Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)
2009-01-14 / 10. szám, szerda
oi irnnnnfi'i uviuü mn mmiiijini.iii.uk n. üill 22 Oszt-Veszt ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 14. www.ujszo.com Az új pénzt Magyarországon is szívesen fogadják Örülnek, mint egykor a dollárnak és a márkának FORGÁCS MIKLÓS Ipolyvisk. Kováčik Ernő családjával 18 éve vállalkozik a 670 lelket számláló Ipoly menti falucskában, a zöldhatár mellett, Ipolyságtól kilenc kilométerre. A családnak élelmiszerboltja, büféje és kocsmája van Ipolyvisken. A tapasztalt kiskereskedőnek voltak aggályai az eu- róval kapcsolatban, de a tapasztalatok mást mutattak. .Ahhoz képest, mennyit sopánkodtak, izgultak, szorongtak az emberek előtte, hogy vége a koronának és itt az euró, mi lesz most, legnagyobb meglepetésemre teljesen simán mentek a dolgok. Mostanra már mindenkinek az az érzése, mintha soha nem lett volna korona - fejtegette Kováčik Ernő. - Egy-két okoskodón kívül nagyon felkészültek voltak a vásárlóink. A legelső nap nem volt könnyű, január 2-án, pénteken nyitottunk ki, ez éppen kenyémap, és sokan ekkor kapták meg a nyugdíjat is. Nem ment gyorsan a fizetés, de türelmesen kivárták az emberek a sorukat, és a pénztárgép kezelésébe is hamar bele lehetett tanulni. Egy-két olyan vevő akadt, aki nem bírta megértem, hogy ha annyi koronát adott, akkor miért csak pár aprót kap vissza. Türelmesen, oda- vissza átszámoltuk az összegeket. Végül még meg is köszönték a segítséget. Pici gondot okoznak még az egy- és kétcentesek. Az öregek, akik erős szemüveget hordanak, megkínlódnak vele, amíg felismerik melyik érméről van szó. Ehhez is türelem és megértés kell. De az üzletesnek üyennek kell lennie, mert aki türelmeden, az inkább pásztorkodjon.” Ipolyvisk határmenti falu, a közeli magyarországi településekkel szoros a kapcsolata. Két küométer- re van az alig száz lakosú Tésa, négy-öt kilométerre a 950 lakosú Bemecebaráti és a bő ezer lelkes Kemence, hét küométerre a nagyobbacska Vámosmikola. „Eddig hétvégente szinte magyar rohamról beszélhettünk, a forgalom hatvan százalékát jelentették az átruccanok. Egy hétvégén eddig 100- 200 ezer forintot is itt hagytak a szomszédok. Elfogadtuk, mi is átjártunk vásárolni. Reméljük, ez a helyzet nem változik, csak éppen euróbán fizetnek majd, jobb lesz ez mindenkinek - mondja Kováčik Ernő. - A magyarországi kereskedők most úgy örülnek az euró- nak, mint valaha a dollárnak vagy a márkának. A koronát semmibe se vették, de az eurót nagyon szívesen fogadják, szülte bárhol fizethetek vele.” Korona és forint mellett már euró is kerül a „kalapba". Komáromban a Klapka téren a látássérült utcazenész szemműtétre gyűjt, és elfogad bármilyen pénznemben nyújtott adományt (Kis Kata felvétele) Sopánkodnak a vevők és a taxival utazók is A legjobb „gyakorlótér” az újságárus stand A vásárlók az aprótól szabadulnának, de a boltok nem kötelesek korlátlan mennyiségű érmét elfogadni Türelem van az eurós frontokon SZÁZ ILDIKÓ Érsekújvár. Némi üröm is vegyült az új pénznem bevezetését kísérő örömbe és büszkeségbe Érsekújvárban. A járási székhelyen azt tapasztaltuk, hogy az ötven- koronás egységes viteldíjat kereken 2 euróra - hatvan koronára - emelték decemberben a taxisszolgáltatók, és az óránkénti - korábban húszkoronás - parkolódíj január elsejétől nem kevesebb, mint 1 euró. A bevásárlóközpontokban az év eleji árleszállítások miatt nagy a tolongás, az emberek többnyire kártyával fizetnek. Ugyanez a helyzet az élelmiszerboltokban is, ahol a legtöbben ugyancsak bankkártyával a kezükben léptek a pénztárgéphez, és még nem szívesen vették a kezükbe a visszajáró eurós aprópénzt. Sopánkodásra lettünk figyelmesek a Billa és a Kaufland bevásárlóközpontoknál, ahol a vásárlók nehezményezték, hogy csak az ötvencentest vagy az egyeurós érmét használhatják a bevásárlókosarak igénybevételekor. „Korábban elegendőnek bizonyult az ötös és a tízkoronás érme is, most pedig már tizenöt vagy harminc koronába kerül, hogy egyáltalán bejussanak a boltba az emberek. Mi lesz, ha beszorul az egyeurós, és harminc koronának megfelelő összeget veszítek egy bevásárlás miatt?!” - méltatlankodott egy nyugdíjas férfi. Az átállás főleg az idősebb emberek mindennapjait keseríti meg - ők elsősorban arra panaszkodnak, hogy túl aprók a Ids vörös érmék. A fiatalabbak pedig a sok csörgő aprópénz miatt lógatják az orrukat, amelyekről nem derül ki rögtön az első látásra, mennyit is érnek valójában. A legtöbb gondot az euró „éles üzembe állítása” óta a benzinkutakon tapasztaltuk. Az egyik hölgy sofőrtől megtudtuk, nehezére esik a gyors számolás, mivel a tankoláskor a kijelzőn már csak a benzin eurós értékét és a mennyiséget tüntetik fel. Csak koronára átszámolva tudja, mennyit is kell tankolnia. A legjobb gyakorlótérnek a még tapasztalatlan eurós vásárlók számára az újságárus standok bizonyultak. „Leltár miatt zárva” táblával csak kevés helyen találkoztunk, a legtöbb újságárus már az ünnepeket követő napokban friss sajtóterméket és dohányárut kínált koronáért és euróért egyaránt. A Pázmány Péter Gimnázium közelében található újságárus stand dolgozójától megtudtuk: nála egyre többen fizetnek euró- val, már alig akad ember, aki koronáért venné a napilapunkat. Dunaszerdahely/Galánta/Vág- sellye/Királyhelmec. Lassúbb kiszolgálás, szokatlan sorban állás a bankfiók előtt, némi kényszervásárlás - vesszen már az utolsó ezres. .. Ezek az eurós átállás bosszantóbb részletei. Másrészt viszont: mikor mosolyogtak össze utoljára a kasszás hölggyel a pénztárcájukban csörgő apró fölött? ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Az általános tapasztalatok szerint a vevők és az eladók meglepően türelmesek és megértők egymással szemben az euróra történő átállás frontvonalában. Mindenki ismerkedik az új pénznemmel, mindenki inkább kétszer számol. Azért akadnak sztorik, amelyek színesebbé teszik hétköznapi fizetési szokásaink átalakulásának heteit. Csak borravalót ne! Dunaszerdahelyen kisebbfajta pánikot lehet okozni a pénztárosoknál, ha némi kis borravalót adnánk és automatikus felkerekítésre kérjük őket, miközben koronával fizetünk. „Jaj, ilyet még ne akarjon tőlem” - jön a gyors válasz az egyik jednotás pénztárosnőtől. Érthető, hisz a koronás bankókat külön helyre kell tennie, az aprókat a lábánál elhelyezett gyűjtődobozba dobnia, végül euróbán visszaadnia. A mosollyal kísért elutasítást azzal indokolja, hogy ne kelljen újraszámolni a visszajáró eurós összeget, hiszen azt automatikusan - bár borravaló nélkül - kimutatja a pénztárgép. Általános jelenség, hogy a jattok összege visszaesett, mert az emberek még spórolnak a sok apró miatt kevesebbnek tűnő euró- val, illetve csak a legkisebb centeket hagyják az asztalon egy-egy kávézás után. A Max bevásárlóközpont egyik kávézójában például bevezették, hogy január lóig csak a pultnál lehet fizetni, elkerülendő az euró-korona átváltása során esetleg felmerülő tévedéseket. A városban továbbra is sok bolt zárva tart, mert nem hajlandók bíbelődni a duális rendszerrel. A nyitva tartó üzletekben némiképpen lelassult a kiszolgálás. Egyre többen fizetnek euróval, bár az idősek esetében gyakran az eladók saját kezükbe veszik a fizetést is, sokan ugyanis nem jól látják vagy nem ismerik az aprópénzt, és az eladók segítségére szorulnak. Több boltban arról számoltak be, hogy a vásárlók jelentős része az apróktól szeretne megszabadulni. Az üzletek azonban nem kötelesek nagy összeget apróban elfogadni: fizetésnél 20 darabban van limitálva az egyforma érmék elfogadása, illetve különböző értékű érmékből maximum 30 darabot fogadnak el. Hasonlóan van ez a papírpénzzel is: csak 250 korona érték fölött fizethetünk ezres bankóval. Mindez miniszteri rendelet értelmében annak érdekében történik, hogy az üzleteket ne pénzváltóknak használják az emberek. A tapasztalatok szerint azonban a nagyobb boltokban, ahol elegendő eurótartalékkal rendelkeznek, hajlandók nagyobb összeget is visszafizetni az új fizetőeszközben. Míg a nyitva tartó boltokban kettős árfolyam van, addig a parkolóautomaták már csak eurócen- teket fogadnak el Dunaszerdahelyen. A parkolás ára némiképpen változott, egységes lett az egész városban, tehát mindenhol 0,50 eurót kell fizetni egy órára. Ezt az indokolta, hogy a parkolóautomaták nem fogadják el az egycentest, a legkisebb bedobható érme a tízcentes. Az éves és féléves parkolási bérlet ára nem változott, viszont a negyedéves 10 euróval drágább lett. „Erre azért volt szükség, mert be szerettük volna vezetni a fokozatosság elvét, hogy minél több embert ösztönözzünk a hosszabb lejáratú bérletek megvételére” - indokolta Czúfal Piroska hivatalvezető. Telefonos segítség Az első napokban a mátyus- földi településeken is gondot okozott az eladóknak az új pénz kezelése. Volt olyan kis falusi élelmiszerbolt, amely az év első munkanapján, azaz január 2-án ki sem nyitott, harmadikán pedig a két elárusítónő mellett a tulajdonos is ott állt a pult mögött, hogy ellenőrizze, jól számolták-e ki a koronából visszajáró eurót. Merthogy az első napokban szinte kizárólag koronával fizettek a vásárlók. A Jednota üzleteibe a galántai központ irodáiból is kirendeltek segítőt, hogy az első napokban támaszt nyújtsanak a pénztárosoknak. Az egyik nemzetközi üzletlánc galántai áruházában előfordult, hogy a pénztárosnő egyszerűen nem tudta, mennyi eurót kell visszaadnia a kétszázkoronásból, amellyel a vevő egy 122,5 koronás bevásárlást akart kifizetni. A szolgálati telefonon hívta oda a főnökét, hogy beszálljon a tippversenybe. Egy vágseOyei lakos arra panaszkodott, hogy a helyi postahivatalban nem voltak hajlandók euróbán visszaadni. „Háromszáz- kilenc koronát kellett fizetnem, adtam négyszáz koronát, amire a hölgy azt mondta, nekik tilos ekkora összeget euróbán visszaadni. Azt tanácsolta, váltsam fel valahol a pénzemet, végül koronában adott vissza” - állította a fiatalember, aki a város honlapján található internetes vitafórumon is megírta a véleményét. Azt mondta, csak azért nem csinált botrányt, mert mögötte még hosszú sorban álltak az emberek, nem akarta feltartani őket. Akad, aki humorral veszi az eurót. Egy galántai lakóház bérlője például azt mondja, mostantól fele annyi lakbért fog fizetni, mint 30 évvel ezelőtt, amikor beköltözött a háromszobás lakásába. Sajnos, csak a számszerű összeg feleződik, az érték nem. Nem fizettek gyufáért ötezressel Az új fizetőeszköz bevezetése a Bodrogközben egyelőre nem okozott különösebb nehézségéket. Azonban, ahogy az előre megjósolható volt, Királyhelme- cen és környékén - ugyanúgy, mint az ország egyéb régióiban - az év első napjaiban sok bolt nem nyitott ki. Tulajdonosaik vélhetően attól tartottak, hogy a szlovák koronával és az euróval való fizetés, illetve a visszajáró „bonyolult” kiszámítása megoldhatatlan feladatok elé állítja a személyzetet. Arról, hogy ennek a kihívásnak viszonylag könnyű megfelelni, alkalmunk volt meggyőződni azokban az üzletekben, amelyek „kalandvágyból”, vagy saját jól felfogott érdekükből már január másodikán is fogadták a vásárlókat. A vevők eleinte szinte kivétel nélkül szlovák koronával fizettek az áruért, de az a pesszimista jóslat sem vált be, hogy az állampolgárok a bankok helyett majd az üzleteket fogják pénzváltóként használni. Egyetlen helyen sem tapasztalták, hogy a vevő egy doboz gyufáért vagy egy csomag cigarettáért ötezer koronás bankóval szeretett volna fizetni, a visszajárót pedig euróbán követelte volna. Olyan vásárlóról viszont hallottunk, aki 2009. január 2-án az egyik királyhelmeci kereskedésben ötszáz euróssal kívánta rendezni a számlát. Neki az elárusító a helyi bankfiók szolgáltatásait ajánlotta figyelmébe. Á királyhelmeci pénzintézetekben egyébként állandósult a zsúfoltság. Az emberek napok óta viszonylag nagy számban váltják át euróra a szlovák koronát, de a hosszabb várakozási időn kívül az ügyfeleknek a bankokban sem kell semmi rendkívülivel szembenézniük. (jóm, gl, leczo) A bevásárlóközpontok előtt sokan nehezményezték, hogy harminc koronának megfelelő összeget kell a bevásárlókocsiban hagyniuk, ha véletlenül beszorul az érme (Csupor! István felvétele)
