Új Szó, 2009. március (62. évfolyam, 50-75. szám)

2009-03-04 / 52. szám, szerda

14 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2009. AAÁRC1US 4. www.ujszo.com Jövő héten Kutak Adrienn keramikust mutatjuk be. A tardoskeddi Szabó Ferdinánd kitanult hentes, később asztalosműhelyt nyitott, remekbe szabott citerákat készít, kórustag és a hagyományok lelkes őrzője A bírálóbizottság tagjait is meglepte, hogy a tapasztalt borászok mellett fiatalok is szép számmal jelentkeztek boraikkal a megmérettetésre Új értékelési rendszert vezettek be az ebedi borversenyen évben még sok olyan borral ta­lálkoztunk, amelynek minősé­gében jócskán akadt kivetniva­ló. Ilyenkor megmondtuk a gazdának, hogy legalább a szomszédjával kóstoltassa meg és véleményztesse a borát, mi­előtt benevez” - mondta Benefi László, a verseny egyik szerve­zője és a bírálóbizottság tagja. Elmondása szerint akadt olyan degusztátor, aki a bor zamatán megérezte a hordók mellett tá­rolt krumpli ízét, illatát. Mára ezeket az alapvető hibákat a borászok kiküszöbölték, és egy­re jobb bormintákat visznek el­bírálásra. ,A verseny célja tulajdonkép­pen az, hogy a borászok tanul­janak egymás sikereiből és ku­darcaiból. Mivel minden bor külön szóbeli értékelést kap, a gazdák le tudják vonni a tanulságod’ - tette hozzá Benefi László. Idén új értékelési rendszert vezettek be a borok elbírálásá­nál. Az új - egész Szlovákiában elfogadott - 100 pontos elbírá­lási rendszer szerint a bot meg­jelenését, illatát, zamatát és az összbenyomást pontozzák. A párkányi régióra egyelőre nem jellemzők az édes borok, így a versenyen is elsősorban a zöld veltelini, a rizling, a leány­ka, a szentlőrinci, a kékfrankos és bizonyos mennyiségben a cabernet sauvignon dominált. A helyi versenyeken sikere­sen szereplő borokat a későbbi­ek során a kerületi versenyeken értékelik. „A párkányi kerületi borversenyt idén Kicsinden rendezik meg. Sajnos mi nem tudtuk vállani ezt a megtisztelő feladatot, mert az Ister-Granum Eurorégiós Borverseny előkészí­tése, szervezése nagyon igényes feladat, amely teljesen lefoglal bennünket. Erre a versenyre április 21-ig lehet leadni a bor­mintákat az ebedi kul- túrházban” - hívta fel a bor­termelők figyelmét a soron kö­vetkező megmérettetésre Bene­fi László. Hogyan Tardoskedd. Komoly becsülete van ma a jó hentesnek, és egymásnak adogatják a meg­rendelők a hibátlan munkát végző asztalosok nevét. A Tardoskedden élő Szabó F er dinandnak mindkét szakma a kisujjában van. SZÁZ ILDIKÓ Játszi könnyedséggel bánik a késsel, amellyel egy idő óta már nem csak a csontokról faragja le a húst, csodás mintákat vés a citerák derekába is. A mesterien ízesített kolbász, az omlós hurka és disznó­sajt készítésének minden csínját- bínját ismerő hentes többszörösen bizonyította már életében, hogy jól gazdálkodik a nekijutott tehet­séggel. Szakácsnak jelentkezett volna a tizennégy éves Nándi az alapisko­la elvégzése után, édesanyjának is ez volt a szakmája. Húga, sőt még a felesége is ezt a mesterséget vá­lasztotta. Sajnos őt nem vették fel az iskolába, így lett belőle hentes. A fiatalember becsülettel kita­nulta ezt a könnyűnek egyáltalán nem nevezhető szakmát és a nyit­kerül a hurka a faragott sublótra? A gazdák feszült figyelemmel hallgatták a szakmai zsűri értékelését rai húsüzemben helyezkedett el. Húsfeldolgozást a mai najng vál­lal, ha kérik a segítségét. Úgy érzi, ennyivel tartozik a szakmának. ,Alapiskolás korom óta muzsiká­lok és sportolok, már a nyitrai hús- feldolgozóból is rendszeresen el­jártunk fellépni és hokizni. Kato­nakoromban a Dukla Pferov rög­bicsapatába kerültem, első évben szakács, második évben már fő­szakács voltam, méghozzá fő- törzsőrmesteri rangban” - kezdett bele története mesélésébe Szabó Ferdinánd. Ismeri a Nitran szalámi minden titkát Miután a férfi leszerelt, sza­kácsként is remekelt a családjá­ban. Máig szívesen forgolódik a tűzhely körül. Emellett értékes ta­pasztalatokra tett szert nem csak a laskagomba, hanem az egzotikus növények, kaktuszok termeszté­sében, és a napenergia felhaszná­lásában is. Saját készítésű szauná­val dicsekedhet. „Mi tagadás, sze­retek spekulálni” - hárítja el ven­déglátónk az elismerő szavakat. Nándi a katonaság után az ér­sekújvári húsüzemben helyezke­dett el, a cég épülete előtt egy ha­talmas acélbika díszelgett. „1992-ig ott dolgoztam, és semmi okom nem volt a panaszra. Jó helyre kerültem, a Nitran száraz szalámi készítéséből bőven kivet­tem a részemet, minden egyes munkafázisban. Dolgoztam a hús­keverőben, a szárítóban és a cson- tozóban is. A virslit, a pástétomot az élelmiszer feldolgozásában résztvevők sosem szerették iga­zán, mert látták milyen hús­anyagból készül” - emlékezik vissza a kilencvenes évekre ven­déglátónk, majd egy rövid kitérőt tesz Kelet-Németország irányába. ,A feleségemmel együtt 1986 és 1989 között az akkori Kelet- Németországba, egy ottani hús­üzembe jártunk nyaranta dolgoz­ni. Abban a gyárban különálló vá­góhíd működött, és önálló húsfel­dolgozó. Mi tagadás, a hazainál jóval kellemesebb körülmények között, nagyobb tisztaságban dol­gozhattunk. A nyitrai és az érsek­újvári cégekben korszerűbb gépek voltak ugyan abban az időben, odaát azonban jobban ügyeltek a részletekre, jobbak voltak a ter­mékeik. Kicsit megtanultunk né­Szabó Ferdinánd műhelyében minden citerának faragott dereka van (Csuport István felvétel) dolgozni” - szögezi le végezetül vendéglátónk. Munkájukat a www.foklor.kultura.szm.sk hon­lapon is bemutatják. Böjti játékok Tardoskedden GULYÁS ZSUZSANNA Ebed. Meglepő eredménnyel zárult az idei borverseny. A vö­rösborok kategóriájában az aranyérmet egy huszas évei ele­jén járó fiatal borász nyerte el, aki először nevezett be a meg­mérettetésbe. A bírálóbizottságot is meg­lepte, hogy a tapasztalt borá­szok mellett a fiatalok is szép számmal jelentkeztek boraikkal a fehér-, vörös-, illetve rosé bo­rok kategóriájában. Az idén 10. alkalommal meg­rendezett ebedi borversenyen 83 mintát értékelt a szakmai zsűri. A fehérborok kategóriá­jában 6 aranyérmet osztottak ki, a vörös-, illetve rosé borok kategóriájában idén csak egy aranyérmes lett. Tavaly viszont éppen a vörösborok kategóriája bizonyult erősebbnek. „Tapasztalataink szerint év- ről-évre javul a minőség, és ez­zel egyre színvonalasabbá válik (Burza Kálmán felvétele) a verseny. Az első három-négy A hentesmesterség minden csínját-bínját ismerő Nándit szívesen látják a disznóöléseken metül, aminek most veszem hasz­nát a tapasztalatszerző hagyo­mányőrző körutakon. Nem félek megszólítani a stájer citerásokat” - meséli. A jóféle kolbászt, hurkát és disznósajtot a mai napig ízlete­sen tudja készíteni, 1992 után mégis távozott a munkahelyéről, ahonnan egy ideig még gépeket bérelt, és a háztájiban, rendelésre kezdett dolgozni. Egyik barátjával eközben sikerült megvalósítani régóta dédelgetett álmát: aszta­losműhelyt nyitottak. BeáUt az esztergapad mögé és a kórusba „Egy másik vüág tárult fel előt­tem. Attól fogva nem kellett min­den nap beutaznom a gyárba, rengeteg időm maradt a kedvtelé­seimre. Hentesként azzal a gondo­lattal is eljátszottam, hogy fel­élesztem a húsfeldolgozás régi hagyományait. Esténként a Cse- madok helyi szervezetének kóru­sában kezdtem énekelni, ahol a nagyszüleim és az édesapám is da­lolt. Apám halála után hívtak a férfikórusba, kellett az utánpót­lás, 1999-től vagyok a tagja. Ekkor készítettem az első citerákat - szám szerint nyolcat - és hoztam létre barátaim segítségével az együttest. Asztalosműhelyem, fa­anyagom volt, tehát már csak a képzeletemnek kellett szárnyal­nia. Idén lesz tízéves a citerazenekarunk” - vezet Szabó Ferdinánd a kisebb műhellyé ala­kított garázsba, ott sorakoznak a régi hangszerek. A helyiek felke­resik őt a régiségekkel, egy-egy darabot neki is ajándékoznak. Csináljunk brúgattyút! A hentesből lett asztalosmestert 2008 októberében jegyeztette be az Élő Hagyományok Polgári Tár­sulás, amelynek az alapító tagok mellett több tucat önkéntese és tá­mogatója is van a faluban és a régi­óban. Bemutató foglalkozásokat, játszóházakat rendeznek a gyere­keknek. „Amit elődeink ránk hagy­tak, azt kötelességünk megőrizni. Szerencsére a fiamban máris köve­tőmre találtam. Kézművesként, tűzzománc- és vitrázs szakon vég­zett, üvegmozaik-berakást tanult, ezzel keresi a kenyerét. A felesé­gem és a lányom támogatása nélkül nem tudnék ennyi területen Ferdinand nagy erővel készül kézműves barátaival együtt a Ta­vaszváró böjti játékok megrende­zésére. Március 21-én az alapít­vány tardoskeddi műhelyében to­jásdíszítést, kosárfonást, fafara­gást, üvegfúvást és bőrdíszműves foglalkozásokat terveznek. Régi já­tékokat - krumplipuskát és brú­gattyút készítenek a gyerekekkel, akiket egy ötéves mesemondó fog szórakoztatni. Ahentes és a szakács is jelen lesz Ferdinánd személyé­ben ezen a napon: konyhájában fi­nom kötés, fánk és hagymás krumplikása készül, még tejet is fognak „csapolni”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom