Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)
2009-01-31 / 25. szám, szombat
Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 31. TALLÓZÓ PER STANDARD A világgazdasági válság még súlyosabb, mint ahogy egy évvel ezelőtt megjósolta, nyilatkozta Soros György magyar-amerikai nagybefektető a Der Standardnak, és átfogó, globális mentőcsomagot sürgetett a problémák megoldására. Az osztrák napilapban megjelent, a davosi fórumon készült inteijúban a pénzmágnás kijelentette, hogy a globális pénzügyi rendszer összeomlott, és csak mesterségesen tartják életben. „Sokkal rosszabb a helyzet, mint vártam” - közölte, arra az egy évvel korábbi minősítésére célozva, amely szerint a mostani a világháború utáni legsúlyosabb válság lesz. (mti)- Kár, hogy a bukósisak nem véd meg bennünket a gazdasági válság következményeitől. (Peter Gossónyi rajza) ____________________________________HÉTVÉGIMÉ ____________________ Közéleti bizonyítványosztás Tegnapelőtt az alap- és középiskolások vehették át bizonyítványukat - már akinek jutott a nagy felfordulásban ma pedig az e héten feltűnően aktív közéleti beszólókat értékeljük iskolai stílusban. MÓZES SZABOLCS Fejléc: Ojrópai Unió Iskola, Szlovákia tagozat, közszereplői osztály. Az ödetadó után ábécé- sorrendben az értékeltek: Mikolaj János iskolafelelős Ügybuzgóság: kitűnő. Megfontoltság: elégtelen. Ki mással kezdhetnénk, mint azzal, akinek az eheti Hét- vég(r)e témáját is köszönhetjük. Történt ugyanis, hogy Ján Mikolaj minisztériuma karácsony tájékán kiadott rendelete alapján azoknak is bizonyítvány kellett kapniuk, akiknek eddig nem - nevezetesen a kiselső- söknek időszűke miatt viszont a fél ország nem tudta időben megrendelni a nyomtatványokat. Mikolajjal a képlet mindig ugyanaz: kitalálja a „reformot”, nagy gyorsan, minden értelmes szakvéleményt félresöpörve létrehozza a „művet”, majd miután az összeomlik, széttárja kaiját, és még egyet belerúg a szenvedő alanyokba, mondván, ők tehetnek az egészről. Csaplovics Duskó kisebbségi felelős Félrebeszélés: kitűnő. Őszinteség: elégtelen. Ezzel az emberrel élmény interjút készíteni - sóhajthat fel az újságíró, aki két hónap várakozás után végre bejut a kormánypalotába, s felteheti ártatlan kérdéseit a mi kisebbségi jogainkért is felelős kormányalelnöknek. Čaplovič a félrebeszélés egyik hazai művésze, de kétszínűségében mindig elejt pár lényeges, jellegére utaló megjegyzést. A kormányalelnök szerint például Slotával és pár hozzá hasonló vulgámacionalis- tával az a fő baj, hogy nem tudnak lakatot tenni a szájukra, és azt is kipofázzák, amiről hallgatni kellene. Ebből az a következtetés (is) levonható, hogy Čaplovič meg az a fajta politikus, aki cifrákat gondol ugyan, ám ezeket vagy nem mondja ki, vagy szépen becsomagolja. Avagy: éljen a szalonnacionalizmus! A miniszterelnök-helyettessel készített nagyinterjú akár egy tucat jegyzethez is témát tudna szolgáltatni, viszont mivel nekünk másokat is értékelnünk kell még, zárjuk le a témát egy poénosnak szánt bonmot-val. „Amíg Slota ugat, nem harap” - véli Čaplovič. Még ha ez igaz lenne is, kérdem én, kinek hiányzik egy ilyen dög csa- holása. Ezt a dögöt pedig ők engedték a portájukra, s ők etetik. GašparkoIván osztályelnök Nagyképűség: kitűnő. Jólneveltség: elégtelen. Ha az államfő sajtóosztálya szemlézni fogja ezt az írást, a köz- társasági elnök legközelebbi sajtó- tájékoztatójára valószínűleg lapunk tudósítóját sem engedik be. Mert illetlenségeket írtunk. Az államfő elvtárs és szóvivője pedig úgy véli, azok, akik tréfát űznek a köztársaság első emberéből, nem méltók arra, hogy beengedtessenek egy államfői sajtótájékoztatóra. A hivatal itt csak egy lényeges dologról feledkezik meg: a meg- éneklendő poénokat nem a rossz újságírók találják ki, azokat a Grassalkovich-palota lakója szórja fáradhatatlanul. Egy tipp az elnöki hivatalnak: mi lenne, ha legközelebb magát Gašparovičot zárnák ki a sajtótájékoztatóról, így minimális lenne az esélye, hogy eldurrant- son egy újabb hülyeséget, amely alapján kifigurázzák a sajtóban. Lipsic Dániel hitfelelős Őszinteség: kitűnő. Őszinteség: elégtelen. A KDH alelnöke a héten nagyon bemondta a tutit: az ellenzéknek meg kell tisztulnia. Morálisan csődöt mondott kormányzásának időszakában, amiért el kell vinnie a balhét. Mea maxima culpa mindenek felett! Ezzel nem is lenne baj, a bökkenő csak abban van, hogy Lipšic ennek a morálisan odakoz- mált kormánynak volt a tagja, s a kormányzás éveiben sem jajgatott emiatt. Sőt, az elmúlt két és fél évben, mióta ellenzékbe szorult, szintén hallgatott a témában. Sebaj, jobb későn, mint soha, tehetnénk hozzá, hacsak az akció nem bűz- lene Lipšic pártelnöki ambícióitól. Ugyanis a kereszténydemokraták idén elnököt választanak. Most akkor őszinte vagy mégsem? Trünka Dobroszláv osztályügyész Humorérzék: kitűnő. Ügyintézés: elégtelen. Az ország főügyésze szerdán rendkívül viccesre vette a figurát, mint egy flegma showman, csípőből szórta a poénokat. Emellett viszont megfeledkezett arról, hogy az ó feladata nem a sajtótájékoztató résztvevőinek és a hírkonzu- mensek szórakoztatása, hanem az igazság egyes szeleteinek minél gyorsabb kibontása és ismertetése. Ahelyett, hogy tippeket ad a környezetvédőknek, inkább annak nézhetne utána, járási és kerületi beosztottai miért utasították vissza - az Alkotmánybíróság döntése szerint jogsértő módon - a természetvédők egyes beadványait. Ahelyett pedig, hogy a közel három éve megvert egykori nyitrai diáklányt hazugságvizsgálatra küldené - amelynek eredménye úgysem használható fel sem a nyomozás, sem a per során -, inkább azzal törődne, hogy betartsa korábbi ígéretét, és gyorsan lezárja az ügyet. Vagy ha már annyira szerelmetes lett a hazugságvizsgálatokba, esetleg alávethetné egy-egy tesztnek az ügyben 2006-ban rendkívül magabiztosan nyilatkozó kormányfőnket és belügyminiszterünket. Ez már nem lenne olyan vicces, ugye tiszteltTmka úr? JEGYZET Élünk és meghalunk GRENDELÁGOTA Koncz Zsuzsának volt egy nótája, amelyben azt az evidenciát dalolta el, hogy élünk és meghalunk. Annyi maradt ki az énekből, hogy mielőtt élünk és meghalunk, megszületünk, de ne legyünk szőrszálhasogatók, egyébként is szerettem, sőt mmd a mai napig kedvelem a Koncz-zenét, anno nekünk sok minden elmondhatatlant énekelt el, igaz, nem egy az egyben, de mi örültünk, hogy tudunk a sorok között hallani. Az élettel és a halállal, nem szólva a megszületésről, egészen másként állnak azok az emberek, akik híresek lesznek. Mert egy könnyelmű pillanatban rájöttek, ők bizony nem arra születtek, hogy házat építsenek, erdőt kerüljenek, esztergáljanak, hanem hogy valami fentebb életstíllel keressék a kenyerüket, így lett az egyik emberből filozófus, a másikból festőművész, a harmadikból szobrász, a negyedikből költő. S nehogy különösebben elgaloppírozhassák magukat, lettek a kritikusok, akik aztán jól ledorongolták őket, amit az előbbiek vagy a szívükre vettek, s ettől dagadt a kocsmárosok, kávéház-tulajdo- nosok bukszája, vagy rá se rántottak, hogy alulról a kellemetlen szomszéd partvissal kopogtatja a padlót. Egy idő múlva jelentkezett a hálás utókor is. Nosza, itt ez a világhírű, elsőrendű, magas rangú ember, mit is kezdhetnénk vele. Született vagy kilencven éve, bocsánat, sokkal régebben született, s mivel férfi volt a lelkem, nem szükséges a korát szépíteni, egyébként sem él már, ez az, a kilencvenes ehhez kapcsolódik, amikor Ady kezéből kihullott a toll. Alapítsunk egy bizottságot, egy előkészítő-bizottságot, a végrehajtást, miként a dagadt ruhát, bízzuk másra, hirdessük meg, hogy megint itt az idő, most, vagy soha, a legalkalmasabb pillanat a halál évfordulója- ha ezt a nagy kaszás megtudja, sűrűbben kezd arami, reszkessetek, híres emberek -, állítsunk szobrot, egészalakosat, a „Száz vasútat, ezeret/ Csináljatok, csináljatok!” szellemében adakozzon a köz. (Csak nem sértődik meg az egyik óriás, hogy a másik szellemét is idézzük?) A költő megszobrásának egyébként van még egy apropója. A bizottság azt írja körlevelében: Meggyőződésünk, hogy az idei esztendő: „a Magyar Nyelv éve kiváló alkalmat kínál magyarságunk öntudatra ébredésére, művészi értékeink és nemzeti kegyhelyeink gyarapítására, egyáltalán: a közös cselekvésre”. Talapzatra magyar! KOMMENTÁR Egy rendkívül átlagos ülés LAKNER ZOLTÁN Rendkívüli ülést tartott csütörtökön a magyar parlament, bár nem tudni, mi végre. A helyzet nyilvánvalóan rendkívüli: a világgazdasági válság minden országot cselekvésre sarkall, s minden ország számára komoly gondot okoz, hogy a recesszió mélységéről és időtartamáról nincsenek pontos prognózisok. Magyarország helyzete annyival könnyebb nem egy európai uniós országénál, hogy egyensúlyban tudja tartani költségvetését. Ám annyival nehezebb is, hogy a büdzsé konszolidálásával azokban az években volt elfoglalva, amikor mások a növekedés hasznait élvezték, mert előzőleg felelősen gazdálkodtak. Az MSZP és a Fidesz állításai válságügyben egyaránt igazak. Félig. A kormánypárt szerint a válság és a belpolitikai háborúskodás felelős az ország mai nehéz helyzetéért. Valóban, a válság világméretű, a vüág legnagyobb gazdaságai sem menekülhetnek előle. Az is igaz, hogy a gazdaságpolitikai ígéret-ámokfutás az ellenféltől való rettegés egyenes következménye volt, s hogy néhány alapvető reform a megegyezésre való totális képtelenség miatt futott minduntalan zátonyra. Azonban a kormányfő a rendkívüli ülésen is nagyvonalúan hallgatott arról, hogy a belpolitikai versengés hevében sem volt azért kötelező 10%-os GDP-arányos hiányt előállítani. Magyarország eltapsolta a világgazdasági konjunktúra éveit, most pedig sokkal rosszabb külső környezetben kell talpra állnia. A Fidesz kritikái ebből a szempontból tehát jogosak, de vezetői úgy beszélnek a válságról, mintha az kizárólag Magyarországot sújtaná. Emellett a Fidesz váltig állítja: lehet úgy adót csökkenteni, méghozzá radikálisan, hogy a szociális szférához nem nyúlunk hozzá. Rajta kívül nincs közéleti szereplő ezen az állásponton. Nos, ez a vita zajlott a rendkívüli ülésen. Mivel ilyen viták százszámra voltak eddig is, s mivel februárban amúgy is ülésezni kezd a parlament joggal gondolhatta az egyszeri választópolgár, hogy a kormány nem csak a vita kedvéért kezdeményezte az összeülést. Javaslatok azonban nem hangzottak el. Gyurcsány Ferenc a szokásos lelkesedéssel vázolta fel az új cselekvési irányokat, meg- feddve azokat, akik nem lelkesednek vele így, a nagyjából tizedik programhirdetése táján. Ettől még a most vázolt hány ésszerűnek tűnik. Nem kell közgazdásznak lenni, legfeljebb közgazdászokat olvasni ahhoz, hogy tudjuk: a munkára rakódó terhek magasak Magyarországon, ezeket csökkenteni kell. Közben a költségvetési egyensúlyt fenn kell tartani, ezért az adócsökkentéssel párhuzamosan csökkenteni kell a kiadásokat és/vagy emelni a vagyoni és a fogyasztási adókat. A kérdés az, hogy ezek az intézkedések milyen variációban, arányban valósulnak meg, és pontosan erről nem tudtunk meg túl sokat. Az egyetlen konkrétum, hogy megszűnik a különadó, minden más egyeztetés és számolás alatt áll. Lesz majd valamekkora adócsökkentés, meg valamekkora adónövelés, továbbá valamekkora kiadáscsökkentés (legfeljebb 300 milliárd forint) és az egész megmozgatott adótömeg ezermilliárdot tesz majd ki. De az is lehet, hogy ezermilliárd lesz a tehercsökkentés és ezermilliárd ennek költségvetési kompenzációja. Ez még nem világos. Önmagában nem baj, hogy a kormánynak nincsenek még pontos számai: az ilyen horderejű döntéseket nem ajánlatos elsietni. De akkor talán a parlament összehívását sem kellett volna. Amíg ugyanis a kormány ennyire „konkrétan” beszél, addig az ellenzék pártjai sem tehetnek mást, mint hogy régi lemezeiket csikorgatják. A kormány február közepére ígért pontos számokat, mikor amúgy is kezdődik a parlamenti szezon, így a rendkívüli ülés okozta teljesen hétköznapi élmény elmaradása nem rövidítette volna meg a választókat. Annyira biztos nem, mint maga a válság, amely továbbra is megoldásra vár. FIGYELŐ Karadzsicsot dicsőíti Kusturica Emir Kusturica ismét fölrázta Európát és a Balkánt, de nem remekmívű filmmel, hanem egy Radovan Karadzsicsot, a háborús bűnökkel vádolt boszniai szerb vezért dicsőítő új dallal, amelyet Münchenben adott elő a Tilos a dohányzás nevű popzenekarával. A Macskajaj, az Élet egy csoda című filmek rendezője, aki a Cannes-i Film- fesztiválon kétszer nyerte el az Arany Pálmát, vulgáris nótájával vette védelmébe a hágai Nemzetközi Törvényszék előtt álló Radovan Karadzsicsot. A szerző Johnny Cash Wanted Man (A körözött férfi) című dalát dolgozta át, s ennek refrénje: „Ko ne vôli Dabics Rasu, popusio karu nasu!” (Aki nem szereti Dabics Rasot /Karadzsics álneve/, bekaphatja!) - idézte a belgrádi Kurír a szöveget. A nótával hatalmas felháborodást keltett Bajorországban, azonnal felemelte szavát Kusturica ellen a német Fenyegetett Népek Társasága, s fölhá- borodottan írt róla a horvát és a bosnyák média. A zágrábi lapok emlékeztettek arra, hogy Kusturica muzulmánnak született Szarajevóban, de átkeresztel- kedett pravoszlávnak, fölvette a szerb Nemanja nevet és már jó ideje „nagyszerbnek” titulálja magát. A bebörtönzött boszniai szerb vezető testvére, Luka Karadzsics nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy a kiváló művész veszi védelmébe Rado- vánt. Kusturica tudatában van származásának és gyökereinek. Amikor a muzulmánok és a horvátok támadják, ezzel csak növelik a sokoldalú művész ázsióját - hangoztatta Luka Karadzsics a Kurírnak. Kusturica egy nyilatkozatában azt vallotta, apja ateista volt, de szerbnek tartotta magát. 250 évig ugyan muzulmánok voltak, de csak azért, hogy túléljék a török uralmat, (mti)
