Új Szó, 2009. június (62. évfolyam, 124-149. szám)

2009-06-15 / 136. szám, hétfő

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. JÚNIUS 15. www.ujszo.com RÖVIDEN ____________ Határeset a Budapest Kávézóban Dunaszerdahely. Hunčík Péter Határeset című könyvének be­mutatója lesz holnap 19 órától a Budapest Kávézóban. A szerzővel Szigeti László, a könyvet megjelentető Kalligram Kiadó igazgatója beszélget. Az ismert pszichiáter és közéleti személyiség első regé­nye egy határmenti kisváros polgárainak háborútól, hadifogságtól és a múlt század történelmétől zajos életéről szól anekdotikus tör­ténetekben. „Az elmúlt évek egyik legizgalmasabb új magyar re­génye. Letehetetlen, bölcs, ironikus, segít élni” - így szól a Határ­eset egyik tömör értékelése, (ú) Magyar filmnapok Kassán Kassa. Magyar filmnapok kezdődnek ma Kassán. A CINEMAX multiplex moziban ma este Goda Krisztina nagy sikerű vígjátékát, a Csak szex és más semmit vetítik, Schell Judittal, Csányi Sándor­ral és Dobó Katával a főszerepben. Holnap Ragályi Elemér megrá­zó filmje, a Nincs kegyelem szerepel a programban, amely az ártat­lanul elítélt Suha Dénes történetét meséli el, szerdán pedig az 56 csepp vér című musicalfilmet láthatja a közönség, a főszerepben Kaszás Attilával, Alföldi Róberttel, Palcsó Tamással és Keresztes Ildikóval. A vetítések 19 órakor kezdődnek, (m) A Szlovák Rádió magyar adásáról Királyhelmecen Hang az éterben ÚJ SZÓ-HÍR Királyhelmec. A pozsonyi és kassai bemutatók után ma 15 óra­kor Királyhelmecen, a városi mű­velődési központban nyílik a SZNM - A Szlovákiai Magyar Kul­túra Múzeumának és a Pátria rá­dió szerkesztőségének közös kiál­lítása. A kassai helyszínen, a Mű­szaki Múzeum gyűjteményének és munkatársainak köszönhetően a tárlat további értékes műtá­rgyakkal gyarapodott. Újabb im­pozáns és érdekes hírközlőkészü­lékek és rádiótechnikai eszközök kerültek az amúgy is tartalmas ki­állítás anyagába. A Hang az éterben című ván­dorkiállítás a (Cseh)szlovák Rá­dió magyar adásának 80 évet mu­tatja be az érdeklődő látogatók számára. A mintegy 30 darab vi­zuálisan gazdag és tartalmas tab­lón kívül a látogató interaktív módon megismerkedhet a ma­gyar adás fennmaradt legértéke­sebb hangdokumentumaival. A kiállításon megtekinthető a Bod- va stúdió által készített dokumen­tumfilm, amely a Pátria rádió tör­ténetét dolgozza fel 30 percben. A dokumentumok és a mű­tárgyak a Szlovák Rádió és a Bib­liotheca Hungarica archívumai­ból, a SZNM - A Szlovákiai Ma­gyar Kultúra Múzeuma és egyéb magánszemélyek gyűjteményei­ből kerültek a tárlat anyagába. A kiállítás szakmai tanácsadói id. Papp Sándor és Polák László vol­tak. Kurátorok: Miklósi Péter, Hushegyi Gábor és ifj. Papp Sán­dor. A kiállítást megnyitják: Jará- bik Gabriella, Both Enikő és Zvo­lensky Gabriella, (szmkm) Bryce Dallas Howard és Christian Bale (Képarchívum) MOZIJEGY wssst, wbshbb Terminátor ­A világvége után, a civilizáció romjai között az emberek még tart­ják utolsó állásaikat. John Connor (Christian Bale) tudja, hogy az ő dolga az emberiség szabadsághar­cának élére állni. Ám a jövő nem olyan, mint amilyenre számított - a jóslatok nem teljesednek be, és ez részben a rejtélyes Marcus Wright (Sam Worthington) megje­lenésének köszönhető. A férfi ma­ga sem érti, hogy került 2018-ba, legutolsó emléke az, hogy a halá­los ítéletének végrehajtására vár. Connor nem tudja, a jövőből vagy a múltból érkezette a jövevény, de azt sejti, hogy fontos feladata van. A két férfi párhuzamos utakat jár: kalandok hosszú során kérész­Megváltás tül mindketten eljutnak a világot uralma alá hajtó, terminátor-had- sereget irányító Skynet központ­jába, ahol együtt néznek szembe azzal a borzasztó titokkal, amely az emberiség teljes pusztulásához vezethet. Terminator Salvation. Ameri- kai-német-angol sci-fi akciófilm, 2009. Rendező: Joseph McGinty Nichol. Szereplők: Christian Bale (John Connor), Anton Yelchin (Kyle Reese), Sam Worthington (Marcus Wright), Bryce Dallas Howard (Kate Connor), Moon Bloodgood (Blair Williams), Common (Barnes), Helena Bon­ham Carter (Serena), Roland Kic- kinger(T-800). (port.hu) Interjú Szabó Dénes Kossuth-díjas karnaggyal, a nyíregyházi Cantemus kórusműhely „apjával" Az éneklő ember boldog ember Szabó Dénes próba közben... Nyíregyházán néhány évti­zed alatt kibontakozott egy kóruscsalád, amely a legki­sebbektől alegnagyobbakig minden korosztályt felölel­ve a fél világot képes a leg­magasabb művészi szinten előadott kórusmuzsikával elvarázsolni. E kóruscsalád „apjával”, Szabó Dénes Kos­suth-díjas karnaggyal be­szélgettünk. HORKAY TAMÁS A Cantemus kórusműhely fo­galom a magyar és nemzetközi szakmai berkekben. Mi a titka ennek a kirobbanó sikernek? A válasz nagyon egyszerű: a Ko- dály-módszer. Amely már lassan egy évszázada az emberek gon­dolkodásában ott lappang, szárba szökött, most meg a politikai aka­rat szerint kezd elhervadni. De ami itt történik, az mind abból fakad. Haezjó, akkor örüljünk neki. Ez a kóruscsalád a Kodály Zoltán Általános Iskolához, a hajdani Nyíregyházi 4.sz. Álta­lános Iskolához kötődik. Kodály már az 1910-es években fölfigyelt arra, hogy a nemzet kul- turálatlansága olyan fokú, hogy ebbe valamilyen módon bele kell avatkozni. A háború után munka­társaival, elsősorban Ádám Jenő­vel a gondolatokat szakszerű for­mába öntötték, és 1953-ban Kecskeméten megalakult az első „énekes iskola”. Kodály szerint ez nem zeneiskola, hanem olyan tí­pusú iskola, ahol a görög ideálok­nak megfelelően a szellemet ki­egyensúlyozottan és a művészetek által magas szinten neveljük. Nyíregyházán 1958-ban indult be az első kísérleti osztály. Ami most itt történik, az az elmúlt ötven év leleménye. Magam az in­tézményben „csak” negyven éve vagyok, és mindennap újra és újra csodálom, hogy a Kodály-mód- szer milyen hihetetlen lehetősé­geket biztosít a szellem nevelése terén. Voltaképp a nyíregyházi Ko- dály-iskola maga a megvalósult Kodály-módszer. Vajon máshol miért nem lehetett ezt ugyan­ilyen szinten megcsinálni? Kodály álma az volt, hogy min­den iskola olyan legyen, mint ma a miénk. Hogy máshol ez miért ma­gányosodon el, azt inkább a politi­kusoktól kell megkérdezni. Ma­gyarországon sok helyen nagyon eredményesen működött ez a tí­pusú iskola, noha az emberi gyar­lóságból kifolyólag nem mindig egészen az elvek szerint folytatták a munkát. Ezeket a gyarlóságokat aztán felnagyították és nem meg­gyógyítani akarták, hanem meg­szüntetni. Kodály egyik híres mon­dása szerint nem az a fontos, ki az operaház igazgatója, hanem hogy ki az énektanár Kisvárdán. A mi is­kolánkban szerencsére úgy ala­kult, hogy az itt tanítók az elmúlt negyven évben nem tönkretették a módszert, hanem a maguk tehet­ségével és szorgalmával hozzájá­rultak ahhoz, hogy kivirágozzon. A koncertek valamennyi résztvevője szemmel láthatóan élvezi a fellépést, gyakoriak az összemosolygások, és az iskola folyosóján sem találkoztam az egyébként szokványos rosszal­kodásokkal. Hogyan befolyásol­ja a gyerekek későbbi életútját az, hogy a Kodály-iskola diákja voltak? Több tudományos vizsgálat kimutatta, hogy az ilyen típusú is­kolákban tanuló gyerekek nagy­mértékben lekörözik egyéb isko­lákban tanuló társaikat. Nem csak éneklésben, hanem más tantár­gyakban is, sőt érdekes fiziológiai tulajdonságokban is ügyesebbek. Ma már tudjuk, hogy a korai élet­korban való zenetanulás fokozot­tan segíti az agy intellektuális fej­lődését. De azt is tudjuk, hogy ezek a gyerekek közösségi háló­zatban jóval bonyolultabb és összetettebb kapcsolatrendszerrel rendelkeznek, ezért a társadalom szempontjából hasznosabbak, mint azok, akiknek csak egyetlen párkapcsolata van. A Kodály-módszer a mai Ma­gyarországon sem talál egyér­telműen igenlésre. Mi a vélemé­nyed arról, hogy jeles szakem­berek is értetlenül viszonyulnak