Új Szó, 2009. március (62. évfolyam, 50-75. szám)
2009-03-23 / 68. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. MÁRCIUS 23. Vélemény És háttér 5 FIGYELŐ Fico fél Orbántól Robert Fico szlovák kormányfő „pragmatikus és racionális politikusnak” minősítette a távozását szombaton bejelentő Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnököt. „Ami Gyurcsány úr elhatározását illeti, ez az ő politikai döntése, ezt nekünk nehéz kommentálni. Azt azonban megerősíthetem, hogy ha a szélsőséges Fidesz kerül hatalomra - akár most, akár a következő parlamenti választás után annak nagyon komoly következményei lesznek a magyar-szlovák kapcsolatokban. Mi ettől a jövőtől kissé már tartunk is. De hogy Gyurcsány úr döntése megváltoztatja-e a beruházók álláspontját, ezt ma nehéz megbecsülni. Úgy gondolom, hogy Gyurcsány úr olyan politikus, aki vüágo- san a gazdasági növekedésre és a reformokra összpontosít. Nem gondolom, hogy a kormányváltás bármiféle kategorikus változást hozna abban, miképp viszonyulnak a beruházók és a nemzetközi pénzvilág Magyarországhoz” - közölte a szlovák kormányfő. Elismerte, hogy az esetleges magyarországi belpolitikai változások aggodalommal töltik el. „Igen, mert ami a Fideszt illeti, valóban nagyon szélsőséges, jobboldali párt, amely radikálisan viszonyul a Szlovákia és Magyarország közti kapcsolatokhoz. Ez nálunk nagy aggodalmat kelt, de meg kell vele birkóznunk” - jelentette ki Fico. Megjegyezte: a magyar sajtóban kísérletek vannak arra, hogy a magyarországi roma gyilkosságokért a szlovák titkosszolgálatokra hárítsák át a felelősséget. „Ez már valóban olyan dolog, amit elvüeg kell elutasítani. Igen, ha a Fidesz megnyeri a választást, annak komoly következményei lehetnek a szlovák-magyar kapcsolatokra nézve” - mondta a szlovák miniszterelnök a Cseh Televízióban, (kés)- Drágám, fantasztikus volt ez az első forduló. Már most izgatottan várom a másodikat... (Peter Gossányi rajza' Radičovának nagyon óvatosan kell lavíroznia, hogy elhárítsa a támadásokat Újra itt a magyarkártya Az elnökválasztás első fordulójának eredménye meglepetés. Azt, hogy Radičová a felére tudja csökkenteni lemaradását Gašparovič- csal szemben, a legmerészebb elemzők sem merték megjósolni. CZAJL1K KATALIN A választási eredmények területi lebontását nézve ugyanakkor az is nyilvánvalóvá válik, hogy Radičová sokat köszönhet az MKP- nak, amit már ellenfelei is észrevették, ezért várható, hogy a második forduló egyik legdominánsabb kampánymotívuma a tudatos magyarellenesség lesz. Az első forduló eredménye abban is meglepő, hogy megmutatta, az MKP még mindig képes effektiven mozgósítani a magyar választókat. Éppen a magyar párt volt az a három ellenzéki erő közül, amely a legintenzívebben kapcsolódott be Radičová kampányába, s ez jó döntésnek bizonyult. Az SDKÚ és a KDH sokkal tartózkodóbb volt ezen a téren, bár mindkét párt esetében más volt a motiváció. Radičová anyapártja, az ŠDKÚ nyilván tudatosította, hogy jelöltjének ártott volna, ha egyértelműen Dzurinda emberének azonosítják be a választók, míg a KDH-nak belső problémái vannak a számára helyenként túl liberális Radičová támogatásával. Az MKP azonban teljes mellszélességgel beállt az ellenzéki jelölt mögé, s intenzíven kampányok a javára. Nyilván tanult öt évvel ezelőtti hibájából, amikor František Mikloškót támogatta az elnöki posztért vívott harcban, ám ez a támogatás inkább szimbolikus volt. Az MKP fellépésének sikerességéhez minden bizonnyal hozzájárult az is, hogy Radičová támogatása egyesíteni tudta a két nagy pártbeli ellenfelet, Csáky Pált és Bugár Bélát - azt kommunikálva a választóknak, hogy ha komoly ügyről van szó, félre tudják tenni az ellentéteteket. Kérdés, hogy ezt a mobilizáló erőt a második fordulóban is be tudják-e vetni. Várható azonban, hogy a magyar szavazók mozgósításában nagyban segítenek a Gašparovičot támogató pártok is: az SNS és a Smer. Ján Slota üzenete, mely szerint sajnálja, hogy Radičová főként a magyar szavazatoknak köszönheti eredményét, egyértelmű volt. Miként az is valószínűsíthető, hogy ez az üzenet előre konzultálva volt az államfővel és a Smerrel is. Mivel Robert Fico legfőbb patronjait már kilőtte Radičová ellen, amikor ismételten nagyon arrogánsán kijelentette, ók ketten sosem fognak szót érteni, nem lesz meglepő, ha jobb híján a Smer is a magyarkártyához nyúl az elkövetkező két hét során. Radičovának ezért nagyon óvatosan kell lavíroznia, hogy elhárítsa ezeket a támadásokat, ugyanakkor megtartsa, sőt maximálja a magyar szavazatokat, ezek ugyanis kulcsfontosságúak lesznek számára. Erre azonban jó esélye van, mivel a szlovákiai magyar választók rendkívül toleránsak a szlovák politikusokkal szemben, s már csak azt is értékelni tudják, ha valaki nem támadja őket. A magyarkártya tehát újra játékban van, a kérdés már csak az, ki tud nyerni vele. GLOSSZA Most ki „monnyon” le? LOVÁSZ ATTILA A Fidesz akár boldog is lehetne: két éve semmi mást nem akar, csak azt, hogy Gyurcsány Ferenc távozzon. Filozofálgathatunk azon, milyen volt a Gyurcsány vezette két kormány, arról is értekezett már számtalan tollforgató újságoldalak ezrein, mire van szüksége Magyarországnak, hol, milyen területen kellenek változások, két dolog viszont biztos. Az egyik az, hogy az MSZP 2002 óta nem kormányzással, hanem a Fidesszel foglalkozik, a másik pedig az, hogy a Fidesz 2002 óta nem búja abbahagyni választási kampányát. Szombaton a magyar miniszterelnök bejelentette, távozik, s ahelyett, hogy ezt a Fidesz kommunikációs sikerként ünnepelné, máris folytatja a kampányt, előrehozott választásokat sürget. Nézzük előbb a szocialisták és a társaiknak tekintett szabaddemokraták lehetőségeit. Feltehetően a 2006-ban legitim módon szerzett mandátumukkal tudnak kormányfőt állítani, de máris rossz végén fogták meg a dolgot. Ahelyett, hogy azt jelentenék be, mandátumukat az ország rendbetételére használják, igyekeztek azonnal leszögezni, hogy pl. Bokros Lajos szóba se jöhet kormányfőként, mintha a szocialista pártban a válságkezelő, politikai gyakorlattal rendelkező, felkészült szakemberek egymásnak adnák a kilincset. Most a szocialisták egyet tehetnek: megmutathatják, hogy valóban az országgal, s nem a Fidesszel foglalkoznak, s akkor akár megerősödve várhatják a 2010-es választásokat. Ne feledjük, a ciklus során történt kormányfőváltás egyszer már bejött. Sokkal rosszabb helyzetbe került a látszólagos győztes, a Fidesz. Az ország olyan komoly válságban van, hogy totojázásnak, vakaró- dzásnak, érdekcsoportok érdekeinek figyelembe vételének helye nincs. Ha Gyurcsány maradt volna, nem tehetett volna mást, mint kemény kézzel „válságkezelni” az országot, amire a párt maradék népszerűsége is ráment volna. (Persze; a tapasztalatok alapján az is elképzelhető, hogy nem tette volna meg, s akkor a válság mélyül - mindkét forgatókönyv elől jobb volt kimenekülni a pozícióból.) A Fidesz viszont mindent a szocialisták nyakába varrhatott volna, s akár alkotmányozó többséggel is besétálhatott volna a következő ciklusba. Orbán Viktor erre játszott, az elmúlt hetek minden megmozdulása ebbe az irányba mutatott. A „hallgassunk, és már ne rontsuk el” stratégiája dőlt össze Gyurcsány szombati bejelentésével. A Fidesz most van a csúcson, a fiúk tudják, hogy hatalmas lehetőséget kapnak a szocialisták a megerősödésre. így a kommunikáció csak az előrehozott választások körül mozoghat. Azt viszont a Fidesz nyomásgyakorlással egyetlen módon érheti el: az összes képviselője lemond a parlamenti mandátumról, a parlament cselekvőképtelenné válik, és nem marad más hátra, mint a parlament feloszlatása. Ehhez azonban kurázsi kell, no meg néhány tucat olyan képviselő, aki tudja, a következő ciklusra listás hellyel nem számolhat, így 14 hónapnyi mandátum kínálta előnyről kell lemondania. Félő, hogy ez a tökösség azért sincs meg a Fideszben, mert akkor nagyjából négy hónap múlva egy addig csak éppen hogy kormányzott, tehát még rosszabb helyzetben lévő országot vehetnek át, szidhatják ugyan a szocikat, de csak egy ideig, mert minden népszerűtlen intézkedést nekik kell megtenniük. Magyarország Gyurcsány szombati bejelentésével semmilyen új korszak határára nem ért el. Ha rövid időn belül nem képes elfogadható, külföldön is hiteles kormányfőt állítani, megélheti a 350 forintos eurót, 50-70 ezer bedőlt hitelt és olyan valutaválságot, amelynek kezeléséhez 14 Bokrosból álló kormány sem lesz képes. S mindezt sem egy gyönge, mindenki által elfogadható, de eleve bukásra ítélt miniszterelnök, sem pedig egy ki- kényszerített választás révén hivatalba lépő kormányfő nem képes meggátolni. A Kossuth téri ammóniaforradalom résztvevői meg föltehetik a kérdést: Most ki monnyon le? KOMMENTÁR Csak semmi görcsölés! BARAK LÁSZLÓ Ha a szlovákiai államfő választás első fordulójának kampányát - amint azt a Le Monde francia napilap szombaton diagnosztizálta - „a magyarellenes görcsölés”jellemezte, okkal lehet attól tartani, hogy az április negyedikén esedékes második forduló kampánya még inkább magyarellenes felhangokkal lesz szennyezett. Legalábbis az Ivan Gašparovičot támogató kormánypártoké. Különös tekintettel a vérnacionalista Ján Slota pártjára, s persze Robert Ficóékra, akiknek, mondhatni, ugyancsaknemkellaszomszédbamenniükahungaro- fóbia émelyítő fűszeréért. Illetve dehogyis nem, hiszen a szlovák kormányfő hatalomra kerülése óta mást sem csinál, mint jelképesen bár, de rendszeresen köpköd nagyokat a Duna túloldalára, a magyar nacionalizmus rémével rettentve Szlovákia mezei választóit. Akik- nekjó része- természetesen Radičová hívei - műiden előzetes ellenkező előjelű feltételezés dacára egyáltalán nem nemzeti alapon, hanem racionálisan mérlegeltekés voksoltak szombaton. Az államfője- löltekjellemének általuk megítélt állaga, azok szakmai felkészültsége, politikusi képességeik figyelembevételével. Az eredmények tekintetében tehát kétségkívül pozitívjelzésnek számít, hogy Szlovákia népessége korántsem vesztette el józan ítélőképességét olyan mértékben, mint ami feltételezhető volt az előzetes közvéleménykutatások eredményeiből. Vagyis sokkal kevesebben ültek föl annak a masszívpopulista és nem kevésbé nacionalista propagandának, amellyel a hatalmon lévő szlovák politikai elit szerette volna félrevezetni őket. Eme tény egyúttal komoly figyelmeztetés F icónak, aki oly fennhéjázó magabiztossággal nyilatkoztatja ki nap mint nap, hogy Szlovákia választópolgárai kritikátlanul megeszik mindazt a gátlástalanul cinikus, népbutító maszlagot, amely oly egyértelműen jellemzi minden egyes politikai gesztusát. Amelyek, ha lehet, az állam- főválasztás kampányában még intenzívebben spricceltek szét a szlovákiai és külföldi médiában egyaránt, mint általában. Ám, amint azt Radičová kiváló eredménye mutatja, a legkevésbé sem olyan hatékonyan, ahogyan azzalFico kalkulált. Etényazértlehetkellemetlen - ha kijózanító nem is -számára, mert sem hangerőben, sem pedig tartalmilagnem igen fokozható már Gašparovičot, egyszersmind önmagát és az általa fémjelzett politikai ideológiát, kurzust ajnározó kampányrizsája. Egyetlenlehetőségeebbenahelyzetben, hogy az elvből gyűlölködő Ján Slotát szájkosár nélkül engedi rá Radičovára, no és a szlovákiai magyarokra. Ami egyébként már az első forduló másnapján, vasárnap meg is történt, amikor Slota félreérthetetlenül kinyilatkoztatta, Iveta Radičová voltaképpen a közveszélyes szlovákiai magyarok hátán kíván felmászni a nemzet uborkafájára... Az első forduló tükrében azonban egyáltalán nem biztos, hogy a szlovák választók megijednek ettől a fenyegetéstől, és ugyanolyan magyarellenes görcsölés lesz úrrá rajtuk, mint ami bujtogatóikat, a szlovák kormánykoalíció politikusaitjellemzi. Ehhez persze a második választási forduló előtti két hétben az MKPvezetőinekis önmérsékletet kellene gyakorolniuk. Vagyis nem szabadna Radičová népszerűségén élősködve saját hatalmi pecsenyéjüket sütögetniük. A szlovákiai magyar és ajózanul gondolkodó választók ugyanis pártpropaganda nélkül is jól tudják, hol van észak... JEGYZET Nagy nap Helembán JUHÁSZ KATALIN Péntek óta versekkel és prózákkal foglalkozom szűk körben, workshopszerűen, avilágbólki- szakítva, egy festői falu vendégházában, ahol még tévé sincs. Nem mintha nagyon hiányolnám általában a „dobozt”, de a híradót meg szoktam nézni, régi berögződés ez. Aszombati eseményekből kimaradtam, amit azért sajnálok, mert mozdult egy picit a vüág, a mi kis szűk világunk. Kiderült viszont, hogy az igazi irodalmár nem is tudja, mikor van az államfőválasztás és kik közül lehet választani. Az illető helyi lakost végül sikerült elrugdosnom a szavazóhelyiségig, már csak a lelkiismeretem megnyugtatása végett is. Mondtam, helyettem is voksoljon, írja oda, hogy „plusz egy fő”, persze képletesen. Aztán este csörgött a telefon, egy pesti haverom, minisztériumi nagyember, beszámolt az „anyaországban” történtekről, éshogyakkorőmost kezd csomagolni, mert ha a miniszter megy, valószínűleg őt is magával rántja a semmibe. Aztán, hogy mi van, szóljakmár bele, megkukultam-e. Nehéz volt szavakat találnom, mert akkor épp egy Krúdy-novellát élveztünk, szakavatotttolmácsolásban, egy helembai tetőtériszobában, ahonnéttiszta időben látni Budapestfényeit, Visegrád- ról nem is beszélve. Kapcsoldbe a tévét. Milyen tévét? Basszus, háthol vagy, a világvégén? Inkább a világ közepén, vágtam rá, mert ténylegúgy éreztem. Nem akartam üyen felkészületlenül és „tragikus hirtelenséggel” visszazuhanni a való világba. Titkon épp irigyeltem azokat, akik számára az irodalom a valóság, nem törődnek semmi mással, csak a beoltott virággal. De persze éreztem, hogy sorsdöntő nap ez, tájékozódni kell, lehetőleg gyorsan, itthon is és otthon is. A választási részeredmények elsőre bízta tóaknak tűntek, ám amikor elolvastam az első kommentárokat a neten, rosszkedvem tele visszatért, rakni kellett a tűzre a kandallóban, hadd pattogjon. A második fordulóban el kell mennem szavazni, minden voksra szükség van ahhoz, hogy végre egy intelligens, éles látású, érzékeny és pironkodás nélkül vállalhatóelnöknőnklegyen, aki ráadásul személyes ismerősöm is, de ez mellékszál. Apesti tiszt- viselónekpedigvégülaztmond- tam, települjön át, majd segítek munkátkeresniPozsonyban. Vagy ideköltözhetne Helembára gondnoknak valamelyik panzióba. Szépen kezd kiépülni a környék, nyáron csakúgy forog majd az idegen. Szóval, ha mindenjói alakul, itt, nálunkmost egy kicsit jobb lesz talán...
