Új Szó, 2009. február (62. évfolyam, 26-49. szám)
2009-02-02 / 26. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. FEBRUÁR 2. www.ujszo.com RÖVIDEN Magyar örökség Horvátországban Pozsony. Holnap, február 3-án 17.00-kor nyílik meg a Pozsonyi Magyar Galériában (Május 1. tér, 10-12.) A magyar nép épített öröksége Horvátországban című kiállítás, melyre a szervezők, a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete (Pozsony), a Pozsonyi Magyar Galéria és az Égtájak Iroda szeretettel váiják az érdeklődő közönséget. A kiállítást Dr. Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztályának főigazgatója nyitja meg, az anyagot Dr. Kondor Tamás, a projekt vezetője mutatja be. (ú) A Fórum Intézet tevékenységéről Szolnok. „Állíttatott keresztínyibuzgóságbul...” (Szakrális kis- emlékek Dél-Szlovákiában) címmel február 4-én, szerdán fényképkiállítás nyílik a szolnoki Damjanich János Múzeumban (Kossuth tér 4.) a Fórum Kisebbségkutató Intézet Etnológiai Központjának Szakrális Kisemlék Archívumából, Liszka József és L. Juhász Ilona munkáiból. Ugyanitt kerül sor 11 órai kezdettel a Magyar Néprajzi Társaság Társadalomnéprajzi Szakosztálya és a Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága közös konferenciájára, melyen bemutatják és értékelik a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet tevékenységét, (ú) Györy Dezső egy 19W-es felvételen (Képarchívum’ „Sosem magunkért, mindig másért..." 35 éve hunyt el Győry Dezső JUHÁSZ DÓSA JÁNOS 40. Magyar Filmszemle: Mátyássy Áron és Sopsits Árpád alkotása már kiemelkedik a mezőnyből Sötét bűnök fehér vásznon \lass Teréz az Utolsó időkben nyújt nagyszerű alakítást „Poétanép vagyunk: adassék tisztelet a költőnek! Adassék tisztelet Győry Dezsőnek! Ki látta őt? Győry Dezső a poétanép ismeretlenje. A József Attila-díj reflektora egy pillanatra megvilágította fejét, nevét és művét: a szabadság- harc gömöri regényét, a félév alatt három kiadást megért Viharvirágot, de tolla lényegét, költészetét kevesen ismerik, tudják és mondják” - írja Fábry Zoltán 1956-ban a budapesti Zrínyi Kiadónál megjelent Zengő Dunatáj kötet előszavában, amely a költő válogatott verseit tartalmazta. Győry Wallentinyi Dezső név alatt anyakönyveztetett Rimaszombatban 1900 márciusában, s 1974. február elsején hunyt el Budapesten. „Kilenc államrendszerben éltem: Ferenc József és IV. Károly császár és király Monarchiájában, Károlyi Mihály Tanácsköztársaságában, Masaryk Csehszlovákiájában, a ’19-es Tanácsköztársaságban, majd újból Beneš, München után Hácha megkisebbített Csehszlovákiájában, aztán Hider Cseh-Morva Protek- tusában, a nácibarát Tiso Szlovákiájában, Horthy alatt Kárpátalján, rövid ideig ismét Beneš alatt, majd néhány évig Sztálin idején Kárpát-Ukrajnában, végül közel negyedszázada a Magyar Népköz- társaságban” - foglalja össze röviden földrajzi életpályáját Győry a Férfiének című kötet fülszövegében, amelynek megjelenését már nem élhette meg. Iskoláit Rimaszombatban végezte, Hamburgban folytatta tanulmányait, innen hazatérve újságíró lett, többek között a Gömöri Magyar Gazda, a Losonci Hírlap, a Kassai Napló és a Prágai Magyar Hírlap munkatársa. Prágában ismerkedett meg az ottani magyar diákok Szent György Körével, a későbbi Sarló tagjaival. Itt fogalmazódik meg benne az a küldetéstudat, amely később egész költészetét átitatja, nem véledenül nevezik őt a (cseh)szlovákiai magyar költészet par excellence politikai költőjének, ahogy Móricz is utal rá. Első verseit még a századforduló magyar költői hagyományai és Ady ihletik, később Szabó Dezső exp- resszionizmusa hat rá. Publicisztikai töltetű verseiben a szlovákiai magyar társadalom sorskérdéseit fogalmazza meg, s korabeli sikerét is történelmi jelentőségében, nem pedig művészi erejében kell keresni. Költői pályájának egyik csúcsa a Magyar Hegyibeszéd 1939 karácsonyán című poémája, amely lényegében egy kollektív érvényű önéletrajz. Mivel az ötvenes években költészetét nem nézték jó szemmel, műfajt váltott; történelmi regényeket kezd írni, amelyekben az 1848/49-es forradalmat dolgozza fel. Ez meghozza számára a várva várt népszerűséget is, a Viharvirág, Sorsvirág és Tűzvirág című regénytrilógia sok-sok kiadást él meg. Széles mederben hömpölyög a magyar film. Jut is belőle bőven a következő hónapokra. Hiszen csak a versenyben 18 egész estét betöltő alkotás van. SZABÓ G. LÁSZLÓ Ennél persze jóval több készült az elmúlt egy év alatt, ám az előválogató zsűri nem mindegyiknek adott zöld utat. Egyvalami azonban már most elmondható: erős mezőny az idei, és a műfaji sokszínűség is üdítő. Könnyű kis szórakozásnak itt van például Sas Tamás új vígjátéka, a 9 és fél randi. Igaz, könnyebb és habosabb, mint Herendi Gábor munkája, a Valami Amerika 2, de semmiképpen nem tartozik az évente születő „hígjátékok” sorába. Az S.O.S. jelet a „randis” filmben is leadják, méghozzá egy jóképű vagány, a média fenegyereke, a bulvárlapok sztárja, Budapest „legkapósabb agglegénye”, egy nőfaló író és annak egykori párja, a csinos, szeretni való műfordító. Magvas gondolatok, mély érzelmek sajnos nincsenek a filmben, de ami a mai férfi-nő kapcsolatról, amolyan nyári tálalásban, könnyed hangvételben elmondható, az nem hiányzik belőle. Ami pedig elveszik a sorok között, azt a színészek (elsősorban Fenyő Iván és Kovács Patrícia) remek alakítással, egyéniségük varázsával pótolják. Fia ugyanezt a történetet Hollywood tálalná parádés szereposztásban, s amolyan „pritivumenesen”, bizonyára kasz- szasiker lenne szerte a világon. Herendi Gábor hét év után döntött a Valami Amerika folytatását illetően. Volt félnivalója. Az első rész nagy siker volt 2001-ben, annál alább nem adhatta. Divinyi Réka és Harmat Gábor társaságában azonban most is olyan - szellemes dialógusokra, remek gegekre és szórakoztató figurákra épülő - történetet kreált, hogy a vászon valósággal szórja a poénpetárdákat. A történet ott kezdődik, ahol a korábbi film zárult: a három fiútestvér lottónyereménye elszáll, Tamás leforgatja a Bűnös várost, a film hatalmas bukta lesz, de belevágnak egy New Yorkból importált harmatgyenge musicalbe. Nincs mese - mert ez sem az, maga a feltupírozott valóság -, a Valami Amerika 2 nívósán viszi tovább a magyar vígjátékgyártás nemes hagyományát. Pindroch Csaba, Hujber Ferenc, Szabó Győző, Oroszlán Szonya, Tompos Kátya, Ónodi Eszter, Csuja Imre, Faragó András és a többiek pedig a legfinomabb színekkel festik meg szerepüket. Jó nézni és hallgatni őket. Herendi vezénylete alatt várhatóan harmadjára is visszajön majd a „nagycsapat”. Komolyabb vizekre evezve: Pálfi György, a Hukkle és a Taxidermia rendezője hétköznapi életeket szondáz 100 percen át. Új filmje, a Nem vagyok a barátod improvizációs film. Volt már ilyen, vagy ehhez hasonló a filmtörténetben, csak azt nem ő készítette. És nem volt ilyen friss, dinamikus, életszagú. Óvodában kezd lerakott kamerával, instrukció semmi. Azt látjuk, ami élesben történik. Ki kit szeret, ki kinek a barátja, kin osztoznak a többiek, ki marad magára. Tizenhárom perc a csöppségek között, apró-cseprő konfliktusaik tükrében. Aztán irány a felnőttek világa. Ugyanaz nagyban, „élesben”, gyi- lokban. Kilenc amatőr szereplő sorsa bonyolódik, kuszálódik előttünk, ránt magába, majd lök ki a végén. Húsz forgatási nap eseményei az érzelmek legsűrűbb hálójában. Meglazult és szétszakított, felhevült és kihűlőfélben levő kapcsolatok. Szerelmek, indulatok, gyűlölködések. Elmagányosodás, elidegenedés, menekülés. Ilyenek vagyunk. Pálfi György pontos látlelete mindarról, ami itt és most velünk vagy legalábbis a szemünk előtt történik. A mának egy szeletét mutatja meg első játékfilmjével Mátyássy Áron is. A magyar-ukrán határ közelébenjárunk, de nem egy menze- li „én kis falumban”, ahol megmosolyogtató, ám szerethető emberek élik mindennapjaikat. Itt, a határ mellett vérre, pontosabban gázolajra megy a játék. Ott, a túloldalon olcsóbb, itt, átcsempészve biztos megélhetési forrás. Iván és Eszter testvérek. Autószerelő a fiú, az ő vállát nyomja fogyatékos nővére sorsa. Iván szereti Esztert, Eszter számára a biztonságot, a „családot” jelenti Iván. Eszter tragédiája - megerőszakolják a közeli erdőben - Iván életét is feldúlja. Mivel a rendőrségi nyomozás semmiféle eredménnyel nem jár, ő maga keresi meg az elkövetőket, és vesz elégtételt. Döbbenetes erejű film. Nincs benne semmiféle görcsös akarás a rendező részéről. Nagy orosz alkotók, Klimov és Koncsalovszkij bontják ki ilyen érzékenyen és precízen az eseményeket, nagy orosz tablókon vannak ilyen megrendítő emberi sorsok, legendás orosz filmekben láthatók ilyen lenyűgöző alakítások. Kádas József afiú, VassTeréz a lány. Érett, felkavaró játékukkal az idei szemle nagy felfedezettjei. Nem fest megnyugtató képet a máról a Fekete kefével 2004-ben berobbant Vranik Roland sem, aki Adás című, második játékfilmjével három fiútestvér lelki kálváriáját festi meg, valahol a Földközi-tenger partján, egy közelebbről meg nem nevezett helyen. Félj és feleség között rég kihűlt a kapcsolat, elcsattan egy pofon, a nő szerencsétlenül esik a ház falának, és meghal. Férj az udvarban titokban eltemeti, testvéreinek később mindent bevall, a bűntudat azonban szétmarja a lelkét. A befejezés mégis máshonnan érkezik, hadd csodálkozzon a néző. Izgalmas képi világ, remek dizájn, konstruáltsága miatt viszont nem igazán ütős lélektani dráma. Tréfát kínál Gárdos Péter új filmje, amelynek alapjául Kosztolányi Dezső azonos című novellája szolgált. 1912, papok vezette, bentlakásos iskola valahol Magyarországon. Vadul bolondozó, szívtelen játékokat űző, a kegyetlenségtől sem visszariadó kamaszok között két atya: liberális gondolkodású az egyik, szigorúbb, de elviselhető a másik. Ki mennyit enged, s hogy fogadják ezt a gyerekek? Mi zajlik a felekezeti iskola falai között, amikor senki sem látja őket? Elkerülhető-e a tragédia, s van-e, ki megállítja? Gárdos Tréfájában lassan (olykor vontatottan) bontakozik ki a történet, a jellemrajzok azonban tökéletesek. Csak mire eljutunk a végkifejlethez, már a feszültség is alábbhagy, és hidegen vesszük tudomásul, mit szülnek a lappangó vágyak, az elfojtott ösztönök. Nem kíméli a lelkünket Sopsits Árpád sem, aki friss opusával, Ä hetedik körrel ugyancsak a kamaszkor útvesztőit járja be velünk. Az alkotás címe Dante Isteni színjátékára utal, ahol a hetedik bugyor az öngyilkosoké és az istentagadóké. A bűnösöké, akik vagy önmagukban tesznek kárt, vagy barátaiknak, hozzátartozóiknak ártanak. A gonosz pedig ezekben az apátlan- anyátlan, elveszetten ténfergő gyerekekben is jelen van. Ott lakozik bennük, s csak az alkalomra vár, hogy megmutatkozhasson. Bűnös angyalok mindannyian, pedig a tavasz még csak most ébredezik bennük. Halálról és mennyországról faggatják fiatal papjukat, a válaszok azonban nem mindig kimerítők és egyértelműek, így aztán mennek tovább az önpusztítássá fajuló, veszélyes játékok sötét sikátorán. Gábor atya (Trill Zsolt hatalmas alakítása) már kevés ahhoz, hogy megállítsa őket, a tragédia elkerülhetetlen. Kemény film Sopsits Árpád fümje. Szülőket figyelmeztető kemény film, figyeljenek csemetéikre. Az idei szemle legfájóbb, legmaróbb, legmegrázóbb alkotása rengeteg felkiáltójellel. Egy megrendítő pillanat Sopsits Árpád filmjéből, A hetedik körből
