Új Szó, 2009. február (62. évfolyam, 26-49. szám)
2009-02-28 / 49. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. FEBRUÁR 28. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ DZ1ENN1K A lengyel papok többsége feleséget és gyerekeket akar, egy részüknek titkos kapcsolata is van - mutatták ki lengyel kutatók. A papok 12%-ának van állandó, egyharmaduknak volt intim kapcsolata - derül ki a poznaní Adam Mankiewicz Egyetemkutatásából, melyben 800 pap vett részt. Jozef Bániak professzor szerint a papok nem fedték fel teljesen érzéseiket. A felmérés eredményei komoly gondot okozhatnak a katolikus egyháznak, mivel egy nő kánt érzett szerelem miatt sok pap akasztotta szögre a reverendáját - írta a Dzi- ennik című lap. A megkérdezettek 68%-a feladná hivatását, hacsak nem kínálnának nekik más lehetőséget a család és az egyházi hivatás összeegyeztetésére. (mti)- Főúr, aztán hozhatja a számlát és egy gastroenterológus telefonszámát! (Peter Gossónyi rajza) HÉTVÉG(R)E Még több pénzt! Ki az ablakon! Ha a németek megtámogathatják az autóvásárlást, mi miért ne tehetnénk - kiáltott fel betegágyán egy közép-európai kisebb államalakulat miniszterelnöke, s óhaja valóra vált. Hogy ennek semmi haszna sem lesz az ország gazdasága számára, az más kérdés. De hát kevesebbek vagyunk mi, mint holmi pökhendi németek? MÓZES SZABOLCS Óvatos számítások szerint az ebben a bizonyos közép-európai államban legyártott autók 98 százalékát külföldön értékesítik, a hazai fogyasztók pedig nagyrészt külföldön gyártott autókat vásárolnak - mert nem akar mindenki Kia Cee'd-et, Peugeot 207-est, Porsche Cayanne-t vagy Volkswagen Touareget venni. Igen, ez a közép-európai ország Szlovákia, a fent leírt célra elkülönített 33 miihó euró - leírni is sok: egymilliárd korona - pedig az úgynevezett ablakon kidobott pénzek kategóriájából való. Ugyanakkor be kell vallanunk, hogy ebben a sportágban sem tartozunk az élbolyba. Európa nyugati fele, de még az Egyesült Államok is ,jobb” eredményeket ér el, mint mi. Amerikában például a napokban csengettek be újra Obama kormányzatának ajtaján bizonyos Chrysler és General Motors vállalatok - fantomnéven autógyárak, valójában nagybani pénzelnyelő automaták. Szép volt a kormányzattól, hogy pár héttel, ezelőtt dobott feléjük egy sokmil- liárd dolláros túlélőcsomagot - mondták, de az ilyen fajta pakkból sosem kevés, ők bizony újból kifogytak a pénzből. S megint kémek pár milliárdot. (Ezeket az összegeket inkább nem is írjuk le koronában, mert annyi pénzt még elképzelni is nehéz.) Közben az amerikai szakértők már azt számolgatják, kik járnak jól a csődeljárással, mert a józanabb elemzők egy része biztosra veszi, hogy így vagy úgy, de a két mamutautógyár - vagyis pénznyelő automata - úgyis becsődöl. Akkor meg mire volt jó a már eddig beléjük vert sok milliárd dollár? Elméleti szinten a szocialista tervgazdaság és a kapitalista piacgazdaság közötti különbség abban rejlik, hogy az egyikben felülről mondják meg, ki mit termeljen és hogyan, míg ez utóbbiban a piac uralkodik mindenek felett. A piac már régen kimondta ítéletét - egyes gyáraknak és bankoknak csődbe kell menniük -, csak az állam ezt nem akarja tudomásul venni. Ezért inkább dob további jópár sokmüliárd dollárral, euró- val megtömött zsákot a süllyedő hajókra. A héten végleg kiderült az is, hogy az SNS „csak azért is megfin- gatjuk a magyarokat” sokfelvoná- sosának helyneves fejezete befuccsolt. Legalábbis egyelőre. A nagy csinnadrattával készített alkotmánybírósági beadványt