Új Szó, 2009. május (62. évfolyam, 100-123. szám)
2009-05-28 / 121. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. MÁJUS 28. Vélemény És háttér 7 fICYILŐ Jelentős Fidesz-előny Tovább nőtt a Fidesz és az MSZP közti támogatottsági különbség, az előbbi támogatottsága 71, a szocialistáké 17% a biztos szavazók között - derül ki a Századvég-Forsense felméréséből. A Fidesz utoljára a tavalyi népszavazáskor tudta olyan mértékben mozgósítani és növelni szavazótáborát, mint most az EP-kampány hajrájában - olvasható az összegzésben. Az elmúlt hónaphoz viszonyítva nem változott a biztos szavazók aránya, a megkérdezettek 61%-a mondta, ha vasárnap országgyűlési választásokat rendeznének, biztos elmenne szavazni, (mti) A netes televíziózás szabályozására semmi szükség - és értelme sincs Agitprop Mivel bölcs kormányunknak köszönhetően válságnak jele sincs, a szlovák adófizetők boldogok, kitört a Kánaán, mindenki annyit keres, amennyi kielégíti a szükségleteit, a kormányzatnak jobb dolga nincs, mint az internetes információáramlás szabályozásával múlatni az időt. LOVÁSZ ATTILA Mi mást gondolhatunk ugyanis arról a tervezetről, amely a sugárzásról szóló törvényt módosítaná, s e változás eredményeként a frekvenciatanács hatáskörébe vonná az internetes televíziókat is. E sorok írója már behűtötte a pezsgőt arra a napra, amikor kiderül: az internet és a rádió, valamint a televízió technológiája annyira összeér, hogy a ter- resztriális és nyomában a digitális rádiózás és televíziózás nem szorul licenszekre, frekvenciatanácsi engedélyekre és az ebből fakadó - egyébként teljesen fölösleges - szabályozásra, emiatt pedig értelmüket veszítik a mindenféle bizottságok, tanácsok, egyéb szabályozó hatóságok. Azok léte ugyanis egyáltalán nem magától értetődő és egyáltalán nemszükséges. A televíziós és rádiós műsorszolgáltatás licenszekhez kötése anno értelmes lépés volt, hiszen frekvenciából kevés van, műsor- szolgáltatóból viszont lenne sok. A digitalizáció eredményeként a né- hányszorosra növekvő piac még mindig elmondhatja magáról, hogy véges, de az interneten szolgáltatott tartalmak egyetlen numerikus korlátja a csillagos ég. Ha eddig Szlovákiában négy, országos televízióhoz volt frekvencia, a digitalizálás után lesz 40. A digitális előkészületek során észrevettük, hogy mind Robert Fico kormánya, mind annak klientúrája nagyon gyorsan meglátta a szabályozásban rejlő lehetőségeket. A távközlési hatóság éléről menesztették a kényelmetlen elnököt, a digitális pályázat abszolút várományosa pedig az a Towercom, amelyről a szlovák sajtó már leírta a min- deki által sejtett titkot, hogy Ficóék- hoz közel álló gazdasági körök kezében van. Mindezt a gusztustalan- ságot úja felül az internet és a tv technológiai randevúja, s csak idő kérdése, hogy a SIM-kártyánk által vett műsorszolgáltatás vígan lecserélje a klasszikus földfelszínit, vagya méregdrága műholdasat. A harminc alatti generációk ma már csak mobilon és neten hallgatnak rádiót, ott a folyamat gyorsabb lesz, de nagyon közel van az idő, amikor ugyanazt a tévéről is el lehet mondani. A kulturális tárca azzal indokolja az internetes televíziók szabályozását, hogy azt az EU előírja. Nos, először is, állítólag az unió teljes jogú tagjai vagyunk és meggátolhatjuk ezt a marhaságot. Másodszor is, a szabályozás szlovákiai gyakorlata azt mutatja, nem szabályozásról, hanem kemény korlátozásról álmodik a kormányzati hatalom. A