével, csak az általuk reprezentált kormányzati időszakot hozzák összefüggésbe negatív jelenségekkel, a hazugsággal és a munkanélküliséggel, (mti) Valószínűleg zsarolási potenciálját szeretné erősíteni az észak-koreai vezetés a nukleáris arzenállal Amit egyszer kigondoltak... 2006 után újra kísérleti atomrobbantást hajtott végre Észak-Korea. De míg a három évvel ezelőtti robbantást a nagyhatalmak sikertelennek bélyegezték- frusztrálva ezzel a phenjani vezetést a mostani sikerességét senki nem vonta kétségbe. ONDREJCSÁK RÓBERT Technikailag minden valószínűség szerint sikeres volt a kísérlet, a kérdés csak az, politikailag, stratégiailag mi lesz a következménye. Az esemény nem váltott ki különösebb pánikot, hevesebb reakciókat sem. Minden nagyhatalom elítélte a robbantást, és az ENSZ Biztonsági Tanácsa is összeült, de semmi több. Ha ehhez hozzászámoljuk, hogy enyhe túlzással az ENSZ BT a trópusi vándormadarak táplálkozási szokásai miatt is válságtanácskozást tart, az Észak-Koreai kísérleti robbantásokra adott válasz nem volt túl heves. Ennek legfőbb oka, hogy mindenkinek világos volt, Észak-Koreá- nak van atomfegyvere. Ellentétben például 1998-cal, amikor óriási sokkot váltott ki, hogy India, majd Pakisztán is atomhatalommá vál. Az is nyilvánvaló, az USA soha nem engedné, hogy Phenjan komolyan veszélyeztesse kulcsfontosságú térségbeli szövetségesei, Dél-Korea és Japán biztonságát. Ez volt az oka az egyetlen olyan keményebb nyilatkozatnak, amely az észak-koreai kísérletekkel kapcsolatban elhangzott Robert Gates amerikai védelmi minisztertől. Ha Indiával hasonlítjuk össze Észak-Koreát, egy nagyon fontos különbségre kell felhívni a figyelmet: India saját maga erőforrásai és lehetőségei végett önálló stratégiai játékos, Észak-Korea nem. India közvetlen régiójának nagyhatalma, míg Észak-Korea minden szomszédja vagy a régióban érdekelt hatalom jóval erősebb, mint Phenjan. Kína, az USA, Oroszország, Japán, Dél- Korea - mind globális vagy regionális hatalom, fejlettebb és effektívebb katonai potenciállal és sokkal erősebb gazdasággal. Mindebből az következik, hogy míg India stratégiai helyzetét megerősítették a nukleáris fegyverek, Észak-Korea semmire nem megy velük a régiós hatalmi játszmában, maximum a zsarolási potenciálja nőhet meg. Ha mégis be akarná vetni ezeket a fegyvereket - ha technikailag képes lenne rá -, ez azországtotálispusztulásátokozná. Az észak-koreai atomfegyver katonailag értelmetlen, mert reális szce- nárióbanbevethetetlen, ellentétben az indiaival (bár ott is csak a legvégső esetben). Feltehetjük a kérdést, mire jó Phenjannak a nukleáris arzenál. A kérdésre egyértelmű válasz nincs, a legvalószínűbbnekaz tűnik, hogy az észak-koreai vezetés a zsarolási potenciálját szeretné erősíteni. Mert bár a regionális erőviszonyokon jelentősen nem változtat, és Phenjan marad a régió leggyengébb országa, de a kisebb rakétakilövésekkel, atomrobbantgatásokkal okoz némi zavart. Kinek lenne ínyére, hogy a szomszédos ország, amelynek re- zsimje ellenséges, nukleáris robbantásokat végez? Japánnak és Dél-Ko- reának nem, az USA-nak sem, még Moszkva és az utolsó szövetséges, Peking sem ugrál örömében. A nyugalom érdekében megígérnek a phenjani vezetésnek ezt-azt, főleg élelmiszert, fűtőanyagot, amiket a szuperhatékony kommunista gazdaság képtelen előteremteni. Ha megnézzük az elmúlt két évtized koreai történéseit, mindig ugyanaz a lejárt lemez van műsoron: Észak- Korea kilő pár rakétát, rendez egy nagyobb szabású katonai gyakorlatot (ahol siker, ha a résztvevő katonák nem halnak éhen a gyakorlat végére, és amelyekbe évente belerokkan az ország gazdasága), újabban atomot robbant. Erre Dél- Korea, Japán és az USA ígérnek némi élelmiszer-segélyt, fűtőolajat, leszállítják, s Phenjan pár évre megnyugszik. Amikor megint nagyon nem sikerül aprópénzre váltani a kommunista gazdaság hihetetlen eredményeit (biztosítani a lakosságnak az alapvető élelmiszereket), előkerül a garázsból némi ócskavas meg urán... Az USA számára a leghelyesebb, ha megőrzi nyugalmát, hagyja, bajlódjon Kína Phenjan lenyugtatásával és megrendsza- bályozásával (ha már Peking biztosítja a rendszer fennmaradását). Ezzel párhuzamosan demonstrálnia kell katonai lehetőségeit, hátha valakinek Észak-Ko- reában mégis eszébe jutna valami butaság. Természetesen kérdés, hogy Obama elnök víziója az atomfegyvermentes világról milyen következményekkel jár a régióra nézve. Egy biztos, atomfegyvermentes világ már soha nem lesz, sem Északkelet-Ázsiá- ban, sem máshol. Möbius szavaival élve, „amit egyszer kigondoltak, azt nem lehet visszavonni”. KÉZ,IRAT Kötölődzködők MIKLÓSI PÉTER Idegenkednék attól, hogy a politikai spannolást gerjesztő osztagok előcsahosánaknevezzem Szlovákia miniszterelnökét, noha tény, nacionalista hepciáival országszerte már szép sikereket ért el. Főleg abban az érzelmileg magyarellenesre hangolt közegben, amely egyébként is hajlamos ovációval fogadni a túlfűtött ripacsé- riát; bár az is tény, hogy a disz- tingváltabb középréteg köreiben Fico úrnak szintén szépecskén vannakrajongói. Szlovákiában sokan kedvelik, mert ő az, aki (zsolnai főkolomposával ellentétben) kellő intellektussal képes olajatönteniatűzre. Sőt: immár kicsi neki a kormányhivatal sajtóterme, egyenesen rendkívüli parlamenti ülésért kiált. Egyeseksze- rint azért, mert népszerűsége okánmárnembírmagával; mások szerint saját és koalíciós partnerei csibészkedéseiról akarja elterelni a figyelmet. Én ilyet nem mondanék róla. Nemjólneveltségből, hanem azért, mert nem hiszem, hogy a patriotizmusba göngyölt nacionalista toporzékolás automatikusan az arányérzék tökéletes elvesztésével jár. Talán „csak” arról van szó, hogy aki kormányfőként ószlovák tüzekről pattant, az futótűzként is jól működik. Kajánul frappőz nyegleséggel, pökhendi lepöccintéssel tudj a kamerákba mondani: épp most miért van kibukva ránk, magyarokra. Akraké- leráskálódásbanmegfürdetett közvéleményjelentős hányada pedig hisz neki. Mert a vezető kormánypárt celebrációinak szervezői s rétorai ismerika tömegpszichózis vadító eszköztárát. És popu- lizmusukban (pláne, ha felütikne- kik a labdát!) gyávák nem élni vele. Gyávák ahhoz, hogy normális társadalmi légkörben politizáljanak, hogy kritikájuk mindenkor tárgyszerű legyen. Hiszen ahhoz, hogy egy párt méltányos küzdelmet vívjon az ellenzékével, belső tartásra, bátorságra van szüksége. Ez utóbbiakat pedig eszmények, elvek, programok adhatnak. Ám ha ez nincs, marad a magyarkánya, az alantas, álszentvádaskodás. Ugyanakkor nem kevésbé lényeges, hogy odakünn és idebenn miként cselekszikegy okos politikus, ha tudja (és tudatosítja), Szlovákia miniszterelnökének aggatódzó személyébenkihez van szerencséje... Úgy tűnik, e tekintetben mind azMKPelnökeés vezérkara, mind a magyarországi ellenzék akamok spirituális vezére még zavarba hozható. Ez utóbbinak esztergomi kijelentéseire utalva, azt üzenem: Kárpát-medencei, tehát szlovákiai magyarként nem tartok rá igényt, hogy az európai parlamenti választásokon a szavazófülkében, ha virtuálisan is, mégegymagyar álljon mögöttem, hiszen velem lesz a gerincem és a lelkiismeretem. Az MKP elnöke pedig, két évtizedes csúcspolitikusi gyakorlattal, akkor járt volna el okosan, ha valóban frappáns és ezúttal üzenetértékű beszédét nem odaát, hanem emitt, a párkányi hídfőnél mondjael: magyarul ÉS szlovákul, utána pedig Csáky Pál és Orbán Viktor a Mária Valéria híd közepén találkozottvolna. Egy kézfogás erej éig. Az okos, tehát némi empátiával is megáldott politikus ugyanis nem csigázza tovább a feszültségspirált, hanem, akárcsaka sakkjátékos, egy-két lépéssel előre gondolkodik. Ellenkező esetben maga is felelős azért, ha a nacionalizmust meglovagló és önhergelő „országmentők” kíméletlen és ok- tondi riposztként előránt/hat/ják a parlamenti bunkósbotot. Igaz, szegénypolitikusok-hatá- ron innen és túl - nagyon elfoglalt emberek. Arra sincs idejük, hogy a megszólalásuk előtt kicsit gondolkodjanak. KOMMENTÁR Elfekvő AAAL1NÁK ISTVÁN Néhány országban már megkezdődött a szavazás, kettőben ma voksolnak, nálunk szombaton kongnak az ürességtől a szavazóhelyiségek- az előrejelzések szerint. Mert igazából semmi sem múlik azon, hogy Szlovákia ismét sereghajtó lesz-e az EP-választásokon, mint öt éve. A pocsék részvétel egy hétig (unalmas) téma lesz a médiában, majd pedig öt év múlva, amikor az újabb lagymatag kampány idején visszatekintünk az elmúlt időszakra. A magyarázat egyszerű: közvetlen érdeke senkinek sem fűződik hozzá. Apártok számára az eredmény csak némi presztízskérdést jelent, de a hatalomért, a nagy pénzekért folyó harc itthon zajlik és dől el, nem Brüsszelben. S ha a pártok ignoránsak, a polgárok még inkább azok, amin nem is lehet csodálkozni. Apró javítás: nem igaz, hogy senki, tucatnyi ember valóban érdekelt ez ügyben, azok, akik a pártlisták befutó helyein szerepelnek. De a tülekedés a zsíros EP-képviselői állásért már rég lezajlott, itt Pozsonyban, a pártirodákban, úgyhogy, hatvan-hetven százalékos biztonsággal már most meg lehet jósolni, kiből lesz eurohonatya/anya. Mivel a késhegyig menő harc a havi majd negyedmillió koronás jövedelemért így eldőlt, nincs semmi izgalom, a szerencsések a félillegális EP-nyugdíjalapban való részvétellel már most biztosíthatják maguknak a boldog és gazdag öregkort is. Ugye, nem ez az, amitől a polgár lázbajön, és hanyatt-homlok rohan szavazni? A gond nem most, hanem öt éve kezdődött, amikor az új tagországok amolyan politikai elfekvőnek tekintették Brüsszelt- nemcsaka parlamentet, hanem a kormányt, az Európai Bizottságot is -.ahová olyan kiérdemesülttagjaikatküldték, akikkel pártjuk otthon márnem tudott mitkezdeni, ezértjutalmazvaszabadultakmegtő- lük. így lett EU-biztos pl. Vladimír Spidla volt cseh kormányfőből vagy Kovács László volt magyar külügyminiszterből és MSZP-elnök- ből. Kovács esete különösen kirívó, először az energetikát szánták neki, de rájöttek, hogy az azért komoly terület, érteni is kellene hozzá, hát a következő körben adóügyi biztost faragtak belőle -bár Pesten Dunát lehet rekeszteni nála kompetensebb adószakértőkkel. Špidla „szakterületéről” ugyanez elmondható, pepitában. Aszlovák pártokmostaniképviselőjeiölt-listáirólnemugyanezjut eszünkbe? Egy semmire sem alkalmas Zaláról, egy kényelmetlenné vált Beňováról, egy exkülügyminiszter és csúfosan leszerepelt elnökjelölt Kukanrólés így tovább. Ez ösztönözze a polgárt? Abennfentesebbek, akikfigyelnek, tudják, az EP-ben tényleg vannak komoly emberek, demellettüksokolyan alak is, akiveljóérzésű ember nem ül le egy kávéra. Vagy olyan, akivelmégborozgatni is lehetne, mert rendes ember, de nyilvánvalóannem odavaló, semmiköze és hozzáértése a nagypolitikához. Az ösztönözzön, hogy ilyenekis döntenekEu- rópa sorskérdéseiben, rólunk? Neszaporítsam tovább,polgártárs ak,aludjunkkettőt-ésjószavazást! TALLÓZÓ mmmmmmmmmtmmmmmmwwmmmm LIBERATION A gazdasági válság annak a jobboldalnak kedvez az EP-vá- lasztáson, amely pragmatikusan kezeli a helyzetet, és a közvéleményelvárásaira próbál reagálni, szemben a baloldallal, amely bizonytalan abban, milyen modellt kellene követni - véli Dominique Reynié politológus a Libération baloldali francia napilapban megjelent inteijúban. Az elemző szerint a kontinens lakosságának elöregedése miatt a kereszténydemokrata és a jobboldali liberális ideológia évek óta meghatározó Európában, s az idősebbek szívesebben vesznek részt a választásokon, mint a fiatalabbak. Ezt ismerték fel a jobboldali pártok, s elsősorban ennek a korosztálynak - a nagyobb biztonságpolitikát, szabályozottabb bevándorlást és szociális védelmet érintő - elvárásait akarják kielégíteni - hangsúlyozza a politológus. A biztonságpolitika és a bevándorlás nem a baloldal témája, a szociális védelem terén a jobboldal is tevékeny, és kész államilag beavatkozni. Erre példa a Nicolas Sarkozy elnök vezette francia kormánypárt politikája. Míg a baloldali pártok nem tudnak abban megegyezni, hogy a válság után milyen új modellt kellene követni, a jobboldal a modellt kívánja pragmatikusan folytatni a közvéleményre való nagyobb figyeléssel - mutat rá Reynié. Példaként említi Törökország uniós csatlakozásának kérdését, amelyet a jobboldal az európai identitásra hivatkozva könnyedén elutasít, míg a baloldal zavarban van; egyes pártok az internacionalizmusról, mások az olcsó munkaerő problémájáról beszél- nek Törökország kapcsán. Reynié szerint az európai jobboldalt több országban a populizmus és a nacionalizmus fenyegeti az EP-válasz- táson. A mérsékelt baloldalitól a populista jobboldalüg sokféle ötlettel és emberrel dolgozó Sar- kozynek Franciaországban sikerült az euroszkeptikus szélső- jobboldalt visszaszorítania, amit az ellenzéki szocialisták nem tudtak megtenni a sok kis formációból álló populista szélsőbaloldallal. A jobboldal ereje elsősorban annak a baloldalnak az ideológiai kudarca, amely nem tudott új szociáldemokrata modellt létrehozni, amikor a baloldali Blair, Schröder és Lionel Jospin állt a nagy európai országok élén - tette hozzá a politológus. Franciaországban a felméréseket továbbra is a 2008-as francia uniós elnökségnek az európai válságkezelést érintő sikereivel kampányoló kormányzó jobbközép Népi Mozgalom Uniója (UMP) vezeti 26%-kal az ellenzék legnagyobb ereje, a 20%-on álló Szocialista Párt (PS) előtt, mely továbbra sem tudja egységbe kovácsolni a „Sarkozy-ellenes” erőket az EP- választásra. (mti) (Ľubomír Kotrha karikatúrája Szöveg nélkül
