Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)
2009-01-13 / 9. szám, kedd
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 13. www.ujszo.com RÖVIDEN Kankó anyó a Meteorit Színházban Pozsony. Mark Ravenhill kortárs angol szerző darabjával vendégszerepei a prágai Divadlo Letí január 21-én a Meteorit Nemzetközi Színházban. A zenés komédia, melynek eredeti címe Mother Clap's Molly House a meleg közösség szokásainak, életmódjának évszázadok során történt alakulását követi nyomon. A Kankó anyó...-ra magyarított darabot a cseh társulat Domeček pro buzničky (u Matky Kapavky) címmel játssza. Az előadás rendezője, Dániel Špinar - akit a legfiatalabb cseh színházi nemzedék egyik legnagyobb tehetségének tartanak - két idősíkban és több rétegben bontja ki a huszonegy szereplő történetét. Az előadás az alkotók szerint rászolgál a „bődületes kivitelezésű látványosság és színesen extravagáns show” megjelölésre. Mark Ravenhill pályafutása során e darabjában dolgozott először musicalszerűen a zenével, melynek szerzője Mathhew Scott, így a közönség igazi nagyszabású, zenés-táncos előadást láthat, (ú) Egy szoknya, egy nadrág Komárom. Új bemutatóra készül a Gimisz Színpad. A diákokból, fiatalokból álló társulat január 27-én mutatja be Barabás Pál és Fényes Szabolcs Egy szoknya, egy nadrág című zenés vígjátékát a Komáromi Városi Művelődési Központban. Az előadás rendezője Kiss Péntek József, (ú) Versünnep 2009 A Versünnep Alapítvány, a Duna Televízió Zrt. és Balatonfüred Önkormányzata meghirdeti a Versünnep 2009 Vers- és prózamondó versenyt, Kazinczy Ferenc születésének 250 éves és Radnóti Miklós születésének 100 éves évfordulója tiszteletére. A Versünnep 2009 vers- és prózamondó versenyre két kategóriában lehet jelentkezni: 1. Színművészek és előadóművészek 2. Színművészeti Egyetemek és szakirányú felsőoktatási intézmények hallgatói. Jelentkezési határidő: 2009. február 16. hétfő, 24.00 óra. A részletekről érdeklődni a www.versunnep.hu webol- dalról, valamint a + 361219 3128 és +36 30 99 39 256 telefonszámon lehet. (ú) Meghosszabbítják a NAVA karácsonyi akcióját Továbbra is 77 Filmajándék MTl-JELENTÉS Budapest. A nagy érdeklődésre való tekintettel meghosszabbítja 77 filmajándék elnevezésű, eredetileg az ünnepekre meghirdetett akcióját a Nemzeti Audiovizuális Archívum (NAVA). Két hét alatt csaknem százezren voltak kíváncsiak az ingyenesen letölthető magyar filmklasszikusokra, híradókra, televíziós műsorokra, egyetemi vizsgafilmekre - közölte Kitzinger Dávid. A NAVA üzemeltetését végző Neumann Kht. ügyvezető igazgatója elmondta, egyelőre folynak a tárgyalások az anyagok jogtulajdonosaival az eredetileg december 31-ig tervezett akció meghosszabbításáról, de a www.77filmajandek.nava.hu oldal közben is elérhető. Kitzinger Dávid tájékoztatása szerint az első napokban a nagy filmklasszikusokat, többek között az Egri csillagokat, A Pál utcai fiúkat vagy a Lúdas Matyit keresték a látogatók, de rövidesen felfedezték a különlegességeket is, így januárra csaknem ugyanannyi archív tudósítást tekintettek meg, mint játékfilmet. A NAVA közleménye szerint december 19. és január 5. között mintegy 270 ezer műsorszámot nyitott meg 92 300 egyéni látogató, akik egyhatoda Magyarország határain túlról lépett az oldalra. A filmeken kívül több televíziós műsor is a legnézettebbek közé került, így a Megasztár 2006-os döntője vagy az Iron Maiden 1988-as budapesti koncertjét beharangozó tudósítás. Emellett olyan különlegességek is népszerűek voltak, mint az 1935-ös karácsonyi készülődésről szóló filmhíradó, vagy mint amikor Vit- ray Tamás gombot varr riportalanya, egy fakír hasára. Michaela Pavlatová Az éjszaka gyermekei című filmje napjaink tévelygő fiataljairól fest borús képet Ez már egy más