Új Szó, 2009. június (62. évfolyam, 124-149. szám)
2009-06-27 / 147. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚNIUS 27. Szalon 17 A demokratikus alternatíva magyar komponense bizonytalanná vált. Es teljesen mindegy, melyik magyar politikus hibájából... Kulcsfontosságú választás 2010-ben rendszer megdöntésére szólít fel? Miért kell állandóan magyar- veszéllyel riogatni a békés szlovák népet, és miért lehet eközben szétlopni a fél országot akkor, amikor mellesleg gazdasági válságvan? Lehet-e, mindezt figyelembe véve, komolyan fontolgatni, hogy egy demokratikus politikai szervezet koalícióra lép azzal a párttal, amelyik ennek a negatív előjelű fejlődésnek a mozgatója? Mert hovatovább ez lesz a kulcskérdés, minden más mellébeszéléssé válik. Mikuláš Dzurinda bejelentette, hogy az SDKÚ a Smer- rel a 2010-es választások után nem lép koalícióra - akár Ficóval, akár Fico nélkül. Lehet ezen a kijelentésen is ékelődni, kiforgatni, populista húzásnak minősíteni. Egyvalamit nem lehet: a kérdést megkerülni. Mert a helyzet más, mint 2006-ban. Akkor majdnem mindenki hajlandó lett volna belépni egy Smer által vezetett kormányba. Robert Ficóról ugyan mindenkinek megvolt a véleménye, de hát akkor az volt az általános nézet, hogy nem eszik olyan forrón a kását. Ellenzékben sok mindent összehord egy politikus, koraláztak meg, tisztességtelen eszközöket bevetve kampányoltak ellene? Ez rendszerhiba, illetve: sajnos, politikai kultúra terén itt tartunk. Elmondja, hogy Csáky vezetése alatt radikalizálódik az MKP. Ezt nagyon szeretik hallani a szlovákok, függetlenül világnézetüktől és beállítottságuktól. Csak az nem világos, miben rejlik ez a radikalizálódás, mert a „stílusváltás” önmagában még nem egyenlő a radikalizálódással. Ezzel, sajnos Bugár is hozzájárul a szélsőségesség, extrémizmus fogalmának egyébként is dívó ködösítéséhez. Duray alelnöki funkciót kapott Csákytól. Ki emlékszik már arra, hogy Bugár idejében meg egyenesen elnökhelyettes volt? Csáky Duray szavazataival nyert. Ha nem így történt volna, akkor Bugár nyert volna Duray szavazataival? A párt állítólag jobbközép párt lesz, de céljait még nem lehet a nyilvánosság elé tárni, mert azok a tagok akaratától fognak függeni. Ha a jövendő tagok között esetleg többségbe kerülnek a baloldali vagy más érzelműek, akkor meg majd olyan lesz a párt? Bugár Béla fontolgatja, hogy beperel mindenkit, aki lobbiérdekeket vél felfedezni a párt megalaA szlovákiai magyar politikai elit soha nem látott köldöknézéssel tölti idejét (Kép: Reuters) Az utóbbi fél év történései Szlovákiában mindinkább arra engednek következtetni, hogy a regnáló hatalom valamiféle irányított államkapitalizmuson és korlátozott (illiberális) demokrácián alapuló társadalmi modell megvalósításán dolgozik. PETŐCZ KÁLMÁN Ennek az orosz (vagy kínai?) ihletésű modellnek - amelynek az Európai Unió keretein belül kellene működnie - fő haszonélvezői a kormánypárti politikai elit képviselői és az ő holdudvarukban tevékenykedő gazdasági érdekcsoportok. A nemzet vagy a polgár, amelyre és akire a nemzeti populisták - a köztársasági elnöktől kezdve az utolsó miniszterig - folyvást hivatkoznak, csak annyiban érdekes számukra, amennyiben megfelelő demagógia bevetésével szavazatokat lehet tőlük begyűjteni. A soron következő parlamenti választás kulcskérdése az, vajon sikerül-e ezt a trendet megállítani és megfordítani, vagy további, hosszan tartó károsodás éri a zsenge szlovákiai demokráciát. Mindez a szlovákiai magyar politikai elitet mostanában minthogyha nem is nagyon érdekelné: soha nem látott köldöknézéssel tölti idejét. Azzal foglalkozik, vajon Csáky Pál a nagyobb „csaló és gazember”, vagy