saját képviselőiken kívül ugyanis nincs kivel aláíratniuk, így egyelőre kénytelenek visszavonulót fújni. Valószínűleg csak addig, míg a HZDS főmuftija újra át nem értékeli saját véleményét, s nem gondolja azt, hogy több pontot szerezhet azzal, ha beáll az SNS mellé és megint elfújja a rossz magyarok kezdetű nótát. így válik egy egész közösség néhány közéleti szereplő aktuálpo- litikai érdekeinek túszává. Helynévügyben visszavonulót fújtak, nem úgy a magyar történelemtankönyvek ügyében. Illetve a magyar nyelvű szlovák tankönyvek esetében, merthogy Mikolaj miniszter szerint magyar tankönyvek nincsenek, csak szlovákok. Ahogy magyar iskolák sem, csak magyar tannyelvű szlovák iskolák. S mi sem magyarok vagyunk, csak magyarul beszélő szlovákok. S ha ez így van, akkor meg valóban nincs oka többet tudnia a magyar tannyelvű szlovák iskolába járó magyarul beszélő szlovák gyereknek a saját történelméről, mert az úgysem a magyar történelem, hanem a szlovák magyar nyelven. Hát nem egyszerű? A hétvégi garamszécsi tragikus buszbaleset újra rámutatott, az állami hivataloknak és köztisztviselőknek van még miben fejlődniük. A vasúti társaság ahelyett, hogy elismerné, hogy ott, ahol már két ember életét vesztette pár éve, jogosan kémek a helybeliek jelzőlámpát és sorompót, tovább vag- dalkozott, mondván, erre nincs pénz, különben is a balesetek nagy részét a figyelmetlen autósok okozzák, nem a sorompók hiánya. Ha csak évente egyszer is életet mentene a fényjelzés és a sorompó, nem „érné” meg felszerelni? Mennyit ér egy emberi élet? És tizenkettő? A sztorihoz a két illetékes miniszter is hozzátette a magáét. A közlekedésügyi nem is gondolkodott el rajta, hogy az eset miatt felkínálná lemondását - ami máshol teljesen normális gesztus, s nem jelenti azt, hogy a kormányfő automatikusan fel is mentené -, a belügyminiszter pedig már előre a buszsofőrt teszi felelőssé a történtekért. Ahogy politikuséknál mondani szokás: prejudikál. Mondja ezt az, aki városban, szép vasárnap délutánokon 115-tel szállíttatja magát. JEGYZET A kis tigris bundája MISLAY EDIT Szlovákia eurózónába kerülése után nem kellett sok időnek eltelnie ahhoz, hogy lelepződje- nek az árképzés-politika furcsaságai. Meglepő és mulatságos - jegyezhetnénk meg. De nem az. Inkább kínos és kellemetlen felismerés. Hogy ugyanaz a bútorokat gyártó svéd multicég a szomszédos országokban olcsóbban kínálja a termékeit, mint nálunk. Lehet ezt persze a helyi viszonyokhoz és pénztárcákhoz igazított „testreszabás- nak” is nevezni, ez az érv azonban nehezen értelmezhető annak tükrében, hogy például a sokkal magasabb átlagfizetésből gazdálkodó osztrákok olcsóbban vásárolhatják meg ugyanazt a bútorterméket, mint mi. Nagy volt ennek nyomán a felhördülés, és a cég - renoméját javítandó - csökkentette az árait. Végre valami. (Mert jobb későn, mint soha, tartja a mondás.) A napokban egy felháborodott hangú e-mail is érkezett a címemre (sokan mások is megkapták), feladója azon dühöngött, hogy a számos országban tevékenykedő narancsszínű mobilszolgáltató cégnek még az akciós kínálata is messze elmarad azoktól a kedvezményes áraktól, amelyeket Ausztriában kínál, sőt Csehországban is olcsóbban telefonálhatnak ennek a cégnek a kliensei. Az illetékesek ismét a „helyi viszonyokra” apelláltak. Logikus, nem? (Én ugyan nem értem, de lehet, hogy valaki igen.) Szlovákia gazdaságánakjelentős része négy keréken, az autóiparon áll. Ázt hinnénk, hogy ha „házon belül” készülnek, értelmes áron juthat hozzá az ember. De nem. Egy összehasonlító felmérés ismét azt mutatta meg, hogy a környező országok közül még véletlenül sem Szlovákia az, ahol a legalacsonyabbak az árak. Morfondírozgattunk ezen a helyzeten többekkel. Az egyik kolléganőm szerint talán azért van ez így, mert a gyártók meg a különböző vállalatok tudják, hogy megtehetik. Nálunk senki nem háborog, senki nem protestál. Az emberek többsége annak örül, hogy egyáltalán van választék, hogy minden kapható, és még ha több pénzért is, de megveheti, amire szüksége van, vagy amire vágyik. Ha meg nem, akkor legalább abban a tudatban él, hogy megvehetné - ha lenne rá pénze. (Ma már szinte nincs hiánycikk.) Ez is benne lehet a pakliban. A „helyi viszonyokhoz igazított árképzés” mögött pedig talán az rejtőzik, hogy az utóbbi időben mást se hallottunk, műit hogy Szlovákia a maga gyorsan fejlődő gazdaságával (na igen, „az volt a múlt, emez a vad jelen”) Kelet-Közép-Európa „kis tigrise”, és a lakosságnak tele a pénztárcája. Van mit megcsapolni. Tény, van az országban egy réteg, amelynek távolról sincsenek megélhetési gondjai. De nem ez a jellemző. Most meg, a gazdasági krízis napjaiban pláne nem. Arra is gondolni kellene, hogy való igaz, a kis tigrisnek vastag bundája van, van mit lenyúzni róla. Alatta meg még ott van néhány réteg bőr is. Csak az a kérdés, hogy bunda és bőr nélkül mennyit ér - és tigris-e még - egy kis tigris? KOMMENTÁR Az utolsó terv LAKNER ZOLTÁN Néhány hónappal ezelőtt Reformszövetség alakult Magyarországon, amelyet nagyvállalkozók, tudósok és a piaci szektorban dolgozó közgazdászok alkotnak. ígéretükhöz híven nemrégiben közzétették válságkezelő programjukat, néhány nappal azt követően, hogy Gyurcsány Ferenc egy kormányzati reformcsomagot mutatott be a parlamentben. Szinte már szállóigévé vált a miniszterelnök véleménye, hogy a Reformszövetség programja „közgazdasá- güag imponáló, társadalmüag dermesztő”. A frappáns kommentár arra utalt, hogy a Reformszövetség még a miniszterelnökénél is nagyobb horderejű változtatásokat javasol - ami nem meglepő egy szavazatszerzési érdekektől nem függő szervezettől. Mindazonáltal nehéz elképzelni, hogy Gyurcsány Ferenc a tudtával létrejövő szervezet terveinek lényegével ne lett volna tisztában már a kezdetektől fogva. így azt is tudhatta, hogy a Reformszövetség kemény megszorításokat fog kezdeményezni, s hogy ezek politikai eladhatósága nagy erőfeszítést igényelne. Mégis azt mondhatjuk, hogy a Reformszövetség és a Gyurcsány- kormány elképzelései között elvi eltérés nincs, csak a mérték és a mélység különbözik, ezért reális várakozás, hogy valamiféle kompromisszum lesz a végeredmény. Politikai értelemben a miniszterelnök számára a Reformszövetség puszta léte is hasznos: a kormány nem marad magára a reform- kurzussal, mint 2006-2008-ban, sőt két ellenzéki párt is reformpárti állásponton van. Emellett, a Reformszövetség javaslataihoz képest a Gyurcsány-csomag már nem is tűnik annyira szigorúnak. A kormányfő megpróbálhatja eljátszani a határozott, szociálisan mégis érzékeny reformer szerepét. Ráadásul, a Reformszövetség javaslatcsomagja minden olyan közteher- és kiadáscsökkentési javaslatot felölel, amely a Fidesz megszólalásaiban jelen van. Az újdonság az lehet, hogy a Reformszövetség még ezeken felül is szükségesnek tart kiadáscsökkentést, döntően az állami cégeknél, a nyugdíjrendszerben és a családtámogatások terén. Ez kikezdheti a Fidesz fájdalommentes változással kapcsolatos ígéreteinek hitelességét, és erősítheti a legnagyobb ellenzéki pártra nehezedő nyomást, hogy álljon elő az „igazi” programmal, mert a jelenlegi Fidesz-ígéretek egyszerűen túl szépek ahhoz, hogy igazak legyenek. További miniszterelnöki lépés lehet, hogy „programkoalíciót” alakít ki a parlamentben egy reformcsomag érdekében. Ez csakis a Reformszövetség elképzeléseit teljes mellszélességgel támogató SZDSZ és MDF támogatásával történhetne meg, s épp azért volna lehetséges, mert a Reformszövetség és Gyurcsány tervei között nincs elvi különbség. Ezt követően létrejöhetne akár egy pártszintű „reformkoalíció” is, amely a legyengült kormánypárt és a kiesés szélén álló kis pártok összefogása lenne a Fidesszel szemben. Összességében tehát Gyurcsány Ferenc jelenleg - nyilvánvalóan fontos - részletkérdésekről vitatkozik a Reformszövetséggel, ennél azonban sokkal fontosabb, hogy a Reformszövetség erőteljes jelenléte a nyilvánosságban manőverezési teret nyit a miniszterelnök számára. Ennek is megvan azonban a kockázata. Elképzelhető, hogy a miniszterelnök nem tudja tető alá hozni a „reformkoalíciót”, a választók nem jutalmazzák ót azért, mert nem akar annyira erőteljes megszorítást végrehajtani, mint a Reformszövetség, viszont a kormánypárti véleményformálók egy része is elfordul tőle, mert túl puhának tartjákaprogramját. Ez azt jelentené, hogy Gyurcsány Ferenc utolsó politikai túlélési terve is füstbe ment. FIGYELŐ Williamson bocsánatot kér Bocsánatot kért Richard Williamson brit katolikus püspök azoktól, akiket megsértett a ho- lokausztot tagadó kijelentéseivel. Ezt a püspök Vatikánnak írt levele tartalmazza, melyet a Zenit katolikus ügynökség hozott nyilvánosságra Rómában. Wüli- amson a dokumentumban sajnálkozását fejezi ki a „fájdalom” miatt, amelyet „mindenekelőtt az Egyháznak, ám emellett a III. Birodalom idején igazságtalanságot elszenvedő áldozatok rokonainak, illetve a túlélőknek” okozott. Saját korábbi kijelentéseit azzal magyarázta, hogy ő nem történész. „Isten előtt bocsánatot kérek mindazoktól, akik őszintén felháborodtak azon, amiket mondtam” - szögezte le. Williamson nagy botrányt keltett a svéd televíziónak adott inteijújával, amelyben tagadta a gázkamrák létét a náci haláltáborokban, s igyekezett kicsinyíteni a holokauszt mértékét. Az eset súlyát növelte, hogy a nagy felháborodást kiváltó interjút akkor tették közzé, amikor XVI. Benedek pápa visszavonta a Szent X. Pius Testvériség néhány püspökének, köztük William- sonnak 1988-as kiközösítését a római katolikus egyházból. A püspököket azért közösítették ki, mert nem ismerték el a II. Vatikáni Zsinat valamennyi határozatát. Williamsont a Szent X. Pius Testvériség és a Vatikán is felszólította, vonja vissza holokauszttagadó kijelentéseit. A püspök a hónap elejéig egy papnevelő intézetet vezetett Buenos Aires közelében, de az argentin hatóságok a botrány miatt távozásra szólították fel, azzal, hogyha önként nem hagyja el az országot, kitoloncolják. Végül a püspök e hét szerdáján visszatért hazájába, Nagy-Britanniába, itt nem büntethető a holokauszt tagadása. Csütörtökön a Pius testvériség vezetője elutasította a Vatikán követelését. A svájci Le Courriemak adott .nyilatkozatában Bernhard Fellay püspök leszögezte: a Szentszék felszólítása, hogy a tradicionalista közösség ismerje el a II. Vatikáni Zsinat összes határozatát, „nem megfelelő alap a vitára”. Az volna helyénvaló, ha a Vatikán megkérdőjelezné a zsinat döntéseit, melyek hatására „kiürültek a papi szemináriumok meg a templomok”, és hanyatlásnak indult az egyház, (mti)