Új Szó, 2009. február (62. évfolyam, 26-49. szám)

2009-02-02 / 26. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. FEBRUÁR 2. Vélemény és háttér 5 TALLÓZÓ KÁRPÁTI IGAZ SZÓ A szlovák határőrök több­ször nem engedtek be az or­szágba Kárpátaljáról ukrán ál­lampolgárokat arra hivatkoz­va, hogy schengeni vízumukat nem szlovák, hanem magyar külképviselet állította ki. A lapnak Marianna Čičmancová ungvári szlovák konzul el­mondta: semmilyen jogi aka­dálya nincs annak, hogy a ma­gyar schengeni úti okmánnyal bárki beutazzon Szlovákiába. Előfordulhat esetleg, hogy va­lamilyen irattal kell igazolni az utazás célját. Mint kifejtette, nincs szlovák vagy magyar ví­zum, csak schengeni, amely feljogosít az övezet bármely ál­lamába való belépésre. (MTI)- Hogyhogy mit csinálok? Az új KRESZ szerint nem szabad a járdán parkolni. (Peter Gossónyi karikatúrája Sorra kiderül, mennyire sérülékenyek a nemzetiségi intézmények, milyen könnyű játszadozni velük Az elfecsérelt idő Az elmúlt két hétben egyre több szó esik azon kor­mányzati lépésekről, ame­lyek a világméretű gazda­sági válság következmé­nyeit enyhíthetnék. LOVÁSZATT11A A gazdasági elemzők két éve sor­ra azt nyilatkozták: Fico kormánya konszolidált gazdaságot, jól terme­lő, növekvő teljesítményű országot vett át, kutya kötelessége hát úgy viselkedni, hogy ha a jó időjárás elmúlik, azt az ország ne érezze meg annyira. A jó időjárás kormá­nyának aposztrofált Fico-kabinet pedig az elmúlt napokban mondott egyet s mást arról, miként óhajtja a válság következményeit enyhíteni. Az ellenzék - végre, valahára - megszólalt, s rámutatott: Fico töb­bet is tehet, és igenis vannak olyan módszerek, amelyekkel a válság enyhíthető. Ezek közé azonban bi­zonyára nem tartoznak azok az in­tézkedések, amelyek két kézzel szólják a központi kormányzat pénzét, pontosabban az adófizetők euróit. Ivan Mikloš, akit egyébként anno meg kellett győzni a nagy­mértékű adócsökkentés előnyeiről, s aki az egykulcsos adót is csak má­sodjára fogadta el (annál erőtelje­sebben dolgozott viszont azért, hogy végül a törvényhozás elfogad­ja), most további adócsökkentést javasol, mondván, hagyjunk több pénzt a polgároknál, szükségük lesz rá. A kormányzat újabban a la­káskölcsönök problémás adósai­nak kisegítésén fáradozik, ami vál­sághelyzetben lehet okos lépés, de lehet egy újabb korrupciós folya­mat melegágya is. Mindenesetre kimondhatjuk: a kormányzat az elmúlt két évet gazdasági ügyek­ben elfecsérelte, s most annál ne­hezebb okos döntést hozni, nyomás alattmegpláne. Honi magyarságunk - köszönet a nemzetiek kormányzati szerep- vállalásának- gond nélkül elfogad­ja az előzőekben leírtakat, hiszen a jelenlegi kormánykoalícióval szembeni fenntartásaira elegendő okot szolgáltatott mindhárom kormányzó párt. Nem nehéz hát el­hinni, hogy ha egy kormányzat nemzetiségi kérdésekben rossz irányba halad, miért haladna jó irányba más területeken. Elfecsé­relt időről azonban magyar térfélen is illenék beszélgetni. Az elmúlt héten mindjárt három értelmiségi találkozó foglalkozott honi magyarságunk helyzetével, bár az egyik inkább a szlo­vák-magyar kapcsolatokkal. Nos, végigböngészve minden informá­ciót, amelyhez egyáltalán hozzá le­hetett jutni, valahogy hiányérzete támad a krónikásnak: hiányzik az önreflexió, amely a problémák megoldásának egyik alapköve. Volt a szlovákiai magyarság életében is egy rövid időre ,jó idő”, amikor a nacionalista dokt­rínák pihentek, s amikor a hazai magyar politikai reprezentáció két egymást követő kormányban erős tényező volt. A koalíciós idő­szak elmúltával pedig mit látunk: kivonulási stratégia sehol, a párt totojázik, mintha nem tudná, mit kezdjen magával, de ami a leg­rosszabb, sorra kiderül, mennyire sérülékenyek a nemzetiségi in­tézmények, milyen könnyű ját­szadozni velük. Lám, az önkor­mányzatiság - megyei szinten megfúrt formában is - kevésbé te­szi ki a nacionalisták kénye-ked- vének a magyar iskolákat, s mégis mennyi zűr van körülöttük. Most beszélünk kisebbségi törvényről, amelyhez a koalíció egyetlen párt­ja sem járul hozzá (juszt se!), a Pátria magyar nyelvű adására most nagyobb befolyással van egy tucatnyi töketlen rádiótanácstag, mint a magyar közösség és annak képviselete, s biztosan tudnának a kulturális intézményekben dol­gozó egyének számos további példával szolgálni. Ha jobban kö­rülnézünk, szilárd alapokon csak azok az intézmények (vagy in­tézménynek tekintett tevékeny­ségek) állnak, amelyeket vagy magánemberek gründoltak össze, vagy magáncégek kezében van­nak. Igen, az Új Szó vagy a Fórum Intézet jó példa erre. Eltelt nyolc kormányzati év, s az­óta még kettő, már a kevésbé jó idő korából. Megnéztük már végre, mi­ben s hol nem használtuk ki az adott időszakot, s most annak a levét isszuk? S ha már a diagnózis meg­lesz, képesek leszünk megfelelő te­rápiákat kitalálni most, a válság ele­jén, egy nacionalistának joggal mondható kormányzat idején? Tar­tok tőle, hogy ez a folyamat el sem indult. Pártban, civil szférában, mé­diában. Sajnos, előfordulhat, hogy a jelen is jó időnek számít majd né­hány hónap múlva, amikor újfent az ■ elfecsérelt időről értekezhetünk. POKWMCTf A Szlovákiai Magyarok Kerékasztalának nyilatkozata Húsz év telt el a rendszerváltás óta. A Somotja melletti Csölösz- tón összegyűltek a szlovákiai ma­gyarság civil szervezeteinek, tár­sadalmi intézményeinek és gaz­dasági szereplőinek képviselői, hogy megvitassák a közösséget érintő legfontosabb kérdéseket, és választ keressenek az előttük álló döntő kihívásokra. A rendszerváltás, valamint az Európai Unióhoz, a schengeni szabad mozgás övezetéhez és az eurózónához való csatlakozás je­lentősen növelte az egyéni sza­badság mértékét és tágította az érvényesülési lehetőségeket a szlovákiai magyarok számára is. E történelmi jelentőségű esemé­nyekben fontos szerepet játszot­tak a magyar közösség tagjai, po­litikai és civil szervezetei. Ugyanakkor húsz év sem volt elegendő ahhoz, hogy alapvetően kiegyenlítődjenek a regionális, gazdasági és szociális különbsé­gek a magyarlakta vidékek és az ország többi része között. A szlo­vákiai magyarság demográfiai, egészségügyi és képzettségi mu­tatói továbbra is jóval kedvezőt­lenebbek, mint a többségi lakos­ságé. Mi több, tíz év alatt több mint negyvenezerrel csökkent a magukat magyaroknak vallók száma, és valószínűsíthető, hogy a következő népszámlálás újabb jelentős csökkenést mutat ki. Húsz év alatt sem sikerült meg­nyugtatóan rendezni a magyar közösség és a többi nemzeti ki­sebbség státusának kérdését. Nem született meg egy olyan át­fogó törvényi és intézményi keret, amely az aktuális politikai kilen­gésektől függetlenül hosszú tá­von szavatolja a nemzeti kisebb­ségek tagjainak természetes joga­it, és támogatja őket önazonossá­guk megőrzésében és ápolásában. A hatalom a választóinak és a külföldnek azt hangoztatja, hogy a magyar kisebbség jogai „nor­mán felüliek”. Mmi azonban nem így látjuk ezt, a tárgyilagos elem­zés, valamint a külföldi példákkal való összehasonlítás sem ezt mu­tatja. A hatalom minduntalan megkérdőjelezi lojalitásunkat, pedig mi csak azt kívánjuk, hogy magyarként is egyenlő állampol­gárai legyünk Szlovákiának. Szlovákia fennállása óta rengeteg jogsértő esetet tudnánk felsorol­ni, ezek közül most a kisebbségi állampolgárok anyanyelv-hasz- nálati jogainak korlátozása ellen tiltakozunk, és szorgalmazzuk a kisebbségi közoktatást segítő hát­térintézmény-rendszer létreho­zását, továbbá a kisebbségi nyelvhasználat olyan kiszélesíté­sét, amely összhangba