frekvenciatanács ugyanis politikai alapon jön létre, és alig két évtizedes munkája során nem sikerült elhitetnie velünk, hogy a politika nem szól bele a döntésekbe. Ha egy ilyen testület életét hosszabbítjuk meg a netes televíziózás szabályozásával, akkor újra igazolódik a híres parkin- sonimondat: a hivatalnokok alapvetően egymásnaktalálnakki munkát. A netes televíziózás szabályozására semmi szükség! És értelme sincs. Ha agyonszabályozzák, akkor a tartalomszolgáltató Madagaszkárról fogja üzemeltetni a cégét, s míg terrorista- vagy pedofilhálóza- tok felkutatásában a madagaszkári- ak is hajlandóak segíteni, megnézni a náluk működő szolgáltatókat, addig egy szlovák televíziós tartalmakat sugárzó szolgáltató esetében egy esetleges szlovákiai szabályozási igényről tudomást sem vesznek. Mi meg majd fizetjük a szellentés esztergálásával megbízott testületek tagjait és működési költségeit, miközben az egész csak és kizárólag aszívatásrólésnemaszabályozásról szól. Kíváncsi lennék, melyik szlovák kormányzat fogja szabályozni pl. az Azét portált, vagy melyik magyar száll rá az Iwiwre, melyik kormányzat szabályozná pl. a Faceboo- kot, mert azon az alapon, hogy nagy tömegekre van hatással (mint a tv), akár most is megtehetné. A politikai hatalom viszont olyan abszurdot nem ismer, amelyet ne tudna megvalósítani. A jelzett jogszabály jelzett módosítását mindannyiunk érdekében meg kell akadályozni. Ne téljen vissza a rossz emlékű sajtóhivatal (SÜTI) és a pártközpont Agitprop osztálya sem. Elég volt belőlük, mert minden hasonló kezdeményezés legvégén ott lebeg egy név és egy vele összefüggő módszer-JosephGöbbelsé. MOHMMMHi KÉZ,IRAT tjaii—rarn,T^Ti|T»riWfii^rfíTiiTMffaff|T|inBOTtt^^ Prognózis MIKLÓSI PÉTER Vannakkérdések, amelyeket fel lehet ugyan tenni, de aligha kell attól tartani, hogy a választókeluta- sítóaklesznek. Eztahancúrtűzi mostvelünkaz MKP, amikoris a pártelnökazzal domborít, hogy azt kérdezgeti tőlünk, gyalogmagyaroktól, kívánjuk-e, hogy pártunkés (8évenát) kormányunkegységes maradjon; támogatjuk-e, hogy Bugár Béla és követői nemcsak a párt, hanem a parlamenti frakció tagjai is maradjanak. Borítékolható: CsákyPál a „dilemmáira” rendre pozitívvisszajelzést kap. Nemis csakazért, merte célkitűzésekjó szívvel támogathatók. Hanem mindenekelőtt azért, mert e kér- désföltevésekközöttnemszerepel akulcskérdés: potenciális választókként egyetértünk-e a belső vi- tákáradatában tobzódó, gyakori ellenérzéseket szülő, rögtönzésekre épülő új pártirányítási stílussal? Mert ha ez a kérdés is feltétetne, könnyen kiderülne, hogy a szlovákiai magyar szavazótábor zavarodottan és tehetetlenül áll a mindent elöntő személyeskedés özönében; úgy érzi, megfosztottákrégi biztonságérzetétől (a magyarországi szélsőjobbal összekacsintóFi- desszel való haverkodásonkívül), új fogódzókat és hiteles célokat pe- digmáignemkapott. Ráadásul aza kommunikációs vértezet, amelyet azMKPvezetése sajátvédelmében s az önző intrikák igazának bizonyításaképp öltött fel, sajnálatosan gyenge,nemegyelemébenkifeje- zetten szerencsétlen, noha szent igaz: az utóbbi hónapokban igencsak intenzívenműködött-ontotta a működöt. így a legkevésbé sem alkalmas arra, hogy ama szlovákiai magyar szimpatizáns, aki maga is megerősítésre szorul, bízzon benne. HapedigaPárt mindmagatartásában, mind kommunikációjában zárójelbe teheti saját józan gondolkodásmódját s kikezdheti a közérdeklődésből fakadó bizalmat, akkor bizony a dolgok a helyzettel szemben mennek. Ahelyzet ugyanis az, hogy az MKP belső realitásaitma-fájdalom- egyedül Duray Miklós ismeri fel, és egyedül ő cselekszik azoknak megfelelően. Természetesen a saját szempontjából. Ó az, aki-egyébként sok tanulságos kudarc árán- tökéletesen megértette a pártelnöki vezércsel„helyzetteremtő” erejét, meg azt az esélyt, amelyet konokelszántsággal az orbánviktori akcionizmus irányába terelgethet. Duraynem véletlenülhitt az elnökcsere, szerinte, pozitívlecsapódásában, mert előre látta a Bugár Béla árnyékában akkor már több éve frusztrált Csáky Pál zsigeri ösztöneinek irányzékát. Ezen kívül volt elegendő fantáziája ahhoz, hogy bekalkulálja az elnökváltás nem éppen másodlagos következményét: hogy ő cinikusan hátradőlve, szelíden figyelheti, hogyan tehetet- lenkedikegymás között az új és a régi pártelnök, Csáky és Bugár hogy nyilatkozgat összevissza, ez a kétembermikéntjátsszaelmara- dékhitelétis.Aztánavalóságfe- lülmúltmindent:CsákyésBugár egy tökéletesenirracionális, ön- sorsrontó melodráma során rálépett a kölcsönös szembeköpésekfe- lé vezető útra. Bizton tudom, ekkora hülyeséget még Duray Miklós sem feltételezett a két ellenfélről. Ma mindenesetre páholyból figyeli az eseményeket, tartózkodóan nyilatkozik s fals fejes óválással sajnálja,hogyaMagyarKoalíció Pártja stabilitása ilyen látványosan megingott... Nos,különbejáratúprognózisom viszont világos, akár a vakablak: abban, ami a pártháztájiban hamarosan következik, nemigenleszkö- szönet; itt, a Csallóköztől a Bod- rogközigrövidesen rajtunk kívül álló okokmiatt-megsokasodnaka rajtunkkívül álló okok. KOMMENTÁR Csontsovány bicepszek AAAL1NÁK ISTVÁN Van valami paródiaszerű abban, ahogyan a legabszurdabb kommunista diktatúra csontsovány bicepszeit feszegetve időről időre megpróbálja zsarolni a világot. E tragikomédia láttán hajlamosak vagyunk egy kézlegyintéssel elintézni az észak-koreai atomprogramot, kissé túlzónak érezve azt, ahogyan a vezető politikusok minden egyes provokáció után megkongatják a vészharangot. Mennyire kell komolyan venni a nyomorgó országot uraló kis Kim erőfeszítéseit rezsimjének túlélésére? Vegyük már most készpénznek azt a phenjani bejelentést, hogy nukleáris kísérlet történt, bár az első, 2006-os föld alatti robbantás után is két hétbe telt, amíg az USA is megerősítette, hogy ténylegesen atomrobbantás történt. A szeizmográfok ugyanis csak a földmozgást észlelik, azt nem tudják kimutatni, hogy nukleáris vagy hagyományos robbanóanyagot használtak-e a mesterséges rengés előidézésekor. S mivel a rendkívül elszigetelt országban helyszíni ellenőrzéseket nem lehet végezni, az amerikai hadseregnek és a titkosszolgálatoknak kémrepülőgépek segítségével kellett levegőmintákat gyűjteniük ahhoz, hogy a dolog egyértelművé váljék. Az oroszok szinte rögtön azt jelentették, hogy a mostani a 2006-osnál sokkal nagyobb, mintegy húsz kilotonnás, azaz kb. hirosimai erősségű robbantás volt. A CTBTO szakértői tegnap viszont azt állították, 4,52-es erősségű rengést észleltek, s ez csak valamivel nagyobb a 2006-ban mért adatnál. Nem véletlen az sem, hogy Phen- jan most a nukleáris kísérlet (média)hatását még rakétakísérletekkel is megpróbálta felerősíteni. És eljutottunk a lényeghez. Az valószínű, hogy Észak-Koreának lehet 6-8 atomfegyver előállításához elegendő plutóniumja, de attól még messze van, hogy rakétára szerelhető kis nukleáris robbanófejet tudjon gyártani. Rakétatechnológiája is eléggé elmaradott, az igazán veszélyes eszközöket - az információk szerint - most fejlesztik. Miért jelent mégis veszélyt? Elsősorban azért, mert az agonizáló rézsűn bárkinekkész eladni azt, amije van, olyanoknak, akikneksokkal nagyobb műszaki és anyagi lehetőségeik vannak a továbbfejlesztésre. Bizonyított például az észak-koreai-iráni nukleáris együttműködés is, és ezt nagyon komolyan kell venni. Az Obama-csapat külpolitikai prioritásként az iraki és az afganisztáni-pakisztáni háborút, a közel-keleti helyzetet és az iráni atomprogram miatti válságot jelölte meg. Ezért igaz lehet a feltételezés, hogy Kim a második robbantással Obama figyelmét akarta felkelteni, egyrészt kierőszakolni a közvetlen észak-koreai-amerikai párbeszédet, másrészt jobb pozíciókból visszatérni a hatoldalú tárgyalásokhoz, hiszen égetően szüksége van az élelmiszersegélyre és az energiára, amit atomprogramjának feladásáért kapott és még kapna a nagyhatalmaktól mega szomszédoktól. Mindezekből a legfontosabb következtetés az lehet, hogy a nyugati vüág számára továbbra sem az észak-koreai, hanem az iráni atomprogram jelenti a legnagyobb veszélyt. A másik az, hogy az észak-koreai válság Kína nélkül nem oldható meg. A Kim-rezsim annyira zárt, hogy az USA-nak gazdasági kényszerítőeszközei nincsenek vele szemben, Kínának viszont igen, hiszen a phenjani diktatúra eddig is csak pekingi segítséggel tudott a víz felett maradni. Mármost Pekingnek sem érdeke, hogy a szomszédságában ütőképes atomhatalom jöjjön létre. Kínának arra jó az észak-koreai hercehurca, hogy a rendezés előmozdításáért megkéije a maga árát - főleg az USA-tól. TALLÓZÓ AMERIKAI SAJTÓ Az észak-koreai atomkísérlet több vezető amerikai lap szerint nagy próbatétel Barack Obama elnök számára. A legnagyobb példányszámú napilap, a USA Today úgy fogalmazott: a nukleáris teszt éppen olyan nemzetbiztonsági váJság- helyzet, melynek bekövetkeztétől a választási kampányban óvtak Obama vetélytársai azzal kapcsolatban, ha a tapasztalatlan afroamerikai politikus nyerné meg az elnökválasztást. A konzervatív The Wall Street Journal szerkesztőségi cikkében arra emlékeztetett: Obama egyebek mellett azzal az ígérettel került be a Fehér Házba, hogy egy puhább, megértőbb diplomáciával nagyobb összefogást lehet elérni a világon a rosszindulatú államokkal szemben. Itt az idő és Észak-Korea esete, hogy Obama bebizonyítsa igazát - jegyezte meg a lap. Az újság azt írta, miután Phenjan áprilisban tesztelt egy nagy hatótávolságú ballisztikus rakétát, Obama arról beszélt, hogy „a szabályokat be kell tartani, azok megszegőit meg kell büntetni, aszavaknakjelenteniükkell valamit, a világnak össze kell fognia az ilyen fegyverek elterjedésének megakadályozására”. Ám Washington még egy kötelező érvényű BT-határozat elfogadását sem tudta elérni az ENSZ-ben, be kellett érnie egy elnöki nyilatkozattal. A The Washington Post kemény szankciókat sürgetett Észak-Korea ellen; a liberális lap szerint Obamának a lehető legkeményebb büntetőintézkedéseket kell kisajtolnia az ENSZ Biztonsági Tanácsából. A valóban kemény szankciók elfogadásának azonban nem fényesek az esélyei - állapítottamegaz újság. A lap szerint az Obama-kor- mány egyet nem tehet, azt, amit Phenjan a robbantással elérni szándékozik, hogy Washington fordítson nagyobb figyelmet Észak-Koreára, kínáljon fel gazdasági és politikai kedvezményeket. (mti)