Bugár Béla a megátalkodottabb „élvhajhász nemzetáruló”. Sajnos, a média és a civil társadalom is kényszer- helyzetbe került - mind erősebb a külső nyomás és a belső késztetés, hogy az egyik vagy a másik szekértáborhoz csapódjék. Pedig a médiának és a civil társadalomnak nem ez a feladata és szerepe, hanem az, hogy külső kontrollt gyakoroljon a mindenkori politika és hatalom felett. Ami nem záija ki, hogy szakmai tanácsaival, kapcsolati tőkéje bevetésével és tárgyszerű meglátásaival egyenrangú partnerként segítse a politikai elitet a közös célok megvalósításában. Meggyőződéses liberálisként a szólásszabadság majdhogynem fenntartások nélküli híve vagyok. Azt gondolom, hogy a szélsőségek peremre szorításának legjobb eszköze nem a véleménynyilvánítás jogának korlátozása, hanem a még kitetjedtebb szólás- és sajtó- szabadság biztosítása, valamint a polgári öntudatosság és bátorság támogatása és fejlesztése. Úgy vélem, hogy az élcelődés, gúnyolódás, csúsztatás, személyes támadás, sőt a demagógia és szitkozó- dás is része lehet a közbeszédnek. Azonban ha pusztán ezekből áll a közbeszéd, az már nagyon egészségtelen dolog. Ha nem jelenik meg a józan elemzés, ha nem szólal meg a higgadt, emberi hang, akkor a politika degenerálódik, és vele együtt az egész közélet. Paradox módon az a tény, hogy két részre szakadt a szlovákiai magyar politikai képviselet, még hasznot is hozhatna a magyar civil társadalomnak. Nehéz teljesen pártatlannak és függetlennek maradni az egyetlen párttal szemben, hogyha arra állandó külső nyomás nehezedik, és ezért kénytelen-kelletlen szolidaritást kell vele vállalni. Vagy azért nem ildomos ujjat húzni vele, mert sok tekintetben tőle függ a közösség belső életének alakulása, beleértve a pénzforrások jelentős hányadának elosztását. De most a civil társadalom és a média végre szilárdan a saját lábára állhat és megfogalmazhatja véleményét és elképzeléseit valóban függetlenül az egyik vagy másik párttól. Élet- képessége és jövőbeni befolyása nagymértékben attól függ, ki tud- ja-e használni a helyzetet és tud-e élni a kínálkozó lehetőséggel. Vegyük hát sorba a legfontosabb politikai történéseket Szlovákiában, és elemezzük ennek fényében a két részre szakadt magyar párt eddigi megnyilvánulásait! Az Alkotmánybíróság, amelyben többségbe kerültek a jelenlegi Csáky Duray szavazataival nyert. Ha nem így történt volna, akkor Bugár nyert volna Duray szavazataival? kormánykoalíció által jelölt bírák, alkotmányellenesnek nyilvánította a Speciális Bíróságot, amelyet a szervezett bűnözés és a politikai korrupció elleni hatékonyabb fellépés végett hoztak létre 2005-ben. Robert Fico miniszter- elnök először az Alkotmánybíróság döntésének tiszteletben tartására szólított fel. (Ne feledjük, hogy számos smeres képviselő is aláírta az alkotmánybírósági beadványt, amelyet a HZDS kezdeményezett.) Később viszont kijelentette, hogy a Speciális Bíróságot, más név alatt és részben módosított működési szabályzattal, mégiscsak meg kell menteni. Ennek egyik oka nyüván az volt, hogy egy friss közvélemény-kutatás megmutatta, a lakosság 75 százaléka nem ért egyet a Speciális Bíróság megszüntetésével. Ezzel (csak látszólag) párhuzamosan Štefan Harabint, aki mindig is a Speciális Bíróság egyik legádázabb ellenségeként profilírozta magát - még igazságügyi miniszterként, tehát politikusként! -, az Igazságszolgáltatási Tanács ellenszavazat nélkül a Legfelsőbb Bíróság elnökévé választotta. Az újonnan létrehozott Specializált Büntetőbíróság fel- lebbviteli instanciája a Legfelsőbb Bíróság. A kör tehát bezárult. Végül is mindegy, van-e Speciális Bíróság, vagy nincs, hogyha a végső A „régi” MKP újból ki akaija sajátítani magának a mitikus egység megtestesítőjének szerepét, pedig az már szertefoszlott... döntést a legkényesebb ügyekben úgyis Harabin emberei fogják meghozni. Mečiar továbbra is füstölög ugyan a Specializált Büntetőbíróság miatt, de most már késő. Harabin már nem az ő embere. Harabin nagy valószínűséggel Fico és Gašparovič embere - mi mással lehet magyarázni azt a gyorsaságot, amellyel az államfő sietett hivatalba iktatni legádázabb ellenségének (Mečiamak) a favoritját? És ugye miért hagyná Fico a bíróságok rendszerét, megerősítettjogosítványokkal, Mečiar kezében? Ám lehet, hogy fordítva áll a dolog. Elképzelhető, hogy Gašparovič és Fico váltak Harabin embereivé, mert a volt miniszter akkora hatalomra tett szert az egész igazságszolgáltatási hatalmi ágon belül, hogy egyszerűen ők sem tudják mellőzni. Nehéz megmondani, melyik a rosszabb lehetőség. Harabin teszi a dolgát. Ellenállást nem tűrő módon megregu- lázza az engedetlen bírákat, mindenkit, akinek esedeg önálló véleménye van az igazságszolgáltatás működésével kapcsolatban. Kigúnyolja és megfélemlíti a polgári aktivistákat, akik rámutatnak a visszásságokra és tüntetnek a megválasztása ellen. Egy sor pert kezdeményez különböző sajtóorgánumok ellen, és a tőle függő bírók nem merik nem megítélni a kártérítést. Két legyet üt így egy csapásra Harabin: öncenzúrára tanítja az újságírókat, ő maga pedig szépen gazdagodik közben. E botrányos fejlemények után Szlovákiába érkezik a kínai köz- társasági elnök. Egy államfő útját hónapokig, néha egy évig is szervezik. Hu azonban már néhány nappal Gašparovič beiktatása után itt terem. Elképzelhető, hogy Gašparovičék annyira magabiztosak lettek volna a dolgukban az újraválasztást illetően, hogy hagyták a külügyet, szervezze csak nyugodtan a látogatást? Vagy inkább arról van szó, hogy a jelenlegi szlovák hatalom politikai és ideológia szempontból annyira kedves a kínai elvtársaknak? Miért kellett a látogatást éppen a Tien-an-men téri mészárlás húszéves évfordulójának időpontjára tervezni? Miért éppen csak Szlovákiába és miért pont ekkor érkezik a kínai elnök? Van azonban egy még nagyobb csavar a tarsolyban. A szlovák rendfenntartó szervek hagyják, hogy a köz- társasági elnök palotája előtt, Szlovákia fenségterületén kínai sötét ruhás alakok bántalmazzanak békésen tüntető szlovák állampolgárokat. Lajčák külügyminiszter ahelyett, hogy behívatná a kínai nagykövetet, azzal vádolja meg az emberi jogok betartásáért békésen tüntetőket, hogy maga- mutogatási célzattal vonultak ki a térre. Kaliňák belügyminiszter, akinek kötelessége volna, hogy a szlovák állampolgárok biztonságára ügyeljen, a kínai nagykövethez küldi az ellenzéket, hogy annál panaszkodjon, ha valami baja -van. Az a Kaliňák teszi ezt, aki már lassan három éve nem képes megmagyarázni, miért próbálta meg politikaüag manipulálni Maiina Hedvig ügyének kivizsgálását, aki máig nem magyarázta meg, miért kellett tavaly novemberben kommandósokkal agyba- főbe veretni több száz fociszurkolót. Azt sem magyarázta meg, miért ellentétes az állam alkotmányával és miért veszélyezteti az ország szuverenitását, ha valaki (bármifajta) autonómia elérését tűzi ki céljául, mégpedig békés eszközökkel; külföldi kommandósok garázdálkodása szlovák területen viszont miért nincs ellentétben ezekkel az elvekkel? Miért kell tíz hónapra elítélni egy magyar állampolgárt, aki öt percre kibontja a Nemzeti Örsereg zászlaját Borsin, és miért lehet elejteni a vádat Marián Kodéba ellen, aki március 14-én Pozsonyban nyíltan dicsőíti a szlovák háborús államot és a jelenlegi demokratikus mányzati felelősséggel a nyakában majd megkomolyodik. Nos, ez a feltételezés nem jött be. Olyannyira, hogy ha Szlovákia nem lenne az Európai Unió és a NATO tagja, amely két szervezet mégiscsak felfogja a legnagyobb kilengéséket, nagyon hasonlítana a ’80-as évek Csehszlovákiájához. Tehát ha valaki komolyan gondolkozna egy Smerrel kötendő koalíción, az véleményem szerint teljességgel értheteden és elfo- gadhatadan volna. Itt már nem a „magyar egységről” van szó, hanem a (viszonylag) demokratikus és européer ellenzék akcióképességéről. A demokratikus alternatíva magyar komponense bizonytalanná vált. És teljesen mindegy, melyik magyar politikus hibájából. Bugár Béla újból médiasztár lett. Minden szlovák médiának elmondja, hogy őt megsértették és tisztességtelen eszközökkel kampányoltak ellene. Hány jelenlegi vagy volt párttagot sértettek vagy kulása mögött. Csak azt nem értem, miért kell ezt eleve sértésnek vagy vádaskodásnak tekinteni. Hiszen a lobbiérdekek átszövik az egész politikát, mindenhol a világon, ezek sejtése önmagában még nem jelent semmilyen minősítést. Mind e logikai bukfenceken túl meg kell hagyni, hogy a Híd, elsősorban Bugár Bélának köszönhetően, óriási bizalmi tőkével indul, elsősorban a szlovákok között. Saját tapasztalatom igazolja, hogy még sok „mélyszlovák” is elismerően nyilatkozik Bugár Béláról. Csakhogy ez a bizalmi tőke óriási felelősséget ruház rá az új pártra és főleg vezetőjére. Mert az újságírói kérdések mögött, valamint az egyszerű szlovák ember véleménynyilvánítása mögött nehéz nem felfedezni azt az elvárást, illetve reményt, hogy végre van egy magyar párt, amely majd „nem akar semmit”, amely beismeri, hogy a magyarok jogai tényleg normán felüliek, és amely felhagy az „etnikai alapon való szervezkedés” elvével. Ezeknek az elvárásoknak nem lehet megfelelni, mert egyszerűen hibás premisszákból indulnak ki. Bizonyos körülmények összejátszásával kellemetlen csapdahelyzetbe vezethetik a pártot. Kérdés, mennyire tudatosítja ezt a Híd. Ugyanakkor tény, hogy a „régi” MKP bizalmi tőkéje a szlovákok között a nullához közelít. Bárki és bármi okozta ezt az állapotot, bizalmi tőke nélkül nem lehet programot megvalósítani, még ha volna is. Az MKP ugyan szintén meghirdette a regionális párttá válás programját, de sajnos katasztrofálisan keveset tud arról, miként gondolkodnak és vélekednek a dél-szlovákiai szlovák választók. Pillanatnyilag pedig arra fecséreli az erejét, hogy cselszövéssel, árulással, főbenjáró bűnökkel illesse a pártból kilépőket. Újból ki akarja sajátítani magának a mitikus egység megtestesítőjének szerepét, pedig az már szertefoszlott, mint ahogy eddig is csak illúzió volt. Újból feléleszti a káderezést: ki a jó magyar és ki nem. Tiltakozik az ellen, ha valaki bírálni meri a párt működésének hiányosságait, pedig azok még a nem bennfentes számára is nyilvánvalóak. Akinek van elképzelése a kisebbségi kérdés kezeléséről, mint Duray Miklósnak, az nem ott mondja el, ahol kellene - mert erre van mandátuma a választóitól -: a szlovák parlamentben, hanem mindenhol máshol, főleg Magyarországon, minthogyha csak szándékosan bosszantani kívánná a szlovák közvéleményt. És mivel a párt jobbára csak saját magával foglalkozik, nem képes szélesebb összefüggésékbe helyezni politizálását. Á jövő évi választás kulcsfontosságú, mégpedig abból a szempontból, van-e jövője egy életképes demokratikus alternatívának Szlovákiában. Majd a négy évvel később megrendezett választáson. Bármely ellenzéki párt, amely azon gondolkozik, hogyan lépjen jövőre szövetségre Ficóval, „átverve” a többieket, saját maga veszít rajta, miközben veszélyezteti az ország jövőjét. Robert Fico amúgy is a hozzá legközelebbi pártot fogja választani: az SNS-t.
