Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)
2009-01-26 / 20. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 26. Vélemény És háttér 5- Látja, szomszéd, az egyik miniszter megy, a másik jön, viszont a szegénység és az öregség csak jön meg jön, de nem megy... (Peter Gossányi rajza) Vagy önmagát hazudtolja meg, vagy szembekerül Ficóval az új külügyminiszter Kubiš, Lajčák, oximoron FIGYELŐ Hitlert dicsérő cseh politikus A globális pénzügyi válság következményeinek leküzdéséhez a néhai nád diktátor intézkedéseiből merítene ihletet egy csehországi helyi politikus. David Rath, a közép-csehországi körzet elöljárója a Lidové noviny szombati számának nyilatkozva amellett tört lándzsát, hogy az állam magasabb kiadásokkal serkentse a keresletet. Ezzel összefüggésben Adolf Hitlert említette mint olyan politikust, aki jelentős pénzt szivattyúzott a gazdaságba, ezáltal élénkítette. „Megvan a logikája annak, hogyan növeljük az emberek bevételeit, és rábírjuk őket arra, hogy többet költsenek. Hogyan oldotta meg Hitler a válságot? Úgy, hogy elkezdett fegyverkezni, amivel munkát adott az embereknek, és lendületbe hozta a gazdaságot. És ezzel megnyerte a választásokat!” - idézte fel a múltat Rath. Rath egyúttal bírálta a liberális közgazdászokat, mert „elfelejtik ezt (Hitler sikerének a kulcsát), és helyette fantazmagóriákkal állnak elő”. A gazdasági válságok megoldásának további sikeres példájaként említette a szociáldemokrata politikus az úgynevezett éhségfa] építését (1360-1362) a prágai Petrín-hegy oldalában. IV. Károly császár a semmilyen stratégiai vagy városszépítési célt nem szolgáló falat azért építtette, hogy munkát, ezzel kenyeret adjon az éhínségtől szenvedő embereknek. (MTI) Szabályozási szigorítások Az új amerikai kormány gyors intézkedéseket tervez az ország pénzügyi szabályozási rendszerének megszigorítására, írta a The New York Times tegnap. Szigorúbb szövetségi szabályok vonatkoznak rövidesen a fedezeti alapokra, a hitelminősítő intézetekre és a jelzáloghitel-ügynökségekre. Az eddiginél jobban szeretnék ellenőrizni azokat a bonyolult pénzügyi eszközöket, amelyek hozzájárultak a mostani válsághoz. (MTI) Azzal, hogy a régi külügyminiszter távozik, s helyette új jön, nem változik semmi. LOVÁSZ ATTILA Bár Miroslav Lajčák vérprofi és jelenleg is fontos diplomáciai posztot tölt be, a pozsonyi külügy nem kap jobb és rátermettebb minisztert. Ne feledjük, Ján Kubiš ugyancsak vérprofi és ugyancsak jelentős, posztról jött, jelentős posztra távozik. Robert Fico kormányára azonban hatványozottan érvényes, ami egyébként alapelv: egy ország külpolitikája itthon formálódik. Semmilyen országnak nem lehet eltérő a bel- és külpolitikája, nem lehet otthon a demokrácia alapvetésein taposni és a piacgazdaság alapelveit felrúgni - egyelőre legalábbis verbálisán -, külföldön meg demokrataként viselkedni. S mindezt elsősorban a kis államok nem engedhetik meg maguknak. Emlékezzünk csak vissza, mely tárca élén történt talán a legtöbb változás Mečiar harmadik kormányában. Bizony, a külügy volt az - a tárca élén kicserélődött néhány - mondhatnék - szakember (Schenk, Hamžík), hogy aztán a végén Zdenka Kramplová, a szorgalmas méhecske tegye föl a pontot az i-re. Mečiar legnagyobb külpolitikai balhéi - hol másutt? - itthon kezdődtek. Parlamenti szavazással fosztani meg mandátumától egy képviselőt (a házelnök a köztársasági elnöki posztra másodjára is ácsingózó Ivan Gasparovič segédletével), nem tisztázni egy bűncselekményt, amelynek szálai a titkosszolgálathoz vezettek (ifj. Michal Kováč elrablása), majd amnesztiát hirdetni minden vele kapcsolatos cselekményre és nyomozásra (nehogy már meglegyen pl. Remiáš gyilkosa), nos, mindezt nehezen viselte a diplomáciai jegyzékeket küldő Európai Unió és néhány befolyásos nyugati állam. Mečiar belpolitikáját kellett volna eladnia néhány külügyminiszternek, s mind sikertelennek bizonyult. Most Fico politikáját kellene eladni. Pl. azt a politikát, amely ugyan közvetlenül nem Ficóhoz és kormányához kötődik, a kapcsolat mégsem kizárható: Ján Slota és pártja habzó szájú nacionalizmusáról van szó, olyanról, amellyel minden egyes országban találkozunk, de egyikben sem kormány- párti pozícióból. Fico azzal, hogy nem utasítja rendre koalíciós partnerét, és ha nem megy, nem válik meg tőle, legitimálja Slota xenofób és uszító nacionalista politikáját. Ezt a politikát kint eladni majdnem lehetetlen. Látszott ez Kubiš budapesti látogatásakor, hiszen míg Göncz Kinga ugyancsak diplomáciai madámyelven mondotta a magáét, de következetesen, addig Kubiš diplomáciai madámyelven többször is olyan kijelentéseket tett, amelyek legjobb esetben oxi- moronnak minősülnek (a nem nyelvész olvasónak eláruljuk, hogy ez olyan stilisztikai alakzat, amely egymást kizáró fogalmakat foglal egységbe, pl. vegetáriánus disznózsír) . Majd most, távozáskor, maga is belátta, a tankönyvügy fölösleges és ostoba konfliktust eredményezett. Kubiš ezt külügyérként is tudta, de akkor nem mondhatta. Nem csoda, hogyha szakmai integritását meg akarta őrizni, szakítania kellett a Fico-kormánnyal. Lajčák tapasztalt és konfliktushelyzetekben is kipróbált diplomata. Rövid időn belül vagy önmagát hazudtolja meg, vagy szembekerül Ficóval. Tippelhetünk, meddig lesz képes magyarázni a magyarázhatatlant - persze az is előfordulhat, hogy a kormányzati politika nem ad okot a külföldi magyarázkodásra. De ezt a gondolatot a jelen koalíció megmaradásáig a tudományos fantasztikusműfajnak hagynánk meg. Jelenleg a legfontosabb feladat a kormányközi megállapodás előkészítése és mielőbbi jóváhagyása Csapdahelyzetben van a Nabucco-gázvezeték MTl-HÁTTÉR Holnap ,;Nabucco-csúcsot” tartanak Budapesten. A 2002 óta tervezett, Európába kaukázusi, ázsiai gázt szállító, de Oroszországot és Ukrajnát elkerülő vezeték megépítését lényegében évek óta ugyanaz a csapdahelyzet jellemzi: a potenciális beszállító országok addig nem körnek szerződést az európai vevőkkel, amíg nem épül meg a vezeték, a finanszírozók viszont addig nem adnak pénzt a Nabucco kivitelezésére, amíg nincsenek biztos energiaforrások mögötte. A Na- bucco-vezeték megépítése mellett sok érv szól. Európának meg kell szabadulnia attól, hogy újabb orosz-ukrán viták túsza legyen, de az sem elhanyagolható, hogy miközben gázigénye fokozatosan emelkedik, saját kitermelése csökken. A hivatalos elképzelések szerint 2010-ben kezdődik a 3300 kilométer hosszú, 1400 milliméter átmérőjű vezeték építése, a csővezeték 2013-ban kezdene működni. Tervezett maximális kapacitása éves szinten 31 milliárd köbméter lesz, ezt a teljesítményt 2024 körül érné el a vezeték. A projekt egy sor kihívással szembesül: Törökország például arra törekszik, hogy a vezeték létrejöttét felhasználja hosszú távú energiaigényeinek kielégítésére. Egyelőre nagy a bizonytalanság a gázt illetően is. A térségben nincs szabad, lekötetlen gáz- mennyiség. Azerbajdzsán kész arra, hogy - leghamarabb 2013 végé- től-szálh'tsongáztavezetékbe. Ezzel a működés elindulhat, azonban a Nabucco megépítéséhez 15-16 milliárd köbméter gáz előzetes lekötésére lenne szükség. Egyedül is képes lenne megtölteni a vezetéket Irán, ha a projektben részt vevő cégek kiépítik az ehhez szükséges infrastruktúrát - mondta Ali Reza Ir- vas Irán budapesti nagykövete. A diplomáciai képviselő szerint jelenleg az amerikai nyomásgyakorlás miatt nem tárgyalnak velük az európaiak a gázprojektről. Amikor a Nabucco építése először felmerült, Iránt megbízható partnernek tekintették a gázszállításban, jelenleg politikai okok miatt nem számít az országra az Európai Unió. Orosz szakértők szerint a Nabucco esélyei jelentősen megnőttek az orosz-ukrán gázháború nyomán, mivel Európa számára fontosabbá vált az Oroszországot elkerülő útvonal. Az orosz fél is elismeri a szállítási vonalak diverzifikálásának szükségességét, de bármit mondanak is az orosz vezetők, Moszkva a Déli Áramlat konkurenciájának tekinti a Nabuccót, és nyilvánvalóan nem örül neki. A januári orosz-ukrán gázháború kapcsán Vlagyimir Pu- tyin kormányfő és Alekszej Miller Gazprom-vezérigazgató is hangsúlyozta, hogy Moszkva nem kívánja akadályozni a Nabucco létrejöttét, ha lesz hozzá elegendő gáz. A hangsúly az elegendő gázon van: a vezeték ellátása egyelőre nem biztosított, és a Gazprom vezetői, valamint moszkvai politikusok folyamatosan tárgyalnak a forrásként számításba jövő országok illetékeseivel az ott föllelhető gáz felvásárlásáról. Az illető országok viszont, felismerve a két potenciális vásárlóval járó lehetőséget, azon fáradoznak, hogy felveijék gázuk árát. A Nabucco szempontjából jelenleg a legfontosabb feladatot a kormányközi megállapodás előkészítése és mielőbbi aláírása jelenti, hiszen ettől függ az is, hogy kik, milyen mértékben hajlandók finanszírozni a vezetéket. KOMMENTÁR Némelyik mind egyforma BARAK LÁSZLÓ De nemcsak a hölgyek ám, hanem a politikusok is. Példának okáért utóbbiak mindegyike, pártállásra való tekintet nélkül, a világmegváltásra van beprogramozva. Pláne a kormánypártiak. Ez az állapot és a járulékos megnyilvánulások egyébként egy Obama esetében sokkal kevésbé tűnnek szélhámoskodásnak, mintha egy Szlovákia- méretű provincia politikusa viselkedik folyamatosan világmegváltóként. Robert Fico szájából például azért eleve hiteltelen minden olyan célzás, amely arról szól, hogy rajta kívül nincsen földi halandó, aki képes lenne kivezetni Szlovákia népét a világgazdasági válság rengetegéből, mert egyértelmű, mindössze annyi befolyása van a vüággazdaság történéseire, mint híveinek arra, hogy naponta hányszor és milyen fogkrémmel mosson fogat ő. Ennek ellenére semmi másról nem szólnak aktuális mutatványai, mint arról, hogy ő az egyetlen kiválasztott, akire a szlovákiai honpolgárnak valamennyi gondját, baját rá kell bíznia. Ha már, ugye, legutóbb a földgázt is neki sikerült visszavarázsolnia a gázművek tározóiba. Noná, egy titkos cilinderből. Hogy, amint a költő mondja, melegedjenek az emberek. A napi politizálás tehát, főként a közép- és kelet-európai, sajnos semmi másról nem szól, mint arról, hogy miként kell eladni egy-egy olcsó mutatványt a célközönségnek. Miként kell elhitetni a virtuális nézőtér száj táti publikumával, a lehetséges választók zömével, hogy a politikusi produkciók során valóban megtörténik mindaz, amit az inkriminált nézőtéren csak a leghülyébbeknek szabadna elhinniük. Hogy amit látnak és hallanak, az egyáltalán képes megtörténni. Ha válakinek esetleg eddig nem esett volna le, ezt nevezik a laikusok szemfényvesztésnek. A tanult politológusok pedig populizmusnak... Robert Fico legújabb mutatványa nem más, mint az általa életre hívott „gazdasági válságtanács”. Mivel ugyanis pénzügyi, sőt gazdasági válság ólálkodik világszerte már hónapok óta, tanácsra szorul a honpolgár. Igen, leginkább a honpolgár és távolról sem a regnáló politikusok, nevezetesen Ficóék. Őkjól tudják, mi a honpolgári elvárás! Nem kevésbé a vonatkozó politikusi, azaz hatalmi teendő: ,Akormány számára ebben a helyzetben a lakosság szociális helyzetének a fenntartása az elsődleges, ezért mindent meg kell tenni a munkahelyek megtartásáért, a szociális programok megvalósításáért és a gazdasági növekedés fenntartásáért.- szól az elcsépelt ficói üzenet. Ami normális nyelvre lefordítva annyit tesz: blabla-blabla-blabla. Ugyanazt jelenti, amit alig pár napja Fico és a szóban forgó népbutító buliba nyilván az államfő-választási kampány okán beavatott Ivan Gašparovič már elmesélt az istenadta népnek: Szlovákiát - fölöttébb szociális és nemzeti beállítottságú, s persze rendkívülien okos kormányánakköszönhetően-úgyelkerülika világgazdaság viharai, mintha nem is a Föld nevű bolygón lenne... De hát a politikusok már csak ilyenek. Némelyik mind egyforma. Általában megtalálja a módját a legprimitívebbje is, hogy akár a lehető legrosszabb hírek nyomán saját szavaiból építsen magának katedrálist. Aki meg képes legalább kettőig számolni, megteheti ugyanezt - káromkodásból... JEGYZET Támad a művészet JUHÁSZ KATALIN Amióta lelki egészségem érdekében kerülöm a politikai témák boncolgatását e hasábokon, sokkal nyugodtabb az életem. Most viszont gondban vagyok. Az elmúlt hét ugyanis a magyar kultúra napja jegyében telt. E napot január 22-én ünnepeljük, ugyanis Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be a Himnuszt. Magyarországon és határon túl is számos kulturális rendezvényt tartottak. A szervezők, az ünnepi szónokok, a sajtó, sőt a művészek egy része is örömmel „pipálja ki” ezt a napot, és hiszi, hogy tett valamit a magyar kultúráért. Pedig olyan ez, mint - mondjuk - a biztonságos közlekedés napja. Meginterjúvolják a rendőrt, a kamionsofőrt és a gyalogost, közlekedésitáb- la-felismerő versenyt rendeznek, aztán másnap már az egészséges életmód napjára vagy Bálint-napra készülnek. A kultúra azonban bonyolultabb ügy, mivel rendkívül tág fogalom - ha úgy tetszik, az imént felsoroltak mind bele tartoznak. Tudományos közhely, hogy a kultúrának nincs egységesen elfogadott meghatározása. Kroeber és Kluckhohn például 165 definíciót gyűjtöttek össze egy könyvben, amelyből nekem leginkább Jurij Lotmané tetszik, aki szerint a kultúra egyenlő a nem genetikus információk összességével. Vagy itt van Roy Shaw meghatározása: ha valaki valamit tesz, az már kultúra. Ugyanezt jelentheti József Attilánál az „emberi mű”, amely búg mibennünk, mint a mélyhegedű. Jelenleg az a munkám, hogy terjesszem Szlovákiában a magyar kultúrát (nevezzük inkább művészetnek). Nem elég hozzá a biztos ízlés, szilárd értékítélet, naprakész áttekintés a kínálatot illetően. Azt is tudni kell, mi az, ami külföldön is érthető, működőképes és büszkén prezentálható a mai magyar művészetből. Ehhez szociálpszichológiai, sőt médiaismeretekre is szükség van. A nívós művészet ugyanis kiszorult a tévéből, az utca embere alig találkozik vele, mindennek csak a „lebutított verzióját” kapja, és nem tanulja meg felismerni a valódi értékeket. Talán naiv- ság, de meggyőződésem, hogy aki egy szövegben, zeneműben vagy festményen megtalálja a minőséget, a vüágot is megbízhatóbban tudja dekódolni. Ez a képesség pedig nem ismer országhatárokat, azaz nagyon leegyszerűsítve: a szlovákok megszerethetik a magyarokat művészetük által. Magyarországnak e tekintetben van kiket csatasorba állítania. Szóval: „támadjunk” inkább művészetünkkel, mintsem politikai érvekkel...
