Új Szó, 2009. március (62. évfolyam, 50-75. szám)

2009-03-14 / 61. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. AAÁRCIUS 14. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ NÉMET SAJTÓ Sólyom László az első ma­gyar köztársasági elnök, aki a 20 évvel ezelőtti politikai fordulat óta először nem kí­ván „a haza atyja” lenni, ha­nem aktívan akatja formálni országa politikáját - úja a Frankfurter Allgemeine Zei­tung. Hivatali ideje első felé­ben olyan értékekért lépett fel, amelyeket elsősorban a baloldalhoz kötnek, mint a környezetvédelem és az adatvédelem. Ha az egész nemzet ügyeiről van szó, fő­leg a határon túliak jogairól, Sólyom ezek legfőbb szószó­lója, s ezáltal úgy tűnik, mintha a jobboldali erőkhöz állna közelebb. Gyurcsány Ferenc „hazugságbeszéde” után világossá tette, hogy jobb lenne, ha a baloldali tá­bor kormányfőt cserélne. HÉTVÉGÍRIE ___________ _____ Nádpálcás nyelvpallérozók Miközben a cégek sorra je­lentik be az újabb és újabb elbocsátásokat, a hazai kiskereskedelem határ menti boltjai üresen kon­ganak, és a farmerek pedig az alacsony felvásárlási árak miatt tüntetnek, addig a kormány a nyelvtörvény szigorításával foglalatos­kodik. SIDÓH. ZOLTÁN Az euró szót ragozni képtelen Stúr-klónok, azaz a Smer minisz­terei bekeményítettek: elfogadták a nyelvtörvény súlyos pénzbírsá­gokkal szigorított verzióját. Az akár 5000 euróval is büntethető nyelvi vétség tehát súlyosabb bűntett, mint ha valaki ittas álla­potban ül a volán mögé - legalább­is a kiróható pénzbírság nagysá­gából ítélve. Természetesen ne le­gyenek illúzióink, a Fico-kabinet legújabb, 19. századot idéző dön­tése nem a szlovák ékesszólás ma­gasabb szintre történő emelését szolgálja, hanem a magyarok által lakott települések megszoronga­tását célozza. Nehogy már valami­lyen közlöny vagy hangos hirdetés kizárólag magyarul legyen tálalva! Mindent először szlovákul kell közzétenni - harsogják a Horthy Miklóstól hirtelen allergiát kapó nemzetiek. Ám próbáljunk meg pozitívan gondolkodni! Lehetsé­ges, hogy egy Csemadok-rendez- vény szlovák nyelvű ismertetése esetíeg a hithű maticásokat is a he­lyi kultúrházba csalogatja? A min­den igazság egyedüli hiteles forrá­sának számító Robert Fico a szigo­rú nyelvtörvényt kiterjeszthetné akár Győrre vagy Salgótarjánra is. A magyar kereskedők ugyanis szlovák feliratokkal, szórólapok­kal akarnak kedveskedni a bevá­sárló-turizmus keretében déli szomszédunkhoz tömegével érke­zőknek - egy rosszul elhelyezett lágyítójel, vagy az y helytelen használata bizton borítékolható, ami pompás támadási felületet nyújt Marek Maďaričnak és szel­lemi szabadcsapatának. A kor­mányfő most úgyis szívesen beszél lekicsinylőén Gyurcsány Ferencről meg Magyarországról, ezért a lé- giesített schengeni határoknak kö­szönhetően igazán kiterjeszthetné a törvény határát déli hányba is. A mečiari korszakban Szlovákia sö­tét lyuknak számított, napjaink­ban annyiban javult a helyzet, hogy a sötét lyuk a kormánykoalí­ció képviselőinek fejébe költözött. Derék vezetőink persze nem­csak nyelvrendórség felállításával riogatnak, hanem ennél anyagilag sokkal jövedelmezőbb játékokkal is lekötik magukat. A minimum furcsa tenderekre meg a miniszté­riumi lógókra gondolunk elsősor­ban. Marián Janušek építésügyi miniszter „faliújságos” versenypá­lyázata mára igazodási ponttá vált, ám a Ján Slota meghosszabbí­tott kezeként működő báb/politikus teljesítményét most alighanem a „nyelvében élő” Maďarič kulturális miniszter is megismétli. A bő 200 millió eurós tenderét ugyanis olyan cég nyerte meg, amelyiknek még az irodáját is alig