Új Szó, 2009. február (62. évfolyam, 26-49. szám)
2009-02-27 / 48. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. FEBRUÁR 27. Vélemény és háttér 7- Apu, miért kell a köztársasági elnök? Nem hasznosabb egy jó számítógép? (Peter Gossányi rajza) Nőtt a Magyar Gárda szimpatizánsainak aránya, s azoké is, akikben félelmet kelt Az MSZP és a Fidesz támogatása változatlan . tallózó BERLINER ZEITUNG „Fájdalmas hibát követtem el” címmel Gyurcsány Ferencről közölt cikket a Berliner Zeitung. A baloldali irányultságú napilap bevezetőjében arra mutatott rá, hogy az alázat gesztusai divatba jöttek a válságos időkben, s ez alól a magyar kormányfő sem kivételt. Országa a szakadék szélén áll, amit az állam csődjének neveznek. Rendkívüli mentőlépésekre már milliár- dokat fordítottak, nemzetközi intézetek garanciavállalásokat ígértek, s még mindig nagyon csekély a remény arra, hogy ez elég lesz a gazdaság stabilizálására - írta a Berliner Zeitung. „Három évvel ezelőtt fájdalmas hibát követtem el” - emlékeztetett az újság a miniszterelnök legutóbbi televíziós „beismerésére”, idézve Gyurcsánynak azt a kijelentését: „Nem álltam nyíltan Önök elé, s nem mondtam azt, hogy így nem mehet tovább”. A lap szerint a televízió nézői egy olyan 47 éves politikust láthattak, aki hónapok alatt éveket öregedett. S hallhatták a felszólítást arra, hogy ezekben a nehéz időkben össze kell fogni, amit kemény adóemelések bejelentése követett. A szocialista - gazdasági nézeteit tekintve liberális - Gyurcsány igyekezett meggyőzni a magyarokat arról, kövessék őt „egy kalandban”, még akkor is, ha csak évek múlva derül ki, kifizetődő lesz-e - emlékeztetett a lap. A cikkíró beszámolt arról, hogy a mentóintézkedé- sekkel kapcsolatos törvénytervezetek a parlament előtt vannak. „Gyurcsány inog, de-még - nem bukott el” - fogalmazott a lap, hangsúlyozva: a király elismerte, hogy meztelen. A nép azonban nem tud úgy nevetni, mint a mesében. A kormányfő még erőre kapott, meghirdette a változtatásokat, de megvalósítani már nem tudta. Amagya- rok jóval lehetőségeiken felül éltek - írta a lap, rámutatva, hogy az ország ezért süllyedt különösen mélyre a válságban. Az Orbán vezette jobboldali konzervatív ellenzék ismét azt követeli, „Gyurcsány tűnjön el”. De még nem teljes erővel. Ugyanis biztos, egy „radikális kúrán” kívül ő sem tud mást ajánlani, (mti) A Jobbik erősödését hozta a romló, cigányellenességgel is súlyosbított közhangulat, míg a Fidesz és az MSZP erőviszonya nem sokat változott - állapította meg a Medián közvélemény-kutató HVG-nek készített februári felmérése. MT1-ÖSSZEFOGLALÓ Míg az elmúlt csaknem két év Medián-felméréseiben egyszer sem fordult elő, hogy a teljes népesség 1 százalékánál többen szavaztak volna a Jobbikra, addig februárban már a megkérdezettek 2 százaléka a Jobbikot választotta, ráadásul ők minden más párt szimpatizánsainál magasabb, 83 százalékos arányban mondták azt, hogy biztosan részt vennének egy most vasárnapi választáson. A biztos szavazók körében pedig a januári 1 százalékról 4 százalékra nőtt a Jobbik támogatottsága - írta a hetilap. A HVG értékelése szerint a radikális jobboldali párt megerősödése aligha független attól, hogy a kutatás előtti napokban a romák által elkövetett bűn- cselekményekkel volt tele a sajtó. A jelek szerint ezek a fejlemények már nem nagyon növelték a lakosság cigányellenességét, hiszen az eddig is meglehetősen erőteljes volt, új jelenség viszont, hogy a romákkal kapcsolatos véleményalkotás kezd részévé válni a szavazók politikai identitásának is. A hetilap a Medián elemzéséből azt a következetést vonta le, hogy a Jobbik a cigánykérdés napirendre tűzésével kerülhetett fel a politikai térképre, az SZDSZ támogatottsága pedig ennek ellenreakciójaként növekedhetett 5 százalékra, a biztos választók körében pedig 4 százalékra. Rámutatnak egy másik változásra is: 2007 decembere óta 11 százalékról 19 százalékra nőtt a Magyar Gárdával rokonszenve- zők aránya, miközben 15 százalékról 21 százalékra emelkedett azoké, akikben félelmet kelt a szervezet. A Medián kutatása szerint a Fidesz és az MSZP erőviszonya nem sokat változott. Akárcsak az előző hónapban, februárban is a teljes népesség 42 százaléka szavazott volna a Fideszre és 19 százalék az MSZP-re. Változás ugyanakkor, hogy a Fidesz- táborban jelentősen nőtt a magukat biztos választónak mondók aránya, így a biztos szavazók körében 55 százalékra emelkedett legnagyobb ellenzéki párt előnye, a szocialisták 22 százalékához képest. A * politikusok népszerűségi listáján változás, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter népszerűsége négy százalékot romlott. A HVG úgy véli, hogy Draskovics Tibor megítélése alighanem a cigány bűnözésről nyilatkozó miskolci rendőrkapitány nagy ellentmondást kiváltó, majd visszacsinált menesztésével függ össze. Nem volna szerencsés, ha a világválság hatására felvizeznék az euró bevezetésének feltételeit Biztonságot jelent a közös pénznem HORBULÁK ZSOLT A globális gazdasági válság kisebb-nagyobb mértékben a világ valamennyi régióját érinti. Nincs olyan ország, amely ki tudná vonni magát a káros hatása alól. A legkisebb megrázkódtatást mégis a legfejlettebb államok élik át. Ez akkor is igaz, ha számos negatív előrejelzés lát napvilágot az Atlanti-óceán mindkét partján. Az egyik fontos tényező, amely valós biztonságot jelent, az a közös pénz. Ez az Egyesült Államok esetében már régen megvalósult, az Európai Unióban pedig egy évtizede működik. Ha megnézzük a visegrádi országok helyzetét, látható, milyen különbségek alakultak ki az utóbbi fél évben az alapján, hol sikerült bevezetni a közös valutát és hol nem. A brit Financial Times felvetett egy gondolatot, hogy ezt a fontos stabilizáló tényezőt gyorsabban és egyszerűsítve is fel lehetne kínálni a többi közép-európai ország számára is. Az eurózónához való csatlakozáshoz komoly feltételeket kell teljesítem. Az államadósság legfeljebb a nemzeti össztermék 60 százaléka lehet, az állam- háztartási hiány ennek a mutatónak a 3 százalékáig terjedhet, a pénzromlás üteme a három legalacsonyabb inflációjú tagország szintjét legfeljebb 1,5 százalékkal haladhatja meg, végül a hosszú távú kamatok estében hasonló módon maximum plusz 2 százalék lehet. Kiegészítő feltétel még, hogy a nemzeti pénznek legalább két évig kötött árfolyamsávban kell lebegnie. Igaz, hogy néhány nagy nyugat-európai ország esetében az eladósodottság mértéke nagyobb volt, és később az állam- háztartási hiány is esetenként meghaladta a határokat, az euró mindeddig mégis több haszonnal járt, mint kárral. Ezt alapvetően azzal érte el, hogy jelentős mértékben sikerült megregulázni az állami kiadásokat. Az euró mindenképpen hatékony védőernyő. Ha másért nem, akkor azért, mert csak gazdaságilag stabil ország tudja teljesíteni a bevezetéséhez szükséges feltételeket. Ha ezekből valamennyit elengednek, a bizalom rendülhet meg, éppen a legnehezebb időkben. Mindez káros hatással lehet a maast- richti kritériumokat már teljesített Szlovákiára is. Itt a korábbi kormánykoalíció vállalta az időlegesen népszerűtlen intézkedéseket a hosszabb távú fejlődés lehetőségéért és a lakosság is hajlandó volt mindezekért áldozatokat hozni. A kritériumok könnyítését más országok esetében joggal lehetne igazságtalannak tartani. Lengyelország és Csehország tulajdonképpen már most beléphetne az euró előszobájának számító ERM II rendszerbe, és ideális esetben 2012-től ők is a közös valutával fizethetnének. Magyarország esetében súlyosabb a helyzet, ott szinte a maast- richti kritériumok gyors teljesítése bizonytalan. Ha lehetőség is volna a gyorsított csatlakozásra, megszűnne a kényszer az államháztartás rendbetételére és a további bukdácsolás borítékolható lenne. Noha vannak bizonyos vélemények, hogy a valutaunió káros, sót talán nem éli túl a mostani válságot, ezek elenyésző kisebbségben vannak. A stabil pénz elengedhetetlen feltétele az egészséges gazdaságnak és társadalmi békének. Az euró jelenleg a világ második legfontosabb pénzneme, erejének fenntartása most már a mi közös érdekünk is. GLOSSZA • Álom a jó gazdáról MOLNÁR IVÁN Robert Fico és kormánya újabb baloldali rögeszméjéről derült ki, hogy a kevésbé értelmes választók módszeres butításán kívül semmire sem jó. Kormánypolitikusaink kedvenc jelszava - mint a kubai vagy észak-koreai elvtársaiké -, hogy a nagy állami vállalatok magánkézbejuttatása felér a nemzetárulással. Fico már a választások előtt keményen kritizálta az előző kormányt az energiaszolgáltatók és egyéb társaságok magánosítása miatt. Kedvenc szóhasználata szerint a Dzurinda-kormány idegen kézre juttatta Szlovákia aranytojást tojó tyúkját, amely most az általa oly gyűlölt nyugati magán- vállalatokat gazdagítja. Az előző kormányjelszavával ellentétben, amely szerint az állam a legrosszabb gazda, Fico legszívesebben az összes nagy céget újra államosítaná, azt állítva, hogy az állam által jelölt vezetők hatékonyabban irányítanák a cégeket, ráadásul így ezen társaságok teljes nyeresége a „dolgozó népet” illetné. A kormányfő elképzelésének azonban van egy apró hibája. Mindez ugyanis csak egy szép bolsevik álom, amelynek általában mindig egy durva ébresztő vet véget. Mi történt volna, ha Fico álmai valóra válnak? Ha a Szlovák Gázmüveket, a Slovnaftot, az áramszolgáltatókat vagy a távközlési vállalatot még mindig teljes egészében az állam felügyelné? Minden bizonnyal ugyanarra a sorsra jutottak volna, mint a szlovákiai vasúti teherfuvarozást lebonyolító Cargo állami részvénytársaság. Ez utóbbit már csaknem sikerült magánosí- tania az előző kormánynak, Fico azonban a hatalomváltás után kijelentette, hogy a Cargo a miénk, és az is marad. Nem osztozunk a nyereségen a pénzéhes nyugati kapitalistákkal, akik egyébként is csak kiszipolyoznák a vállalatot. Hol tart most a Cargo? Míg a korábban magánosított stratégiai cégek milliárdos nyereségeket termelnek, a vasúti teherfuvarozó bevételei az elmúlt hónapban alig értékel a 18 millió eurót, ami még arra sem elég, hogy kifizessék az alkalmazottak bérét és a vasútvonal használatáért járó díjakat. Ehhez persze hozzájárult a válság is, a fő probléma azonban az, hogy a kormány által jelölt cégvezetők katasztrofálisan gazdálkodnak a rájuk bízott vagyonnal, veszélyeztetve a társaság több mint tízezer alkalmazottjánakjövőjét. Fico, jó baloldali politikusként, természetesen szívén viseli az egyszerű dolgozó nép gondjait, és mindent megtesz azért, hogyjóvátegye a tévedését. Mire számíthatunk? Talán magába száll, és elismeri, hogy az állam mégsem olyan jó gazda? Korántsem. Fico kiáll az elvei mellett. A Cargo megmentésére 133 millió eurót vesz ki az adófizetők zsebéből. Szlovákia minden egyes polgára így 24,66 euróval járul hozzá, hogy szeretett kormányfőnk zavartalanul álmodja tovább rózsás baloldali álmait: az államjó gazda, én is jó gazda vagyok, az államjó, Fico is jó... KOMMENTÁR Terelgeti nyáját NAGYANDRÁS A második nyugdíjpillérben tartott pénzre fáj a foga a kormánynak, derült ki a kabinet szerdai ülésén, amelyen a kormányfő jelezte, az elosztási rendszer újabb változtatására készülnek, de el- ■ só körben nem akarta elárulni, mennyivel és hogyan vennének el a betétesek pénzéből, hogy ne nagyon ijessze meg az alapokat kezelő társaságokat. Nem-mintha az alapok kezelői különösebben biztonságban éreznék magukat és a betétesek pénzét az elmúlt évek során. A kormány legújabb ötlete, hogy az alapok kezelési költségét is a betétek nyereségességéhez kössék, azaz csak akkor számolhasson fel az alap kezelési költséget, ha a nála kezelt pénz jól fiadzik. A miniszterelnök rögtön tovább is ment, előrevetítve újabb ötletét: ha egy alap veszteséget fog termelni, köteles lesz a betétesek számláit feltölteni addig a szintig, amennyi pénzt korábban a betétesek fizettek be. Ez egyelőre még csak az ötlet szintjén van, kiderül, sikerül-e törvénybe iktatni. Amikor még az előző kormány idején megszületett az alapok működését szabályozó törvény, a nemzeti bank vezetői arról beszéltek, s teszik ezt azóta is, hogy elegendő ellenőrzési mechanizmus van a rendszerben ahhoz, hogy a betétesek pénzét ne lehessen elkölteni, vagy rosszul befektetni. A jelenlegi gazdasági és pénzügyi helyzetben úgy tűnik, egyetlen alap sem képes valódi, magas nyerség termelésére, s mivel a rendszer piaci alapon működik, az esetleges veszteséget is a betéteseknek kell elviselniük, bizonyos határok között természetesen. Éppen ezért hajtogatják az elemzők közel egy éve, hogy a nyugdíjalapok hozamát nem évente, hanem hosszú távon kellene nézni. Nálunk sajnos nem telt el még elég idő ahhoz, hogy az igazi nyereség megjelenjen, ezért lehet az embereket a Fico-féle retorikával gyorsan megetetni, mely szerint itt semmilyen nyereség nem lesz, ígyjobb, ha az emberek önként, némi állami noszogatás után visszaviszik pénzüket az állami pillérbe. Nem éltem meg azt az időszakot, de gondolom, így kezdődött a magángazdák beterelése a szövetkezetekbe a szocializmus első éveiben. Először szép szóval, majd ijesztgetéssel, a végén erőszakkal. Az, hogy a Szociális Biztosító pontosan mit is fog csinálni a pénzünkkel, sajnos már nem tudjuk követni, mivel neki nincs ilyen kötelezettsége a befizetőkkel szemben. A kormány viszont itt is csodára készül. A pénzügyi tárca államtitkára jelezte, a minisztérium és a nemzeti bank szakértői készítenek egy anyagot, mely összehasonlítja, ki gazdálkodik jobban a betétesek pénzével, az állami vagy a magánbiztosítók. Az eredmény prejudikálható. De hogy a legnagyobbat ne a miniszterelnök mondja, a szakszervezetek szövetségének vezetői sajátjavaslattal álltak elő, mely szerint bruttó kereset eddigi 9 százaléka helyett inkább csak 4 százalékot fizessünk be a magánalapokba, s több jusson az állami kasszába. A miniszterelnök szerencsére ezt a javaslatot egyelőre nem támogatja, de talán csak idő kérdése.
