Új Szó, 2009. június (62. évfolyam, 124-149. szám)
2009-06-27 / 147. szám, szombat
16 Szalon ÚJ SZÓ 2009. JÚNIUS 27. www.ujszo.com A szlovák történelemtudomány vezérgondolata a magyar elnyomás. Ez a múltbeli korszakokon különböző mértékben érződik, természetesen van, ahol nem A szlovák-magyar történeti vizsgálódás specifikumai A szlovák-magyar kapcsolatok elemzésekor nem csak az egyes események interpretálásában vannak különbségek, hanem többek között társadalomszemléleti, tudománytörténeti, etnikai vagy ideológiai nézőpontokban is. HORBULÁK ZSOLT A nyugat-európai vagy más nemzetek múltbeli kapcsolataival ösz- szehasonlítva a szlovák-magyar reláció abban különbözik, hogy teljesen azonos államalakulat eseményeivel foglalkozik. A leginkább példának tekintett francia-német kapcsolatokban is szó van múltban vitatott területekről, a szlovák-magyar viszonyban azonban egy közös ország közös történetéről beszélünk, amelyben a két nemzet úgy élt ezer éven át egymás mellett, hogy soha semmilyen határ nem választotta el egymástól. Ilyen mélységű és időtartamú kapcsolódásról semmilyen más, még román-magyar reláció esetében sem lehet beszélni, amiként hozzá hasonlítható nyugat-európai példák sincsenek. (A svéd uralom F innországban például mintegy 600 évig tartott, de a dán-norvég unió is „mindössze” 418 évig.) További fontos sajátosság a nagyszámú magyar nemzeti kisebbség léte Szlovákiában. E népcsoport az iskolákban az eredeti szlovák tankönyvek tükörfordításaiból tanul. Ez azt jelenti, hogy iskolaköteles kora óta ismeri a szlovák álláspontot a korábbi közös államról. Ha később nem folytat felsőfokú történelmi tanulmányokat vagy nem nyúl Magyarországon írott történelmi tárgyú könyv után, kizárólag a szlovák nézőpontotismeri. Ennek a ténynek van egy érdekes folyománya. Napjainkban készül a közös szlovák-magyar történelemi olvasókönyv. A cél, hogy a két nemzet megismerhesse a másik véleményét a közös múltról. Elkészítésben két koncepció van: vagy egy közös álláspontot kialakítani és a szöveget ennek megfelelően megírni, vagy egymással párhuzamosan közreadni mindkét fél saját koncepcióját. Valószínűleg az utóbbi koncepció alapján fog elkészülni a könyv. Mivel azonban a szlovákiai általános és középiskolák számára a szlovák nézőpont alapján íródtak a tankönyvek és ezeket az elmúlt évtizedekben sok tízezer példányban adták ki a magyar tannyelvű iskoláknak, a magyar közönség számára a szlovák nézőpont már réges-régen hozzáférhető. Szlovákiának a Magyar Királyságba való tartozását a szlovák történettudomány tényként kezeli, a szlovák kutatók részéről pedig a magyar nyelv- és történettudományi munkák valamilyen szinten ismertek. Csökkenti viszont a magyar tárgyú érdeklődést, hogy Szlovákiában dolgoznak magyar nemzetiségű történészek. A magyar források tanulmányozása és feldolgozása sokszor inkább rájuk marad. A szlovák nemzetiségű, kimondottan a magyar-szlovák kapcsolatokkal foglalkozó történészek sincsenek igazán rákényszerülve a magyar álláspont megismerésére, egyáltalán a magyar nyelv ismeretére. Mivel Magyarországon a szlovák kisebbség aránya nagyon kicsi, továbbá a szlovákon kívül még négy-öt más nemzetiséggel és nyelvvel kell foglalkozni, ezért úgyszintén kevés hangsúly A vizsgálódás specifikumai. Maurizio Cattelan: Novecento in Sydney (REUTERS/Will Burgess; esik az északi szomszéd nyelvének megismerésére. Talán a legfontosabb különbség a történetíráson belül, amely alapvetően befolyásolja a közös múlt értékelését, (Cseh)-Szlovákia létrejöttének körülménye. A legfontosabb okként, amiért a szlovák nemzet kinyilvánította elszakadását Magyar- országtól, a nemzeti elnyomást és a nemzetek önrendelkezési jogát szokás tartani. A19. század másodikfelében a nemzetiségeket sújtó elnyomás ténye ismert és elfogadott. Az akkori államhatalom ebben játszott aktív szerepe úgyszintén vitán felül áll. Ennek az időszaknak máig tartó negatív hatását mindkét ország történészei elismerik. A korszak leírása a szlovák társadalom számára - érthető okok miatt - nagyobb figyelmet kap, mint Magyar- országon. Ezeknek az eseményeknek az erőteljes kihangsúlyozása fontos szerepet játszik a szlovák történettudomány egészében és biztosította a jogalapot az önálló Szlovákia megalapítására. Ha tehát a szlovák történettudomány nem emlegetné fel és tartaná folytonosan a köztudatban a 19. század második felében átélt nemzeti sérelmeket, Szlovákia kiválásának a jogalapját gyengítené. Ennek az önfenntartó tézispámak az enyhítésére egyelőre nincs esély. Kisebb-nagyobb mértékben tulajdonképpen valamennyi (cseh)- szlovák történeti munkára jellemző, hogy a vizsgált területen alapvetően a szlovák etnikum helyzetével foglalkozik - még akkor is, ha egy bizonyos területen egyéb nemzetiségek akár többséget is alkottak. Más nemzetek-nemzetisé- gek, úgymint a magyarok, németek, ruszinok, romák vagy a zsidók helyzetének leírása kevesebb helyet kap. Mindez arra vezethető vissza, hogy amíg a történeti Magyarország állandó jelzője a soknemzetiségű, a Felvidék, illetve a mai Szlovákia esetében ez nem használatos. A történetszemléletre úgyszintén jellemző, hogy amikor a szlovák nemzeti fejlődést tárgyalja, általában csak az öntudatos nemzeti politikával, politikusokkal foglalkozik, holott 1919-ig ők a társadalmi és gazdasági élet szűk kisebbségét alkották még a szlovák nemzeten belül is. A nem szlovák nemzeti érzelmű, a kortárs magyar nemzetpolitikába belesimuló szlovákság történetével ez ideig kevéssé foglalkoztak, ha igen, jellemzően negatívan. A szlovák történelemtudomány vezérgondolataamagyar elnyomás. Ez a múltbeli korszakokon végigvonulva különböző mértékben érződik, természetesen van olyan eset is, ahol egyáltalán nem. Az elnyomástéma az 1790 utáni időszak eseményei tárgyalásánál kezdődik, majd a dualizmus leírása alatt éri el csúcspontját. A magyar és a szlovák történettudomány számos kérdésben markánsan különböző irányvonalat képvisel. Ez már jellemző volt a közös államiság, ideje alatt is, 1919 után azonban hivatalossá is vált. Ezután egy teljesen önálló szlovák nemzeti történettudomány alakult ki, amelyre leginkább a cseh történettudomány, később pedig a marxizmus hatott nagyon jelentősen. A történettudomány az egyik olyan tudományág, ahol ez utóbbi ideológia fokozottan megmutatkozott. A (cseh) szlovák társadalomra a mar- xizmus-leninizmus lényegesen nagyobb befolyást gyakorolt, mint a magyarra. Az önálló szlovák történelemtudománynak mintegy nyolcvan éve alatt független, de távolról sem ideológiailag mentes korszakokra csak 1939 és 1945, valamint 1990 óta voltlehetősége. Az ideológiai nézőpont mélyebben is befolyásolta a szlovák-magyar kapcsolatok tárgyalását. A marxista történetírás a nemzetiségi elnyomáson túl az osztályelnyomás bemutatását is kiemelten kezelte. Mivel akkoriban nem létezett szlovák nagypolgárság és jelentős, szlovák nemzeti kézben levő tőke, nagy hangsúlyt kapott a gazdasági élet etnikai szempontból való megközelítése is. A csehszlovakizmus inkább a korábbi munkákon érezhető: Csehszlovákia megalakulásakor vezető ideológia volt, 1945 után feléledt, majd még Csehszlovákia létezése alatt, nagyjából a 70-es évektől kezdett sorvadni. A szlovák történelemtudomány esetében még egy ideológia van, amelyről szót lehet ejteni. Ez a pánszlávizmus. A szlovák nemzeti megújhodásra a pánszláv-nagyorosz ideológia döntő mértékben hatott. Ennek hatása a mai vagy az utóbbi évtizedek komoly szakmunkáiban nem érezhető, esetleg csak nyomokban. A pánszlávizmus a 19. század második felétől egészen a rendszerváltozásig különböző ideológiai hátérrel, de nyomon követhető, sjól kivehető bizonyos témakörök tárgyalásakor. Ma is tendencia, hogy a szlovák történettudomány a 19. századiszlováknemzetébresztőkál- talános oroszbarátságát kritika nélkül szemléli. Az egyik leggyakoribb vád, amely a szlovák történeti munkákat illeti, a nacionalizmus. Ez a magyar olvasó által nemegyszer érzékelhető valóság. Az ellentét gyökere leginkább talán a megnevezésbeli különbségekből ered. Míg a magyar terminológia általában kortárs nevezéktant alkalmaz, a szlováka 20. században, az önálló (Cseh)-szlovák állam megalakulása után megalkotottat. Ezt az egyik oldal a múlt önkényes átírásának tekinti, a másik viszont a nemzeti történet jogos leírásának. Úgyszintén fontos különbség az a fentebb említett tény, hogy a szlovák nemzeti történelem jelentős részben a magyar nemzeti történelem el- lenébenfogalmazzamagát. Ez a kritika azonban egyáltalán nem általános érvényű. A19. század végétől mindig voltak olyan történészek, akik megpróbálkoztak a lehető legelfogulatlanabbul megközelíteni a szlovák-magyar kapcsolatokat. (Emellett viszonttöbb nemzeti megközelítésű Szlovákia-történet jelentmeg.)