a Kodály-módszer meghatározó elemeihez? Az, hogy nem ismerik a Kodály- módszert. Valahol rossz tapaszta­latokat szereztek, a kodályi gondo­lat közösségépítő szerepét alapve­tően kifelejtik, és a legszigorúbb szakmai megközelítésben próbál­nak ítéletet mondani. Kodály azonban egy nemzetet akart kul­túrájában felemelni és az európai nemzetek sorába illeszteni. A szolmizáció például nem más, mint a legüdvözítőbb módszer egy egész népesség számára, hogy ki­rekesztés nélkül birtokába jusson azoknak a képességeknek, amivel be tud lépni a zene csodálatos bi­rodalmába. Anélkül, hogy a kivéte­lezett zenei képességű emberek közé tartozna, mert ahogy Kodály mondta, a hangszer kevesek ki­váltsága. Az ingyenes hangszer vi­szont mindenkinek a torkában van - s talán ez lehet a legnagyobb probléma! Régóta gyanítom, hogy a Kodály-módszerrel kapcsolatban az a legnagyobb ki nem mondott kifogás, hogy nehéz belőle üzletet csinálni. Hisz itt a Kodály-iskolá- ban a gyerekeknek jószerivel csak ceruzára és papírra van szükségük. Sokan szeretnék, ha a legdrágább hangszerek bekerülnének az okta­tásba. De Kodály fordított irányba indult el: nem az üzlet és a profit, hanem a társadalom és a magyar nemzet irányába és azon dolgo­zott, hogy a legkisebb anyagi be­fektetéssel a legnagyobb örömöt és eredményt érhessük el. Ráadá­sul a „mozgó dó“ által a legauten- tikusabban lehet megérezni a zene vonzás-taszítás viszonyait, a fe­szültség és az oldás állandó ellen­tétét. Hogy van a főnök meg a nem főnök, hogy belül szabályok van­nak. És itt már elcsúszunk arra a területre, ami pillanatnyilag a leg­nagyobb problémánk. A társada­lomban nincs rend, nincs kapasz­kodó, nincs tonika és nincs domi­náns. Ezért egy csomó ember nem tudja, hogy kell az életét élni, hogy milyen szerencsétlen. A zene vilá­gában ez teljesen világos, és a szolmizáció rendszere egyértel­műen világítja meg azt a kozmikus rendszert, amiben az ember biz­tonsággal tájékozódik. Említettük a Cantemus kórus­műhely által „működtetett“ kó­rusok magas művészi színvona­lát. Szerinted megközelítheti egy nem professzionális kórus az igazi profikat? Jelen állás szerint ebben az is­kolában csupa amatőr kórus működik, amelyek magukon vise­lik az amatőrség minden pozitív vonását, az őszinte és érdek nél­küli lelkesedést, s ráadásul birto­kában vannak a profi előadók szakmai felkészültségének. Ez a kettő együtt eredményezi azt a rendkívüli hatást, amit gyakran tapasztalnak a hallgatók - s ami bizony gyakran megszégyenítően fölé kerül egy-egy érdekből ének­lő úgynevezett professzionális együttesnek. Figyeled a rólad, illetve a Cantemus kóruscsalád fellépé­seiről, hangfelvételeiről megje­lenő kritikákat? Ha igen, ho­gyan viszonyulsz hozzájuk? Többnyire pozitív visszhango­kat hallunk, a legutóbbi Bartók- lemezzel kapcsolatban is majd­hogynem rajongó kritika jelent meg. Amit mindig dicsérnek, és ami a hallgatót először megérin­ti, az a hangzás tisztasága és az előadás technikai precizitása. A tiszta intonáció segítségével, a belső hallás fejlesztésével és az énekesek egymásra való figyelé­sével olyan rendkívüli kiegyenlí- tettségű hangzást lehet elérni, amit ritkán hallunk más zenei te­rületen. Van-e még megvalósulatlan álmod, amit a szakmában elérni szeretnél? Az éneklő Magyarország! Ma­gam nem találkoztam Kodállyal, hivatalosan még a módszert sem tanultam. Véletlenül csöppentem bele, és egy elképzelheteüen világ nyílt ki előttem. Ezért önzetlenül szeretném ezt a csodát másoknak is megmutatni, hogy erőt kapjon belőle, és a maga tehetségével, a maga helyén próbálja ugyanezt megcsinálni. Hiszünk abban, hogy az éneklő ember boldog em­ber, és azt szeretnénk, hogy a mi példánkból tanulva mások is úgy gondolják, érdemes azért dolgoz­ni, hogy minél több boldog éneklő embert neveljünk föl. .... és fellépésen (A szerző felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom