Új Szó, 2009. március (62. évfolyam, 50-75. szám)

2009-03-23 / 68. szám, hétfő

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. AAÁRC1US 23. www.ujszo.com Életműdíjat kapott Gál Sándor és Rédei Ferenc Az idei Pulitzer-emlékdíjak MTl-TUDÓSÍTÁS Budapest. Tizenkilencedszer adták át a Pulitzer-emlékdíjakat tegnap Budapesten; életművéért Gál Sándor Szlovákiában élő író, költő, újságíró és Rédei Ferenc fo­tóriporter vehette át az elisme­rést. Publicisztikai munkásságáért Szilágyi Ákos költő, esztéta, köz­írót, televíziós műsorvezetői te­vékenységéért Krizsó Szilvia tele­víziós riporter, szerkesztőt jutal­mazták a díjjal. Gál Sándor a szlovákiai magyar irodalom egyik meghatározó egyénisége. 1971-től a Hét ripor­tere, 1992-től a Keleti Napló fő- szerkesztője, 2005-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja, az év­ben elnyerte a Magyar Köztársa­sági Elnöki Aranyérmet is. A Toka- ji Irótábor Kuratóriumának kez­deteitől tagja, évekig pedig elnöke volt. A díjat öt évtizedes munkás­ságáért vehette át. Rédei Ferenc fotóriporter szin­tén életművéért kapott elisme­rést. 1968 és 1971 között a Képes Sportnál rendszeresen külsőzött, majd a Népszavához került főál­lásba. Ott 1975-ben felépítette a fotórovatot, és a vezetője lett 1985-ig, amikor elvállalta a Nép- szabadság fotórovatának vezeté­sét. 2006-os nyugdíjba kerülése óta a fotórovat 1963 és 1990 kö­zött készült anyagait archiválja. Szilágyi Ákos költő, műfordító, esztéta, közíró publicisztikai Gál Sándor (Somogyi Tibor felvétele) munkásságáért vehette át a Joseph Pulitzer-emlékdíjat. Több folyóirat - Jelenlét, Medvetánc, Új Hölgyfutár - alapító szerkesz­tője. 2001 óta a Palládium Iro­dalmi Alapítvány kuratóriumának elnöke. Krizsó Szilvia riporter, szer­kesztő televíziós műsorvezetői te­vékenységéért kapta a díjat. 2001 óta dolgozik a Magyar Televízió­nál. 2002 novemberétől 2009 márciusáig az Este című napi poli­tikai hírműsort vezette. Jelenleg a Szólás szabadsága című heti poli­tikai hírműsort vezeti. 2007-ben az Év Női Közszereplője Díjat, 2009-ben a Szerkesztőségi Sza­bad Sajtó Díjat vehette át. A főbb szerepekben Kevin Costner és Ben Affleck Készül az első válságfilm MTl-HÍR Los Angeles. Kevin Costner is csatlakozott a korábban leszerző­dött Ben Affleckhez és Tommy Lee Joneshoz a világgazdasági válság jelenségeit tükröző első hollywoodi produkcióban. A The Company Men független stúdiómunka lesz, amelynek for­gatása áprilisban kezdődik Bos­tonban. Ä forgatókönyvet a Vész­helyzet- és Az elnök emberei-té- véepizódokat jegyző John Wells írta, és ő ül a rendezői székben is - számolt be róla a Variety. Affleck menő vállalati mene­dzsert alakít Porschéval és hat számjegyű fizetéssel, akit egyszer csak lapátra tesznek. Jóindulatú sógora, Kevin Costner ad neki munkát építőipari cégénél. Jones a vállalkozás társtulajdonosát játssza. Costner és Jones egyébként maguk is rendezésre készülnek. Costner a The One című kaland- filmet szeretné tető alá hozni, amelynek szkriptjét együtt írta Michael Blake-kel, a Farkasokkal táncoló forgatókönyvírójával. (Costner ezért a filmért kapta ren­dezői Oscar-díját 1991-ben.) Jo­nes pedig éppen finanszírozókat keres Islands in the Steam című filmjéhez, amelynek forgató- könyvét Ernest Hemingway no­vellája nyomán írta. Will Smith és Rosario Dawson (Képarchívum) MOZIJEGY Hét élet Gabriele Muccino felkavaró történetében valaki úgy akar megszabadulni az őt nyomasztó titoktól, hogy teljesen megváltoz­tatja hét idegen ember életét. Jól kitervelt minden, csak arra nem számít, hogy beleszeret az egyik­be a hét kiválasztott közül. A Hét élet egy izgalmakkal teli, rendha­gyó love story, amely provokatív kérdéseket tesz fel életről és ha­lálról, szerelemről és barátságról, miközben azt kutatja, milyen rej­télyes szálak kötik össze a külön­böző emberi sorsokat. Seven Pounds / Sedem životov. Amerikai dráma, 2008. Rendező: Gabriele Muccino. Sze­replők: Will Smith (Ben Thomas), Rosario Dawson (Emily Posa), Woody Harrelson (Ezra Turner), Barry Pepper (Dan), Michael Ealy (Ben bátyja), Robinne Lee (Sarah Jenson), (port.hu) Birkás István nyugalmat árasztó és állandóságot sugalló alkotásai a Rimaszombati Városi Galériában Emlékek síkból kitörő kollázsai Rimaszombat. Talán nem túlzók, ha azt állítom, az utóbbi évek legizgalma­sabb kiállítása nyílt a Ri­maszombati Városi Galéri­ában. Birkás István alkotá­sai egyszerre képek, szob­rok és kollázsok. Termé­szetes anyagokkal, főleg fával, homokkal, kővel, fémmel dolgozik, és talált tárgyakat épít be a kompo­zíciókba, amelyektől ezek egyszerre lesznek szemé­lyesek és titokzatosak. JUHÁSZ KATALIN Birkásra kezdetben az absztrakt expresszionizmus hatott, a lendü­letes gesztusfestészettől jutott el a múltig, ásott le a „gyökerekig”. A gyermekkor, a tradíciók, a vidéki, falusi idill megidézésére törekszik a művészet eszközeivel. Minden kép egy-egy bekeretezett történet, emlék-kollázs, egy ember belső vi­lágának apró titkai. A régi, cirádás bútorfragmen­tum, a kikopott szőnyegdarab, az ajtódeszka, a száraz faág gyakran mjntha csak véletlenül keveredett volna a montázsba, valahogy úgy, ahogy hirtelen bevillan egy kép a múltunkból, eszünkbe jut egy régi gyermekdal néhány sora, vagy a nagymama kendőjének mintáza­ta. Itt azonban a művészi kompo­zíció, részeként jelennek meg, be­illeszkedve a ritmikába. Jelenté­sük, ha úgy tetszik, funkciójuk lesz, hiszen összekötik a múltat a jelennel. A képek „nem férnek el” a keret­ben, mintha ki akarnának törni a síkból, a tér felé terjeszkednének. Inkább érzéseket, mint gondolato­kat generálnak, és olyanok, mint egy-egykódoltüzenet. Keresgéljük a megfejtést, és magunk is meg­döbbenünk, milyen gyorsan meg­érkezünk saját múltunkba. Birkás István olyan sokat sejtetően „építi” képeit, hogy önkéntelenül is azt keressük, ami összeköti az egyes elemeket. A történelem folyamata és megszakítottsága jelenik meg az egymás mellé helyezett tárgy­fragmentumok, fadarabok között. A régi világ pusztulása feletti szo­morúság érzése keveredik egyfajta kíváncsisággal, az örök változás szükségszerűségének érzésével, a korok találkozásának izgalmával. A technika tulajdonképpen jelen­tősen megkönnyíti a befogadó dol­gát. Az alkotások ugyanis szinte a szemünkelőttépülnekfel. Egyfajta beavatás ez, műhelytitkok meg­osztása. Birkás számára mintha az is fontos lenne, hogy a befogadó lássa, hogyan, milyen módon ké­szültek a művek. Önkéntelenül is tudatosítjuk magát az anyagot, és azt vizsgáljuk, mely elemek ho­gyan kerültek fel a képre. Az össz­hatás ennek ellenére nem kaoti­kus, hanem nyugalmat árasztó és állandóságot sugalló. Az összhan­got néha megtöri egy-egy indula­tosabb, határozottabb vonal, ilyenkor kizuhanunk az idillből, és tudatosítjuk, hogy Rimaszombat­ban vagyunk, a Fő téri galéria má­sodik emeletén, amely teret mintha csak ehhez a kiállításhoz igazítot­ták volna. A békebeli parketta, az ajtófélfák színe, a falak árnyalata tökéletesen passzol Birkás István „rejtjeles üzeneteihez”, amelyeket érdemes megfejteni. A kiállítás a Körmendi Galéria és a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének jóvoltából került a gömöri kisvárosba, és április 14-ig tekinthető meg. Birkás István alkotásai szinte a szemünk előtt épülnek fel (A szerző felvételei) OTTHONUNK A NYELV írásjelhasználat a hazai magyar nyelvű sajtótermékekben II. MISAD KATALIN Az akadémiai helyesírás vonat­kozó szabályai alapján az összetett mondatok tagmondatai között kö­telező érvényű az írásjelhasználat. A leggyakoribb s legáltalánosabb tagmondatokat elválasztó írásjel a vessző, de használatos még a pon­tosvessző, a kettőspont és a gondo­latjel is. Megfigyeléseink szerint a szlovákiai magyar nyelvű sajtó­termékekben a tagmondatok egy­mástól való elhatárolására ritkán alkalmazzák a kettőspontot - amely egyben a figyelemfelkeltés­nek is fontos eszköze -, helyette a gondolatjelet részesítik előnyben. Ennek fő oka a többségi nyelv ana­lóg mondataiban keresendő: a szlovák összetett mondatban a ket­tőspont csak az idézetet bevezető idéző tagmondat végén, illetve - mind az egyszerű, mind az össze­tett mondatok vonatkozásában - magyarázó jellegű mondatrész vagy tagmondat előtt fordul elő. Természetszerű tehát, ha az egyik kétnyelvű regionális lap szlovák mondata - „Na druhý deň to už bolo isté - predstavenie sa odkladá” - a magyar nyelvű fordításban így sze­repel: „Másnapra egyértelművé vált- az előadás elmarad”. A tagmondatok közötti stan­dard írásjelhasználattól eltérő példák sorát az idézésre vonatko­zó adatok bővítik. A gondok egy részét az idézet és az idéző mon­dat közötti írásjel, más részét a szövegbe szervesen illeszkedő idézet formai jellemzőinek alkal­mazása okozza. A szabályzat sze­rint az idézetet követő idéző mondat elé gondolatjelet kell tenni, a vizsgált korpuszban azonban - szlovák mintára - he­lyette gyakran vessző szerepel, pl.: „Az önkormányzat ebben az évben jelentősen növeli a futball­csapat támogatására eddig szánt összeget”, ígérte a polgármester; „Azon leszünk, hogy egyre több elsőst írassanak magyar tanítási nyelvű iskolába”, mondta az isko­la igazgatója. A magyar helyesírá­si standard szerinti írásjelezés azonban - a fentiekkel szemben - így alakul: „Az önkormányzat eb­ben az évben jelentősen növeli a futballcsapat támogatására eddig szánt összeget” - ígérte a polgár- mester. Abban az esetben, ha az idéző mondat beékelődik az idézetbe, már közbevetésnek számít, tehát gondolatjelek közé kell tenni, a második idézőjel ilyenkor a teljes mondat szövegzáró írásjele után következik. A példaanyagban azonban az idézőjelek elhelyezé­sének módja alkalmanként eltér a magyarra jellemző szabályszerű­ségektől, s a többségi nyelv idézési szabályait követi, pl.: „Diákcsapa­tunk is szerepelt a tornán” - mond­ta az iskola tornatanára - „mégpe­dig kitűnő eredménnyel.”; „Úgy tudjuk” - nyilatkozta a szülői ta­nács elnöke -, „hogy az ominózus tankönyveket az iskola már visszaküldte a minisztériumba”. Az akadémiai helyesírásnak az idézetbe iktatott idéző mondat írásjelezésére vonatkozó szabálya alapján azonban az ilyen esetek­ben a következőképpen kell eljár­nunk: „Diákcsapatunk is szerepelt a tornán - mondta az iskola tornata­nára mégpedig kitűnő ered­ménnyel.” Aszlovákiai magyar írásgyakor­latban meglehetősen nagy a bi­zonytalanság a nagykötőjel hasz­nálata körül is. A vizsgált források alapján a kodifikált írásmódtól el­térő alakok leggyakrabban a két vagy több nép, illetve nyelv nevé­nek kapcsolatát, valamint a vala- mettől valameddig viszonyt jelölő szerkezetekben jelennek meg, pl.: „magyar-szlovák vita”, „Pozsony- Dunaszerdahely”, „DAC-Slovan- mérkőzés”, „2008-2009-es tanév” stb. A szavak és szórészek közötti írásjelhasználatra vonatkozó sza­bálypontok alapján azonban ilyenkor a nagykötőjeles írásmó­dot kell alkalmaznunk, tehát: magyar-szlovák vita, Pozsony-Du- naszerdahely, DAC-Slovan-mérkő- zés, 2008-2009-es tanév.

Next

/
Oldalképek
Tartalom