banános sztori Mint a kopasz énekesnő, aki még mindig ugyanúgy fésül- ködik, az éjszaka gyermekei is ugyanúgy álmodnak és álmodoznak még mindig. Változtak a körülmények, valamelyest az éjszaka fényei is másként vibrálnak, de a sötét, a komor tónusok alapvetően maradtak. A remény is ugyanaz, mint régebben: talán a reggel mást hoz, változást, kiteljesedési lehetőséget. TALLÓSl BÉLA Erről szól Ofka és Ubr története Az éjszaka gyermekei című új cseh filmben, amelyet idehaza a napokban mutattak be. Ofka elvégezte a középiskolát, de a gyerekkorból még nem akar küépni, elodázná még, amíg lehet az önállóvá válást, ezért a továbbtanuláshoz nem fűlött a foga. Rajzol- gatott ugyan, talán jól is, nem tudni, hiszen nem méretett meg, mert tehetségéhez nem társult ambíció. Minden továbbtanulási lehetőségnek hátat fordított, mivel hiába biztatták azzal, hogy legalább megpróbálhatna bizonyítani az életben. Az efféle megjegyzésekre azzal vágott vissza, hogy ne kérjenek tőle ilyet, hiszen nem tartozik ő bizonyítással senkinek. (Addig már nem hord el a tudata, hogy esetleg önmagának.) Talán mert elvakítja a szerelem, hiszen ott van Míra, a fiú a házból, aki viszont elhúz Ofka legjobb barátnőjével, Martinával. Nem azért, mert jobb nő, vagy mert jobban szereti, hanem mert Martina nem olyan ciki, mint Ofka. Martina életrevalóbb, jobban meg lehet vele jelenni, beilleszkedőbb és simulékonyabb. Ofka lázadó, letargikus, lemondó, cél nélkül, az aznapnak él. Felhagyva rajzos terveivel a nem túl jövedelmező családi éjjelnappali kisboltban vállal eladói állást. Ám itt van a szomszéd srác, Ubr, aki Ofka férfi alteregója; ezért Ofka nem is veszi őt fiúszámba, kedveli őt, mint a bátyját, mert kedves srác a szomszédból, de nem több. Ubr viszont teper, ezerrel ráhajt a lányra. Megjelenik egy bődületes sapkában, ami elárulja, ő is - akárcsak Ofka - nem e világra való, valamiféle eltévedt, álmodozó földönkívüli. Gyermekkori álmait álmodja tovább ő is. Álmában Ofka volt a királylány, ezért most, a kamaszkoron túl le akarja őt szakítani. De Ofka nem hagyja magát, pedig a fiú mindent megtesz érte, még egy menő tárlatmegnyitóra is elviszi. Ami balul sül el, mivel Ofka rádöbben a művészpalánták között téblábolva, hogy a művészet nem az ő világa, mert ahhoz tanulni kell. A kiállító művészeknek iskolájuk van és papírjuk arra, hogy alkotóként érvényesüljenek. Ő, bár a szülei, nővére és sógora is támogatná, meghúzza magát az éjjelnappaliban, s csak azt nem érti, miért nem jut előbbre, miért nem tud kitörni a gyermekkor féltve őrzött kellékei közül. Csak azt érzi egyre reménytelenebbül, hogy vakvágányra jutott, s neki is mint körülötte mindenkinek, kisiklott az élete. Példa se lebeghet előtte, hiszen a szülei is félresik- lottak a karrierjükkel és érzelmi világukkal egyaránt, s csak cipelik magukkal elégedetlen életüket. Ahogy Michaela Pavlatová a pozsonyi sajtóvetítés után tartott tájékoztatón elmondta, a filmet Letargia munkacímmel forgatták, arról, hogy a főszereplő, Ofka egy lesújtó felismerésre döbben rá. Arra, hogy értékek nélkül létező, üres közegben és világban - letargiában él. A rendezőnő arról is beszélt, hogy ez nem az a film, amely beszippantja a nézőt, és so- doija magával. Erre a filmre külön receptorok kellenek; a nyitottság jelenthet kulcsot ahhoz, hogy a beleélés létrejöjjön. Ezzel a mechanizmussal nincs is hiba: a beleélés könnyedén megtörténik. Mivelhogy a kopasz énekesnő továbbra is ugyanúgy fésülködik, s az éjszaka gyermekei, a „tévelygők” is ugyanúgy álmodnak és álmodoznak - hamar rá kell döbbennünk, hogy a film rólunk szól. Mi voltunk és vagyunk az éjszaka gyermekei nap mint nap helyünket keresve, tévelyegve. Es teljesen mindegy, hogy szerencsénkre - miként a filmben elhangzik - nincs háború, és nem kell banánért sorakoznunk, mint Ofkáék szüleinek, azért még maradtak, vannak hiányosságok, amik miatt az új társadalmi körülmények között nem érezzük jól magunkat, vagy nem találjuk a helyünket. Mint Ofka, Ubr és az az apró gyermeklány, aki sorra dézsmálja meg a válltáskákat a zsúfolt tömegközlekedési eszközön zötykölődve. S aki kivert kutya módjára jelzi felénk a film utolsó kockáin, hogy még nem kóstolhatott bele a jóba. Az éjszaka gyermekeként jött a világra. Éjszakai letargia kevés fénnyel. Ezt mutatja Michaela Pavlatová mozija. Nincs rózsaszín szemüveg. Január 15-én a budapesti Modern Art Orchestra és Matúš Jakabčic szlovák gitáros ad koncertet a pozsonyi Aréna Színházban Műfaji határok áthágása - új utak a jazzben és a kortárs komolyzenében ELŐZETES Pozsony. Egy hagyományos felállású big bandet láthat, és különlegesen izgalmas, katogorizálha- tatlan zenét hallhat, aki január 15-én este nyolckor ellátogat a pozsonyi Aréna Színházba. A budapesti Modem Art Orchestra (MAO) esetében a látszat csal: senki ne váljon Glenn Miller-féle swingelő nagyzenekart. A négy trombita, öt szaxofon, három harsona, egy kürt, bőgő, gitár, zongora és dob megszólaltatói ugyanis kortárs magyar jazz szerzeményeket játszanak, illetve egyedi módon keverik muzsikájukba a komolyzene elemeit. A merész kísérlet mögött egy igazi útkereső zenész, Fekete-Kovács Koméi trombitaművész áll, aki a műfajok szintézisének jegyében hozta össze ezt a tizennyolc tagú zenekart. A tagok egy A Modem Art Orchestra (Képarchívum) része komolyzenész, a többiek a jazz vüágából érkeztek, köztük olyan elismert fiatal muzsikusok, mint Hárs Viktor, Oláh Szabolcs, Bacsó Kristóf vagy Mester Dániel, akik maguk is rendszeresen komponálnak és hangszerelnek. A MAO 2005 őszén alakult, és azóta három lemezt sikerült megjelentetniük (Karácsonyi Napló 2006, The Oak and The Bee 2007, The First Two Years 2008). A repertoár kialakításában a korszerűség és az egyedi hangzás volt a legmeghatározóbb szempont. A játszott darabok gerincét az együttes tagjainak szerzeményei adják, de a MAO arculatának meghatározó része a kortárs zeneirodalom darabjainak bemutatása is. így került a repertoárra Zsoldos Béla Üst- dobversenye, Igor Sztravinszkij Ebony Concertója és Eötvös Péter Paris-Dakar című darabja. Egyszerre népszerűsítik tehát a progresszív jazzt és a kortárs klasszikus zenét. A fúvós nagyzenekar előnyei akkor mutatkoznak meg igazán, mikor a hangszerek egymással feleselnek, szabadon, játékosan, piaci hangulatban, amelyben a rézfúvósok akár ritmushangszerként is funkcionálhatnak. „Manapság jazzmuzsikusnak lenni nem pusztán annyit jelent: jazzt játszani. Ez egyfajta hozzáállás a zenéhez. Ez az a nyitottság, amivel képes lehet az ember bármit beágyazni a saját zenéjébe, és képes lehet önmagát beleképzelni mások zenei világába” - vallja Fekete-Kovács Kornél, aki nem Matúš Jakabčic (ČTK-felvétel) mellékesen egyike a legkeresettebb stúdiózenészeknek, popelőadókkal is szívesen dolgozik, és eddig több mint száz albumon működött közre. A csütörtöki pozsonyi koncert egy régi barátságnak köszönhető, Fekete-Kovács Kornél ugyanis 2002-ben egy nemzetközi formációban együtt zenélt Matúš Jakabčic szlovák gitárossal, aki egy ideje havonta rendez jazzesteket az Aréna Színházban. Saját zenekara mellett Jakabčic egy big bandet is vezet, és elérkezettnek látta az időt, hogy a MAO is fellépjen a pozsonyi jazzbarátok új törzshelyén. Az est, amelynek létrejöttét a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete támogatta, azért is különleges, mert a magas költségek miatt nem mindennap sikerül vendégül látni a szlovák fővárosban egy ilyen nagy létszámú zenekart, (juk) (Fotó: Continentdfilm) Oflca (Martha Issová) és Vbr (Hrí Módi)