hozza azt a Nyelvi Charta és a szlovák-ma­gyar alapszerződés alapelveivel. Húsz év után azonban önvizs­gálatra is kényszerülünk. A jelen helyzet javítását nem csak az ál­lamtól és a politikai képviselőnk­től kell vámunk. A szlovákiai ma­gyar közösségnek szilárdan két lábon kell állnia. A politikai képvi­selet mellett meg kell jobban szer­veznie önmagát, hogy józanul, kulturáltan, ám egyértelműen és félreértelmezhetetlenül hallassa a hangját az őt érintő kulcsfontos­ságú kérdésekben. Ennek érdekében megalakítot­tuk a Szlovákiai Magyarok Kerék­asztalát olyan reprezentatív, egyeztető fórumként, amely megvitatja a szlovákiai magyar­sággal kapcsolatos legfontosabb kérdéseket. A Kerekasztal vállalja a specifikus kisebbségügyi jogvé­delmet és jogképviseletet, amihez létrehozza a Kisebbségi Jogvédő Irodát, és kezdeményezi egy olyan átfogó törvényi szabályozás kidolgozását, amely szavatolja a nemzetiségekjogát az őket érintő ügyek intézésében való hatékony részvételre országos, regionális és helyi szinten. A Kerekasztal állást foglal a szlovákiai magyarokat érintő közéleti kérdésekben, és a hivatalos szervekkel szemben ér­vényesíti a szlovákiai magyar in­tézmények, szervezetek közös akaratát. A közmegegyezésen alapuló döntéseket a résztvevő in­tézmények a munkájukban érvé­nyesítik. A következő kerékaszta­lok előkészítésével a szervezőbi­zottságot bízza meg. Célunk a hatékony kisebbségi érdekérvényesítés egy demokra­tikus, polgári elvre épülő, multi­kulturális állam keretei között, amelyben a polgárok különböző- ségükbenis egyenlőek. A Kerekasztal résztvevői, Csölösztő, 2009. január 29. KOMMENTÁR A Kutya meg a Cukrosbácsi BARAK LÁSZLÓ Ha kiiktatjuk az aktuális szlovák-magyar viszony minősítéséből az érzelmi motívumokat, egyértelmű, hogy Ján Slota hírhed t verbális megnyilvánulásai e témakörben sokkal kevésbé ártalmasak, mintha egy nálánál sokkal kikupáltabbnak tetsző, hatalmi pozícióban lévő politikus ország-világ előtt folyamatosan arról értekezne, hogysze- rinte miként kellene élniük a szlovákiai magyaroknak - lehető leg­maradéktalanabb érvényesülésük érdekében. Tehát, haján Slota lo­vas bohócnak nevezi Szent Istvánt, az egyáltalán nem sértheti annyi­ra a józan mérlegelésre képes szlovákiai magyarokat, mint amikor Dušan Čaplovič, a Szlováldábanélő kisebbségekért felelős kormány­főhelyettes arról papol orrba-szájba: a szlovákiai magyarok egyéni és közösségi érvényesülésének egyetlen akadálya, hogymagyarisko- lákbajámak.Következésképpennembírjákanyanyelviszintena szlovák nyelvet, vagyis, hogy magyarok... Ezen álságos kórisme lé­nyege ugyanis az, hogyaszlovákiai magyarokleghatékonyabbön- sorsrontó intézményrendszere a szlovákiai magyar oktatási intéz­mények hálózata, azazaragaszkodáskultúrájuksajátosságaihoz.A Čaplovič által javallott gyógymód pedignem más, mint az, hogy a magyar iskolákban, amint azt az Új Szó szombati számában közzé­tett interjújában is kifejtette, a többség nyelvén kellene tanítani a re­áltantárgyakat, vagyis a matematikát, a fizikát, a kémiát stb. Azokat a tantárgyakat pedig, amelyek, úgymond, a kisebbség szempontjából szellemileg érzékenyekés fontosak, lehet oktatni a kisebbség nyel­vén. Ebből pedig egy „integrált polgári társadalom” lesz, egy „nemze­ti közösségek” alkotta, vagyis multikulturális társadalom helyett... Nos, Slota, ugye, nem más, mint egy faragatlan tahó. Legalábbis úgy viselkedik. Amely ténynek már önmagában is súlytalanná kell tennie bármely megnyilvánulását. Feltéve, ha nem eleve mazochista az ál­tala elért kisebbségi hallgatóság. Vagy, ha valaki magyar kisebbségi politikusként éppen nem a Slota által gerjesztett nemtelen indula­tokból akar profitálni. Slota esetében a leglényegesebb azonban az a tény, hogy megnyilvánulásainak korántsem a szlovákiai magyarok az elsődleges címzettjei! Elsősorban az a szlováknacionalista bun­kók alkotta társadalmi réteg, amelyet leegyszerűsített világképe, já­rulékos primitív gondolkodása okán kizárólagegyszámáraalehető legprimitívebb módon azonosítható ellenségképpel lehet mozgósí­tani. Vagyis „hadra fogni” a mindenkori választásokon. Ilyen érte­lemben tehát valóban igaz, amit Slotáról Čaplovič állít az interjúban, mármint, hogy Slota legfeljebb ugat, ám nem harap... Čaplovičcsal ellentétben! Aki persze szintén szokott volt ugatni vá­lasztótoborzási célból. Amikor például azt állítja, az izgága szlováki­ai magyarok előre megfontolt szándékkal asszimilálják a környeze­tükben élő jobb sorsra érdemes romákat. Sokkal kártékonyabb és veszélyesebbviszont, amikormintegycukrosbácsikénthízelegve csábítja az érvényesülés gyönyöre, a szlovák nemzetállamba való „integrálódás” iránt az őshonos szlovákiai magyarokat. így sugal­mazva azt az álságos hazugságot, amely szerint, aki a jelenlegi Szlo­vákiában nem igazodik a nemzetállami elvárásokhoz, azt nem az ak­tuális hatalom diszkriminálja, hanem az önmaga által választott kul­turális értékrend taszítja perifériára. .. JEGYZET Filmötlet JUHÁSZ KATALIN Javában tart a 40. MagyarFilm- szemle. Reggel beülöka mozite­rembe, és rendszerint este tá- molygokki, napi átlagban öt nagyjátékfilmetnézekmeg, a rövidfilmeket már nem számo­lom. El is kapott az ihlet. Ezt a filmötletet 15-20 percben lehet­ne megcsinálni, bárkinek oda­adom ingyen, egy feltétellel: a főcímben szerepeljen, hogy „igaz történet alapján”. Vankét fiatalember, Robi és Pepe. Az utóbbi becenév igen találó, mert viselője „spanyol típus”, egypo- zsonyi Antonio Banderas: éjfe­kete haj, délcegjárás, telt ajkak. Robi inkább aranyos, mint jóképű, denincsaza szívesség, amit meg ne tenne azonnal, bár­kinek. Például rendszerint ő fu­varozza haza a brigádot, ha műszak után betérnek a sarki kocsmába. Ilyenkor a főnök ko­molyképpel, szertartásosan nyújtj a át Robinak az Audi kul­csát, s ő szintén szertartásosan, de vigyorogva nyitja a hátsó aj­tókat, tessékeli befelé a vidám társaságot. Afőnökházától az­tán hazavillamosozik, de így is boldog, hogy bevették a csapat­ba. Pepe művésziélek, tizenkét éve hegedül, konzervatóriumba jár, tanárai szerint nagyjövő áll előtte. Robi és Pepe elválasztha­tatlanok. Egy bérházban nőttek fel, együtt fociztak, együtt bá- multákaparkbanacsajokat, és mindkettőjüknek a szőke, viho- gósTímeajöttbe. Összeveszni miatta nem volt okuk, egyikőjü- ket se méltatta figyelemre. A fiúk azóta sokat változtak, Robi pél­dául egyik nap kis ezüstkarikával a fülében érkezett a gyárba, volt is heccparádé, aztán persze csil­lapodtak a szaktársak, minden csodaháromnapigtart. Pepe megújabbanfehéringben, ele­gáns zakóban feszít. Gyakran járnak diszkóba, élik a huszon­évesek életét. Akisjátékfilm úgy kezdődne, hogy Robi nagy nyek- kenéssel landol ajárdán. Pepe hamarosanköveti, zakójacsupa sár lesz. Felugrik, nekiront a ki- dobóembemek, barátj a persze segítségére siet. Dulakodás, szitkozódás, a dialógust inkább nem írom le. A színhely egy fel­kapott belvárosi diszkó, a kidobó egyetlen mondatával verekedést provokál. Azt mondja Pépének, nemmehet be,mert ígyis van már odabent elég cigány. Robitól kap egy hatalmas pofont. Több se kell neki, nagyot lök a vendé­gen, hogy az csak úgy nyekken a flaszteren. Te is akarsz egyet, szépfiú? - fordul Pepe felé, aki- neknincs ideje válaszolni, aföl- dön találja magát. Az őrző-védő ordít, hogy ketten támadtakrá, börtönbejuttatja őket, hanem takarodnak. Hát inkább taka­rodnak. Az esetről senkineknem szólnak. Valahogy nincs is ked- vükkimozdulni a hétvégén.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom