Új Szó, 2009. június (62. évfolyam, 124-149. szám)
2009-06-15 / 136. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JÚNIUS 15. Vélemény És háttér 5 FIGYELŐ Barna gátszakadás Erről ír a Profil osztrák hetilap a magyarországi belpolitikai helyzetet elemezve. A Jobbikról azt írta, hogy a romák és a homoszexuálisok ellen uszít, és antiszemita üzenetekkel operál. A Magyar Gárda harcias, fenyegető felvonulásokat rendez romák lakta településeken. A Jobbik és a Gárda a „cigánybűnözés” elleni hathatós fellépés ígéretével mindenekelőtt olyan, szegényebb szavazókat tudott mozgósítani, akik nyomorúságra jutott és szociálisan elhanyagolt romák közvetlen közelében élnek. (MTI)- Nem kell úgy rohanni, bármelyik pártba felvesznek. (Peter Gossónyi karikatúrája) A szélsőségesek megtalálták azokat a gondokat, amelyek a szolidáris rendszerekben irritálják a lakosságot Kinek hol a helye? Sol omnibus lucet - a Nap mindenkinek világít, állítja a latin szentencia. Bizonyára erre gondolt Dušan Čaplovič, a Smer másodikharmadik embere, amikor rendre utasította párttársát, Monika Beňovát, állítva, hogy a Szlovák Nemzeti Pártnak igenis helye van az Európai Parlamentben. Hát van. Egy. Hiszen megválasztották. S van valamivel több helye a Nagy Románia Pártnak, meg a Jobbiknak is. Le Pennek is van, Heidemek is volt. Mindegyiknek van helye, ha megválasztják. LOVÁSZATT1LA Igazi élvezet lesz figyelni az SNS és a Jobbik vitáit egy és ugyanazon frakcióban. Hiszen mindkettő ugyanazt vallja, csak az egyik szlovákul, a másik magyarul. Mindkettő euroszkeptikus - ebben azért akad több társuk is Európa-szerte - s mindkettő azon eszméletlen nemzetállami eszme alapján politizál, amely eddig Európában az embereknek sikert, boldogságot, érvényesülést ugyan nem, megannyi könnyet, szenvedést, megaláztatást és vért viszont hozott évtizedeken át. Vitába is szállhatnánk Čaplovič- csal, hiszen az a politikai erő, amely nem az egyre erősebb európai integrációban látja a kontinens jövőjét, vajon mit keres egy olyan döntéshozó szervben, amely az adott párt elveivel egyáltalán nem hangolható össze. Elárulhatjuk viszont Caplovičnak, hogy pl. Szlovákiában miként magyarázható ez a ski- zoid hozzáállás. Európa, amikor értékekről van szó, nem kell. Ha viszont küldi a pénzt, akkor olyannyira jó, hogy még a faliújság is komoly nyilvánosságnak minősül, ha osztogatni kell belőle. Vajon miért ragaszkodott az SNS annyira az építési és régiófejlesztési tárcához? Mert csodálatos programmal rendelkezik a régiók közti különbségek felszámolására? Ugye, ezt senki nem gondolja komolyan. Az európai kontinens életének három komoly alapja van: az egyik a hellén filozófia, a másik a római jog, a harmadik pedig a keresztény-zsidó kultúra. Az európai élet egyeden másik kontinensével sem hasonlítható össze: e kultúra egyik fontos alapköve például a sokat hangoztatott szolidaritás, amelynek alapja viszont népi bölcsességünkben megfogalmazódva az „aki nem dolgozik, ne is egyék”. Az európai kultúra ismérve az elesettek, gyengék támogatása, a leginkább perifériára szorultak megsegítése is, persze azon az alapon, hogy az illető is tesz önmagáért valamit. A szélsőségesek egyetlen egy dologban hasonlíthatóak össze: megtalálták azokat a gondokat, amelyek a szolidáris rendszerekben irritálják a lakosságot. S a gondok megoldatlanságát meglovagolva ígérnek szebb jövőt vagy legalábbis „rendet”. Ebből a sorból viszont kilóg az SNS és a Nagy Románia, hiszen míg Magyarországon a romakérdés valóban komoly gond (egyébként Szlovákiában is), amíg Hollandiában vagy Nagy-Britanni- ában szociális és biztonsági problémákat okoz az óriási mértékű betelepedés, interkulturális gondokkal megfűszerezve, addig az SNS nem létező problémára (a magyarokkal, mint európai polgárokkal, azok kultúrájával, munkamoráljával, szociális helyzetével az ég világon semmi gondja nincs a többségi lakosságnak) építve legyártja a műbalhékat - a hatalom, a pénz kedvéért. Ez persze nem jelenti azt, hogy a többi szélsőséges jobb(ik) a Deákné vásznánál, hiszen a problémák diagnosztizálásában még úgy-ahogy jól találgatnak, de a megoldások tekintetében semmilyen olvasható programjuk nincs. Garancia arra, hogy roma, iszlám, távol-keleti s egyéb gondokat demokratikus módon orvosolnának, nincs. Van viszont 150 éves tapasztalatunk arra nézve, ki hogyan képzeli el a rendet. Nos, a nemzetieknek igenis van helyük az európai struktúrákban. Sőt van egy komoly feladatuk is: rámutatni arra, hogy az általuk képviselt értékek milyen veszélyeket rejtegetnek a kontinens lakosságára nézve. Az EP-választások általában belpolitikai üzeneteket hordoztak. Čaplovič kijelentése is beillik a sorba: a Smer második embere az EP- listavezető Beňová-Flašíkovával szemben pontosan megfogalmazta, hol tart a Smer. Hol van a helye. Itt. Az SNS-nél. Egy következő mondás szerint: Madarat tolláról... PORTRÉ Ahmadinezsád, a vitatott elnök MT1/AFP-HÁTTÉR Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök, aki szombaton biztosította újraválasztását, a Nyugat mumusának számít, miközben populista politikája odahaza vitákat vált ki. Ez az ultrakonzervatív politikus, aki a szegények védelmezőjének és az iszlám elkötelezettjének tünteti fel magát, agresszív retorikájával feldühítette a nagyhatalmakat. 2005-ben, kevéssel meglepő győzelme után azzal vált különösen ismertté, hogy kijelentette: Izraelnek „el kell tűnnie a térképről”, a holokauszt pedig csak egy „mítosz”. Országa nukleáris programját egy olyan vonathoz hasonlította, amelyen nincs fék és nem mozog hátrafelé. Ő testesíti meg az iráni nukleáris program feladásának ellenzését. Iránban számos közgazdász bírálta az „olajdollárok” nagyszabású osztogatása miatt, ami magas, közel 24 százalékos inflációt eredményezett, anélkül, hogy csökkent volna a munkanélküliség és a szegénység. Ahmadinezsád 52 éves, házas, két fiú- és egy lánygyermek apja. Egy kovács fiaként látta meg a napvilágot a T eherántól 90 kilométerre délkeletre fekvő kis faluban, Ara- danban. Teheránban nőtt fel, és közlekedésszervezési témában doktorátust is szerzett. Az 1979-es iráni forradalom idején a teheráni iszlamista diákok soraiban tűnt fel, majd a Forradalmi Gárda, a rendszer ideológiai hadseregének a tagja lett. Később Ardebil tartomány kormányzója, ez az első politikai posztja. 2003-ban Teherán polgármestere lett, s ezt a posztját használta ugródeszkaként ahhoz, hogy 2005júniusában az ország elnökévé váljon. Az egyik legutóbbi televíziós vitában a nép fiaként tüntette fel magát, azt állítva, hogy csak professzori fizetéséből él. Populizmusa még mindig tetszésre talál a városi és a vidéki tömegek körében. Ahmadinezsád a kormányzás új stílusát honosította meg, például azzal, hogy minden második-harmadik héten vidéki városokban tartja a minisztertanács ülését, hogy, jobban megértsék a nép problémáit”. Négy év alatt 20 millió segítséget kérő levelet kapott, s külön szolgálatot hozott létre a levelek megválaszolására. Amennyiben Ahmadinezsád új- jáválasztása véglegessé válik, válaszolnia kell Barack Obama amerikai elnök párbeszédet kezdeményező ajánlatára. Obama úgy döntött, hogy „kezet nyújt” Iránnak. Ahmadinezsád ezt nem utasította vissza, ugyanakkor változtatást kért az amerikai politika „gyakorlatában”. Ezzel párhuzamosan folytatta agresszív retorikáját, s a holokausztról a közelmúltban ismét azt állította, hogy az egy „nagy becsapás” volt. Az iszlám elkötelezettjének tünteti fel magát, ő testesíti meg az iráni nukleáris programot, agresszív retorikájával feldühítette a nagyhatalmakat (SITA/AP-felvétel) KOMMENTÁR Érdekcsoportok háborúja? BARAK LÁSZLÓ Két évtizeddel a parlamenti demokrácia szlovákiai meghonosodása után is kijelenthető, vajmi keveset tud arról a köznép, sót látszólag a politikusok is, hogy mi a lényege ennek a társadalmi berendezkedési formának. Bár valószínű, utóbbiak többet tudnak róla, mint amit a közvélemény irányába prezentálnak. Ugyanis míg a politikusok leginkább önérdekből, a köznépet célirányosan butítandó alakítják a tudatlanszerepét, aköznép természetes módon tájékozatlan. Mivel a legkisebb gondja is nagyobb annál, mint társadalomtudományi alapossággal tájékozódni a közélet útvesztőiben. Ezért fordulhat elő, hogy némely hatalmi csetepatékba bonyolódó politikusok vélt vagy valós ellenfeleiket időközönként holmi ördögtől való gazdasági érdekcsoportok haszonélvezőinek igyekeznek lefesteni - többek között... Miközben maguka kizárólagos nemzetmegváltó szerepében tetszelegnek. Ennyit arról a Csáky Pál által hangoztatott régi-új lózungról, hogy a Magyar Koalíció Pártját holmi gazdasági érdekcsoport bomlasztotta és bomlasztja. Konkrétan