Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)

2009-01-03 / 2. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 3. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ MAGYARNEMZET Gyurcsány Ferenc pártel­nök megtarthatja posztját az MSZP március végi tisztújító kongresszusán, ám a Magyar Nemzet értesülései szerint veszélyben forog Hiller István alelnök, Juhász Ferenc el­nökhelyettesnek, Újhelyi Ist­ván alelnök széke. Az MSZP elnöki székéért valószínűleg sem Kiss Péter kancellármi­niszter, sem Szekeres Imre honvédelmi miniszter, sem Szili Katalin házelnök nem indul-úja a lap, mely úgy ér­tesült, nemcsak Szekeres Im­re és Juhász Ferenc eddigi el­nökhelyettesek indulnak e két vezető posztért, hanem Lamperth Mónika elnöki ka- binetvezetó is. (mti)- Szép sport a sífutás, de azt hiszem, az emberek szívesebben futkosnak üzletről üzletre az év eleji kiárusítá­sok miatt. (Peter Gossónyi karikatúrája) __________________________________________HÉTVÉG(R)! __________________ ____ Arany Málnát a kormányfőnek! Normális esetben egyjanuár harmadikai hétvég(r)ében a szilveszterimulatságokköze- pettekezüketvesztő, magu­kat, autójukatvagy kutyájukat összeégető petárdadobálón kívülsokmindenrőlnemle- hetne írni. Normális esetben. De mi nem a lila tehén vagy a norvéghalászoknyugodtor- szágában élünk. Még szeren­cse... mondhatnék, mert így még az ilyen elméletileg unalmas munkahéten is akad megköltendő téma dögivei. MÓZES SZABOLCS Persze kezdhetnénk így is szil­veszteri morbiditással, például egy kereskedelmi tévés „celebritással”, akinekadójaszilveszteriműsorában nyújtott száma közben állítólag si­került a fél pofáját odaégetnie, de mi nem szeretnénk újidős, novícsaszos szintre süllyedni, így az ilyen mazso­lákat meghagyjuk a bulvárlapokat szerkesztőkollégáknak. Annál is inkább, mert a hét vezető híre közéleti. Akár a meleg-, akár a hidegvíz-csapot engedjük meg, ugyanaz a hír folyik belőle: az euró bevezetése. Újságunk mai számáért még koronával is fizethettek, de már csak az új pénznemben kapták a visszájánk. Feltéve, ha kinyitott az újságárus, mert mint ahogy az vár­ható volt, a kisebb boltok vezetőinek nagy része úgy érezte: számára (is) nyűg az euró bevezetésével járó két­hetes kettős „pénzkönyvelés”, így inkább elmegy szabadságolni. Emi­att viszont ne búsuljunk, addig is ke­vesebb fölösleges cuccra vetjük el nehezen megkeresett pénzünket. Amellyel mostantól még körültekin­tőbben kell bánnunk: ahhoz, hogy átverés áldozatai legyünk, nem fel­tétlenül szükségeltetik egy pofátlan boltos. Elég, ha velünk szabadul el a fogyasztás lova - míg eddig százak­ban és ezrekben fizettünk egy-egy bevásárlásért, ezután már minden apró centre jobban kell figyelni. Újra filléres gondjainklesznek. A közös európai pénznemen kívül csúcspolitikusaink is szolgáltattak témát a héten. Ivan Gašparovič ka­rácsonyi ajándéka után a hét elején Robert Fico kormányfőtől kaptunk újévi ajándékot: a mindentudó mi­niszterelnök szerint gondok lehet­nek a „tankönyvtörvény” újbóli megszavazásával. Mint tudjuk, mél­tán népszerű autóversenyző állam­főnk „nemzetien gondolkodik és szociálisan érez”. Tehát ha ő úgy „gondolta” - és akkor még az „érzésekről” nem is beszéltünk -, hogy ez a törvénymódosítás „össze­egyeztethetetlen a jogállamiság­gal”, valamint egy halom más nemes eszménnyel és még nemesebben gondolt szlovák törvénnyel, akkor valószínűleg ez valóban így van. És ezt a másik nemzeti szocialista or­szágvezető sem gondolhatja más­ként. így hát hiába javította „európai szintre” az MKP-s, horribüe dictu el­lenzéki törvénymódosító javaslatot saját, iránymutató pártja második embere - s azóta ezzel sikerült is összekérkerdni fél Európát -, ha egyszer elnök urunk úgy véli, meg a két koalíciós kolléga is hurrog emi­att, akkor nehéz lesz... Még egy olyan embernek is, aki egyébként hegyeket tud megmozgatni és a fél világ gonosz kizsákmányoló kapita­listáival kel egyszerre birokra. Sze­gény magyar helynevek kifognak rajta... Ugyanakkor az is lehet, hogy ő ezt már előre tudta - nem először s nem is utoljára történt volna, hogy pártja színjáték helyszínévé változ­tatta a parlamentet-, de végső soron ez teljesen mindegy. A végered­mény számunkra valószínűleg a nagy büdös semmi lesz. Bratislavá- tól Čierna nad Tisouig. Végeredményeket hirdettek a hé­ten a Szabad Fórum háza táján is. Arany Málna-díjakat osztottak, nem is akárkiknek: politikusoknak. És nem is akárkik: politikusok. A kü­lönbség csak az, hogy ez utóbbiak olyan csoportba tartoznak, amelyek tagjai csak álmodoznak arról, hogy akár csak tizedannyi befolyásuk is legyen a közéletre, mint a díjazot­taknak. A parlamenten kívüli, Zuza­na Martináková-féle párt a barom­ságokat mondó vagy tevő közéleti szereplőket díjazta. Ezzel nem is lenne baj, ha ezt nem egy politikai párt tenné, amely ezt saját maga népszerűsítésére használja fel. ^dí­jat az a politikus kapja, aki tevékeny­ségével meggyőzte a polgárokat, hogy fölösleges” - szólt a mottó. Úgy tűnik, a választópolgárok alacsony támogatása viszont még mindig nem tudta meggyőzni Martináková kompániáját arról, őkmennyire fon­tosak ennek az országnak. Magyarország hozzánk képest sok mindenben nincs irigylésre mél­tó helyzetben, legalább egyvalami­ben viszont biztos, hogy nagyon so­kan magyarországira cserélnék a hazai viszonyokat: nekik legalább van egy normális államfőjük. Aki nemcsak beszél, hanem mond is va­lamit. Ennek újabb tanújelét az újévi beszédek költésekor tette a két ál­lamfő: ezek hallatán a különbség szinte arcul csap bennünket. Azért, hogy Václav Havel - vagyis 16 év - után végre nekünk is normális elnö­künk legyen, valószínűleg március­ban tehetünk valamit. Addig még sok hét eltelik, amelyekhez, ugyan­úgy, ahogy az utána következőkhöz is, ezúton e sorok írója is sok üdesé- get kíván a nyájas lapolvasóknak. Csehszlovákia több nagy üzeme összesen csaknem másfél milliárd dolláros deficitet halmozott fel Rendszerváltozás Kelet-Európábán MT1-KRONOLÓG1A Húsz éve, hogy a szovjet érdek­szférába tartozó közép- és kelet­európai országokban többéves ér- lelődés után visszafordíthatatlan változások következtek be. Átala­kultak a térség szocialista állama­inak gazdasági, társadalmi, poli­tikai viszonyai, valamint a nem­zetközi erőviszonyok. Csehszlovákia: bársonyos forradalom ♦ 1989. január 1. Életbe lépett az új vegyes vállalati törvény, amelynek legfőbb újdonsága az volt, hogy nem szabott felső ha­tárt a külföldi partner részesedé­sének. ♦ 1989. január 10. A központi pártlap, a Rudé Právo szerint Csehszlovákia több nagy és ismert üzeme összesen mintegy másfél milliárd dolláros deficitet halmo­zott fel, s csődbejutott. Ezek közé tartozott pl. a Mladá Boleslav-i Škoda autógyár, a püzeni, Škoda néven működő, nukleáris erő­művi berendezéseket gyártó vál­lalat és a vítkovicei acélgyár. A lap szerint a hatalmas deficit legfőbb okát az óriási, eladhatatlan rak­tárkészletek jelentik, de hibáztat­ható a központi tervezés is. ♦ 1989. január 11. A csehszlovák állami bank felmérést végzett 134 fizetésképtelen vállalatnál, és a kormánnyal úgy döntöttek, hogy 38 vállalatnál rendkívüli konszo­lidációs programot indítanak be pénzügyi egyensúlyuk helyreállí­tására az ötéves terv, azaz 1990 végéig. Lengyelország: rendszerváltó szolidaritás ♦ 1989. január 1. A központi bank irányítása alatt kereskedel­mi bankok kezdték meg működésüket. ♦ 1989. január 2. Száz lengyel értelmiségi és ellenzéki személyi­ség - Andrzej Wajda filmrendező, Stanislaw Lem és Tadeusz Kon- wiczki író és mások - felszólította a hatóságokat, hogy még az októ­berre kitűzött általános választá­sok előtt tartsanak szabad válasz­tásokat. ♦ 1989. január 5. Lech Walesa, a Szolidaritás elnöke gdanski sajtó- értekezletén közölte: amellett van, hogy már áprilisban „új harcmodorban” - sztrájkokkal is - küzdjön az általa vezetett szak- szervezet, ha addig békés úton nem érik el legalizálását. „Egyelő­re az érvek a fegyvereink, nem pedig a sztrájkok... De ha a politi­kai út nem vezet eredményre, ak­kor feltételezem, hogy áprüis kö­rül szervezett és egyeztetett mó­don, másképpen fogunk küzdeni céljaink eléréséért” - mondta. ♦ 1989. január 8. - Lech Walesa a gdanski Szent Brigitta temp­lomnál összegyűlt 2000 híve előtt mondott beszédében élesen elítél­te a Szolidaritáson belüli radikális csoportot, amely azzal vádolta őt, hogy túlságosan engedékeny a kommunistákkal szemben. A Walesához egykor közel álló Andrzej Gwiazda vezette radikális csoport a Szolidaritás vezetését azzal is megvádolta, hogy pa­rancsuralmi módszerekkel igyek­szik megszüntetni a független szakszervezeten belüli vélemény- különbségeket, s követelte az 1981-ben megválasztott Országos Bizottság újbóli összehívását. (Ez utóbbi illegalitásba vonult a szük­ségállapot 1981. decemberi beve­zetésekor és helyét 1986-ban a mérsékeltebb személyiségekből alakult Országos Végrehajtó Bi­zottság vette át, amely kizárta so­raiból Gwiazdát és más promi­nens Szolidaritás-vezetőket.) ♦ 1989. január 10. A lengyel kormány szóvivője útján közölte: ellenzi annak a független újságíró szervezetnek a legalizálását, amelynek tagjai elkülönítik ma­gukat az 1981-es szükségállapot bevezetése után létrehozott, kormányhű újságíró szervezettől. KOMMENTÁR Kulcskeresők LAKNER ZOLTÁN Válság, választás, reform, szélsőjobb. Ezek lesznek a magyar politika fő összetevői 2009-ben, de most még nem tudni, mi­lyen arányban, mennyire tartósan. A kormánypárt népszerűsége 2006 nyara óta kínosan ala­csony értékeket mutat, az MSZP enyhén szólva nem mondha­tó a júniusi európai parlamenti választás esélyesének. Üze­netértéke lenne, ha a szocialisták az önkormányzati választás és a népszavazás után sorozatban egy harmadik voksoláson is katasztrofális vereséget szenvednének. Nem hihetjük hát, hogy az MSZP a választási érdekeket „eldobva” kizárólag a re­formokkal foglalkozna az új évben. A reformok az érdekvi­szonyok tartós átrendezésével járnak, a meglévő vagy poten­ciális szavazótábort veszélyeztetik. A kormány a büdzsé összeomlásának megakadályozása érdekében ideiglenes hatá­lyú megszorító intézkedésekről határozott 2008 végén. Ezek nem vezettek szavazatvesztéshez, részben, mert a választók elfogadták, hogy a még nagyobb baj megelőzését szolgálják. A viszonylagos nyugalom másik oka, hogy a megszorítások egy része még nem hat a mindennapokra. Ha a válság hét­köznapokat sújtó következményei erősödnek, a kormány tá­bora tovább zsugorodhat. Nehéz elképzelni, hogy ebben a helyzetben a Gyurcsány-kormány még kockázatos politikai következményekkel járó reformokra is elszánná magát. Az vi­szont elképzelhető, hogy az MSZP ezúttal először a reformok naposabb oldalát mutatná be, a nagyobb érdeksérelemmel já­ró döntések zömét a parlamenti választások utánra időzítené. A választási politikát a Fidesz hatványra emelve képviseli, aminek egyszerű oka van: megteheti. Ellenzéki pártként nem kell operatíve válságot kezelnie. Emellett, a kormány „Ulegitimitásának” és dilettantizmusának hangoztatása a Fi­desz számára kedvezőbb pozíció, mint ha újabb és újabb tar­talmi vitát kellene folytatnia. Más kérdés, hogy emiatt sokkal többet tudunk arról, hogyan akar győzni a következő parla­menti választáson a Fidesz, mint arról, mit akar tenni utána. A „rosszabbul élünk, mint négy éve” szlogen most hitelesebb, mint korábban. Ám a válságidőszakban, amikor valamilyen megoldást kell kínálni, a kormány hibáztatása időnként kevés lehet a választók szemében egy kormányzásra készülő párttól. A kisebb parlamenti pártok számára 2009 tétje röviden össze­foglalható: túlélés, akárhogyan. Az SZDSZ-re és az MDF-re is áll, hogy az EP-választás afféle önbeteljesítő jóslatként működhet majd. Ha nem lépik át az 5%-os bejutási küszöböt, akkor a választók valószínűleg lemondanak róluk. Ha sikerül átlendülni a küszöbön, akkor eséllyel pályázhatnak a 2010-es parlamenti tagságra. Ehhez viszont nagyon rövid idő alatt le kellene zárniuk a belső válságukat és megújítani karakterüket. Mindezeken túl a magyar közélet égető kérdése, mihez kezd azokkal a társadalmi problémákkal, amelyekre a szélső- és radikális jobboldal alapozza politikáját. A Jobbik a „cigánybűnözés” leegyszerűsítő és igaztalan szlogenjével a bűnbakképzés útjára lépett, amelynek keletje a gazdasági vál­ság idején még növekedhet is. Emellett egyre inkább támadja a Fideszt is, nem csak az MSZP-t mint a regnáló politikai in­tézményrendszer részét. Nincs jele annak, hogy a magyar szélső- és radikális jobboldal támogatottsága ugrásszerűen nőne, ám a Jobbik tíz év óta a legerősebb kísérletet teszi e szavazóbázis integrálására, a hagyományos pártokban csaló­dott választók megnyerésére. A 2009-es válságév legnagyobb kérdése, mekkora teret nyer ez a politika a hagyományos pártcsatározásokkal és a reform­diskurzussal szemben. FIGYELŐ így nem megy tovább Más-más elképzelésekkel kezdik az idei esztendőt a parlamenti pártok, hiszen az MSZP hosszú távú célokról egyeztetne, ám a Fidesz poli­tikájában nem tud változást ígérni. A pártok álláspontja a Népszabadság tegnapi szá­mában olvasható összeállí­tásból derül ki. Lendvai Ildi­kó szerint 2009-ben elkez­dődhetne az egyeztetés hosszú távú, ezért közvetlen politikai veszélyt nem jelentő kérdésekről. Az MSZP frak­cióvezetője e témák között említette az önkormányzati rendszer, a nyugdíjrendszer átalakítását, illetve az adó­ügyeket. Úgy vélte, a Re­formszövetségnek ebben ka­talizátor szerepe lehet. A legnagyobb ellenzéki párt nem tud semmiféle ér­demi változást ígérni, nem tud összefogást „pártolni” a szocialistákkal, mert az csak az emberek ellenében tör­ténhetne - összegezte pártja álláspontját Pelczné Gáli Ildi­kó alelnök. Hozzátette: az úgynevezett közös felelősség megtalálásában sem lehet partner a Fidesz, még akkor sem, ha ez átmenetileg népszerűségvesztéssel jár a párt számára. Az MDF szerint idén olyan politikai üzeneteket kell kül­deni a választóknak, hogy az ország sorsát befolyásoló, 2009-ben megszületett dön­tések 2011-ben is érvényesek lesznek - mondta Herényi Károly frakcióvezető. Horn Gábor, az SZDSZ ügyvivője úgy vélekedett, 2009-ben a közeledés érde­kében „el kellene felejteni” a kétpólusú értékválasztást, melyet az antifasiszták és az antikommunisták fémjelez­nek. Magyarországon nincse­nek fasiszták, tömegesen semmiképp; ugyanakkor nincs kommunista veszély sem - közölte a lappal a poli­tikus. (mti)

Next

/
Oldalképek
Tartalom