Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)
2009-01-24 / 19. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 24. Szalon 17 Akadémiai székfoglaló beszédét 1943 decemberében tartotta meg, Petőfiről. Kitüntetésnek érezte a tagságot, melytől később - az ötvenes évek elején - megfosztották, s csak halála után állították vissza. (Alberty Antal felvétele) A Milcó utcai lakása teraszán, 1942-ben. (Bojár Sándor felvétele) Márai Sándor Fejes Teri színésznőnek dedikálja egyik művét a negyvenes évek elején. Életrajzírói szerint ismert színésznők előszeretettel fényké- peztették magukat Márai-könyvekkel kezükben. (Bojár Sándor felvétele) Márai Sándor: A teljes napló, 1943-1944 (részletek) „Az emberek vinnyognak, menekülnek. Aztán, átmenet nélkül, röhögni kezdenek, libát zabáinak, bort vedelnek, szeretkeznek. Aztán, sunyi módon, Istent kérlelik.” ♦ „Hűségesen kell élni, de hűségesen kell meghalni is... hűségesen ahhoz a belső törvényhez, mely életünk értelme volt.” ♦ „Az ember, ez a járvány.” ♦ „A »jó magyarok« eleinte még gyanakodtak. »Jó lesz ez, sógor?« - kérdezték egymástól halkan és összehajoltak. - »Fog ez menni? Nem lesz baj belőle?« Az oroszok messze, a zsidók közel voltak, ki lehetett rabolni, meg lehetett gyilkolni őket. [...] Nekigyürkőztek, megpederték a bajszukat, s magyaros lendülettel nekiláttak az ügynek. S látták, hogy »megy«.” ♦ „Egy sárga csillagos gyerek, kinek szüleit és nagyszüleit vagonban elhurcolták a lengyel deportációs telepekre - a gyerek megmenekült s egy intézményben él -, a vasárnapi ünnepségen verset szaval. Nyolcéves. A verset ő választotta. Ezt szavalja: Magyar vagyok, magyarnak születtem Magyar nótát dalolt a dajka felettem Magyarul tanított imádkozni anyám És szeretni téged, gyönyörű szép hazám s a néhány ember a teremben, aki ismeri a gyerek sorsát, sápadtan ül. A hideg végigszaladt a hallgatók hátán.” Márai Sándor a Mikó utcai lakás dolgozószobájában, háta mögött Hufnagel Kassa-metszetével, amely csodálatos módon túlélte az ostromot, s amelyet Miárai az emigrációba is magával vitt. (Henry László fotója) Márai felesége gyermekükkel, Kristóffal 1939-ben. „Nem értem, miért tették ezt velem? / Nem porolok. Élek és hallgatok. / Most angyal ő, ha vannak angyalok - / De itt lenn minden unt és ostoba. / Nem bocsátom meg. Senkinek, soha." (Egy kisgyermek halálára)