azokat a volt kollégáit, mondhatni elvtársaitdirigálva, akik, midőn agyót mondtak az MKP- nak, és persze neki, Bugár Bélával az élen új pártot gründolnak. Mármost, vajon mi is egy politikai párt, ha nem vegytiszta érdekcsoport? Amely kizárólag arra szerveződik, hogy a mindenkori választópolgár segítségével, vagyis a köznép szavazataival a lehető legrövidebb időn belül hatalomra, azaz döntéshelyzetbe kerüljön. És politikusai érvényesítsék a választóikkal egyeztetett értékrendet, érdekeket! Noná, hogy többek között gazdaságiakat is! Márpedigilyen alaponvalamennyi politikai párt, köztüktermészetesenazMKP sem más, mint egy szervezettérdekcsoport. Hacsaknem gittegyletként vagy népszínházként akar funkcionálni... Merő népbutítási szándék tehátazzaltámadnipolitikusokat,hogyérdekcsoportokképviselói. Ráadásul semmi másról nem szól, mint hogy az adott politikus, ez esetben Csáky az egyik legalantasabb emberi tulajdonságra, az irigységre építve akarja megvezetni lehetséges választóit, hogy megőrizze közéleti, ha úgy tetszik, gazdasági befolyását. Mivel kiderült, nem akarnak vagy éppen képtelenek vele együttműködni a pártját elhagyó politikusok. Akik ezért új pártot alapítanak, hogy épp oly legitim módon folyamodjanak választói támogatásért, mint bármely egyéb politikaiszerveződés. Civilizáltviszonyokközepette mindössze ennyiről szólna, hogy új párt alapításába kezdtek szlovákiai magyar politikusok. Nem pedig arról, hogy ki, miként és mennyi kárt okoz ezzel, úgymond, a szlovákiai magyar „közösségnek”. Aszlovákiai magyarok ugyanis, tetszik, nem teszik, mindössze annyiban számí- tanakközösségnek, urambocsá! érdekcsoportnak, amennyiben azonos az anyanyelvűk. T ágabb értelemben vett kulturális és politikai értékrendjük tekintetében viszont éppen annyiramegosztottak, mint a magyarországi magyarok és világ bármely egyéb nemzete. És ez így van rendjén. Ha akad is bőven kizárólagos, mondhatni szélsőséges fajankó, akik aszerint szelektálnáka szlovákiai magyarokat, hogy milyen politikai párt támogatói... Talán hangsúlyozni sem kell, hogy az ún. nemzetben gondolkodás fennkölt látszata ellenére, kizárólag saját érdekcsoportjuk, azaz önmaguk érdekében tesznek így. JEGYZET Fogd rá a nyuszira! JUHÁSZ KATALIN Egy svéd városkában hatalmas ijedtséget okozott egy képzőművész szabadtéri kiállítása, mivel az egyik „műtárgy” kísértetiesen hasonlított egy bombára. A fiatalember a helyi galéria kérésére készített egy installáció-sorozatot „Nyuszi projekt: bombák” címmel. Egy-egy csokor sárgarépát fekete szigetelőszalaggal összekötözött, kék és piros huzalokat ragasztott rájuk, majd az egész tetejére egy hangosan ketyegő órát illesztett. Tizenöt ijyen alkotást helyezett el Örebro frekventált pontjain, ám az ötlet a műértők elismerése helyett a laikus nagyközönség riadalmával találkozott. Pár órán belül csörögni kezdtek a telefonok a rendőrségen: többen bombát véltek látni az utcán. A kiállításokra nyilván nem sűrűn járó rendőröknekki kellett vonulniuk szakértői szemmel megvizsgálni a gyanús tárgyakat. A művészet ugyan tükröt tart a valóság elé, az ember fantáziája azonban úgy működik, hogy ismert vagy ismerni vélt dolgokhoz hasonlítja a látóterébe kerülő új képeket, benyomásokat, és mindent ily módon igyekszik dekódolni. A svéd rendőrök ezért úgy találták, el kell távolítani az utcáról akiállítást. A műtárgyak szerintük egyáltalán nem voltak viccesek, mivelnehéz voltokét megkülönböztetni az igazi bombától. Conny Biom, az alkotó hiába magyarázta, hogy ez csak répa és szigszalag, mindenki láthatja, hogy egy bomba karikatúrája, és pont az volt a célja, hogy nevetségessé tegye magát a riadalmat, méghozzá a nyuszival, ezzel az aranyos állattal. Hogy kvázi a tapsifülesek akartak rob- bantgatniÖrebróban. Azonban nem számolt egy lényeges dologgal. A világban történő sajnálatos események, valamint az azokról naprakészen és folyamatosan tudósító média hatására az emberek elveszítették ilyen jellegű humorérzéküket. Receptoraink bizony alaposan átalakultak, ingerküszöbünk alacsonyabb lett. Megijedünk egy rep- térenfelejtett, gazdátlan nejlon- zacskótól. Összerezzenünk a rendszeres, péntek délisziréna- teszteléskor. Gyanúsnak találunk egy porcukorral teli borítékot. És bizony bombának nézünk egykötegrépát. Itt tartunk. És ez azért elgondolkodtató...
