Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)
2009-01-07 / 4. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 7. Szülőföldünk 25 Régebben levélben több szlovákiai magyar politikust és közéleti személyiséget is megszólítottak, többségük azonban válaszra sem méltatta őket Csemadok-alapszervezet Homonnán - avagy a kincs, ami nincs Homonna. Amikor néhány hónappal ezelőtt először hallottam arról, hogy a kelet-szlovákiai Homonnán Csemadok-alapszervezet működik, bevallom, azt hittem, áprilisi tréfáról vagy valamilyen félreértésről lehet szó. Nálam jobban informált barátaim azonban addig bizonygatták, hogy igazat beszélnek, hogy végül elhatároztam, elmegyek a Laborc-parti városba, és megkeresem az ottani egyesület tagjait. LECZO ZOLTÁN Homonna Királyhelmectől hetven kilométerre északra fekszik, így személygépkocsival alig több mint egy óra alatt megtehető a két város közti távolság. Csontos Árpáddal, a Csemadok helyi alapszervezetének elnökével valamint feleségével, Valikéval lakótelepi otthonukban találkoztam. A két nyugdíjas alig észrevehető akcentussal beszél magyarul, az hogy ritkán hallhatnak magyar szót, inkább csak abból derült ki, hogy egy-egy kifejezés vagy szófordulat helyes alkalmazásához időnként rövid fejtörésre volt szükségük. Valika Magyarországon, a Nógrád megyei Vany- arc községben született. A faluba 1705-ben érkeztek az első szlovák telepesek, ő is az egyik ilyen „betelepült” család leszármazottja. Csehszlovákiába, pontosabban a Losonchoz közeli Tőrincsre ötéves korában, az 1948-as lakosságcsere idején került. Gyakorlatilag ott tanult meg magyarul. Később Pozsonyban járt egyetemre, ahol pszichológusi képesítést szerzett. Férjével 1967 óta élnek együtt, három felnőtt fiuk és hat unokájuk van. Magyarul azonban csak a legidősebb gyerekük beszél. Csontos Árpád tősgyökeres homonnai. A nagyszülei a múlt század elején jöttek Szlovákia területére. Édesapja, aki később hosszú évtizedekig mint úri szabó dolgozott a keletszlovákiai városban, Budapesten született. Csontos úr soha nem járt magyar iskolába. Prágában teológiát tanult, de később nem dolgozott lelkészként. Elmondta, hogy régen a homonnai magyarság döntő része zsidó származású volt, a város 4700 lakosa közül mintegy 2500-an. A II. világháború után azonban nagyon kevesen tértek vissza, 1948-ban pedig közülük is többen külföldre távoztak. Mostanra a város nemzetiségi összetétele jócskán megváltozott: a 2001-es népszámlálási adatok szerint a közel 35 ezer lakosból 30 ezer szlovák, 1700 ruszin, 1100 roma, 740 ukrán, 220 cseh, 69 magyar, ám lengyelek, és más nemzetiségűek is élnek itt. A településen 1918-ig volt polgári iskola, valamint faipari és kereskedelmi középiskola is, melyekben a tanítás magyar nyelven folyt. Az első Csehszlovák Köztársaság megalakulását követően bezárták a magyar okatási intézményeket, sokáig még szlovák tannyelvű középiskola sem volt a városban. A reformátusok az istentiszteletet 1945-ig magyar nyelven tartották, azóta viszont már csak szlovák szót hallhatnak a hívek. Mielőtt tehát bárki bármit számon kéme az itteni maroknyi magyarságon, érdemes íiAin» Tagság kezdete: .„off, m./x.j Helyi csoport; t ,r • Kerület: fy&ntctó Helyj^giit bélyjgzöj« és titkár aláírása Magyar Dolgoz»* »A Csebsdovátoai . tagjaKultúregyesüleUí** „ tm- f* „Mások jobb pályázatot adtak be” a szlovákok zöme nem lepődik meg, hisz a népes helyi ruszin kisebbség tagjai is az anyanyelvükön szólnak egymáshoz az utcán, így az idegen beszéd nem kelt feltűnést, és senkit sem zavar. Csontos úr egyetlen olyan eseményről sem tudott beszámolni a múltból, hogy az itt élő különböző nemzetiségekhez tartozó emberek között összetűzés vagy komolyabb vita lett volna. A homonnai- ak, beszéljenek bármely nyelven, mindig békésen megfértek egymás mellett. Csemadok-gyűlés - szlovák nyelven Érdekességként említi, hogy a Csemadok-alapszervezet havonta egyszer tartott üléseit mindig magyar nyelven nyitják meg, de később általában átváltanak szlovákra, mert olyan tagok is vannak, akik már egy szót sem értenek magyarul. Az összejöveteleknek a kulturális központ ad otthont, itt ugyanis a fenntartó egy helyiséget ingyen bocsát a homonnai kisebbségi szervezetek rendelkezésére. A Csemadoknak se külön irodája, se könyvtára, se számítógépe, se fénymásolója, se telefonja, se internet-hozzáférése nincs. Illetve mindezek mégiscsak rendelkezésre állnak, ugyanis Csontosék lakása a szervezőiroda, itt tárolják az összes régi újságot, könyvet, fényképet és minden más kordokumentumot, itt találhatók a működéssel kapcsolatos hivatalos iratok, innen bonyolítják a telefonhívásokat, a családfő számítógépéről emaileznek, ezen dolgozzák fel a különböző rendezvényeken készített fénykép- és videofelvételeket. Azt talán mondanom sem kell, hogy a fölmerülő összes költséget saját zsebből fizetik, a nyugdíjukból. Tagsági díj van ugyan, ám a fejenként fizetett 50 korona szinte semmire sem elég, ebből nem tudnának rendezvényeket szervezni. Ahelyett azonban, hogy a pénztelenség miatt sopánkodnának, Csontosék rendszeresen pályázatokat készítenek. Az igazolvány tanúsága szerint Csontos István a homonnai Csemadok-alapszervezet tagja volt 1954-ben. Az egyesület egy évvel később megszűnt. (Szabó Bernadett felvételei) egy kis fejszámolást végezni: az utolsó helyi magyar iskola kilencven évvel ezelőtt zárta be kapuit, az utolsó magyar istentisztelet pedig hatvanhárom éve hangzott el a településen... A ruszin nemzetiségű polgármester is tag Csontos úr büszkén mutatta meg édesapja egykori Csemadok- tagságát bizonyító igazolványát. Eszerint Csontos István 1954-ben még tagja volt a helyi szervezetnek, de az egyesület egy évvel később, 1955-ben megszűnt. Fia majd hatvan év elteltével, 2004-ben döntött úgy, hogy nyolc alapító taggal együtt újra életre hívja az itteni alapszervezetet. Az elhatározás okait illetőleg meglepően egyszerű magyarázatot kapok. „Azért alapítottuk a szervezetet, hogy az itteni magyaroknak lehetőségük legyen rendszeresen találkozni egymással, és fontos szempont volt az is, hogy ne felejtsük el végleg a magyar nyelvet” - mondta. Megtudtam azt is, hogy a homonnai alapszer- vezetnek jelenleg 39 tagja van, többségük nyugdíjas, a legidősebb helyi „csemadokos” idén töltötte be 92. életévét. Az itt élő magyarok zöme nem helybéli születésű, rozsnyói, losonci, nagymihályi, abarai, újvári, ungvári és más településekről származó emberek is tevékenykednek a szervezetben. Meglepődve hallottam, hogy Homonna ruszin nemzetiségű polgármestere, Vladimir Kostilnik is évek óta alapszervezeti tag. Nemrégiben pedig Csontos úr egyik szlovák anyanyelvű barátja szintén felvételét kérte az egyesületbe. A „nemzetközi” együttműködésnek egyébként nagy hagyományai vannak a városban. Valika néni elmondása szerint a helyi evangélikusok egy része a Cseh Egyesület tagja, akik jó kapcsolatokat ápolnak a homonnai reformátusokkal, közülük meg sokan a Csemadok alapszervezetének a tagjai. Eljárnak egymás rendezvényeire, barátkoznak egymással, kíváncsiak a másik nemzet fiainak hagyományaira, ünnepeire és kultúrájára. Homonnán a magyar szó hallatán A Csemadok alapszervezetének megalakulását követően egyik első intézkedésük az volt, hogy a városi kábeltelevízió kínálatába bekerüljön a Duna Televízió is. Megjegyzem, a szlovák televízióban sugárzott nemzetiségi műsorokon kívül ez az egyetlen magyar nyelvű csatorna, melyet foghatnak az itt élő magyarok. Csontosék néhány évvel ezelőtt kiderítették, hogy Homonnának cseh, lengyel és ukrán testvérvárosa van, magyar viszont nincs. Azonnal intézkedtek. A polgár- mester felhatalmazásával felvették a kapcsolatot Kisvárda képviselőivel, a szerződés viszont nem köttetett meg, mert a település nem sokkal korábban Királyhel- meccel írt alá ilyen megállapodást. Hogy Homonna se maradjon magyar testvérváros nélkül, végül Mátészalkával állapodtak meg. Egy szerencsés véletlen kapcsán kiderült, hogy a magyarországi Pusztadobos polgármester asszonyának ősei Ho- monnáról származtak. Azóta ezzel a településsel is jó kapcsolatot tartanak fenn. Négy évvel ezelőtt nemzetiségi fesztivált szerveztek, melynek megrendezéséhez 50 ezer korona támogatást kaptak a kulturális minisztériumtól. Rendszeresen részt vesznek a mátészalkai és a pusztadobosi rendezvényeken, a homonnai akciókon pedig a magyarországi települések küldöttségeit, tánccsoportjait, énekkarait látják vendégül. A helyi tanítóénekkar például a mátészalkai együttessel barátkozik, egymás rendezvényeire rendszeresen meghívást kapnak. A homonnai Csemadok-alapszervezet tagjai a cseh szervezettel együtt járnak Kassára színházba, míg a magyarok a Thália előadását nézik meg, addig a csehek a szlovák színházét. Az elmúlt években a városban oktattak már számítógépes alapismereteket a nyugdíjasoknak, de a Cseh Egyesülettel közös emléktúrákat is szerveztek II. Rákóczi Ferenc valamint Komenský tiszteletére. A szlovákiai és magyarországi emlékhelyeket így a szlovákok, csehek és a csemadokosok együtt keresték fel. Az alapszervezet Csontosék otthona a helyi Csemadok szervezőirodája, könyvtára és iratmegőrzője, és a pályázatok zöme is e falak között íródik A jó szomszédok megértik egymást című projektet a minisztérium idén nem tartotta támogatásra méltónak 2006-ban A jó szomszédok megértik egymást címmel szervezett példaértékű rendezvényt, melyen először a homonnaiak, majd egy évvel később a pusztadobosiak voltak a házigazdák. Tíz napig szlovák és magyar gyerekeket „csereüdültettek”, akik együtt kirándultak, nyelvet tanultak, megismerhették a két nép történelmét és hagyományait, valamint közös fellépésekre is sor került a különböző rendezvényeken. Csontosék még szlovák-magyar kisszótárt is készítettek a gyerekek számára, hogy azok könnyebben kommunikálhassanak egymással. Az idén ezt a projektet a szlovák kulturális minisztérium azonban már nem tartotta támogatásra méltónak, az indoklásban egyebek mellett az volt olvasható, hogy „mások jobb pályázatokat adtak be”... Azt persze elképzelni sem tudom, hogy a két szomszédos ország jelenlegi feszült viszonya közepette mi segíthetné elő jobban a szlovák és a magyar nép közeledését, mint a szlovák és a magyar gyerekek között szövődő barátságok? Hivatalosan nem léteznek Meglepő módon azonban a homonnai Csemadok alapszervezete a felsorolt történések, a tagság és Csontosék áldozatos tevékenysége, valamint az eddig elért eredmények ellenére hivatalosan nem létezik. Az egyesület régebben a nagykaposi szervezethez tartozott, ám az ott lezajlott viták és gondok a homonnaiak működését is megnehezítették. Bár elszámolási vitájuk soha sem volt, bankszámlájukat zárolni akarták, és a legnagyobb problémájuk, hogy jelenleg statisztikai számjellel, az ún. ičo-val sem rendelkeznek. A jó sorsuk azonban nemrégiben összehozta Csontosékat Kopasz Józseffel, a Csemadok országos alelnökével, aki miután értesült az itteniek gondjairól, felajánlotta a segítségét. Régebben egyébként levélben több szlovákiai magyar politikust és közéleti személyiséget is megszólítottak, többségük azonban válaszra sem méltatta őket... Elmenőben még megkérdeztem Csontos urat és feleségét, hogy így, az ünnepek táján mit kémének ajándékként, mire lenne igazán szükségük. Szinte egyszerre felelték: „Saját statisztikai számjelet szeretnénk, hogy pályázni tudjunk, és az is jó lenne, ha végre tartozhatnánk valakihez.” Ugye, tisztelt illetékesek, ezek a kérések a viszonylag könnyen teljesíthetők kategóriájába tartoznak?
