Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)

2009-01-17 / 13. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 17. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ NÉPSZAVA A Népszava szerint csütör­tökön sikkasztással is meggya­núsíthatja a rendőrség a csepe­li kettős gyilkosság egyik gya­núsítottját, D. Gábort. A Cse- pel-sziget Általános és Szak­képző Iskola volt gazdasági igazgatóját csütörtökön ismét kihallgatják - áll a lapban. D. Gábor védője a Fővárosi Fő­ügyészségtől azt kéri, tegye le­hetővé a helyszínen készült, s a bűncselekmény kapcsán le­vont következtetések egyik alapjául szolgáló kazetta meg­hallgatását. Azért elenged­hetetlen, mert erre hivatkozott a budapesti rendőrfőkapitány és a rendőrség munkatársa a sajtóban, ennek alapján he­lyezte a bíróság előzetes le­tartóztatásba. (mti) HÉTVÉG(R)E Se földgázunk, se humorunk Egy hét a politikában hosszú idő. Például ennyiidő alatt ki­derült, sajátságos cseh szem­szögből nézve Szlovákia vol­taképpen magyar szalámi, Bulgária török vécé, Románia pedigmagaaDrakula.Agáz- hiánymiattabolgárokaz orosz nagykövetségelőtt tün­tettek, aszerbekugyanezért orosz zászlót égettekKraguje- vacban. Közben véglegnyug- díjba vonult a szlovákkorona. Emellett egy életre megtanul­tuk, mi az a blackout. S1DÓH. ZOLTÁN A bagdadi bazárok alkudozási stílusát lazán leköröző orosz-ukrán huzavona a földgáz szállítása terén izgalmas tektonikai mozgásokat indított el térségünk­ben. Miközben Oroszország rend­kívül kellemetlen helyzetbe hozta a balkáni országokat és többi közép- és kelet-európai államot, az eddig jobbára hűvös diplomáciai viszo­nyokat ápoló kis országok sorra egymást segítik a gázkrízis megol­dásában. Magyarország Szerbiát, Horvátországot és Boszniát, Szer­bia Boszniát, Csehország pedig Szlovákiát látja el gázzal. Sőt, Gyurcsány Ferenc még Szlovákia megsegítésének lehetőségét is fel­vetette, ami igazán keserű pirula a gázért kuncsorgó Ficónak. A sors fintora, hogy éppen az oroszok iránt elfogultságot tápláló és szim­pátiát érző szerbek, bolgárok és szlovákok vannak a legrosszabb helyzetben. Ezért nem csoda, hogy a szerb tüntetők már orosz zászlót is égettek mérgükben. Az orosz anyácskát hidegtől szederjes ajak­kal egyre cifrábban anyázzák. A végsőkig kifacsart Ľubomír Jahnátek gazdasági miniszter a na­pi válságstábi ülések után mind gyatrább szlováksággal magyaráz­za a megmagyarázhatatlant - hogyhogy csak néhány napra ele­gendő a földgáztartalékunk, mi­közben a krízis elején még 80 nap­ról beszélt. A sajtótájékoztatókon mellette ülő Bemd Wagner, a Szlo­vák Gázművek elnöke viszont egyenesen kivirágzott. Ha meg­kérdezik tőle - Rejtő Jenő stílusá­ban - Na, mi újság, Wágner úr?, a német cégvezér javuló szlovákság­gal magyarázza el: a gázművek francia és német társtulajdonosa saját tartalékaiból jelentősen hoz­zájárul Szlovákia gázellátásának részleges fenntartásához. Ismerjük el, most borzalmas lehet Ficónak. Nem elég, hogy nagyot csa­lódott a neki oly kedves oroszokban és kisoroszokban (ukránokban), még azt is el kell viselnie, hogy éppen a gázművek általa olyannyira utált nyugati tulajdonosaitól, na meg Magyarországtól kapott segítség­felajánlást. A blackout, vagyis a tel­jes áramellátás-kiesés szélén tánco­ló ország kormányfejeként módfe­lett idegesen dobolhat a Jaslovské Bohunice-i VI-es atomerőmű indí- tógombján. A volt pionírpalota Darth Vaderénél időközben már be­következett a blackout, magyarán az elnöki palota hörgő hangú lakója (szellemileg) máris elsötétült, ami­kor a minap azt találta mondani: Szlovákiában csak szlovák iskolák vannak. Képzelhetjük, mekkora bajban lehet Szlovákia, hogy tegnap a magából ilyen gyöngyszemeket kipréselő Gašparovičot Kijevbe sza­lasztották energiaügyben. Ez aztán a gáz! Mennyivel kellemesebb hely­zetben van viszont Csehország! Egyrészt csatlakozott a nyugati energiahálózatra, így semmilyen gázkorlátozással nem kell szembe­néznie, másrészt csupán az európai uniós államoktól kellett bocsánatot kérnie a tagok kifigurázása miatt. David Čemý az EU Minisztertaná­csa brüsszeli épületében felállított képzőművészeti alkotásában nega­tív sztereotípiákon keresztül ábrá­zolta az országokat. Lengyelorszá­got a meleg zászlót tartó katolikus papokkal, Franciaországot egyet­len sztrájkként, Romániát Drakula kastélyaként, Bulgáriát török vécé­ként, Hollandiát mecsetektől hem­zsegő, elárasztott vidékként, Szlo­vákiát magyar szalámiként mutatja a tárlat. A csipkelődő cseh tréfát igazán csak a fanyar humort szin­tén magas szinten művelő angolok értékelték pozitívan, a bolgárok és a szlovákok pedig a legkevésbé sem vették a lapot. Azaz a búcsúzó hét mai mérlege: se koronánk, se földgázunk, se humorunk. A gazdasági válság veszélybe sodorhatja az orosz hatalmi struktúrát Putyin pedálozik, Medvegyev a gyerekülésen ül MTI-ELEMZÉS A gazdasági válság nyomán zu­hanó értékű rubel, a tőzsde mélyre­pülése és a növekvő munkanélküli­ség mind komoly veszélyt jelenthet­nek az Oroszországot irányító töré­keny hatalmi struktúra egyensúlyá­ra nézve. Miután Vlagyimir Putyin tavaly májusban a szerényebb miniszter- elnöki hivatalra cserélte elnöki po­zícióját, továbbra is képes volt ellen­őrzés alatt tartani az olajdollárok beáramlását, amelynek köszönhe­tően - a nyugalmazott tábornokok­tól kezdve a gyári munkásokig - mindenki felsorakozott mögötte. Ám az egyre mélyülő gazdasági vál­ság miatt elemzők kezdik megkér­dőjelezni a Putyin és pártfogolja, Dmitrij Medvegyev elnök alkotta tandem fenntarthatóságát. „Nagy a valószínűsége, hogy Pu­tyin és Medvegyev népszerűsége je­lentősen csökken, (...) és ez nagy ve­szélyt jelent az egész politikai rend­szerre nézve” - vélekedik Nyikolaj Petrov, az amerikai Carnegie alapít­vány moszkvai központjának kuta­tója. A két vezető politikus közti tá­volodás első jele lehet, hogy Med­vegyev néhány napja azért bírálta a kormányt, mert nem kezelte elég gyorsan a pénzügyi válság követ­kezményeit. ,A tervezett intézkedé­seket a vártnál lassabban ültetjük át a gyakorlatba, és ami ennél is fonto­sabb, lassabban, mint ahogy azt a je­len körülmények megkövetelnék” - fogalmazott az elnök, de Putyint név szerint nem említette. Elemzők szerint Medvegyev poli­tikailag most még igen gyenge, de számítani kell arra, hogy az elnök gyakrabban és egyértelműbben fog megfogalmazni hasonló bírálatokat akormány címére. „Medvegyevnem mondta ld Putyin nevét, viszont vi­lágosan különválasztotta az elnöki hivatalt és a kormányt, abban az ér­telemben, hogy ez utóbbi felelős a gazdaságért” - mondta Dmitrij Oreskin neves politológus. Az orosz tőzsdén több mint 70 százalékkal estek az árfolyamok ta­valyhoz képest, miután az állami vállalatokat elérte a globális hitel­válság. Az orosz export nagy részét kitevő kőolaj hordónkénti ára 147 dollárról 40-re csökkent. Az embe­rek életét jelentősen nehezíti, hogy a rubel 17 százalékkal kevesebbet ér a dollárhoz meg az euróhoz képest, és gyakoriakazelbocsátások. A válság mélyülése akár komoly kárt is okozhat Putyin ama nimbu­szának, hogy ő mentette meg Orosz­országot a gazdasági összeomlástól a 90-es években, s ez a fejlemény akár helyzetbe is hozhatja Med- vegyevet. „Putyin idejében a helyi, a katonai és a gazdasági vezetők egy­aránt jól jártak, és még az egyszerű embereknekisjutott valami. Putyint közmegegyezéssel támogatta a la­kosság - mondta Oreskin. - Most azonban ennek a konszenzusnak az ellenkezője kezd formát ölteni, mi­vel már nem jut elég mindenkinek” - tette hozzá. Oroszországban bevett, hogy a gazdasági problémákért akormányt teszik felelőssé, és erre hivatkozva menesztik a miniszterelnököt. Pu­tyint azonban továbbra is a legna­gyobb hatalommal bíró személynek tekintik az országban, ezért lénye­gében elképzelhetetlen az elmozdí­tása. Sokan úgy vélik: nem kizárt, hogy ismét indul az államfői tisztsé­gért a 2012-ben esedékes elnökvá­lasztáson. „Egy nyugati országban Med­vegyev egyszerűen leváltaná Pu­tyint. Oroszországban azonban eh­hez nincs elég hatalma - vélte Jev- genyij Volk, a Heritage Foundation politológusa. - Ugyanakkor végső soron elkerülhetetlen a a két vezető szakítása, mert egyiküksemleszhaj- landó vállalni a felelősséget az or­szág helyzetéért”-tette hozzá. Elemzők szerint Putyinnak két lehetősége van: vagy Medvegyev mellé áll, és határozottan alacso­nyabb szintű tisztviselőkre hárítja a felelősséget, vagy talál valamilyen módot az elnök - papíron a főnöke - eltávolítására. Egyik lehetséges for­gatókönyv szerint egyértelműenkü- lönbséget lehetne tenni Putyin sze­mélye és a kormány lépései között. Petrov szerint Igor Suvalov minisz­terelnök-helyettes kiváló céltáblája lehet ez utóbbi bírálatának. Ha ez a stratégia nem működne, nem kizárt, hogy váratlanul választásokat írja­nak ki, és Putyin így visszatérhetne az elnöki székbe. A kérdés tehát nem is az, hogy a Putyin-Medvegyev tandem mikor esik szét, hanem az, hogy Putyin mikor akarja partnerét lelökni a bi­cikliről - vélte a Carnegie elemző­je. Mint hozzátette, a tandem me­taforája nem is megfelelő az orosz politikai vezetés jellemzésére, mert egy tandemben kerten hajt­ják a pedált. „Jelen esetben azon­ban Putyin pedálozik, Medvegyev pedig hátul ül a gyerekülésen.” KOMMENTÁR Bűnös pazarlás KISS TIBOR NOÉ 1987-ben, 11 évesen tapasztaltam meg először, mi is az a kömyezettudatosság és takarékosság. Akkor persze nem így neveztem volna. Csak azt láttam, hogy a közös tusolóban egy WC-lánchoz hasonló madzagot kellett meghúzni, hogy az ember vízhez jusson. Pofonegyszerűen működött: ha meghúz­tuk a láncot, jött a víz. Ha elengedtük, elállt. A rendszer nem adott lehetőséget a pazarlásra. A példa Norvégiából származik, ahol a futballcsapatunk akko­riban éppen túrázott. Idehaza már nem volt ilyen rózsás a helyzet. Az öltözőnkben valahol mindig elfolyt a víz, vagy a tusoló csöpögött hónapokig, vagy a WC-tartály szivárgott. Ez a kis történet a gázválság apropóján kívánkozott elő. Ja­nuár elején rémhírek kezdtek terjedni Magyarországon: a ke­leti szállítmány elmaradása miatt gáz nélkül maradhat a la­kosság. Ez azonban csak a dolgok felszíne volt. A valóság ugyanis hamar megmutatkozott gázügyben. Ami pedig nem más, mint az a magyarországi rendszer, amely minden téren (így gáztéren is) csak egy szabályt ismer. A pazarlás elvét. Január 7-én a Nyugati Pályaudvar melletti Westend Bevásár­lóközpont üzemeltetői olyan nyilatkozatot tettek, ami kiverte a biztosítékot a közvéleményben. Nem véletlenül. Az üzemel­tetők a „takarékosság jegyében” lecsavarták a gázcsapokat, így 26 Celsius fok helyett „csak” 20 Celsius fokra fűtötték fel a megakomplexumot. Szégyen, szégyen és szégyen. De ezt ezerszer kellene megis­mételnünk. Mint ahogy kérdések ezreit is feltehetnénk - önmagunknak is. De tegyünk fel csak egyet: vajon meddig kényelmeskedhe- tünk még ezen a bolygón? Meddig pazarolhatjuk az erőforrá­sainkat a 26 fokos bevásárlóközpontokban, a csillogó-villogó műanyag világunkban? Nyilván nem sokáig. A Westend egyébként büszkén jelentette ki, hogy a hatfokos csökkentéssel a bevásárlóközpont gázfelhasználása a harma­dára csökkent.Figyelem: nem harmadával csökkent, hanem visszaesett a harmadára. Már csak azt nem tudjuk, hogy ez hogyan forintosítható - azaz, a Westend fennállása óta hány forintnyi gázt pazaroltak el a fogyasztás szentélyében. Mert 26 fokon működtetni egy ilyen intézményt - pazarlás. Bűnös pazarlás. JEGYZET Csőbe húzva TALLÓSl BÉLA Boldog kor volt az, amikor azt hittem, a drótban csinálják az áramot. Pontosabban nem azt gondoltam, hogy szorgos munkával mások áramot tud­nak csinálni, hanem inkább olyasformán képzelegtem, hogy a drótban csinálódik az áram. Az áram, ami nem más, mint villanydrótban lakó fény, azt meg egyetlen csavarintással (akkor még csavaros kapcso­lók voltak) beengedi az ember a szobába, ha a nap útja éppen véget ér, és az ablakon bejön a sötét. Pénzt persze nem gondoltam, hogy kémek a körtében felvil­lanó fényért, hiszen úgy vél­tem, olyan az, mint a levegő vagy a víz: a világ villanypóz­nákkal és villanydrótokkal al­kottatott meg. Mégpedig azért, hogy az áram besötéte- dés után a nappali fényt he­lyettesítse, ha már úgyis benne van a drótban, és ki tud jönni onnan. Az áram fényét még csak el is tudtam képzelni, jön a drót­ban, aztán világít. Ám azt vég­kép nem értettem, hogyan be­szél az áram, ha nem a villany­égőbe engedik bele, hanem a rádióban kapcsolja^ be. Mikorra képe is lett az áram­nak, előbb csak fekete-fehér, addigra annyit már tudtam, hogy az áram mégsem olyan, mint a víz, amiből annyi van, hogy ingyen ihatjuk. Ákkor ér­tettem meg azt is, hogy azért nem világítanak nagyanyá­nak, ha nem muszáj, mert az áram nem csak úgy jön, in­gyen. Ezért, ha megvolt a va­csora és a mosogatás is, nyáron a lábmosás lavórban, télen az se, villanyoltás parancsolta- tott, s csak a kályhából kiszűrődő fényben ültek az ágy szélén, s beszélgettek. Arról, hogy milyen más az élet vil­lannyal, mint petróleumfény mellett. Aztán a szénnel voltak gondja­im. Illetve előbb azzal, hogy egyszer csak kintről is, bentről is elfogyott a meleg (mivelhogy megjött a tél, de az évszakok váltakozásáról akkor még nem tudtam). Az foglalkoztatott so­káig, hogy nálunk miért nincs szén, ha egyszer nagyobb me­leget ad, mint a fa. Ha fa terem tüzelésre, szén miért nem?! Mikorra megértettem nagy ne­hezen, hogy a szenet a föld alól bányásszák, akkor viszont ami­att kezdtem értetlenkedni, hogy miért hozatjuk, és miért nem ásunk magunknak a kert­ben, ha egyszer van a föld alatt. Magánszorgalomból neki is áll­tam. Kicsi bányásznak képzel­tem magam a kert végében, és kiásott szénhegyekről álmo­dozva nagy lapáttal nekimen­tem a mélynek. Csakhamar meguntam, mert nyár volt és meleg. És igazából már nem is hiányzott a szén, hiszen messze volt még a tél. Boldog kor volt az, amikor azt hittem, csak villanypózna és drót kell hozzá, és magától van a fény, a kert pedig kifogyha­tatlan szénlelőhely. Boldog kor volt fénnyel és meleggel. Nem volt gáz, hogy jön a sötét és a hideg. Boldog idő lenne most azt hin­ni, már nem gyerekként, hogy a csőben csinálják a gázt, pon­tosabban ott csinálódik. Nem lenne gáz a meleggel. S nem lenne melegünk a gáz miatt. [Peter Gossányi rajza) Szöveg nélkül

Next

/
Oldalképek
Tartalom