Új Szó, 2009. április (62. évfolyam, 76-99. szám)
2009-04-07 / 81. szám, kedd
Vélemény és háttér 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. ÁPRILIS 7.- Milyen szép idő van! Az ember nem is hinné, hogy ilyen pocsékul végződött az elnökválasztás. (Peter Gossányi karikatúrája) A szlovák politikai elit nagyobb része nagyjából a szavazói értelmi szintjén van Elveszett illúziók TALLÓZÓ LA LIBRE BELGIQUE Szlovákia nem képes eltávolodni a kilencvenes évektől - kommentálta a hét végi elnökválasztást a La Libre Belgique című belga lap. A jobboldali újság középeurópai tudósítója szerint Ivan Gašparovič elsősorban a kormány népszerűségének köszönheti államfői újraválasztását. Megbízatásának folytatása viszont szabad teret ad Robert Fico kabinetjének, amely „sorra hozza a magyar kisebbséget zaklató intézkedéseit”. A belga lap szerint Gašparovič újraválasztásához az alacsony részvétel is hozzájárult, különösen az, hogy csak az idősebb, fegyelmezettebb, a válság miatt kockázatot vállalni nem akaró rétegeket sikerült mozgósítani. További tényező volt a szavazás eredményében az is, hogy Gašparovič, aki a küencve- nes években a populista Vladimír Mečiar közeli munkatársa volt, első elnöki mandátuma alatt sikeresen építette fel magáról a bölcs és ravasz nagypapa képét - írta az újság. Christine Dupré tudósító sajnálattal állapította meg, hogy nem sikerült a másik jelölt, Iveta Radičová vállalkozása Gašparovičcsal szemben, jóllehet ő elutasította a nacionalizmust, és a haladás, valamint a polgá- riasodás politikáját hirdette. (mtí) LIPOVÉ NOVINY Ivan Gašparovič győzelmét a szlovákiai elnökválasztáson Robert Fico kormányfő intézte el, hasonlóan ahhoz, ahogy Csehországban Mirek Topolánek kormányfő is bebiztosította Václav Klaus elnökké választását. Fico nélkül Gašparovič egy aprócska párt élén tengődne, amely soha nem került volna be a parlamentbe, s politikailag halott és nulla lenne - írja az Engedelmes utcaseprő című jegyzetében a Lidové Noviny című konzervatív cseh napüap. Gašparovič „azért maradhat hivatalában, mert az elmúlt három évben bevált. Engedelmesen söpörte az utat Fico kormánya előtt, a legkevésbé sem zavarta, hogy a szélsőséges Szlovák Nemzeti Párt is a koalíció tagja. A szlovákiai magyarokra úgy tekint, mint az ország potenciális árulóira, hasonlóan Ficó- hoz vagy Ján Slotához” - úja a jegyzet szerzője Ľuboš Palata. „Mirek Topolánektől eltérően, aki Václav Klaus újraválasztásának támogatásával politikai öngyilkosságot követett el, Robert Fi- cónak nem kell félnie. Ivan Gašparovič továbbra is hokimeccsekre fog járni, s csak ritkán hallunk róla, mert Klaustól eltérően semmiféle ambíciói nincsenek. Öt év múlva pedig - immár bővített jogkörökkel - a szlovákok az igazi Robert Ficót választják meg elnöküknek, s nemcsak a szolgáját, mint most” - zárja jegyzetét a Lidové Noviny, (mti) Ha reálisan mérlegelve Gašparovič kis arányú győzelmét vártuk is, mégis sokan bíztunk benne, hogy Radičovának esélye lehet az elnökválasztás második fordulójában. Nem volt, vereséget szenvedett, méghozzá súlyosat, az ellenfele 11 százalékpontot vert rá. GÁL ZSOLT Az üzenet egyértelmű: Fico és csapata továbbra is verhetetlen, a lakosság egyértelmű többsége támogatja, sőt valósággal habzsolja a populista szociális demagógia és a nacionalizmus elegyéből kevert, durva kirohanásokkal és agresszív retorikával fűszerezett kormánypártipolitikát. Lényegében semmi új a nap alatt, az urnákhoz járulók legalább 55%-a, de nem ritkán ennél több is már a kilencvenes évek elejétől rendszeresen hasonló profilú politikai erőkre szavaz. Ezeket először Vladimír Mečiar és mozgalma testesítette meg, amely még Ficónál és pártjánál is népszerűbb volt. Mostanra a Smer egyszerűen lenyúlta a HZDS szavazóinak nagy részét (miközben már a maradékra is feni a fogát kétpárti kormányzást tervezve), a pártok névleg megváltoztak, a szavazótábor azonban a régi MTI-HÁTTÉR Április 8. a nemzetközi roma nap. Megtartásáról 1971-ben döntöttek a romák első londoni világkongresszusán az Indiából és húsz más országból érkezett küldöttek, akik elfogadták a cigány nép szimbólumát, zászlaját, mottóját, himnuszát is. (A kék és zöld színű roma zászló közepén egy 16 küllős csakra, kerék látható. A cigány himnusz szövegét 1969-ben Zarko Jovanovic írta, címe Djelem Djelem, a melódia egy népszerű szerb-roma szerelmes dal.) A romák világnapja ahhoz akar hozzájárulni, hogy a lakosság megértse a cigányok problémáit, akiknek helyzetét leginkább a szegénység és az előítélet nehezíti. Világszerte mintegy 13-15 millió cigány él, akiknek ősei az indiai szubkonti- nensről indultak úrnak mintegy ezer és nagyon hasonló eszközökkel mozgósítható. Továbbra is elég a külföldieket, a gazdagokat, a nagy- vállalatokat szidni, és az „egyszerű emberek” védelmezőjeként tündökölni, meg persze előhúzni a szlovákiai politikai folklór elengedhe- teden részévé vált magyarkártyát. Röviden: ugyanazokat a hülyeségeket és téveszméket kell ismételni, amelyeket a választók többsége is hajtogat a kocsmaasztal mellett. Ez a többség ugyanis, úgy látszik, nem szereti, ha az általa választott politikusok jóval értelmesebbek nála. Ezért utálták annyira például Ivan Miklošt, mert intellektuálisan a bokájáig sem értek fel. A szlovák politikai elit nagyobb része ebből eredően nagyjából a szavazói értelmi szintjén van, legalábbis ami a nyüvánosság előtti szerepléseiket illeti. Ezen nem is kell meglepődni, a választóik felismerhetik bennük saját magukat a tévéképernyőn, s mint a latin-amerikai szappanoperáknál is fontos, hogy a néző azonosulhasson egyik-másik főszereplővel (és utálhasson pár fő gonoszt), a politikában is üdvös, ha a cirkusz nézője azonosulhat a vezetőkkel. Utálni való gonosznak meg ott vannak az „idióta” újságírók, az „értelmiségi szemét” avagy a „szellemi hontalanok”, a kapitalisták „telheteden torkai”, az őket fizető, és Szlovákia ellen áskálódó külföldiek, meg persze a dobogó tetején a magyarok, határon innen és túl. éve. Ók magukat romnak vagy romának (ember) mondják, s szervezeteik javaslatára 1995 óta az Európa Tanács hivatalos dokumentumaiban isaromamegnevezésszerepel. A cigányság periférikus helyzetben megrekedt széles rétegei esetében egymásra halmozódnak a történelmi hátrányok és az utóbbi évtizedek modernizációs és integrációs kudarcai. A kérdésben legérintet- tebb nyolc európai ország kormányának vezetői 2005. február 2-án írták alá Szófiában a Roma Évtized 2005-2015 programot elindító nyilatkozatot. A program résztvevői deklarálták, hogy a következő tíz évben elsősorban négy területen: a romák oktatásában, egészségügyi ellátásában, foglalkoztatásában és lakáskörülményeik javításában szeretnének komoly eredményeket elérni. Időközben Montenegró is társult a programhoz, Albánia, Bosznia-Hercegovina és Spanyolország Sokan naivan reménykedtünk abban, hogy ez a választói tábor azért fokozatosan lemorzsolódik, elsősorban a nagyobb városokban kialakulóban van egy polgárinak nevezhető réteg, amely jórészt immúnis a demagógia és a nacionalizmus kórokozójával szemben. S bár ez a folyamat tényleg tetten érhető, az a baj, hogy csigatempóban zajlik, és ilyen alapon jobb esetben 20 évet is várhatunk, míg átbillen a mérleg nyelve a másik tábor javára. Az átmenetet jól jelképezheti Besztercebánya esete, amely a kilencvenes évek közepén még a mečiarizmus bástyájának számított, most pedig már sokad- szorra a jelenlegi ellenzékre voksolt (ha kis többséggel is). Ezen átmenet lassúságát azonban kiválóan illusztrálja az a tény, hogy Radičová a második fordulóban a déli járásokon kívül csak Pozsony, Kassa, Beszterce és Eperjes városában tudott nyerni. Ä győzelemhez kellene még legalább 6-7 nagyváros, méghozzá pozsonyi arányú fölénnyel. Marad a kilátástalan várakozás, a kiábrándultság, a sikertelenségből adódó frusztráció és az elkeseredettség szülte irónia. Nekem az „intellektuális szemét” egyik neves képviselőjének, Milan Lasicá- nak egyik mondása jut eszembe: „az ókori Athénban is volt demokrácia, de ott a rabszolgáknak nem adtak szavazati jogot”. hivatalosan jelezte belépési szándékát, Szlovénia megfigyelői státust kért, s az UNICEF is közölte, hogy bekapcsolód ikaprogramba. A romák esélyegyenlőségénekja- vítására - elsősorban magyar képviselőknek köszönhetően - különös gondot fordít az Európai Parlament is. Az Európai Unió választott képviselőtestülete 2005 áprilisában fogadta el a romák helyzetével foglalkozó határozatot, amely a romákkal szembeni fajgyűlölet és faji megkülönböztetés terén észlelhető tendenciák sürgős felszámolásának szükségességét hangsúlyozza. Ates- tület 2008 januárjában európai romastratégia kialakítását sürgető állásfoglalást hozott. A tagállami és európai roma civil szervezetek feladata lesz konkrét tartalommal megtölteni a keretstratégiát, amely várhatóan ajánlásokat és szakmai minimális követelményeket fogal- mazmegatagállamokszámára. Világszerte 13-15 millió cigány él, őseik az indiai szubkontinensről indultak el A romák világnapja KOMMENTÁR Félreértett százalékok MÓZES SZABOLCS Mint minden eredményt, a hétvégén lefolyt államfőválasztás végeredményét is sokféleképpen lehet értelmezni. Értelmezni és félreértelmezni is. Hosszú távon pedig az jár jól, aki a tényekből a megfelelő tanulságokat tudja levonni. Az első jelek alapján félő, hogy az ellenzék nem ebbe a csoportba tartozik. Már a választások első fordulója után látszottak annak a jelei, hogy az SDKÚ- MKP-KDH triumvirátus politikusainak nagy részével kissé elszaladt a ló. Amikor a havonta ismétlődő közvélemény-kutatások által tizenszázalékokra sem „értékelt” pártok megmondóemberei a 47-38 százalék számpárok láttán azt kezdték mondogatni, „nem is olyan rossz a helyzet, mint amilyennek tűnik, a koalíció nem is verhetetlen, nem is vagyunk olyan népszerűtlenek”, már érezni lehetett, a hosszú évek kormányzásában és belpolitikai viharaiban megedződött közszereplők nem jó oldaláról közelítik meg a dolgot. Az államfőválasztás első és második fordulójának eredményei valóban hordoznak magukban olyan üzenetet, mely a jelenleg kormányzó kompániájának okozhat fejtörést. Hiába vezetnek magasan a rendszeresen publikált előrejelzések alapján, az elnökválasztásban azért meg kellett izzadniuk - pedig jelöltjük nem egy friss politikai kreatúra volt, hanem az évek óta magas népszerűségnek örvendő, hivatalban levő államfő. Az eredmény tehát egyrészt azt mutatja, hogy verhető a jelenleg hatalmon levő csoportosulás. Az ellenzék szempontjából viszont tragikus következményekkel járhat, ha a választásoknak csupán ezt az egyetlen üzenetét veszi észre. Fico talán valóban nem olyan népszerű, mint amilyennek tűnik, de ami még ennél is fontosabb: Radičová nem azért ért el ilyen remek eredményt, mert ebben az ellenzéki „márkanevek” segítették volna, hanem pont azért, mert többé-kevésbé sikeresen tudta potenciális támogatóival feledtetni, hogy „azok” is ott vannak a háttérben. A választási eredmény reális, de ugyanígy sokat elárulnak a közvélemény-kutatások adatsorai is. A helyes következtetést pedig csak ezen adatok együttes értelmezésével vonhatjuk le: sokan változást szeretnének látni, de a jelenlegi ellenzéki politikusok nagy részét nem tartják elég hitelesnek arra, hogy szavazataikat rájuk adva, rajtuk keresztül realizálják ezt a változást. Radičová új arc volt, mint ahogy viszonylag újak voltak azok is, akik mögötte és mellette álltak a kampányban. Melyik, 2006 előtt hosszú évekig aktív és politikailag amortizálódott SDKÚ-s csúcspolitikus ért volna el ilyen eredményt a 2009-es államfőválasztáson? Égjük sem. Az elnökválasztás fő üzenete tehát az, hogy ehhez hasonló vagy akár jobb eredmény elérhető a 2010-es parlamenti választásokon is - Fico verhető -, ám nem a lejárt szavatosságú ellenzéki vezetőkkel, az általuk képviselt ötlettelenséggel, színtelenséggel és hiteltelenséggel. FIGYELŐ A MOL-ra fáj a foguk? A Surgutneftegas (Szur- gutnyeftyegaz) orosz olaj- és gázipari vállalat nagy mértékben túlfizette az osztrák OMV-től megvásárolt 21,2 százalékos MOL-részvény- csomagot; ez vagy egy átvételi kísérlet előkészítését jelzi, vagy azt, hogy a Surgutneftegas tovább akarja adni a pakettet más állami kötődésű orosz cégeknek - olvasható a washingtoni Jamestown Alapítvány elemzésében. A Surgutneftegas túlfizette a MOL-csomagot, hiszen az 1,4 milliárd eurós vételár azt jelenti, hogy egy részvényért átlagosan 63,73 eurót fizettek a tőzsdén, ez csaknem kétszerese a március 27-i 33 eurós záróárnak - mutatott rá Vladimir Socor amerikai Közép- Európa-szakértő a Eurasia Daily Monitor című kiadvány legfrissebb számában. Ilyen mértékű túlfizetést, vételt a piaci ár kétszereséért egyetlen olyan cég sem hajtott vagy hajthatott volna végre, amelyik felelősséggel tartozik részvényeseinek. Egy orosz cég, amelynek állami kapcsolatai vannak, s ahol hiányos az átláthatóság, megtehette. Az elemző szerint vagy maga a Surgutneftegas akarja megszerezni a MOL-t, vagy át akarja játszani a megvásárolt részt egy másik orosz vállalatnak, talán a Rosneftnek vagy a Lukoil- nak. Egy üyen továbbadás Socor szerint több mint kétszeresére növelheti az orosz szavazatok erejét a cégnél. A Surgut lépése ugyanakkor orosz ösztökélésnek is felfogható az osztrák kormány irányában, hogy Bécs a Déli Áramlatot, a Nabucco riválisát támogassa. A Kreml meg akarja nyerni az osztrák kormányt és az OMV-t, valamint további kormányokat és vállalatokat ahhoz, hogy a következő hetekben sorrakerülő csúcstalálkozón aláírják a Déli Áramlat vezetékről szóló szerződéseket. Vladimir Socor szerint a Surgutneftegas groteszk tranzakcióját egy amerikai befektetési bank, a J. P. Morgan közreműködésével hajtotta végre. Moszkvában működő nyugati brókerek hangsúlyozzák, hogy a Kreml támogatta az olaj- és gázipari vállalat lépését, az orosz média üzenetével szemben- nem hétköznapi piaci művelet történt. A magyarok joggal érezhetik becsapva magukat, hiszen a Kreml titkolózott az ügyben. A Gyurcsány Ferenc miniszterelnök vezette küldöttség legutóbb március 10-én járt Moszkvában, hogy megkössék a Déli Áramlattal kapcsolatos kétoldalú egyezményeket. Az amerikai elemző azt írta, hogy az eddigi értesülések szerint a Moszkvában tárgyaló magyaroknak egy szót sem szóltak a Surgutneftegas küszöbön álló lépéséről, (mti)
