Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)

2009-01-31 / 25. szám, szombat

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 31. www.ujszo.com A Katalin Varga című film a Berlinale versenyében Egy vérbosszú története MTl-HÍR Hatalmas meglepetést okozott a Katalin Varga című brit-román- magyar film alkotóinak, hogy Er­délyben forgatott alkotásukat be­válogatták a berlini nemzetközi filmfesztivál versenyprogramjába. Mint Peter Strickland rendező el­mondta, az álmuk az volt, hogy a szarajevói nemzetközi filmfeszti­válra bekerüljön a film, a berlini meghívás „szinte bizarr” fordulat. A Budapesten élő brit rendező saját pénzből kezdte el forgatni el­ső nagyjátékfilmjét, amelynek for­gatókönyvét is ő írta. A Katalin Varga egy vérbosszú története, egy megerőszakolt asszonyról szól, aki teherbe esik, férje elüldözi, s így gyermekével indul a két erőszak­tevő felkutatására. A rendező el­mondta, hogy a forgatás előkészí­tését még 2004-ben kezdték el; mindenképpen vadregényes hegy­vidéki tájra, balladai környezetbe képzelte el a történetet, így végül Erdélyt választották a forgatás helyszínéül. A Katalin Vargával el­sősorban a bosszú természetét próbálta „boncolgatni”. Úgy gon­dolta ugyanis: a legtöbb filmben a bosszúállás túl könnyű, túl egyszerű. De mi történik, ha egy gonosztett elkövetője megválto­zik, ha a „rossz fiú” már egy tisztes­séges életet élő, családos ember, amikor utoléri a bosszú? Hogyan dolgozzák fel maguk a szereplők és a közönség ezt a kettősséget? - többek között ezek a kérdések ve­zették a film elkészítésekor. ímmwmn BuCNC’JoNES COLOURS i korun* MSiCfUR. '•«toon A Szlovák Nemzeti Színház új épületében hétfőn 17 órakor nyitják meg a pozsonyi születésű, Londonban élő és alkotó Petra Štefanková jeles grafikusművész, illusztrátor és animációs filmrendező Pink Freud Anyone? című kiállítását. E pozsonyi tárlat első alkalommal nyújt le­hetőséget arra, hogy a hazai közönség terjedelmes összeállításban lát­hassa a világ kétszáz legjobb illusztrátora között számon tartott művész két- és háromdimenziós alkotásait. (Fotó: SND) A döbbenet csendje Bacsó Péterrel, tisztelgés Huszárik Zoltán előtt, vastaps Törőcsik Marinak Csoportkép erős színésznővel Egy nagy erejű s tiszta fényű ember életének emlékezetes epizódja lesz ez is. A nagy visszatérés... (Szkórossy Zsuzsa felvétele) Fekete-fehér portrék a vász­non: Jászai Joli néni, Raksá- nyi Gellért, Antal Imre, Albert Györgyi és a prágai Poš Kati - csak néhány név a magyar filmszemle nagykönyvéből. Azoknak a nevei, akik az el­múlt egy év alatt váltottak je­gyet az égi moziba. SZABÓ G. LÁSZLÓ Színészek, szakmabeliek, fil­mes újságírók. Nekik küldött Moldva kesergőt Sebestyén Már­ta, a magyar népdal világszerte ismert pacsirtája. Nekik énekelt Bródy János, Novák János, Már- tha István és Másik János. Ők együtt, négyen, feketében. „Mennyit ér a neved?” - kérdezték dobbal és gitárral, de a leginkább: nehéz szívvel. A magyar film ünnepe a Buda­pest Kongresszusi Központban. Tömör gondolatok, óhajok és só­hajok. Legyen a szemle közösségi tér. Eszmecserék, párbeszédek, viták, jóízű társalgások színhelye. Ne síijunk, hogy nincs pénz ma­gyar filmre. Az idén 334 produk­ciót neveztek be. Nagy- és kisjá­tékfilmet, dokumentumot és tévé­filmet, tudományost és ismeret- terjesztőt. Be is került a versenybe több mint száz, köztük 18 mozi­film, amelyből csaknem tíz első­filmes rendező munkája. Ötéves a filmtörvény, a magyar filmművé­szet támogatásának elengedhe­tetlen kerete, ez is jó ok az ünnep­lésre. De ünnepelhetjük a díjazotta­kat is. A tanúval, a Te rongyos életl-tel és a Sztálin menyasszo­nyával megszeretett Bacsó Pétert, akit 81 évének súlyával és súlyos betegségeivel mentősök toltak be a Budapest Kongresszusi Központ nagytermébe. Sorolják az érde­meit, harminckét filmjének, szati­rikus társadalomrajzainak címeit, s hogy a magyar filmgyártás leg­sokoldalúbb alakjaként hányféle munkát végzett. Hogy volt ő slá­gerszerző, meg ötletadó, drama­turg és szakmai tanácsadó. Bacsó szótlanul és mozdulatlanul hall­gat. Csontra fogyott. Erőtlen. Erre mondják: árnyéka önmagának. De mikrofont kap és megszólal, minden energiáját összeszedve nekifeszül. „Boldog vagyok, hogy a fenébe ne legyek az, amikor ilyen díjat ka­pok. Hatvan éve téblábolok a ma­gyar filmgyártás különböző lép­csőin, asszisztensként kezdtem, de voltam gyártásvezető is. Egy dolog hibázik: nem gondolom, hogy ezért dolgozom, hogy az évek so­rán életműdíjjal foglalkoztam. Is­tenemre mondom, én csak filmez­ni akartam, eszembe nem jutott, hogy ilyen elismerésért bíbelőd­jek.” És elnézést kér azoktól, akik­nek egy-egy munkájával rosszked­vet csinált, vagy nem tudta gyö­nyörködtetni őket. „Ha egyszer al­kalmam lesz rá, szeretném viszo­nozni azt az örömet, amelyet most érzek” - mondja fakó, rezzenéste­len arccal. Mikrofon el, emlékpla­kett a tolókocsiban, a két mentős elindul Bacsóval. Újabb ismerős a díjazottak kö­zött: Szilágyi István. A magyar film keszeg alkatú labanca, Lópici Gáspáija, minden idők leghitele­sebb falubolondja. Felballag, vagy inkább felkullog a színpadra. Be­szélne, mesélne, anekdotázna, de elakad a szava. Nem derül ki, mi­től, így csak találgatni lehet. Már indulna is vissza a helyére, amikor pár szót még egymás mellé rak: „Próbálom még továbbra is.” Ezután jön az est szenzációja. Frissen, ragyogó arccal, elegán­san, fekete nadrágkosztümben Törőcsik Mari. Hosszú hetek, hó­napok és főleg egy kétségekkel te­li „nagy út” után ismét közönség előtt. Hatalmas taps, ováció, pil­lanatok alatt felizzik a levegő. „Jobb kezemet még nem tudom használni, hiszen tudják, messzi­ről jöttem, vissza - szól széles mo­sollyal. - De hát visszajöttem! Azért, hogy újra színpadra álljak. A magyar film pedig 1955 óta az én életem része is...” Ennyi. Egyetlen szóval sem több, és mégis: egy csodálatos színésznő, egy nagy erejű s tiszta fényű ember életének emlékeze­tes epizódja lesz ez is. A nagy visszatérés. Onnan, ahonnan csak a kiváltságosak térhetnek vissza. De már ez is a múlté. Törőcsik Ma­ri hosszú betegségből felépült. Mint egy pajkos csitri, huncutul azt üzeni: „Láttam, amit láttam. Nem tetszett, hát visszafor­dultam.” Két film is lepereg gyorsan. Hu­szárik Zoltánról, a magyar film­gyártás Szindbádjáról, költőjéről, festőjéről, megújítójárói szól az egyik, akinek ötvenéves korában állt meg a szíve, s most az ő művészete előtt tiszteleg a szem­le. A másik az Európa-díjas Ke­nyeres Bálint új kisfilmje, Ä repü­lés története. Rövidke történet 1905-ből, Normandiából. Ten­gerparti piknik után hazafelé in­dul egy nagypolgári társaság. Ma­radjon emlék erről a napról, ké­szüljön csoportkép. Közben fel­száll egy „gép” a távolban... Jubileumi filmszemle Budapes­ten. A magyar film 40. ünnepe. Csoportkép T örőcsik Marival. Három magányos szív - Szerelem, ó! a Thália Színházban MOLNÁR B. NORBERT Csütörtökön este egy új, ná­lunk még nem játszott darabot mutatott be a kassai Thália Szín­ház. Az idei évad harmadik be­mutatóját, Murray Schisgal ame­rikai drámaíró Szerelem, ól című vígjátékát Király Attila rendezte. A két felvonásos műnek csupán három szereplője van. Érdekes­ségnek számít, hogy a női fősze­repet lekettőzte a rendező, Varga Lívia alternál a társulathoz nem­régiben érkezett Márkus Judittal, de a kettőjük közti különbség a néző szempontjából szinte el­enyésző. A két férfi szereplőt Tóbisz Ti­tusz és Petrik Szilárd kelti életre, akik teljesítményükkel üde szín­foltjai a darabnak, mind tehetsé­güknek, mind az elcsattanó poé­noknak és a darab groteszk vonu­latának köszönhetően. A poénok azonban a jellemkomikumból jönnek, nem a helyzetből. A hely­zet lényegében adott. Két férfi és egy nő szerelmi há­romszöge. Vagy inkább három magányos szívé? Miit (Tóbisz Titusz) ötévi há­zasság után újra szerelmes, de fe­lesége nem egyezik bele a válásba. És ekkor váratlanul találkozik a gét. Az ötlet olyannyira abszurd, hogy Harry mégis inkább felmá­szik a hí dkorlátra. De aztán megjelenik Ellen, a fe­leség (Varga Lívia / Márkus Ju­dit), akire rá lehet csodálkozni. Lám, hát még őt is unja valaki. El­len rövid úton meghódítja Hányt... Három ember - három végte­len magány. Versengés. Bármi­ben. Hogy kinek volt szomorúbb a gyerekkora, hogy ki boldogabb az új házastársával, ki szereti jobban a másikat. Kicsinyesek valamennyien. Miit kölcsönkér egy ötöst, és Harry az utolsó percig ezt akarja visszakapni. Még a halálból is ezért jön vissza. Ellen nem akar mást, mint gyerekeket meg egy férjet, aki este ötkor hazajön hóna alatt az újsággal, és megkérdezi, mi van vacsorára. Szerelem? Ól Mennyi hűhót csapnak körülötte az emberek. Akinek csak a szerelemért érde­mes élni, az valamit nagyon elné­zett. Annak az élete méltatlan lesz arra, hogy valamiért szeressék, és hogy maga is szeretni tudjon. Va­lami ilyesmire példázat Schisgal darabja is. Ami nem baj, mert közben jól lehet szórakozni a so­rozatban ellőtt poénokon. tizenöt éve nem látott jó barátjá­val, Harryvel (Petrik Szilárd), aki boldogtalanságában épp öngyil­kosságra készül, és életében nem volt még egyetlen nője sem. De hogyan akarhat valaki meghalni anélkül, hogy megismerte volna a szerelmet? Müt szerint a szerele­mért érdemes élni. A gazdag, ám fösvény üzletember ebben a pilla­natban ráébred a megoldásra - felajánlja barátjának saját felesé­Milt (Tóbisz Titusz) és Harry (Petrik Szilárd) (Bodnár Gábor felvétele) NEZ0 - PONT Madonna Magyarországon Los Angeles. Magyaror­szági koncert is szerepel Ma­donna tegnap bejelentett nyári európai turnéján, de a vélhetően budapesti fellé­pésnek még nem tűzték ki az időpontját. Minden idők egyik legsikeresebb popsztár­ja július 4-én Londonban kezdi és - a jelenlegi állás sze­rint - augusztus 20-án a szlo­véniai Ljubljanában fejezi be Sticky & Sweet Tour koncert - körútját. (mti) Dunaszerdahelyi pokol Budapest. Dunaszerda­helyi pokol című sorozatával Takáts Péter, a Bors fotóri­portere érdemelte ki a Ma­gyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) Nagy­díját a 27. alkalommal meg­hirdetett Magyar Sajtófotó pályázaton. Az André Ker­tész Nagydíjat a legjobb em­berközpontú dokumentaris­ta fotográfiáért Dezső T. Tamás kapta, (mti)

Next

/
Oldalképek
Tartalom