Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)

2009-01-15 / 11. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 15. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ ELPAÍS A katonai engedelmesség határait szabályozó törvényt készül elfogadtatni a spanyol kormány. E törvény lehetősé­get teremtene arra, hogy indo­kolt esetben az alárendelt el­lenvetéssel éljen, így meg le­hetne akadályozni a diszkri­minációkat, kínzásokat és fe­lesleges szenvedéseket. Az El País spanyol napilap úgy tudja, a tervezet szerint a katona nem köteles végrehajtani olyan pa­rancsot, amely „túllép az al­kotmány keretein, a fegyveres konfliktus idején védelmet él­vező személyek és javak ellen irányul”. Rögzíti, hogy a pa­rancsot végrehajtó katoná­nak vállalnia kell a felelőssé­get cselekedetéért. (mti)- A hangokból úgy ítélem, nagyapa az egész rokonságot ellátja gázzal. (Peter Gossányi rajza) Biztos, hogy a helyzet nem változik drámaian, míg új vezetékek nem épülnek Gáz, projektek, stratégia Az elmúlt időszak gázszállí­tásokkal kapcsolatos prob­lémái ismét gondolkodásra kényszerítették a közvéle­ményt és a szakértőket. Mi lehet a kiút ebből a kényel­metlen helyzetből, amely évente megismétlődik? ONDREJ CSÁK RÓBERT Mielőtt áttekintenénk a megoldá- sokat, rövidenszóljunkarról, mi tör­ténik valójában- Ukrajna és Orosz­ország már néhány éve veszekszik arról, mennyibe kerüljön Kijevnek az orosz gáz, mennyi legyen az Uk­rajnán át Európába szállított gáz tranzitdíja, illetve hogy lopják-e az ukránok az orosz gázt vagy nem. Gázár. Bár mindkét fél, de első­sorban az oroszok arról beszélnek, hogy Ukrajnának „világpiaci áron” kellene megvennie a gázt, a helyzet nem egyértelmű. A kőolajjal ellen­tétben a földgáznak nincs a piaci mechanizmusokáltalkialakított„vi- lágpiaci ára”. Az ár az adott ország és a Gazprom - illetve a Kreml - alkujá­nak eredménye. Márpedig Moszkva stratégiai tényezőként használja nyersanyagkészleteit a külpolitiká­ban, és szükség esetén zsarol is vele. Ukrajna olcsóbban kapja a gázt, mint Közép-Európa, de mivel nem hajlandó orosz geopolitikai érdekek mentén alakítani külpolitikáját, ez változóban van. A következő fontos dolog a tran­zitdíj: az éremnek másik oldala is van. Oroszország egyrészt megszab­ja az ukránoknak eladott gáz árát, másrészt Kijev is komoly összegeket számláz Moszkvának a területén át­haladó gázvezetékekhasználatáért. Márpedig az, hogy az Európába szál­lított orosz földgáz több mint 70 szá­zaléka ukrán területen halad át, ko­moly alkupozíció Kijev számára. Ezt akarják az oroszok kiküszöbölni az­zal, hogy Ukrajnát elkerülő gázveze­tékeket építenek - szinte mindenki hallott már a Balti-tenger alatt épí­tendő North Streamről és a Fekete­tengeren át T örökországba, onnan a Balkánon keresztül Európába veze­tő Blue Streamről. Ám mindez nem kizárólag gazdasági kérdés Moszk­va számára - ha ezek a vezetékek megépülnének, nemcsak gazdasá­gi, hanem komoly geopolitikai-stra­tégiai következményei is lennének. Ukrajna geopolitikai fontossága ugyanis nagyrészt tranzitszerepére vezethető vissza, aminek elveszté­sével Moszkva könnyen a margóra szoríthatná az ukránokat. Azt is tudni kell, hogy igazak az orosz ér­vek, amelyek szerint Ukrajna „lopja” az orosz gázt-az ukránok tagadnak, illetve azt mondják, a tranzitdíjat „szedik be”. Tessék nézőpontot vá­lasztani - de a lényeg az, bizonyos mennyiségű gáz eltűnik a rendszer­ben ukrán területen. Mi a megoldás? Biztos, hogy a helyzet nem változik drámaian, míg új vezetékek nem épülnek. Az ukrá­nok és az oroszok kölcsönösen zsa­rolják egymást jövőre is, kérdés, ki búja tovább idegekkel, illetve pénz­tárcával (a kiesés mindkét felet ko­moly jövedelmektől fosztja meg). Ehhez hozzá kell számolni az orosz nagyhatalmi-stratégiai érdekeket, amelyeket a nyersanyagokkal tá­mogatnak meg - ha már mással nem tudják (2-3 hadihajó világkörüli út­ra küldésétől még nem lesz valaki nagyhatalom). A megoldás az új vezetékek építé­se. Ma három nagyobb terv létezik, amelyek közül mindegyik más-más kérdésre ad választ. Az Északi Áram­lat és a Kék Áramlat (North Stream, Bluf Stream) egy dologra lenne jó: megkerülné Ukrajnát, az orosz gáz egyenesen jutna Európába. Ezzel két gond is van. Az egyik, hogy ko­molyan sérti Ukrajna stratégiai és gazdasági érdekeit, márpedig ne­künk Kijev stratégiai szövetsége­sünk, legalábbis azt mondjuk. A má­sik, ami tán még fontosabb: nem old- ják meg a legfontosabb gondot, Kö­zép-Európa gázfüggőségét Orosz­országtól. Attól ugyanis, hogy nem ukrán területen jut el hozzánk a gáz, mégnem lenne jobb a helyzet - ha az orosz érdekek úgy kívánnák, Moszkva bármikor elzárhatná a csa­pot. Az igazi megoldás az lenne, ha sikerülne megépítem egy olyan gáz­vezetéket, amely nem orosz gázt szállítana Európába, tehát csökken­tené az orosz gáztól való függőséget. Erre egyetlen komoly terv létezik, a Nabucco, mely az elképzelések sze­rint Azerbajdzsánból, Közép-Ázsiá- ból, esetleg Iránból szállíthatná a gázt. Ezzel csökkenne függő helyze­tünk Moszkvától, de a dolog nem ilyen egyszerű. Nehéz összerakni a vezeték megépítéséhez szükséges összeget. Mindenkinek szimpati­kus, viszont kevesen hajlandóak milliárdokat áldozni rá. A másik do­log, hogy nem tisztázott, milyen for­rásból származna az „alternatív gáz”. Az azerbajdzsáni kevés, a kö­zép-ázsiai (türkmén) elég lenne, de azt már nagyrészt lefoglalták az oro­szok, hogy ne kerülhessen a türk­mén gáz a Nabuccóba. A harmadik lehetőség Irán, ami politikailag ké­nyes kérdés, és nem kockázatmen­tes, az orosz függőséget iránira cse­rélni. A Nabucco mégis komoly geo­politikai fegyvertény lenne, meg­törné az orosz gázmonopóliumot, stratégiailag függetlenebbé válhat­nának a térség országai, megerősí­tené Törökországot. Ezek miatt az USA komolyan támogatja a Nabuc- cót, megépíteni viszont az európai konzorciumnakkell(ene). Csakmár idejelennelépni... KÉZ,IRAT Irány?Elvek! MIKLÓSI PÉTER Az iskolai behatások küszöbén adottakérdés: mitjelentmost Szlovákiában magyarnak lenni? Valószínűleg azt, amittegnap- azt, hogyolyanközösségként ér­zékeljük magunkat, amelynek Trianon óta közös történelmi­kulturális múltja van; és közös tervvel rendelkezik saját jövőjét illetően. Még akkor is, ha másban nem áll is e terv lényege, mint hogy Szlovákiában félmilliós kö­zösségként megmaradjunk. Vagyis: a Csallóköztől a Bodrog­közig magyarnak lenni egyfelől tény, másfelől érték. A felföldi magyar szellemi hagyományban az utóbbin van a hangsúly, ahogy a „kassai polgáť’Márai úja: Ma- gyamaklenni nem állapot, ha­nem feladat és hivatás. Magyarnak lenni tehát most, a be­hatások időszakában először is aztjelenti: nem félünk a kérdés­től, hogy magyar család gyermeke magyar iskolába való-e. Viszont a köznapokon miért van mégis úgy, hogy évről évre jó esetben is va­lamiféle bizonytalanság tapasz­talható, hadöntenikell: magyarul tanulja-e az ábécét (és erre épülő­en egész tudásának alapjait) a magyar ajkú hatéves csemete, vagyne. Szerintem azért, merta polgári demokrácia huszadik évében is mégmindig félünk ma­gyarul! Pedigtúl minden pana­szon s felháborodáson, slotai hab- latyoláson meg gašparoviči kire­kesztésen a legfontosabb itt is az, ami rajtunk, mindennapi embe- rekenmúlik. Hogyélünk/éltünk- e létező jogainkkal? Mert mi vé­leménnyel legyek arról a szlová­kiai magyar szülőről, sőt tanító­ról, akinem magyar iskolábajá- ratja gyermekét? Milyen véle­ménnyel legyek ama nagyhangú polgármesterről, aki MKP- gyűlésen hányt is, elvet is kíván megszabni, közben az általa és pártj a uralta településen elvétve találni magyar közfeliratot? Mi­lyen véleménnyel legyek a ma­gunk választotta politikusainkról, ha előbb sürgetnek püspökséget, uniós védelmi gyámságot, teljes autonómiát, semmint a lábukat térdig lejárva arra figyelmeztet­nének: vélt érdekből vagy félsz- ből, de mi magunk, senkitől sem kényszerítve adjukfelszabad nyelvhasználati lehetőségeinket. Tudom, vannak helyek, ahol a hi­vatalos nyelv használata kötele­ző, viszont legalább ennyi helyen, sajnos, csakmi magunk érzünk kényszert, hogy szégyenkezzünk magyar beszédünk miatt. Vagy szűkebb környezetünkben is há­nyán akadnak olyanok, akik többnyireszlováknakadjákki magukat, de amikor más nem hallja, magyarul nyilvánulnak meg. Sőt, aharmadikkupicalegu- rítása után ők éneklik elsőként a Himnuszt... Mit jelent hát most Szlovákiában magyarnak lenni? Tudatosítani, hogy másoknem válthatnak meg minket, nekünk (is) tennünk kell önmagunkért. Tudatosítani, hogy minden kisebbségi közösség megmaradásának az a feltétele, hogy megőrzi saját identitását! Igenis, már az alapiskolától, sőt, az óvodától kezdődően. Amiképp azokszáma se legyen elenyésző, akik ragaszkodnak, például, az anyanyelvi formában írt kereszt- és vezetéknévhez. De önmagunk előtt is kevesebbet kelljen szé­gyenkeznünk amiatt, hogy köz­ponti szintről címzett meghívót szinte csak hibásat tudunk pos­tázni; vagy utólag azon a „dilemmán” se kelljen pironkod­nunk, hogy a Csemadok komáro­mi székházán felavatott vadonat­új emléktáblát „állítatták”, avagy állíttatták-e? Tehát: magyarnak lenni itt és most azt jelenti - ha igaza van M árainak, márpedig igaza van-, hogy tisztában va- gyunk-e saját sorskérdéseinkkel? Es nem utolsó sorban saját anya­nyelvűnk helyesírásával. Feladatként és hivatásként. Mert a magyar név, Szlovákiá­ban is, akkor és így lesz megint méltó régi nagy híréhez. KOMMENTÁR Bűzlik az orosz gáz MAL1NÁK ISTVÁN Minimális politikai akarattal és a gazdasági-kereskedelmi part­nerség alapelveinek tiszteletben tartásával elkerülhető lett volna a gázválság. Ez utóbbiakat komolyan megsértették, s bár még nem - teljesen világos, mekkora ebben Oroszország és mekkora Ukrajna felelőssége, az igazság ki fog derülni. Mindkét ország szavahihe­tősége romlott, a gázmizéria mellett zajló propagandaháborúban Moszkva áll vesztésre, bár a legfelsőbb vezetés - Putyin kormány­fő és Medvegyev elnök - gyanús aktivitással dobta be magát egy általuk tisztán gazdaságinak minősített probléma megoldásába. A tapasztalatok sürgős cselekvést követelnek uniós szinten is, meg az egyes országok részéről is. Eddig még sosem fordult elő, hogy Moszkva teljesen elzárta volna a gázcsapot. Ennek most főleg politikai okai vannak, csak aztán gazdaságiak, ami igazolja, hogy a Kreml nem megbízható keres­kedelmi partner. Grúziában fegyverrel, most pedig gázzal figyel­meztette Európát: bármire képes világpolitikai pozícióinak erősí­tése érdekében. Hasonló a szóhasználat is. Putyin a múlt csütörtö­kön a nemzetközi sajtó előtt a „bűnöző ukrán vezetés” felelősségé­ről beszélt, korábban Szaakasvilit nevezte beszámíthatatlannak, idegbajosnak. Európában jelenleg mindenki a diverzifikációról (az orosz gáz­függőség csökkentéséről, alternatív források és útvonalak keresé­séről), meg az energiabiztonságról beszél. De ez már sokkal több, a legkomolyabb biztonságpolitikai kérdés, mert az a tény, hogy az EU és a NATO néhány új tagállama 10-14 nap alatt teljesen össze­omolhat, már vüágpolitika. Ha orosz gáz nélkül megszűnik a fűtés, leáll a termelés, akkor nyilvánvaló, hogy ezek az államok politikailag zsarolhatók, bármire rákényszeríthetők. Fontos tapasztalatnak kell lennie a szlovák ruszofil kormány (és mások) számára: a bajban nem Moszkva, hanem az unió és pl. a V4-es partnerek segítségére lehet csak számítani. Hazug az az első pillantásra reálisnak tűnő orosz követelés, hogy Kijev a gázért fizessen vüágpiaci árat, azaz 450 dollárt. Ez az ár túlhajtott, Moszkva ennyit szeretne kicsikarni Európától is - ezért zárta el figyelmeztetésül a csapokat - a korábbi 200-250 dollár he­lyett akkor, amikor az olaj ára a fél évvel ezelőttihez képest a har­madára csökkent. A pénzügyi világválság és az olajárcsökkenés együttesen súlyos gazdasági válságba sodorta Oroszországot is, s Putyin a kieső olajbevételeket szeretné a gázzal pótolni. Gyanúsak az orosz adósságkövetelések is. A Týždeň c. hetilapban olvasható legutóbbi elemzések szerint kiderült, az ukránok által vásárolt évi 50 milliárd köbméterből csak 20 milliárd az orosz gáz, 30 milliárd pedig türkmén, amelyért tavaly az oroszok csak 140 dollárt fizettek. Az az orosz állítás, hogy az Ukrajnába pumpált mennyiségben nőtt a drágább orosz gáz aránya, ellenőrizhetetlen. Hab a tortán, hogy a Gazpromnak az adósság megfizetését nem is az ukrán államtól kellett volna követelnie, hanem attól a közös orosz-ukrán vállalattól, a RoszUkrEnergotól, amelyben magának a Gazpromnak is 50 százalékos részesedése van. Mindebből adódik: a Moszkva által mesterségesen generált gáz­válság az orosz befolyási övezet kiterjesztésének (visszaszerzésé­nek) egyik eszköze. Ázt igazolja, hogy jogosak például a lengyelek és a baltiak Moszkvával szembeni fenntartásai. Mert tegnap Grú­zia, ma Ukrajna - és holnap? A végső tanulság: a Moszkvához fűződő viszony még nagyon sokáig meg fogja osztani az EU régi és új tagjait, Oroszország sokkal nagyobb probléma az unió számára még a Lisszaboni Szerződésnél is. FIGYELŐ Kivonuló bevándorlók A francia bevándorlásügyi mi­niszter a nemzeti identitás meg­őrzésének érdekékben elért si­kerként értékelte, hogy Francia- országból tavaly az előző évhez képest 30 százalékkal több, közel 30 ezer illegális bevándorló távo- zott önként vagy kitoloncolással. Brice Hortefeux úgy vélte, 19 hónapnyi tevékenysége hozzájá­rult ahhoz, hogy Franciaország maga dönthesse el, milyen mig­rációt kíván befogadni. Míg 2007-ben a munkavállalás céljá­ból érkező bevándorolok aránya csak7százalékvolt,a tavalyi ada­tok szerint ez 15 százalékra nö­vekedett, s a családegyesítési ké­relemmel érkezők aránya csök­kent. „Az illegális migráció ellen harcolva és a legális bevándorlók integrációját előnyben részesítve a nemzeti identitást őriztük és erősítettük meg” - hangsúlyozta Nicolas Sarkozy államfő egyik legrégibb munkatársa, aki a kö­zeljövőben a munkaügyi és szo­ciális tárcairányítását veszi át. A bevándorlásügyi miniszté­rium adatai szerint 2008-ban 29 796-an távoztak önként vagy ki­toloncolással az országból, amely 28,5 százalékos emelkedést je­lent 2007-hez képest. Hortefeux azt is elmondta, hogy a miniszté­rium létrehozása óta 19 hónap alatt összesen 45 ezer, az ország­ban illegálisan tartózkodó kül­földitávozott. A miniszter szerint a valódi vál­tozás nem a kiutasítottak számá­nak növekedésében, hanem ab­ban rejlik, hogy növekedett az önként távozók aránya. Külön ki­emelte, hogy a 30 ezer személy egyharmada önként, általában Franciaország pénzügyi támoga­tásával távozott, míg2007-ben ez azaránymégcsak7százalékvolt. Civil szervezetek és az ellenzék felhívják a figyelmet, hogy a ki­utasítási statisztikákat - a jobbol­dali szavazók megtartása érde- kében-„felturbózták”. Az önként távozó 10 ezer külföldi nagy része ugyanis olyan román (8470) és bolgár (952) roma, akik európai uniós állampolgárként bármikor visszajöhetnek Franciaországba. Jogvédő szervezetek azt is kifogá­solják, hogy a minisztérium előre önkényesen meghatározott cél­számokat; 2008-ra 26 ezer kiuta­sítást írt elő. Ezzel nyomást gya­korolt a rendőrségre és a köz- tisztviselőkre. (mti)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom