Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)
2009-01-05 / 3. szám, hétfő
iiUlli! ÜjlII IliLliiHIUIliiJUil iUiiliiiMIIUlLJJimUL 111 6 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 5. www.ujszo.com . RÖVIDEN Berecz András előadóestje Losonc. Január 13-án 17 órától a Kármán József Alapiskola és óvoda vendége lesz Berecz András. A mesemondó, népdalénekes és néprajzkutató igazi egyszemélyes folk-teátrum. A mese, az ének és a humor segítségével a szemünk láttára hozza létre korunk népművészetét. „Bizonyos meséket arra tartogatok, amire a jégtörő hajó az orrát. Azokat úgy küldöm előre, hogy aki soha nem hallott mesét, vagy nem akaija érteni, az is felfogja, hogy nem egyéb ez, mint tömör beszéd, a magyar nyelvnek tovább már nem sűríthető állapota. A határon túliak általában a dupláját szokták érteni. Mert a történeteim nagy része a vesztes ember kapaszkodásáról szól, az igyekezetről, hogy egyszer a kevésbé vesztesek közé tartozhasson. Az ittenieknek ki van hegyezve a fülük az ilyesmire”-mondja Berecz András, (ú) Új Márquez-regény Madrid. Valószínűleg hamarosan új regényt jelentett meg Gabriel García Márquez. A világ különböző tájain élő barátainak körében terjed a hír, hogy készül, vagy talán már el is készült új műve, amelynek címe: Augusztusban találkozunk. Az író Dasso Salvi- darnak, életrajzírójának mondta el még a nyáron, hogy szerelmesregényének van már hat változata, de még mindig nem elégedett. Márquez írt már egy-egy könyvéről tizenhárom változatot is, mielőtt végső formába öntötte azokat. Saldivar szerint az új regényt az író már évekkel ezelőtt megírta, de félretette és most újra dolgozik rajta. Az El País című spanyol lap idézi „Gabo” egy másik barátját is, aki megerősítette a hírt, és hozzátette: az író bevallotta neki, hogy az írással nincs ugyan problémája, de tudja, hogy az olvasók megérzik, ha nem teszi bele a szívét, most pedig több benne az ihlet, mint a lelkesedés. Márquez 1999-ben egy írói fórumon felolvasott egy azonos című elbeszélést, amely valószínűleg az új regény magja. Főszereplője egy művelt, az öregkor küszöbén álló, még mindig szép hölgy, aki minden augusztus 16-án visszatér falujába édesanyja sírjához. Az egyik útja alkalmával él át egy intenzív szerelmi történetet, ami megváltoztatja az életét, (mti) Látogatói rekord a Pradóban Madrid. Látogatottsági rekordot könyvelhetett el a madridi Prado Múzeum az óévben a gazdasági válság ellenére. Spanyolország legjelentősebb képtárát 2,8 millióan keresték fel tavaly, majdnem 100 ezerrel többen, mint a megelőző évben. A közönséget leginkább egy nagy Rembrandt-kiállítás, valamint a drezdai antik szobrok legjavát felvonultató, külföldön első ízben látható - április 12-ig még látogatható - kiállítás vonzotta. A legnagyobb mértékben azonban a Szófia királyné Múzeum növelte látogatottságát: ennek kincseire 1,8 millió látogató volt kíváncsi tavaly, 250 ezerrel több, mint egy évvel korábban. A Thyssen-Bomemisza Múzeumnak viszont gyakorlatilag hátat fordítottak az érdeklődők: a látogatók száma 225 ezerrel csökkent, és csak a háromnegyedmilliót érte el. (mti) Belén Rueda (Laura) (Képarchívum) MOZIJEGY Árvaház Laura gyermekkora legszebb éveit egy tengerparti árvaházban töltötte, ahol nevelőinek féltő gondoskodásától kísérve, testvéreiként szeretett társai körében nőtt fel. Harminc év után férjével, Carlosszal és hétéves kisfiával, Simonnal tér vissza ide, azzal az elhatározással, hogy álmát megvalósítva, felújítsa és fogyatékos gyermekek számára újra megnyissa a rég elhagyatottan álló házat. Az új otthon és a titokzatos környezet felkelti Simon fantáziáját, és a fiú fantasztikus mesék nem éppen ártatlan játékok fonalát kezdi gombolyítgatni. Laurát kezdi zavarni a nyugtalanító játék, mely a fiú különös világába vonja be, saját gyermekkorának rég elfeledett, mélyen felkavaró emlékeit idézve fel. Ahogy közeleg a megnyitó napja, a családban egyre nő a feszültség. Carlos továbbra is szkeptikus, és váltig állítja, hogy Simon az egészet csak azért találja ki, hogy felhívja magára a figyelmet. De Laura számára lassan nyüvánvalóvá válik, hogy valami, hosszú ideje lappangó és borzalmas dolog kezd belo- pózni az öreg házba, valami, ami ugrásra készen várja, hogy családjára rémisztő csapást mérjen. El Orfanato / Sirotinec. Mexikói-spanyol horror, 2007. Rendező: Juan Antonio Bayona. Szereplők: Belén Rueda (Laura), Fernando Cayo (Carlos), Roger Prín- cep (Simon), Mabel Rivera (Pilar), Montserrat Carulla (Benigna). (port.hu) Monográfia a határon túli magyar színházi estek rendezvénysorozatáról - a tíz év mérlege: 180 előadás Vendégségben Budapesten A közelmúltban mutatták be Budapesten, a FÉSZEK Művészklubban a Vendégségben Budapesten - Határon túli színházi esték című „ismeretterjesztő kismonográfiát”. MISLAY EDIT A tetszetős kiállítású, fotókban is gazdag kötetben a szerző, Dar- vay Nagy Adrienne színháztörténész, -kutató, szakíró az immár tizedik évfolyamába lépett rendezvénysorozat eddigi történetét ismerteti, valamint azt, milyen szerepet játszottak/játszanak a határon túli magyar színházak budapesti vendégelőadásai a magyar kulturális életben. „De miután a magyar nemzetiségi színjátszás kettős kötődésénél, multikulturális jellegénél fogja egyszerre nemzeti és nemzetközi, illetve - mint minden igazi művészet - nemzetek feletti, Darvay Nagy Adrienne az esszében elemzi először a határon túli magyar hivatásos színjátszásnak mint egyedi jelenségnek az európai kultúrában betöltött kivételes helyét” - olvasható a kötetről kiadott tájékoztatóban. Válogatást nyújt a könyv a magyar- országi kritikai visszhangokból, valamint közreadja az első „Vendégségben”-évad, vagyis az 1998/99-es évad óta Budapesten szerepelt határon túli magyar színházi előadások teljes listáját is, amelyből kiderül: az eltelt egy évtizedben 180 előadást láthatott a budapesti közönség. (A lista alapján kis statisztika is készíthető arról, mely határon túli magyar színházak milyen gyakran léptek a magyarországi közönség elé. így például, míg az első évadokban a kassai Thália Színház társulata is megfordult párszor Budapesten, az utóbbi években már csupán a Komáromi Jókai Színház részese szinte rendszeresen a programnak... A tavalyi évadban A bor, valamint a Hófehérke meg a törpék című előadásukat is bemutatták a dezvény egyedülálló színházi sorozattá fejlődött. Goldschmied József azóta sem szakadt el a Vendégségben-sorozattól, amely 2003 óta az Égtájak Iroda kulturális vállalkozása, melynek programigazgatójaként továbbra is tevékenyen részt vesz a rendezvény lebonyolításában. Dr. Schneider Márta, a magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium szakállamtitkára így fogalmazott a kötet kapcsán: „Azt az utat mutatja meg Darvay Nagy Adrienne monográfiája, amelyet a határon túli magyar színjátszás az elmúlt években végigjárt. Az elmúlt tíz évben bemutatott 180 előadás alapján elmondhatjuk, a határon túli magyar színjátszás tökéletesen »emancipálódott«. Jelzi ezt az is, hogy az utóbbi esztendőkben 24 határon túli művész kapott Jászai Mari-díjat.” Amit szerinte a magyarországi kollégáik jó értelemben véve irigyelnek határon túli pályatársaikról, az az, hogy szenvedéllyel dolgoznak, és ez szinte minden darabjukon átsüt. A szervezők úgy vélik, a határon túli színházi sorozat jó időben indult tíz éve, mivel az ezt megelőző időszak a korszakváltás, a felkészülés időszaka volt a határon túli magyar színházi műhelyek életében. Míg a diktatúrában a misszióvállalást, a nyelv védelmét és a szórakoztatást tekinVendégségben-programsorozat- nak otthont adó budapesti Thália Színházban.) Az eltelt egy évtized jó apropóként szolgált arra is, hogy a programsorozat kiötlője és eíindítója, Goldschmied József a kezdeteket is felidézze. A határon túli vendégelőadások tíz éve á Fővárosi Önkormányzat és a Budapesti Thália Színház közös rendezvényeként indult. Goldschmied József akkoriban még a Polgármesteri Hivatal PR-menedzsere volt, emellett határon túli magyar ifjúsági találkozókat is szervezett, amelyekre külhoni magyar előadásokat is meghívott. A kedvező fogadtatáson felbuzdulva úgy döntött, hogy ezt az ötletét továbbviszi, és évadszerűn működő vendégjáték-sorozattá bővíti. Mivel azonban észrevette, jegyezte meg, hogy „ez egy Budapest-cent- rikus ország”, egyértelmű volt, hogy ha a határon túli magyar színházi műhelyeket reflektor- fénybe szeretné állítani, az egyetlen lehetőség az, ha Budapesten lépnek fel. A kezdetekkor persze még egyáltalán nem volt rózsás a helyzet, árulta el, le kellett győzniük a magyarországi közönség közönyét: a nézőket eleinte „lasszóval kellett fogni”. Manapság azonban más a helyzet, a rentették a határon túli társulatok fő feladatuknak, 1998-ban már nem a politika határozta meg egy-egy színház arculatát, hanem elindulhattak a maguk választotta művészi ösvényen. Darvay Nagy Adrienne, aki a Vendégségben-soro- zatban bemutatkozó előadások kiválasztásában is részt vesz, elmondta, nem a mennyiséget, hanem a minőséget tartják szem előtt. „Olyan előadásokat igyekszünk hozni, amelyek nem jellemzők a magyarországi színházakra. Nem »népfrontos« sorozat tehát a Vendégségben Budapesten, hanem kiválasztott alkotások és alkotók tere.” Január 14-én a világhírű Glenn Miller Orchestra ad koncertet a Szlovák Rádió hangversenytermében A swing és a dzsessz nagykövetei AJÁNLÓ Igazi jó hír a swing és a múlt század negyvenes éveinek zenéje iránt lelkesedőknek: január 14-én a világhírű Glenn Miller Orchestra ad koncertet Pozsonyban, a Szlovák Rádió hangversenytermében. A kiváló Will Salden vezette bigband „G. M. O. Meets the Giants of Jazz, Swing and Entertainment” című műsorában Glenn Miller, valamint olyan zenei legendák közkedvelt dzsessz- és swingszerzeményeit szólaltatja meg, mint George Gershwin vagy Cole Porter. A Glenn Miller Orchestra 1938-ban alakult, és egy év leforgása alatt az Egyesült Államok legnépszerűbb swing zenekarává vált. Nem csak az amerikai közönséget hódította meg szinte pillanatok alatt: ugyanilyen gyorsan lopta be magát az európai közönség szívébe is. 1944-ben a zenekar Skóciában mutatkozott be először élő rádióadásban, amelyet néhány nap múlva hangos sikert arató hangversenyeik követtek. Az európai bemutatkozás Glenn Miller számára sajnos tragikusan végződött: 1944. december 15-én a Párizsba tartó repülőgép, mellyel a negyvenesztendős zenekarvezető utazott, lezuhant. S bár a gép roncsait és az áldozatok holttestét soha nem találták meg, a swing királyát halottnak nyilvánították. Noha Glenn Miller csupán öt évig élvezhette sztárkarrierjét, máig ő a leghíresebb vezetője annak a swing zenekarnak, amely hetven év elteltével sem veszített semmit népszerűségéből, sőt - a G. M. O. márkanév évente 180 alkalommal vonzza a koncerttermekbe a közönséget. Az alapítója nevét viselő zenekart 1978 óta a holland származású kiváló karmester, Will Salden vezeti, (ú)