lehet megtalálni. A ki készít­tet drágábban lógót névre hallgató minisztériumi versenyt egyébként Janušek tárcája nyerte. A fantázi­átlan, kizárólag idegen szavakat tartalmazó, Fábry Sándor dizájn- centerébe méltán beleülő semmi­ség nem kevesebb, mint 2,5 millió koronájukba került az adófizető polgároknak. Ez bizony nem semmi, főleg ha egy ilyen bigyó standard ára legfeljebb ha 20 ezer koronát kóstál. Ha Fico éppen nem a gazdasági válságcsomagokkal foglalkozik, akkor (nyugdíj)pillért dönt. A na­pokban újra elővette kedvenc té­máját, és természetesen szigorúan a lakosság érdekeit szem előtt tart­va alaposan lefaragta az eleve ala­csony szorzószámokkal dolgozó magán nyugdíjpénztárak működési költségeit. Addig fog fa­rigcsálni, míg végül bedől a máso­dik nyugdíjpillér, agyonütve ezzel a nyugdíjrendszer jövőbeni finan­szírozását. Ez igazán méltó a szé­les nyomtávú vasutak közép-eu­rópai kiterjesztésének jövőjében gondolkodó kormányzathoz. Bár nehéz jósolni, különösen, ha a jö­vőről van szó, annyit megkockáz­tathatunk: a világválság elmúltá­val ilyen avatadan kezekben a tát­rai tigris nem éled újjá. Az egykor a tolerancia városának tekintett Szarajevóban ma potenciális öngyilkos merénylők mozognak Muszlim radikalizálódás Boszniában AATl-HÁTTÉR A daytoni megállapodás (1995) óta Boszniát feszítő etni­kai ellentétek mellé az utóbbi hó­napokban két olyan tényező já­rult, amely tovább súlyosbítja a soknemzetiségű balkáni ország helyzetét: a gazdasági válság és az iszlám fundamentalizmus. A Jugoszlávia felbomlását kísé­rő háborúk nemcsak súlyos vérál­dozattal jártak, de gazdasági té­ren is óriási veszteséget okoztak Horvátországnak, Szerbiának és Bosznia-Hercegovinának. Az új­jáépítés és az ezzel járó beruházá­sok évi 6-7 százalékos gazdasági növekedést eredményeztek a fen­ti országokban. Ennek a robusztus bővülési periódusnak azonban most vége szakad. A német KfW fejlesztési bank balkáni megbí­zottja a várható visszaesést első­sorban a térség legfőbb export­cikkei (Bosznia esetében az acél) iránti külföldi kereslet zuhanásá­val indokolja. Kevésbé látványosan, ám annál kitartóbban nyomul előre Boszni­ában, pontosabban annak na­gyobbik entitásában, a Bos- nyák-Horvát Föderációban az isz­lám fundamentalizmus. Szaraje­vóban, amely egykor „a Balkán Jeruzsálemé” jelzőt viselte a val­lási sokszínűség és tolerancia okán, ma még viszonylag kevés férfit látni az utcán buggyos, tö- rökös nadrágban és mellig érő szakállal. Ám két évvel ezelőtt az iszlám vallású bosnyákok bő há­rom százaléka - ez mintegy 60 ezer férfit és nőt takar - vallotta magát a vahhábizmus (egy külö­nösen szigorú iszlám felekezeti követőjének. Ma a vahhábiták szabják meg az öreg szarajevói muzulmánoknak, mi „haram” és mi „halai” (rossz és jó). A kultúrharc az interneten is dúl. A Studio Din (arabul: vallás, hit) honlapján a hívők megtud­hatják: muzulmánok számára ti­los a zene, hangszerek hallgatása pedig bűn. A dohányzás szintúgy tüos. Aki takarítóként dolgozik olyan bankban, amely kamatot szed a kölcsön adott pénz után, az segédkezet nyújt a bűn elköveté­séhez. A német belső elhárítás figyeli a Studio Dint, mivel azt németor­szági bosnyák emigránsok is láto­gatják. A szolgálat októberi jelen­tése szerint az iszlamista honlap­ról, amelyen nyütan folyik a vita a dzsihádról, a hitetlenek elleni szent háborúról, a nyomok rendre a szarajevói Fahd király mecsetbe vezetnek. Ennek imámja, Nezim Halilovic rendszeresen uszít Izrael és a zsidók ellen. Potenciálisan ha­lálos vírusnak minősíti a vahhábi­ták tanait Resid Hafizovic, a szara­jevói egyetem iszlám