Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)

2009-01-03 / 2. szám, szombat

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 3. www.ujszo.com RÖVIDEN Via lucis, a fény útja - kiállítás Pozsony. Január hetedikén, 18 órakor nyitják meg a PF 01 Ga­lériában (Panenská 29.) a Via lucis, a fény útja című, szlovákiai és magyarországi képzőművészek munkáiból rendezett kiállítást. A tárlat magyarországi résztvevői: Szabó Beáta, Szabó Ágnes, Bre­zina Zoltán és Haász Katalin. A kiállítás január 31-ig tekinthető meg. (ú) Linz és Vilnius a kulturális főváros Az ausztriai Linz és a litvániai Vilnius vette át az Európa kulturá­lis fővárosa címet 2009. január 1-jén. Az osztrák városban a szil­veszter éji rendezvényeket is ennek az eseménynek szentelték: a várost átszelő Duna két partján mintegy 400 fős kórus válaszolt a tűzijáték fény- és hangeffektusaira egy kilenc képből álló előadás során. A hatalmas show nagyjából 130 ezer, a sarki hideggel daco­ló résztvevő segítségével valósult meg a szervezők szerint. Martin Heller, a programsorozat svájci koordinátora 68 millió eurós költ­ségvetésből gazdálkodhat az elkövetkező év során. Ebből a pénz­ből előreláthatólag 220 program valósul meg 2009 folyamán. Az első előadásra tegnap került sor: Fernando Pessoa Kétségek köny­ve című regényének színpadi adaptációját Klaus Maria Brandauer adta elő. (mti) Isabelle Huppert az idei cannes-i filmfesztivál „feje" Megpecsételt szerelem MTl-HÍR Párizs. Isabelle Huppert fran­cia filmszínésznő fogja vezetni a zsűrit a május 13. és 24. között rendezendő 62. Cannes-i Nem­zetközi Filmfesztiválon - jelentet­ték be tegnap a szervezők. Az 55 éves Huppert, aki több mint 90 film sztárja volt, kétszer nyerte el a legjobb színésznő díját a francia Riviérán tartott fesztiválok törté­netében: Claude Chabrol francia rendező Violette Noziere (1978), illetve Michael Haneke osztrák rendező A zongoratanárnő (2001) című filmjében nyújtott alakításáért. „Nagyon örülök, és nagyon büszke vagyok” - nyilatkozott a hír hallatán a színésznő. „Régi a kapcsolatom Cannes-nal, és az idei találkozó végleg megpecséte­li majd a fesztivál és a világ filmművészete iránt érzett sze­relmemet” - fűzte hozzá. Huppert többször is tagja volt a cannes-i filmfesztivál zsűrijének, és tizen­négy ott bemutatott filmben ját­szott. Huppert és Chabrol visszaté­rően együtt dolgoztak, egyebek között a Bovaryné 1991-es film- változatában. A filmszínésznő Isabelle Huppert (SITA/AP-felvétel) külföldi rendezők, köztük Mi­chael Cimino, Joseph Losey, Curtis Hanson, Hal Hartley és David O. Russell filmjeiben is szerepelt. Peter Greenaway, a brit film jelenleg Amszterdamban élő óriása új filmjét Oskar Kokoschkáról forgatja Már ő is rajongva szereti Prágát Greenaway felettébb elégedett volt cseh munkatársaival (Reuters-felvétel) Tizenkét évvel ezelőtt, tu­ristaként már megszerette Prágát, most filmrendező­ként gondolkozik benne. Következő alkotását, ame­lyet Oskar Kokoschka, a neves osztrák expresszio­nista festő és grafikus éle­téről készíti, a cseh fővá­rosban szeretné forgatni. SZABÓ G. LÁSZLÓ Peter Greenaway, a világ egyik legjelesebb rendezője, a brit mozi jelenleg Amszterdamban élő nagysága, aki szerint a képző­művészet előbbre való a filmnél, nem először fordul a festészet fe­lé. Legutóbbi alkotásában, az Éjje­li őrjáratban a Rembrandt bukása mögött húzódó, ez idáig ismeret­len rejtélyt próbálja megfejteni, a flamand mester leghíresebb művének minden szereplőjét kö­zelről megmutatva. Greenaway szerint Rembrandt a mozi úttörő­je, aki még a Lumiére fivéreket is megelőzte. A film játék a fények­kel, Rembrandt pedig ennek a mestere. Minden festménye kime­revített filmkocka, állítja az avantgárd brit .rendező, aki fil­mötleteit előbb vásznon, két di­menzióban dolgozza ki, de ahogy díszlettervezői mesélik: forgató- könyvei is képzőművészeti re­mekművek, hiszen az összes jele­netet megrajzolja, mielőtt lefor­gatná. Greenaway ugyanis meg­győződéssel vallja: mielőtt bárki filmet készítene, többéves festé­szeti stúdiumokat kellene folytat­nia, hogy a nagy mesterek által évszázadok alatt felhalmozott tu­dást teljes mértékben - és a nézők javára - kamatoztatni tudja. Az Éjjeli őrjárattal egyik ked­venckorszakához, a 17. századhoz tért vissza, s mivel jó ideje Amsz­terdamban él, a flamand festésze­tet, azon belül pedig Rembrandtot is régóta tanulmányozza. Az Éjjeli őrjáratban legalább ötven titkos kérdés van elrejtve, állítja, s neki mind az ötvenre sikerült pontos választ találnia. Ugyanakkor igyekszik tisztán láttatni azt is, mi lehetett a kiváltó oka annak, hogy e nagy erejű mestermű megfestése után Rembrandt pályája hirtelen hanyatlásnak indult, s vagyona mellett a hírnevét és a státust is el­veszíti. Greenaway friss opusa - bár az Éjjeli őrjárat az ő szemében politi­kai szatíra - nem a legjobb krimik sorát gazdagítja. Négy gondolat­kört jelöl meg a filmmel kapcsola­tosan: a pénzt, a szexet, a korrup­ciót és a festészet lényegét - tehát azokat az erőket, amelyek Remb­randt életére is befolyással voltak. A legfontosabb kategóriának ter­mészetesen az utóbbit tartja, hi­szen a legizgalmasabb kérdés számára is az, hogy „meddig festő a festő?” Rembrandt mellett két nagy kulturális ideálja van korunk iko- noklasszikus rendezőjének. Dar­win és Vermeer. Darwin életéről húsz képből, húsz tablóból álló, ötvenperces tévéfilmet készített, a tudós mikrokozmoszát körkörös kameramozgással, Philip Glass zenéjével a nagy gondolkodó dol­gozószobájában mutatva meg. Vermemről, „a legnagyobb világi ikonfestőről” - kinek képei „nem tökéletesek, de harmónia és nyu­galom árad belőlük, távol állnak a heroizálástól, és a végtelenségig el lehet merengeni felettük” -, Louis Andriessen zenéjére írt ope­ralibrettót, a kész művet pedig már a New York-i Metropolitan- ben és az ausztráliai Adelaide-ben is bemutatták. Godard, a hatva­nas évek francia új hullámának egyik úttörője szerint Vermeer az első filmes, mivel a film két mel­lőzhetetlen kellékével foglalko­zott. A kimerevített pillanattal és a fénnyel. A film másodpercen­ként 24 kockát használ, ilyen érte­lemben Vermeer a másodperc 1/24 részét festi meg. Greenaway operája látványos „festői” jelenet­tel végződik: az énekesekkel teli színpadra és a zenekari árokba a magasból ömlik a víz. Mintha csak egy vízesés falát látnánk a háttér­ben, s ez sokkal izgalmasabb, vé­lekedik a rendező, mint bármi, amit filmen el lehet érni. A fény és a világítás mestere­ként Greenaway nemrég mezíte­len testekből komponált nagy erejű kiállítást Amszterdamban. Fiúkat és lányokat, férfiakat és nőket, nem túl sovány és nem túl kövér embereket állított nappali fénybe barokk festmények előtt úgy, hogy a hús-vér szobrok a lá­togatók között sétálgattak ruhát­lanul. Aztán egy adott pillanatban megálltak a terem közepére állí­tott nagyméretű üvegkalitka előtt, amelyben egy szolidan fel­öltözött idős öregúr ücsörgött. Já­téknak szórakoztató, kompozíci­ónak eredeti, installációnak ext­ravagáns. A rajzoló szerződése, A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője, a Prospero könyvei, A maconi gyermek, a Párnakönyv, a Tulse Luper bőröndjei páratlan alkotó­ját, aki a legtöbb mozifilmet egyszerűen csak üresnek tartja, a hollywoodi moziról pedig évek óta megvetéssel beszél, az Éjjeli őrjárat bemutatója óta már csak Oskar Kokoschka, a modem festé­szet legjelentősebb osztrák képvi­selője foglalkoztatja, aki az im­presszionizmusból kiindulva tért le az expresszionizmus ösvényei­re. Kicsit egzaltált és dekadens al­kotásai, főleg a festészetének csúcspontját jelentő portréi ugyanolyan hatással vannak Greenawayre, mint versei, drámái és díszlettervei. A leginkább ter­mészetesen Kokoschka belső vilá­ga érdekli, művészetének látha­tatlan mozgatórugói. S mivel az Éjjeli őrjárat utolsó munkálatai a prágai Avion Film stúdiójában zaj­lottak, s Greenaway felettébb elé­gedett volt cseh munkatársaival, a Kokoschka-filmet teljes egészé­ben a száztomyú városban sze­retné forgatni. Élvégre az osztrák festő is rajongva szerette Prágát. Három évig koptatta az Óváros macskaköveit. 2009-ben sem lesz hiány nagy nevekben: újra láthatjuk a Depeche Mode-ot, Lenny Kravitzet, a Prodigyt, és jön a Pussycat Dolls, Rick Astley és Jon Lord is Visszatérnek a legendás sztárok a hazai koncertpódiumokra DM - Dave Gahan, Martin Gore és Andy Fletcher (Képarchívum) Lenny Kravitz (AP-felvétel) KONCERTELŐZETES A kellemes élményeket szíve­sen ismétli meg az ember. Bizo­nyára így gondolták a hazai kon­certszervezők is, akik az idei év első felére olyan nagyágyúkat in­vitáltak meg újra Szlovákiába, akik már tavaly is nagyot „rob­bantottak”. így azok, akik példá­ul tavaly lemaradtak a Depeche Mode vagy Lenny Kravitz kon­certjéről, idén behozhatják a le­maradásukat. Azok pedig, akik tavaly nem hiányoztak az „év bulijairól”, idén újra élvezhetik kedvenc előadóikat. A brit Prodigy már kétszer is járt Szlovákiában, a rajongóik szí­vébe főként három évvel ezelőtt, a trencséni Pohoda fesztiválon lop­ták be magukat, amikor zuhogó esőben, villámfény „kíséretében” adták elő a legnagyobb slágerei­ket. Idén a Prodigy március 7-én, a pozsonyi Művelődési és Pihenő­parkban íép közönség elé. Amikor tavaly a Depeche Mode megakoncerttel örvendeztette meg rajongóit a szlovák főváros­ban, sokak régi álma - hogy végre élőben is láthassa a popzene le­gendájának számító együttest - vált valóra. Idei, Tour of The Uni­verse elnevezésű turnéjuk során sem hagyják ki Pozsonyt: június 22-én az Inter stadionban adják elő nagy slágereiket (amelyekből annyi van, hogy akár két koncer­tet is kitennének). Nem kis meglepetésre megis­métli szlovákiai látogatását Lenny Kravitz is: ezúttal azonban nem Pozsonyban, amint azt 2008-ban tette, hanem Kassán tépi majd a gitárját június 30-án, a Steel Aré­nában. Nem kell azonban márciusig vagy nyárig várni a sztárokra. Pozsonyban jut belőlük a többi hónapra is. Január 14-én a Glenn Miller Orchestra ad kon­certet a Szlovák Rádió koncert­termében. A világ egyik leghíre­sebb bigbandjét hetven éve ala­pította Glenn Miller, és 1942-ben ők kapták a zenetör­ténet első aranylemezét. Január 23-án a Művelődési és Pihenőparkban lép közönség elé Rick Astley, a nyolcvanas évek népszerű énekese, akinek a ne­véhez olyan slágerek fűződnek, mint a Never Gonna Give You Up vagy a Together Forever. Február 12-én a dúbravkai művelődési házban a finn me- tálbanda, a Rasmus forrósítja majd a levegőt. Az amerikai lánycsapat, a Pussycat Dolls feb­ruár 24-én az Inchebában hozza tűzbe a rajongókat. Jon Lord, a Deep Purple le­gendás billentyűse és alapító tag­ja ugyancsak koncertet ad Szlo­vákiában, méghozzá hármat is, és nem egy, hanem két helyszí­nen: március 11-én és 12-én Po­zsonyban, a Szlovák Rádió kon­certtermében, március 14-én pedig a kassai Művészetek Há­zában. (s, ú)

Next

/
Oldalképek
Tartalom