fakultásának professzora. A boszniai szövetségi rendőrség főnöke pedig iszlamista előjelű terrorizmus veszélyéről be­szélt a Der Spiegelben. Esad Hecimovic arra utaló jele­ket említett, hogy öngyilkos me­rénylők megkezdték robbanóövek beszerzését. „Mindenük megvan ahhoz, hogy a levegőbe röpítsék magukat. Hogy megteszik-e, az csakis vezéreik parancsától függ” - véli a rendőrfőnök. Tavaly terror­elhárító kommandósok lefogtak öt férfit, továbbá a hegyek között rá­bukkantak egy titkos raktárra. Eb­ben fegyverek és katonai felszere­lések voltak elrejtve. Szarajevó (a korábbi Bosna Sa- raj: törökül boszniai palota) egy­kor a sokszínűség és a tolerancia városa volt - még azután is, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia 1878-ban megszállta, majd beke­belezte Boszniát. Az iszlamisták azonban lassan, de szívósan aláás­sák a társadalom egykor szilárd ta­laját. Ennek jele volt a 2008. szep­tember 24-i incidens. Az első sza­rajevói melegfesztivál résztvevői­re és látogatóira Allahu akbárt üvöltöző szakállas vahhábiták tá­madtak rá - teljes összhangban szélsőjobboldali huligánokkal. Valójában a politikusok szolgál­tatják a háttérzenét a radikalizá- lódáshoz. Ahhoz, ami nemcsak Bosznia szekuláris jellegét, de ál­lami egységét is veszélyezteti. He­lyi (bosnyák, horvát, szerb) politi­kusok azok, akik szigorúan vallási alapon felosztott iskolai osztályo­kat követelnek - és tavaly decem­berben elkönyvelhették első sike­rüket. Szarajevó állami óvodáiból kitiltották a keresztény Mikulást - azt a személyt, akit addig Télapó­ként a muzulmán apróságok köré­ben is tisztelet övezett. KOMMENTÁR­Szabadok és demokraták K1SST1BORNOÉ Június 7-én arról szavazhatunk Magyarországon, hogy mely párt hányjelöltjet küldhessen az Európai Parlamentbe. A magyar de­mokraták már hülyét csináltak magukból azzal, hogy Bokros Lajost állították a listájuk élére. Dávid Ibolya kézi vezérléssel irányítja a „magydem”-eket, egy szocialista expénzügyminisztert előrántva a cilinderből, konzervatív pártelnökként. Ez ám a „normális Magyarország”, ahol mostantól a tisztikaszinókban is a Bokros-ba­jusz lesz a divat. Az SZDSZ-nek azonban még az MDF-et is sikerült alulmúlnia. A párt EU-kampányfilmjeit látva az ember joggal hiszi el azt, amit a pesti flaszteren suttognak. Mármint, hogy a „szabdem”-ek elfogy­tak. Kóka helikoptere Tunyogmatolcsnál tűnt el a radarokról, Fo- dort a hatos villamoson látták utoljára. Tamás Gáspár Miklós né­hány éve kommunista, csak Konrád György tartja magát az EP-lista ötödik helyén. Maradt viszont néhány 16 éves hippi, rájuk bízták a választási kam­pány elkészítését. Lássuk, mire jutottak. Kitaláltak négy kérdést. Van-e 200 001 szabad, demokrata szavazó, aki szerint Isten nem bal- és nem jobboldali; aki szerint egy spangli nem az őrszobára tar­tozik; aki szerint a melegek azonos értékű tagjai a társadalomnak; és aki szerint a bőrszín nem tesz jobb emberré. Önmagában nincs ezekkel a kérdésekkel semmi baj. Egy osztály- főnöki órán szívesen elvitatkozgatnak erről egymással a diákok. De az csak egy rossz vicc lehet, hogy a „szürkeállomány pártjának” ez legyen az összes mondanivalója, miközben az euró 300 forint fölött jár, és miközben a falvakban cigányok és magyarok között soha nem látott szintre ért el az erőszakhullám. És miközben... - de nem is folytatjuk. Az SZDSZ most már csak égeti magát. Senkihez sem szól. Semmit sem ért. Legyen bármüyen élhetetlen hely is Magyarország, nem 200 001 ember van, aki „A cigányoknak a vérében van a bűnözés?”, illetve az „Egy-két pofon belefér a házasságba?” szintű kérdésekre kapásbólnemmelválaszolna. Hanem sokkal-sokkal több. Köztük fideszesek, szocialisták, ateisták, konzervatívok, anarchisták, és igen, akár jobbikosok is, az asszonyverés még szerintük sem szittya érték. Vagyis ők is szabad, demokrata szavazók. Hogy egy aktuális példával élj ünk: az emberek többsége úgy érzi, hogy vidéken igenis élő fogalom a cigánybűnözés, amivel kapcso­latban a „rasszizmus-értelmezés” nem más, mint akadémikus okos­kodás. Az emberek többsége ugyanis nem rasszista, és az is ugyan­úgy elborzasztja, hogy egyesek puskával lőnek le ötéves cigánygye­rekeket. Erre a problémahalmazra elővenni azt a szlogent, hogy „a bőrszín nem tesz jobb emberré”-nos, az SZDSZ fölött eljárt az idő. Ezzel talán meg is válaszoltuk az SZDSZ költői kérdését. Igen, „van 200 001 szabad, demokrata szavazó”. De 200 001 szabad demokra­ta szavazó már nincs. JEGYZET is egy darabig, befelé, mintegy az álmot is megelőlegezendő, már mindegy volt, honnan jön segítség vagy válasz. Erre tegnap este Sára lányom egy hosszas, viszonylag érdekte­len iskolai napi beszámolójának a végén azt hallom, hogy „utána már csak a fiúk tornaórája lesz, a lányoknak szabadjuk van.” S akkor ettől a nemileg szeparált tomázástól megvüágosodtam. Hogy nekünk mit is ígért Dobos Éva tanárnő hetedikben. Azt, hogy külön tartja meg az osz­tályfőnökit, mégpedig a szexuá­lis felvilágosítás témájában: először a lányoknak, s aztán majd a fiúknak. És ez az „aztán máj d” maradt el, mint a kutya vacsorája. T öbbé szóba se jött, se nyolcadikban, se később, a gimnáziumban végképp nem, az egyetemen meg kevésbé fon­tos kérdések sem tisztázódtak. Tehát így állunk: örök ígéret maradt a nagy (büdös) szexuá­lis fölvilágosítás, bezony ám! Ez birizgált? Ez. Sertől mégis nyu­godtam. Aki keres, talál. Egy gonddal kevesebb. Nincs több önkínzás, meddő ágyban forgo- lódás. Hiányérzet kipipálva. Mondjuk, azért jobban helyén lehetett volna az eszem akkor, hetedikben, és megkérdezhet­tem volna, ami most ötlött föl bennem, hiányérzetem hirtelen megszűnésekor: mért külön, tanárnő, hát nem együtt csinál­ják? Vagy óvatosabban: ebben, hogy úgy mondjam, lányok és fiúk, nem karöltve haladnak? Persze, ma már könnyű okos­kodnom, több évtizeden edzett autodidaktaként. Egy hiányérzet története CSANDAGÁBOR Valami különös hiányérzet munkált bennem tegnapig. Az volt benne a különös, hogy nem tudtam eldönteni, ez az ér­zés néhány napos-e vagy több hetes, vagy ennél is régibb keletű. Mindenesetre önvizsgá­latot tartottam. A csekket a múltkor befizettem, vagyis ez kipipálva. A születésnapomat megtartot­tuk, ez is rendben. Mondjuk, a család minden tagjának beteg­sége miatt az ünneplést később­re halasztottuk, de a nadrágot megkaptam, mind a kettőt, és a kutyát is. (Azt már legyengült állapotomban nem tudtam megakadályozni, hogy Sára lá­nyom Tottyónak keresztelje a kutyát.) Liftre várva a sliccem is megnéztem: rendben találtam. De nem ez, nem ezek nyomasz­tottak, valami sokkal fonto­sabb, meglehet, életbevágó do­log. Tudni akartam, túl lenni és túllépni rajta, merthátnemjó az, ha a múlt foglalkoztatja az embert, ráadásul valami meg­oldatlan múltbéli ügy, terhes vagy kínos esemény, hanem a most a fontos, meg ami lesz. Ez a megmagyarázhatatlan hi­ányérzet származhatott akár­miből, ami a reménybeli bol­dog jövendőt lappangó beteg­ségként, aljasan rejtezkedő ak­naként veszélyeztetheti. Elalvás előtt még hallgatóztam ________________-—rr \ ^_____- Ez az utolsó, amit kitöltöttem. A roncsprémiumodat már rég elittad! (Peter Gossónyi karikatúrája

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom